Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-02-25 / 8. szám

1998. február 25. 4 Háttér 1948 februárja előbb kezdődött a politikai életben, mint a naptárban. A következményeit 50 évig viseltük. Moszkvából diktált „győzelem” Kiss József ________________ Év tizedeken át a bizánciasan patetikus „győzelmes” jelző ta­padt az 1948-as csehszlovákiai eseményekhez. Talán azért is, hogy elhomályosítsa a hivata­los politikai zsinórmérték sze­rint proletárdiktatúrának ne­vezett szovjet típusú rendszer valóságos természetének nem túl örvendetes hangzását. Te­kintve, hogy a kommunista ha­talomátvételt a Csehszlovákiá­ban uralomra jutott állampárt akként állította be, hogy az úgymond spontánul, a nép­akaratnak megfelelően, békés folyamatként ment végbe. A történészi és újságírói közfel­fogás szerint azonban 1948 februárja a csehszlovákiai poli­tikai életben előbb kezdődött, mint a naptárban. Erről beszélgetünk dr. Michal Stefanskyval, a történettudo­mányok kandidátusával, a Szlovák Tudományos Akadé­mia Politológiai Intézetének munkatársával, aki a második világháború utáni kelet-euró­pai fejleményekkel kapcsolat­ban a hozzáférhetővé vált moszkvai levéltári anyagok­ban is rendszeres kutatásokat folytat. Mennyiben találó ez az elhíre- sült mondás? Messzemenően. Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezető­sége ugyanis már 1947-ben el­szántan készült a hatalom meg­ragadására. Ebben fontos határ­kő lett a Kommunista és Mun­káspártok Tájékoztató Irodájá­nak létrehozása azzal a céllal, hogy ideológiai felügyeletet gya­koroljon a szovjet érdekszférába tartozó országok szovjet mintájú átszervezése és zárt tömbbé ala­kítása felett. A csehszlovákiai kommunista vezetés erre vonat­kozólag több változatot, forgató- könyvet is kidolgozott, illetve igyekezett azok egyes elemeit a gyakorlatban felhasználni. Ilyen volt például a nem kommunista pártok belső bomlasztása, továb­bá politikusaiknak, főleg Szlová­kiában koholt vádakkal való úgynevezett kriminalizálása, le­járatása, hogy a Tiso-féle szlo­vák állam külföldre menekült vezető képviselőivel állnak kap­csolatban és államellenes ösz- szeesküvést szőnek. Mindezek az eszközök és mó­dozatok más kelet-európai országokban, így Magyarorszá­gon, Bulgáriában és Romániá­ban is megtették a magukét. Csehszlovákiában viszont köz­vetlen szovjet érdekeltséggel, rendkívül erős nyomással páro­sultak. Ne feledjük, hogy ez idő tájt Csehszlovákia volt a kiala­kuló szovjet tömb egyedüli or­szága, ahol még nem dőlt el a hatalom kérdése a kommunis­ták javára, és az 1948-as sza­bad választásokon korántsem látszott biztosnak a kommunis­ta hatalmi monopólium meg­szerzése. Szlovákiában a De­mokrata Párt 62 százalékos többséggel rendelkezett, orszá­gos viszonylatban pedig a kom­munista párt mindössze a sza­vazatok 40 százalékát mond­hatta a magáénak. 1948. febru­ár 19-én váratlanul megjelent Prágában a szovjet külügymi­niszter-helyettes, Valerij Zorin, aki közölte Klement Gott- walddal Sztálin üzenetét, hogy a hatalom megszerzésének ügyét dűlőre kell vinni, a nem kommunista miniszterek le­mondásának kommunista hata­lomátvételbe kell torkollnia, akár fegyveres erő igénybevéte­lével. Maga Sztálin kilátásba helyezte az ukrajnai és Magyar- országon állomásozó szovjet csapatok bevetését is. Az akkori sztálini elszántságról már a múltban is ismert volt egy s más, például Hruscsov visszaemlékezéseiből. Mennyi­re egészíthető ez ki a ma már kutathatóvá vált dokumentu­mok alapján? Az orosz történészek komoly fi­gyelmet szentelnek a második világháború utáni közép-kelet- európai folyamatok összehason­lító vizsgálatának. Megemlíthet­ném azt az orosz szerzői kollek­tívától származó tanulmányt, amely németországi folyóirat­ban látott napvilágot. A fenti A forradalmi célsze­rűség nevében sok _____minden_____ me gengedhetőnek minősült. kérdéssel kapcsolatban az lehet­ne érdekes, hogy miként tájé­koztatta Zorin Prágából Sztálint a hatalmi fordulat lefolyásáról. Ilyen jellegű dokumentumok eddig nem kerültek elő. Mintha az ötven évvel ezelőtti csehszlovákiai eseményekről kialakuló hiteles kép elsősor­ban a korábban is kutatott for­rásanyag értelmezésén múlna. Valóban. A kormányválság napjaiban megalakított akció­bizottságok ténykedése, a tör­vényesen megválasztott parla­menti képviselők megfosztása mandátumuktól, a mindenne­mű alkotmányos alapot nélkü­löző népi milícia megalakítása, az egész közéleten végigsöprő tisztogatási hadjárat, tízezrek megfosztása állásuktól a múlt­ban is eléggé ismert volt és az osztályszempontú megközelí­tés szerint, a forradalmi célsze­rűség alapján megengedhető­nek minősült. A parlamentáris jogállam elveivel és szabályai­val szembesülve azonban alkot­mányellenes hatalomkisajá­tításnak bizonyul. S ehhez hoz­zá kell tenni, hogy, amint ez a magyar olvasó számára sem is­meretlen, Karel Kaplan kimu­tatja monográfiájában, a nem kommunista pártok a Nemzeti Fronton belüli koalíciós együttműködés fenntartására törekedtek, és természetesen saját befolyásuk kiterjesztésé­re, de alkotmányos eszközök­kel. Jellemző, hogy ezekben a pártokban Zorin megjelenését a kommunisták megfékezésére irányuló lépésként fogták fel. A korabeli tömegtüntetéseket megörökítő felvételekről kár lenne tagadni a nyugati politi­kai kultúrában gyökerező szo­cialista eszmények megvalósu­lásának óhaját, a szociális igaz­ságosság felé mutató remény­sugarakat. A tömegek nem kár­hoztathatok a hatalomnak a nevükben véghez vitt elorozá- sáért. Az események sodrában 1947. június U-én a Nemzeti Front tanácskozásán a kom­munisták megvádolják a De­mokrata Pártot, hogy lehetővé teszi a volt szlovák állam hívei­nek a belügyi szervekbe való beszivárgását. 1947 szeptembere - megala­kul a Kommunista és Munkás­pártok Tájékoztató Irodája. 1947. szeptember 16-án Zsol­nán a kommunista vezetés alatt álló belügyi szervek informáci­ói alapján „leleplezik” a De­mokrata Párt védelmét élvező „államellenes összeesküvést”. 1947. szeptember 16-án Po­zsonyban a Nemzeti Bíróság háborús bűnösként halálra íté­li Esterházy Jánost. Később az ítéletet börtönbüntetésre vál­toztatják. Az 1945 és 1947 kö­zött a háborús bűnösök ellen folytatott szlovákiai perekben 4812 magyart ítélnek el (az összes elítélt 60 százaléka), míg a szlovák nemzetiségű el­ítéltek száma 2225 fő (28,5 százalék). A felelősségre vonás során a szlovákiai magyarság 2,5 százaléka ellen emelnek vádat. 1947. november 17-18-án Gustáv Husák elnökletével új­jáalakul a Megbízottak Testü­leté, amelyben megnyirbálják a Demokrata Párt korábbi po­zícióit. 1948. február 19-én megérke­zik Prágába Valerij Zorin szov­jet külügyminiszter-helyettes, hogy tolmácsolja Sztálin dön­tését. Ugyanezen a napon visszatér prágai állomáshelyé­re Laurenc Steinhardt, az Egyesült Államok prágai köve­te is, aki csupán erkölcsi tá­mogatásáról biztosítja a pol­gári erőket. 1948. február 20-án a kor­mány rendkívüli ülésén a Csehszlovák Nemzeti Szocia­lista Párt, a Csehszlovák Nép­párt és a Demokrata Párt mi­niszterei benyújtják lemondá­sukat, tiltakozva a kommunis­ta belügyminiszter törvényte­len eljárása ellen. 1948. február 25-én Benes köztársasági elnök elfogadja a nem kommunista pártok mi­nisztereinek lemondását, a „megújhodott” Nemzeti Front kormányába helyettük a kom­munista párt támogatói kerül­nek. Ugyanezen a napon meg­alakul a Nemzeti Front köz­ponti akcióbizottsága, amely a „reakciós elemektől való gon­dos megtisztításra hívja fel a lakosságot”. 1948 márciusában a moszkvai Pravda a Magyarország és a Csehszlovákia közötti korábbi ellentétet a két ország burzsoá­ziájának mesterkedésével ma­gyarázza. 1948. március 16-án a Megbí­zottak Testületé határozatot hoz azoknak a dél-szlovákiai egyéneknek az összeírásáról, akiket állambiztonsági okok­ból más kerületekbe kell áttele­píteni. (k) Jegyzet Szovjet „ékszerkereskedők” Prágában A szovjet titkosszolgálatnak az ötven évvel ezelőtti csehszlová­kiai eseményekben játszott sze­repét a józan gondolkodású polgár a múltban sem nagyon kérdőjelezte meg. Az esetleges kétkedést eloszlatták a nemrég elhunyt Pavel Szudoplatov oro­szul is megjelent emlékiratai. A szerző a harmincas években a Szovjetunió „ellenségeivel” csendesen leszámoló szakte­kintélynek számított. Szemé­lyéhez fűződik az ukrán nacio­nalisták vezetőjének amszter­dami ártalmatlanná tétele egy cukorkásdobozba rejtett speci­ális hatóanyaggal. Később az ő vezetése alatt álló különítmény készítette elő Trockij mexikói meggyilkolását. A második vi­lágháború éveiben Sztálin Szuvorov-érdemrenddel tün­tette ki, amit csak a kimagasló harci sikereket elért frontpa­rancsnokok kaptak meg. Veze­tő szerepe volt az amerikai atomtitkok megszerzésére irá­nyuló akcióban is. De 1953 után a dicséretekkel teli szolgá­lati minősítése sem segített raj­ta, s a Berija-ügyben 15 évre ítélték. A Gulagról 1969-ben szabadult, 1969-ben rehabili­tálták, 1992-ben visszakapta rangját és kitüntetéseit. Szu- doplatov könyvének 1997-ben megjelent második kiadásában leírja, hogy 1947-ben Csehszlo­vákiában cseh ékszereket értékesítő szovjet export-im­port cég fedőnevével álcázott titkosszolgálati ügynökkiren­deltséget hoztak létre, amely rendkívül kiterjedt nyugat-eu­rópai hatókörrel rendelke­zett. Szudoplatov ügynökei révén zsarolta a szovjet külpo­litika Benes köztársasági elnö­köt: ha nem adja át a posztját Gottwaldnak, nyilvánosságra hozzák a szovjet titkosszolgá­lat által Benesnek 1938-ban nyújtott 10 ezer dolláros tá­mogatás tényét és az 1935-ös csehszlovák-szovjet szerző­désnek a két ország titkosszol­gálatai közötti együttmű­ködésére vonatkozó záradé­kát. Ami a mostani félévszá­zados évforduló kapcsán ki­váltképp érdekes: Szudoplatov szerint az említett cégér alatt több mint 400 tagú civil ruhás, fegyveres beavatkozásra kész szovjet ügynök tartózkodott Csehszlovákiában. Ugyancsak figyelemre méltó, hogy a feb­ruári fordulatot megelőzően két éven át követségi tanács­adóként működött Prágában az az Ivan Andrejevics Csicsajev, aki 1940-ben gaz­dag tapasztalatokat szerezve egyik fő irányítója volt Lettor­szág Szovjetunió általi beke­belezésének. A nyolcvanas évek elején az egyik lett forgatókönyvírónak Csicsajev eldicsekedett vele, hogy a háború idején London­ban közeli kapcsolatba került Benessel, akit bölcs és ügyes államférfinak nevezett. Csak elfelejtette hozzátenni, miként járult hozzá Benes megbuktatá­sához. (kJ) Zorin hozta Sztálin üzenetét: kommunista „győzelem”, bármi áron... Tüntető földművesek a Vencel téren, 1948. február 29-én Archív-felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents