Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-02-25 / 8. szám

1998. február 25. Nagyvilág 7 A huszadik század egyik legnagyobb botránya: menekül, ki merre lát 29 milliónyian, hazátlanul Kurdisztán mint állam, nem lé­tezik. Pedig mintegy 29 millió kurd él azon a Franciaország nagyságú területen, amelyen öt ország: Irak, Szíria, Irán, Török­ország és Örményország oszto­zik. Az öt országban szinte csak ámyalatbeli különbségek van­nak a tekintetben, hogyan nyomják el a kurdok önállósulá­si törekvéseit. A világ egyik leg­szerencsétlenebb sorsú nemze­te valóban peches, hiszen az ál­tala lakott területen gaz dag kőolajmezők vannak, amelyekhez mindenki ragaszkodik. Az Irak és Irán közti há­borúban a két ország egyaránt kihasználta egymás ellen a kurd felkelők egy mással szemben álló két frakcióját, Kurdisztán Demokratikus Párt­ját és a Kurd Hazafias Szövetsé­get. Avéres polgárháború 1988. március 16-án tetőzött, amikor a halabdzsái vérengzésben Szad- dám Húszéin vegyi fegyverei öt­ezer embert öltek meg. Az 1991-es Sivatagi Vihar hadmű­velet során a 36. szélességi kör­től északra eső területeket a Nyugat semlegesnek tekintette, hogy megkímélje a kurdokat a be­repülésektől. A kurd la­kosság é- letfeltéte- lei ennek ellenére nagyon sokat rom­lottak; egyrészt az ENSZ-nek a Bagdaddal szembeni embargó­ja, más­részt a Húszéin által bevezetett belső embargó miatt. A kurd területeken a mun­kanélküliség eléri a 85%- ot. Kevés az élelmiszer, a gyógyszer, hiányzik a benzin és a többi köz­szükségleti cikk. A há­borúban négyezer te­lepülés semmisült meg, ezek la- k o s s á g a nagyrészt el- m e n e - kült. Tö- rökor- szágban „anatóliai hegyla­kóknak” nevezik a kurdo­kat. A kurd gyerekeknek az iskolában tiltják anya­nyelvűk használatát. A kurd szeparatisták el­leni csapás ürügyén a török hadsereg ta­valy májusban 250 kilométernyire ha­tolt be Kurdisztán- ba, miközben azo­kat az utakat hasz­nálta, amelyeket az amerikai mér­nökök az élelmi­szersegélyek szál­lítására építettek. Szemtanúk szerint a török repülőgé­pek napalmot is használtak a bevetés során. Október közepén ismét kiújultak a harcok a kurd frakciók között. A törökök által támogatott Barzáni ekkor ki tudja hányadik offenzíváját in­dította Talabáni állásai ellen, akit viszont Teherán támogat. A két szembenálló fél között nem­csak katonai harcról van szó: a két vezető a politikai hatalo­mért küzd, valamint azért a havi hatmillió dollárért, amit az iraki kőolaj Törökországba való szál­lításáért (kurd területeken ke­resztül) nyerhetnek. Ennyi, kő­olajból származó bevételt enge­délyezett „humanitá­rius segélyként” az ENSZ a Bagdaddal szembeni embargó­ban. Nem csoda, hogy a kurdok tömegesen menekülnek a hazá­jukból, Európának pedig egyre nagyobb gondot okoz a mene­kültáradat. Főleg Olaszországnak. Itá­lia ideális célország­nak bizonyul, mivel partvidéke hosszú és tagolt, kitűnően meg­felel a titokban érkező hajók ki­kötésére. A görög, az albán és az egykori jugoszláv partoktól csak egy ugrás az olasz partvi­dék. Az embercsempészetet rá­adásul a szervezett bűnözés is segíti és kihasználja; ugyanazo­kon az utakon szállítja a beván­dorlókat, mint a fegyvert, a dro­got vagy a dohányárut, amely csak Brindisiben húszezer olasznak nyújt megélhetést. Tavaly novemberben például 796 kurd menekülő hajózott be a Hussam Beirut nevű hajón Leuca délolasz városkába. Útju­kat a török maffia bonyolította le. Az éj leple alatt halászhajó­kon szállították ki őket az isz­tambuli kikötőből, majd a nyílt tengeren átszálltak egy kereske­delmi hajóra, amely az Égei­tenger görög szigetein további titkos bevándorlókat szedett fel útközben. A török maffia sze­mélyenként 4000 dollárt vagy 8000 márkát inkasszált be... Akinek nincs ennyi pénze, más utat keres az Európába való me­nekülésre. Teherautókon, ka­mionokon, gyalogosan, az éj leple alatt. Két útvonalon. Az egyik az egykori Jugoszlávián és Magyarországon keresztül ve­zet Ausztriába, a másik Örmény- országon, Oroszországon és Lengyelországon keresztül Né­metországba. A cél Németor­szág, ahol már most egymillió kurd él. Döntő több­ségük megszerezte a tartózkodási enge­délyt. Törökország ügyel arra, hogy az orosz és a kaukázusi maffia által bonyolí­tott szállítást ne akadályozza, mivel igyekszik megsza­badulni a „terroris­táktól”. Németor­szág nem nyújt poli­tikai menedékjogot a kurdoknak, mert nem szeret­né magára haragítani Törökor­szágot, a német fegyvergyártás egyik legnagyobb felvevőjét. A kurdok jelenlétét viszont huma­nitárius okokból eltűri. De nem­csak ezért: nem szeretné magá­ra szabadítani a Kurd Munka­pártterrorakcióit. Kurdisztánból sok út vezet a szabadság felé, ám valamennyi veszélyes. A kurdok azonban nem törődnek a veszéllyel, hi­szen ez az üldözött és szeren­csétlen nép „otthon” semmi jót nem várhat a jövőtől. Ugyanakkor fennáll a veszély, hogy a térség valamennyi orszá­gára kiterjedhet a kurdisztáni konfliktus, Európának pedig egy új Öböl-háború árnyékában egyre nagyobb kurd menekült- áradattal kell szembenéznie. Panorama Milano Kurdisztán területén mintegy 20 millió taposóaknát raktak le. 0ft6CMr.<stí C8FTA Beregszászi levél Idill az ágyban Füzesi Magda __________ Va sárnap délelőtt. Ülök a meleg ágyban, a hideg szo­bában, áldom irányítóink, meg- és fenntartóink istenét, akik abban a kényelemben részesítettek, hogy az ágy­ban varrhatom férjem lesza­kadt inggombjait. A szobá­ban látszik a lehelet, de sze­rencsére van villany, egy órája a vezetékes víz is meg­jött, ha úri kedvem úgy tart­ja, moshatok. Mert szeren­csére egy palack gázt is sze­reztem, teljes hát a komfort. Hallom a kórust: ez meg mit panaszkodik? Miért ment ér­telmiséginek, amikor mehe­tett volna mosogatónőnek egy maszek étterembe? An­nak sincs több esze! Meg az­tán: ha már értelmiségi lett a szerencsétlen, miért válasz­tott hasonló társat? Úgy kell annak is: 18 évet tanult, hogy mérnök lehessen, de miután megszűnt a vállalat, örül, hogy egyáltalán mun­kát kapott, mert szeretné hasznossá tenni magát, no meg nem akar éhen pusztulni. Így beszél a kó­rus, ám van a do­lognak egy szép­séghibája: a „kó­rustagok” is ha­sonló cipőben jár­nak. A minap hivatalos ügyben Magyaror­szágra utaztam. A határ innenső oldalán állva elszorult a szívem, amikor a gázolajszállító bérkocsik vo­lánja mögött csupa értelmiségin akadt meg a szemem. Lecsúszás vagy felemelke­dés, ha valaki egyetemi dip­lomával „bérbe adja a farát”, hogy eltartsa a családját, hogy a gyerekeknek tan­szert, könyveket vehessen? De a tankönyvek mellé tud-e igaz példát adni (most még) tudásra szomjas gyermeké­nek? Azért van valami haszna an­nak, hogy az értelmiségiek belekóstolnak a Bicska Maxi­féle miliőbe: a humorkészlet gyarapodása. Ott tartunk, hogy a fanyarédes Lágerhu­mor után lassan kiadhatjuk Vámoshumor című gyűjte­ményünket is: az utókor okulására. íme egy gyöngy­szem: Magyar vámos a gépkocsive­zetőhöz:-Mutassa az ollóját! (Amely, ugyebár életmentő eszköz egy autós számára.)-Tessék, uram!- Ma görbe olló kell! Vissza! Másnap a kérdés ugyanaz. Válasz: - Ma egyenes olló kell! Vissza! Harmadnap. A kérdés ugyanaz.-Tessék, uram, itt egy egye­nes és egy görbe olló! Sátáni kacaj:- Maga nem tudja, jóember, hogy egyfajta iparcikkből csak egy darabot vihet át a határon? Vissza! Idill az ágyban. Ma csak mí­nusz 6 fok van odakinn. Las­san esteledik, jön az áram­szünet. 1998 februárját él­jük... Más. Volt egyszer, hol nem volt, valamikor 60 évvel ez­előtt élt a szülőfalumban egy ember. Nem volt neki inge, csak egy inggallérja. Isten tudja, hol sze­rezte, de azt minden este a nyakába vette, az ujjas alá, és kiállt a kapuba, a fogát piszkálni.- Mit ettél, Sán­dor? - kérdezték tőle a jövő-menő emberek.-Húst!-mond­ta, és kidüllesz- tette a mellét nagy büszkén. Pedig min­denki tudta, hogy sokszor egy falat kenyér nem akadt a háznál. Hogy miért jutott eszembe ez a történet? Mert a minap beszaladt a barátnőm, hogy libahúst vett a boltban, kilója két hrivnya (kb. 180 forint), a bolondnak is megéri. A zsírját kiolvasztotta, a húsá­ból paprikást meg fasírozot- tat csinált. Még maradt any- nyi belőle, hogy vasárnapra ragut főzzön. A libafarhát- ból. Merthogy annak kilója került két hrivnyába. Elképzeltem, hogy ha volna pénzem, én is vennék egy ki­lót. Aztán kiállnék a kapuba, gyufaszállal piszkálnám a fo­gam, és ha megkérdeznék, mit ettél, azt felelném: liba­húst! Az ingem még megvan... Lassan kiadhatjuk a Vámoshumor című kötetet is, az utókor okulására. Vasárnapi pletykák Már a hatodik „Crocodile Dundee”, azaz Paul Hogan felesége és filmbeli partnere, Linda Kozlowski gyermeket vár - adták hírül a pletykalapok. Linda első gyer­mekét várja, Paulnak viszont már vannak tapasztalatai, hi­szen öt gyereke van első há­zasságából. A legifjabb „Dun­dee” érkezését nyárra várják. Taylor tervei Bár Liz Taylort jelenleg hátfáj­dalmak kínozzák, s emiatt or­vosi kezelésre szorul, Holly­wood nagyasszonya mégis azt tervezi, hogy visszatér a film­világba. Taylor Ingmar Berg­mann egyik klasszikus darab­jának felújított változatáról Viszontlátjuk a filmvásznon? beszélt, ebben az új filmben szeretne szerepet kapni. Tortatámadás Érdekes felmérést készíttetett a La Derniere Heure belga na­pilap azt követően, hogy a Bel­giumba látogató amerikai komputerzsenit, Bili Gatest három habos tortával arcul csapták. A lap megkérdezte a lakosokat, kit „tortáznának meg” a legszívesebben. Kide­rült, hogy a lakosság egyhar- mada szívesen borítana tortát Jaen-Claude Dehaene kor­mányfő orcájába. A megkérde­zettek több mint tíz százaléka helyeselné ugyanezt Szaddám Húszéin, Bili Clinton, sőt még a pápa esetében is. Szavazatot kapott Le Pen, Károly herceg, Michael Jackson és Claudia Schiffer is. A Gates elleni akci­ót Noel Godin showman ter- velte ki, aki korábban már ha­sonló tortatámadást intézett a francia Nicolas Sárkozy, a Tö­mörülés a Köztársaságért nevű gaulle-ista párt magyar szár­mazású főtitkára és Jean-Luc Godard filmrendező ellen. Nagypapa lesz János Károly spanyol király nagypapa lesz. Idősebb lánya, Elena (34) augusztusra várja a babát. Elena, aki 1995-ben ment feleségül Jaime de Marichalar spanyol nemeshez, a második helyen szerepel a trónörökösi listán. Elena és Jaime Archív-felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents