Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-02-25 / 8. szám
Modern élet 1998. február 25. 5 Hosszú távon a propaganda bírhatná rá a felhasználókat a legális vásárlásra Fiatal lányoknál nem szerepelhet a lakcím Szoftveres átverés küpP®*“ lönféle módok léteznek a l*|pr’ szoftverkalózok megfékezésére, de ezek hatékonyságáról eltérőek a vélemények. Abban azonban megegyeznek a szakemberek, hogy azt a védelmet, amit ember alkotott, egy másik ember fel is tudja törni. A szoftverek jogtisztaságának kérdése akkor került előtérbe, amikor megjelentek a könnyen másolható, elsősorban személyi számítógépre írt programok, amelyek ára a futtató gép értékének akár sokszorosa is lehet, illetve amikor az informatika elterjedésével egy olcsó szöveg- szerkesztőt is olyan sokan használtak jogszerűtlenül, hogy annak együttes értéke már dollár- milliókra rúgott. A tulajdonos fejlesztők többféle módon igyekeznek az értékeiket védeni. Főleg nagy értékű programoknál jellemző, hogy különböző védelmeket építenek be a programba. Ezek közül a legegyszerűbbek az olyan adathordozók, amelyek - például szándékosan előidézett hibával a lemez egyik szektorában - magát a lemezt igyekeznek óvni a másolástól. Olyan megoldások is léteznek, amelyeknél a programba építenek be valamilyen szoftveres másolásvédelmet. A leghatásosabb védelmet a hardverkulcs nyújtja. Az eszközt a számítógép végébe kell bedugni, például a nyomtató és a gép közé. Ezt azonban a jogszerű felhasználók sem igazán szeretik. Leküzdhetetlen akadály, persze, nincs. Ezért sok támogatója van az úgynevezett OEM-módszer- nek, melynek lényege, hogy a hardverrel együtt a legtöbbet használt szoftvereket is meg kell vásárolni. A fő ellenérv, hogy néhány nagy szoftver- gyártó tisztességtelen előnyhöz jut az alternatívát kínáló kisebbekkel szemben, s bár a jogtisztaságot valóban növeli, kiszolgáltatottá teszi a fogyasztót is. A másik megoldás, amikor a program fejlesztője jogi úton igyekszik meggátolni a szoftverkalózkodást. De kit is hoz hátrányos helyzetbe a szoftverkalóz? Hiszen akitől ellopták a programot, éppúgy tud tovább dolgozni, a fejlesztő pedig már akkor megkapta a munkája ellenértékét, amikor a jogos tulajdonos megvásárolta a terméket. Tehát az illegális szoftverhasználó és -kereskedő nehezen felmérhető közösséget károsít meg. A szoftverek jogi védelmét leginkább a szerzői jog alapján lehet megközelíteni. A zenei felvételek esetében például egy rádióállomás a sugárzások száma után, az otthoni hallgató pedig az üres kazetta árába beépített jogdíjjal fizeti meg a használatot. A szoftverek azonban az esetek többségében lényegesen nagyobb használati értékkel rendelkeznek. Nem ritka a százezreket, sőt a több milliót érő szoftver. Ezért járhatatlan az az út, amely szerint az elsősorban tárolásra és információcserére használt adathordozók árába építsék bele a kalózmásolatok elmaradt jogdíját. Hosszú távon leginkább az eredményes propaganda bírhatná rá a felhasználókat a legális vásárlásra. Sokan nincsenek tudatában például, hogy egy feltört szoftver az esetek nagy hányadában hibásan működik, vagy vírusos. Emellett nehezebb annak a felhasználónak a helyzete, aki nem rendelkezik programleírással, nem veheti igénybe a legtöbb gyártó és forgalmazó által kínált folyamatos szervizlehetőséget, nehézkesebben térhet át az újabb változatokra, és sohasem lehet biztos abban, hogy jogszerűen használt programja nem okoz-e valamilyen üzemzavart. Ma már minden informatikai vezetőnek tisztában kellene lennie azzal, milyen következményekkel jár az illegális szoftver- használat. A szerzői jog alapján a szoftverek jogosulatlan felhasználói szabadságvesztéssel büntethetők, illetve az okozott kár megtérítésére kötelezhetők. Súlyosbító tényező, ha bizonyítható a szoftverkalózkodás üzletszerűsége. Léteznek olyan programok is, melyeknek fejlesztői nem tartanak igényt jogdíjra, hanem az alkotásukat mindenki számára hozzáférhetővé teszik. A shareware-programok szerzői többnyire csak azt várják el, hogy használják a terméküket. A freeware-programok használatánál pedig még ennyi korlátozás sincs. Azonban mindkét programcsoport fejlesztői elvárják, hogy terméküket a kereskedők se pénzért árulják, a továbbfejlesztők pedig tekintsék erkölcsi kötelességüknek, hogy az új változat felhasználása is ingyenes maradjon. Egyébként nem csupán néhány kilobájtos segédprogramokról vagy egyszerűjátékokról van szó, hiszen találhatunk az ingyenes programok között szövegszerkesztőt, sőt olyan teljes hálózati operációs rendszert is, amely a fizetős programok kategóriájában százezrekbe kerülne. Sokak szerint ezek a szabad felhasználású programok fogják megszüntetni a kalózkodás problémáját. Ezek a szabadon használható programok nem tévesztendők össze az Interneten szép számmal meglévő teljes installációs programkittekkel, amelyeket Jószívű“ szoftverkalózok tesznek föl különféle programszerverekre. A Világháló tág teret enged a szoftverkalózoknak, különösen kisebb méretű programok esetében. Cash Flow A szoftverek jogosulatlan használói szabadság- vesztéssel büntethetők. A leghatásosabb védelmet a hardverkulcs nyújtja. A névjegykártya illemtana A hétköznapi és az üzleti életben egyaránt fontos szerepet játszik a névjegy. Akad közöttük egyszerű, hivalkodó, színes, fehér, dom- bomyomású és aranyozott betűkkel ékes. De tisztában vagyunk-e azzal, kinek milyen névjegyet illik csináltatnia, hogyan kell azt átadni vagy elküldeni? Fontos szabály például, hogy a diplomáciai életben csakis fehér névjegykártya fogadható el. A színes, a márványozott, a fantáziamintás, vagy a fa-, pergamen- és egyéb utánzatok csak a magán- és az üzleti életben gyakoriak: az illető stílusát, a vállalat marketingstratégiáját szemléltetik. A klasszikus kártyára általában nyomtatott nagybetűk, a dombornyomás helyett pedig sima nyomású betűk kerülnek. A név ez esetben szigorúan középen, a cím pedig a jobb alsó sarokban van. A név alá írva dm, beosztás, rang, sőt még végzettség is kerülhet. A névjegyen mindig aktuális adatok szerepelnek, hogy ne kelljen átadás előtt kézzel javítani. Fiatal lányok névjegykártyáján a néven kívül semmi más nem állhat, különösen nem a lakcím. A néyjegyküldésnek is megvannak a szabályai. így például, ha nőtlen férfi egy házaspár részére két névjegyet ad, azt a házastársak közül csak a férfi viszonozza. Házaspár házaspárnak két külön névjegyet ad, vagy egy közös névjegyet, amelyhez a férfi a saját névjegyét is csatolja. Válaszul ugyanilyen számú és fajtájú névjegyet kap. A névjegy küldése bizonyos esetekben egyenlő értékűnek tekintendő a személyes látogatással, ami nem azt jelenti, hogy a személyes kapcsolat létesítésével tényleg egyenlő értékű. A személyesen leadott névjegyen - ha az illetőt nem találtuk otthon - a személyes leadás tényét a névjegybal oldalán egy keskeny csíknak, vagy a névjegy egyik sarkának behajtásával szokás jelezni. A kapott névjegyet 24 órán belül viszonozni kell névjegyünk küldésével. Ha egy nő nem feleségként, hanem saját rangja vagy beosztása alapján küldi el a névjegyét, ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint a nőtlen férfiakra. A névjegy küldését általában az alacsonyabb rangúnak kell kezdeményeznie. Egyenrangúak esetében a korkülönbség dönthet, a fiatalabb- nak illik a névjegyét elküldenie. Kétes esetekben az az udvariasabb, aki kezdeményezett. Ha személyesen adjuk le a névjegyet, grafitceruzával írunk rá, ha küldjük, tintával. A névkártyaküldés szabályai nemcsak országonként mutathatnak bizonyos eltéréseket, hanem általában sok országban mutatkoznak e téren is egyszerűsítési törekvések. A francia protokoll a névjegyek öt fajtáját ismeri: 1. Hivatalos névjegy, amely feltünteti tulajdonosának nevét, rangját és rezidenciáját. 2. Nagykövetek, követek a hivatalos névjegy egyszerűbb formáját is használják. 3. Létezik közvetlen alkalmakra szánt névjegy is, amelyen a tulajdonos neve egyedül szerepel. 4. A közvetlen alkalmakra való kártya egy másik változatán feltüntetik a feleség nevét is. 5. Közös névjegy, amelyen mindkét fél neve és beosztása is szerepel. A kapott névjegyet 24 órán belül viszonozni kell. Mozaik A világ leghosszabb limuzinja A luxus Cadillac méretei lenyűgözőek: több mint tizenkét méter hosszú, két és fél méter széles, s egyszerre százötvenkét liter benzin tölthető a tankjába. A világ leghosszabb limuzinjában egyszerre akár húsz ember is kényelmesen ülhet, s hat ajtón szállhatnak be a kocsiba. Ebben a limuzinban szériatartozéknak számít a két tévékészülék és a finom italokkal teli bárszekrény. Természetesen telefon és videokészülék is tartozik a komforthoz. Ezzel az autóval biztosan nem fog előfordulni, hogy utasa motorhiba miatt nem tud célba jutni, ugyanis elöl egy, hátul pedig két motorja van a nagyobb terhelés miatt, és persze a biztonság kedvéért is. Az óriási csomagtérben pedig nem csupán néhány bevásárlószatyor fér el. A limuzinhoz öt testőr jár, ezek közül az egyik vezet, egy pedig járatos az elsősegélynyújtásban, baleset vagy terrortámadás esetén az alapvető orvosi ellátásban. Hogy ezeket a szolgáltatásokat ki tudja és akarja megfizetni? Hollywood környékén azért akad egy-két multimilliomos sznoh... Rossz tanulók Önérzetünket erősítendő - régen elterjedt hiedelem, hogy a nagy tehetségű emberek általában nem állták meg a helyüket az iskolában, sőt minden igazi lángelme rossz tanulóként kezdte. Mint a legtöbb népszerű általánosítás, ez is csak félig igaz. Kétségtelenül rosszul tanult például Bismarck, Balzac, Churchill, Gandhi, Baudelaire, Franz Kafka, G. B. Shaw, Einstein, Wagner, Majakovszkij, James Joyce, Rilke, Faulkner. Eminens diák volt viszont Lenin, Marx, Schiller, a két Grimm, Zola, Flaubert, Kant, Descartes, Hegel, Richard Strauss, Erich Kästner, Voltaire, Julius Caesar, Rotterdami Erasmus, VIII. Henrik, Morus Tamás. S akadt nem egy, kezdetben rossz tanulóként bukdácsoló világnagyság (például Napóleon), akiből aztánjó tanuló lett, sőt olyan is, aki alig járt iskolába, mint Mark Twain, Jack London vagy Alberto Moravia. Ez utóbbi némileg azért behozta a lemaradását, mert 60 éves korában leérettségizett.
