Új Szó, 1998. november (51. évfolyam, 253-277. szám)

1998-11-06 / 257. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. NOVEMBER 6. KOMMENTÁR Migaš mosolya DUSZA ISTVÁN Az állampolgár, aki a Mečiar-kormány és a DSZM-uralom alatt a demokráciáért és a jogállamiságért aggódott, most sem nézi kitörő lelkesedéssel, hogy a parlamenti választásokon győztes pártok szavazógépet akarnak működtetni a parlamentben. Akkor sem, ha - az alkotmánybíróság által alaptörvény-ellenesnek minősített jogszabályt a pótlandó - a decemberre halasztott helyhatósági választásokat szabályozó törvény mihamarabbi elfogadását célozta. A gyorsított eljárás nem okozhatja, hogy netán ismét alkotmánysértőnek nyilvánítható törvényt ad ki a kezéből az új parlament. Ha erről az állampolgárnak még az is eszébe jut, hogy a Magyar Koalíció Pártja választási programjának kiemelt pontja volt az alkotmányosság tisztelete, akkor még inkább odafigyel mindarra, ami mostanában a parlamentben lejátszódik. Leginkább pedig azt figyeli, hogy odafigyel-e az MKP. Kétségtelenül kínos mindaz, amit Ján Cuper, a szlovákiai jog tréfacsinálója a parlamentben elnöklő személyekkel szemben megenged. Minden érintettnek tudatosítania kellene, hogy egy olyan parlamenti ellenzék képviselőjéről van szó, amely látja, hogy a kormánykoalíció gyakorlatilag mindent át tud ültetni törvényekbe, ami nem sérti az alkotmányt és a nemzetközi szerződéseket. Megvalósíthatja azokat a szándékait, amelyeket alkotmányos jogi formákba tud önteni. De mintha éppen ezzel lenne gond a hatalomgyakorlás első hetében. Cuper minősíthetetlen viselkedését plebejusi lelkülettel azokban a pillanatokban bohózatként még élvezni is lehet, amikor egy parlamenti tisztségviselő az ország nyilvánossága előtt bukik meg, mert felkészületlenül foglalta el az egyik hatalmi posztot. Csak hogy Jozef Migaš nem a vakolókanalat tette le, hogy a mikrofon elé üljön. A valamikor Kijevből hazaérkező diplomata azóta is a DBP mosolyoffenzívájának a frontembere. Olyannyira, hogy önmagán is teljes fejszélességben képes mosolyogni. Valamitől egyelőre beláthatatlannak tetsző a jókedve, de ezen egyelőre csak a parlamenti ellenzék mulat. Az állampolgár, aki választott, nem örül ennek, hacsak nem tudathasadásos. JEGYZET Erősen tart a ragasztó MADI GÉZA Mai kormánypárti politikusok mondták: a parlamenti választások után már nem kell állandóan nyomogatni a Mečiar nevű ragasztó tubusát, mert enélkül is „biztosan tart a kapcsolat". Azaz az egykori kormányfő összetartó jelenlétének hiányában sem ugranak szét a volt ellenzéki pártok, hanem együtt maradnak. Ha nem is az idők végezetéig, de legalább a négyéves megbízatási időszakvégéig. Most azonban úgy tűnik: nemcsak a végtelen együttműködés van veszélyben, hanem a rövidebb is. Bizonyára senki sem gondolta, hogy a porba hullott Mečiar további sorsának eldöntése is - enyhén szólva súrlódást vált ld az ország jelenlegi vezérei között. Történt ugyanis, hogy az új igazságügyi miniszter, Ján Carnogurský azt nyilatkozta: az előző kormányfő nem állítható bíróság elé. Éspedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy ott állt az önálló Szlovákia bölcsőjénél. Úgy néz ki: azért, mert Mečiar az ország keresztapja, még akkor sem indulhatna ellene bűnvádi eljárás, ha kiderülne, hogy személyesen ő rabolta el ifj. Michal Kováčot. Talán még a legagyafúrtabb jogász sem talált volna ki ilyen enyhítő körülményt, mármint az állam bölcsőjénél való szobrozást. Valószínűleg Petrocelli is a védenc egészségi állapotára hivatkozva kérte volna a vád elejtését. Rudolf Schuster teljesen másképp képzeli el Mečiar öreg napjait. A kormánykoalíció elnökjelöltje szeretné, ha eljárás indulna az államalapító ellen. Állítólag már keresik a bizonyítékokat arra, hogy uralkodása az ország érdekei ellen irányult, és mindenekelőtt az ifj. Kováč elrablása ügyében tanúsított magatartása válhat sorsdöntővé számára. Talán Schuster sorsát is eldöntené, ha lecsuknák Mečiart. Mert akkor a volt kormányfő nem indulhatna az elnökválasztáson, és a kassai főpolgármester már most kinézhetné az új bútorokat a Grassalkovichpalotába. Főszerkesztő: Lovász Attila (58238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (58238344) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Hoiop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), Juhász László-kultúra- (58238313), Urbán Gabriella-panoráma - (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel SÍezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamon'n. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz Üaée, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk - Mi történt a képviselő asszonnyal? Talán túlfeszítette magát a parlamenti munkában? - Dehogy! Csak idegösszeroppanást kapott, mert a folyosón magyar szót hallott! (Agócs Ernő rajza) .SLOVENSKA REPUBLIKA A Matica slovenská nagysurányi szervezetének székháza vasárnap délután két órakor ismét megtelik olyan szlovákokkal, akik szívükön viselik az államalkotó nemzet tagjainak diszkrimációja és leszavazása okozta problémák megoldását - adja hírül a napilap, és a legjelentősebb események közé sorolja a délszlovákiai szlovákok már hagyományos nagysurányi találkozóját. Résztvevői a parlamentnek és a kormánynak is javaslatokat tettek a „múlt rendszer által ránk hagyott problémák megoldására". Az elmúlt négy évet tartják a legjelentősebb időszaknak, mert „a kormány és a parlament jóvoltából ekkor több, számukra fontos törvény született", például az államnyelvről. A nagysurányi szónokok „még sok problémát megoldatlannak tartanak, és készek további javaslatokat tenni". Ezért a vasárnapi nagygyűlésre az új kormány és parlament tagjait is meghívták. Van remény arra, hogy a szavazópolgárok keze megtisztítja az államfői tisztséget a rárakódott piszoktól Lihegésmentes elnökválasztás Ha a csendes szemlélődő Jozef Migaš házelnöki tevékenységét látva Ján Ľuptákra gondolt és elszomorodott, a koalíciós tanács szerdai döntése után ismét oka van az örömre. JARÁBIK BALÁZS A köztársasági elnök nép általi közvetlen választása olyan jelzés, amelynek elmaradása nagy gondot okozott volna az új kormánynak. Bőven van politikai deficitje Szlovákiának a Nyugattal szemben, s ha komolyan gondolja, ígéreteit valóra kell váltania. Mikuláš Dzurinda kormányfőnek Brüsszelben elmondták: Szlovákiának bizonyítania kell, utána pedig integrálódhat. Bizonyára ez is nyomott a latban, amikor a koalíciós pártok a közvetlen elnökválasztásról döntöttek. Szlovákia polgárai talán megbocsátották volna, ha mégis a parlament választotta volna meg az államfőt - ezt alátámasztják a közvélemény-kutatási eredmények. Viszont a külföld, amely új tetteket, új arcokat, megváltozott hozzáállást vár az új kormánytól, aligha. Persze jócskán akad belföldön érv és ellenérv a közvetlen elnökválasztást illetően. Nem szabad elfelejteni, hogy Rudolf Schuster még egy külön bejáratú, a biztonság kedvéért alkotmányszakértővel és autóversenyzővel egyaránt „dúsított" pártot is létrehozott - a saját érdekében. Aztán a sors - mármint a parlamenti választás úgy hozta, hogy a köztársasági elnöki szék teljesen prostitualizálódott a kormányalakítási hatalmi harc során. Áz után a lihegés után, amely a tárgyalások során Schuster részéről volt tapasztalható, teljesen elvesztette volna legitimitását a polgárok előtt, ha a parlament választotta volna meg. Joggal aggódtak a politikai ellenzők: ezek után nem akadhat 4 képviselő, aki nem hajlandó tiszteletben tartani a kormányalakítás során köttetett politikai alkut? így viszont esély van rá, hogy a szavazók keze megtisztíthatja az államfői tisztséget attól a piszoktól, amely az előző kormány működése idején, illetve a hatalmi harc során rakódott le rá. Az aggódásból sosem elég, pláne Szlovákiában. Sokan teszik fel a kérdést, vajon a nép nem tévelyeg el ismét a mindmáig egyetlen szlovák isten, Mečiar felé. Ez egyelőre teljesen elmé... teljesen elvesztette volna legitimitását a polgárok előtt... letí feltevés, a kérdés az, jelölteti-e magát. A választásokon veszíteni is lehet, mint azt a DSZM elnökeként nem is olyan régen megtapasztalhatta. Ha a kormánykoalíció ügyes, ezt a lélektani előnyt kiválóan felhasználhatja, sőt még szilárdabbá kovácsolhatja a koalíciót az újabb mečiari kihívás. Ráadásul Kapusta úr az Európába (mármint a bíróságra) vezető utat fogja keresni, nem pedig a közszolgálati televízió jobb sorsa érdemes nézőit halmozni ostobaságaival. Érdemes eljátszani azzal a gondolattal is, hogy Mečiar nyer. Mint köztársasági elnök sokat árthat Szlovákiának, hátráltathatja a kormány és a parlament működését, de nem szabhat gátat a munkának, ehhez kicsi a jogköre. Szlovákia előtt azonban megnyílna az az út, amely a pártstruktúra valódi kifejlődéséhez vezethet. Mečiar nélkül a DSZM sokkal könnyebben hullhatna darabokra, tűnhetne el vagy integrálódhatna más pártokba. Mečiar megválasztása azonban még ennyit sem ér meg. De amíg nem változik meg a helyzet, nem lehetünk biztosak abban, hogy bárminemű választás tétje nem az ország léte, hanem „csak" az, ki alakít demokratikus kormányt. A szerző a Márai Sándor Alapítvány munkatársa. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a koalíció leggyengébb láncszeme épp az, akin esetenként a legtöbb múlhat Körmetlen macska ne másszon a fára! VRABEC MÁRIA A parlament elnökévé való megválasztása után Jozef Migaš azt mondta: legfőbb célkitűzése, hogy újra visszaszerezze a tisztelt Ház jó hírnevét. Egyelőre azonban ő maga sem tett sokat ezért, sőt. Szerdai (le)szereplését látva az ember azt sem tudta, hogy sírjon vagy inkább nevessen - mert ugye, azt még a legjobb szándékkal sem mondhatjuk, hogy ura volt a helyzetnek. ViOLVASÓI LEVELEK Esőisten „siratja"... ... de nem Mexikót, hanem Dél-Szlovákiát. És már azon csodálkozunk, ha valamelyik nap nem esik. Az őszi munkáknak alighanem befellegzett. Akik szerencsések voltak, azok még idejében elvégezték teendőiket, a betakarítást, az őszi mélyszántást, vetést. Akik pedig nem, azok most várhatnak jó néhány napig, amíg a föld szont az meg kissé furcsa volna, ha most egyszeriben Cuperral értenénk egyet. Pedig ahogy nagy kínok és keservek között folyt a parlament második ülése, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az új koalíció leggyengébb láncszeme éppen az, akin esetenként a legtöbb múlhat - a törvényhozás elnöke. Sovány vigász nekünk, hogy majd beletanul. Mert a jelek szerint Migaš minden leckéjét drága presztízsveszteséggel kell a DBP-nek és - ami még rosszabb kicsit megszikkad. Vagy talán csak a tavasz hoz majd igazi megnyugvást? A békasereg hada hangos énekével jelzi, hogy még nincs vége. Még várhatjuk az újabb és újabb esőfelhőket. Ödönke időszerű szavai jutnak eszembe egy régi kabarétréfából: „Papa, fogjál nekem békát!" Lehetne is, hiszen van belőlük elég. Meg gombából is. Régen szedtünk annyit, mint mostanában. Ennek talán még örülnénk is, de azért a jóból is megárt a sok. Ondró Ernő Kéménd - a kormánynak is megfizetnie. Ennek tudatában szinte érthetetlen, miért őt delegálta erre a posztra a jogászokkal és tapasztalt képviselőkkel túlzsúfolt párt, és miért bólintott rá erre a javaslatra rögtön az SZDK is. Ha csak nem akartak némi színt, népies ízt és humort vinni az unalmas törvényhozó munkába - mondjuk, hogy ne érezzék annyira Ľupták hiányát. Mindenesetre jobb szolgálatot nem is tehettek volna Cupernak, aki egyeden baBényi föld Budapesten A Kárpát-medencei magyarok sorsa így vagy úgy kapcsolódik az 1956-os eseményekhez, még akkor is, ha a határon kívül élnek. A Magyarok Világszövetsége október 23-án Budapesten tartotta azt a rangos ünnepséget, amelyre meghívót kaptak a határon túli magyarok is. Bény község polgárai Kocka Gyula szervezésében saját költségükön jutottak el a találkozóra. Bényben máig ápolják a régi hagyományokat. Megtisztít sem hagyott szó nélkül, és valósággal tündökölt a már csak kínjában mosolygó Migaš mellett. Szép, szép, hogy Fogaš is, Fico is védelmébe vette a levitézlett parlamenti elnököt, mondván, „senki sem pottyant az égből tanultan", csakhogy ez nem elég meggyőző. Mert ha már a közmondásoknál tartunk, először talán ahhoz kellett volna tartama magát a DBP-nek is, meg Migašnak is, hogy „körmetlen macska ne kapaszkodjon a fára". teltetés volt számukra, hogy az ünnepségen díjazott népviseletben Fazekas Bea bényi kislány adhatta át az ajándékot a rendezvény főszervezőjének, az Amerikában élő dr. Bánfalvi Gézának. Ami viszont a meghatóbb volt: a mindennapi kenyeret termő bényi földből a község polgárai a szülőföld néhány rögöcskéjét is magukkal vitték. A Gesztenye parkban az ünnepség résztvevői négy tölgyfát ültettek el a hősi halottak emlékére - ilyen fák bényi földben is gyökereznek. Hajtman Kornélia Nána