Új Szó, 1998. november (51. évfolyam, 253-277. szám)

1998-11-25 / 273. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. NOVEMBER 25. KOMMENTÁR WBk Szélcsendkor a szél TÓTH MIHÁLY Nincs még egy fogalom, szókapcsolat, amely az önálló Szlovákia rövid történelmében akkora karriert futott be, mint a „politikai akarat". Egyetemi katedrán megőszült jogászprofesszor szemrebbenés nélkül a politikai akarat hiányából ideologizálta meg, hogy olyan választási törvényt fogadott el a parlamenti többség, amelyről bármelyik másodéves jogászhallgató öt perc alatt képes volt megállapítani alkotmányellenességét. Amikor azt kérdezték a „civil" korában büntetőbíró parlamenti képviselőtől, hogy miért tették ad acta egy robbantásos politikai merénylet vizsgálati anyagát, a befolyásos törvényhozó nemes egyszerűséggel így válaszolt: „Mert az ügy vizsgálatának folytatásához nem volt meg a politikai akarat". Vannak országok, ahol ezt egyszerűen törvénysértésnek nevezik. Nemcsak főbenjáró ügyek intézéséhez hiányzott a politikai akarat. Sem a jólneveltség, sem a jog, sem ajó ízlés normáival nem voltak összeegyeztethetők azok az intézkedések, amelyek hatására magyar iskolaigazgatókat rúgtak ki, évtizedes hagyományokat szüntettek meg, kulturális intézményeket „csoportosítottak át", a magyarok és nem magyarok kapcsolataiban pocsék légkört teremtettek stb. Meggyőződésem, hogy kisebbségünk összes nacionalizmus okozta sérelme fél év alatt orvosolható. Kinyomtatják a kétnyelvű bizonyítványokat, az igazgatókat megkövetik, színházainkat önállósítják, a kisebbségi nyelvhasználati jogszabályt törvénybe iktatják. Egy társaságban így ecseteltem a rózsás jövőt, amikor valaki félbeszakított: Utána mi dolguk lesz a minisztériumoktól kezdve a járási hivatalokig mindenütt otdevő magyaroknak? Az első pillanatban hasonlóan éreztem magam, mint amikor évtizedekkel ezelőtt ezt kérdezte a kisfiam: Mit csinál a szél, ha nem fúj? Tény, megkezdődött a magyarok „kirajzása". Nem múlik el nap, hogy ne kapnék levelet arról, valamelyik magyar nemzetiségű ismerősömet felelős tisztségbe nevezték ki. Ha derűlátó elképzeléseink valósággá válnak, és „beáll a szélcsend", akkor kezdődik az érdemi munka: annak bizonyítása, hogy köztünk is vannak rátermettek (de kétbalkezesek is), mint a szlovákok között. Lehetőségünk nyílott arra, hogy bizonyítsuk, mennyire rátermettek vagyunk a reális egyenjogúságra. A politikai akarat hiányára hivatkozva viszont már senki sem sumákolhat. 1PÍÍV7PT KMI tC I Zeman szeplője MADI GÉZA Miloš Zeman hétfőn ugyanazzal a céllal érkezett, mint néhány héttel korábban Václav Havel. A cseh államfő és most a prágai miniszterelnök is az osztályon felüli kapcsolatokról tárgyalt az új pozsonyi kormányzat tagjaival. Meg kell hagyni, velük már lehet. A korábbi garnitúrával nem lehetett. Egy idő után még a föderációt eltemető két volt kormányfő, Václav Klaus és Vladimír Mečiar is ilyen-olyan okok miatt „megunta" a nyitott kérdések lezárogatását. Valószínűleg minden erejüket kiszívta az egykori államszövetség felbontása. A Morván túlról nézve azonban az embernek meg kell jegyeznie: tekintet nélkül arra, hogy a schengeni határ valamikor kétezeregynéhányban Csehország vagy Szlovákia keleti részén húzódik-e majd, Zemannakjól jött a a szlovákiai rendszerváltozás. Mert Václav Havelhez hasonlóan az ő népszerűsége is egyre csökken. S ha már így történt, nyalogatni kell a sebeket. Odahaza, a napi botrányok és szenátusi választási vereségeg után ez nem megy, hát külföldre kell utazni; esetünkben át kell ruccanni Pozsonyba. Itt - a négy évig tartó ínség után minden idegen vendéget tárt karokkal várnak. Meg kell hagyni, ez így van rendjén. Minden magyar, lengyel, cseh, román, német, angol vizitre vevők vagyunk. Csak ott ne volna az a bizonyos szeplő a vendég orrán: Miloš Zeman a hét végén „simán" elvesztette a szenátusi választásokat. Korábban pedig kiderült, hogy stagnál az ország, azaz nem halad kellő gyorsasággal az európai integráció felé. Ez sem siker. Úgy tűnik, a prágai kormányfő „nincs képben", és azért érkezett Pozsonyba, hogy tanácsot kérjen a minden erejével - de eddig csak részleges sikerrel - az EUtagságra törekvő Dzurindakormánytól. Mondhatnánk: vak vezet világtalant a brüsszeli úton. Talán még ez is jobb, mintha nem vezetné. De jobb volna, ha a halottaiból feltámadó visegrádi csoport nem lenne gyengénlátók gyülekezete. Mert Brüsszelig el kell látni. Még egy sikertelen miniszterelnöknek is. HEga Főszerkesztő: Lovász Attila (58238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), Juhász László-kultúra-(58238313), Urbán Gabriella-panoráma - (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető műiden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Bárcsak a kisebbségi jogokat védelmeznéd ilyen hevesen... (Peter Gossányi karikatúrája) PRAVDA Amit a Mečiar-kormány egyetlen novemberi éjszaka alatt elintézett, azt a mostani kormánykoalíció lassan két hónapja csinálja - írja a baloldali napilap. A hatalomátvétel lassú tempóját akár a jelenlegi koalíció javára is írhatnánk, ha annak oka a megfontoltság lenne. De mi van, ha ez a csigatempó a négyesfogat nehézkességének az eredménye? És mi van akkor, ha még nagyobb a baj? Ha a koalíción belüli párbeszéd áthághatatlan akadályokba ütközik? Az is lehet, hogy csak a bizonytalanság szüli a késlekedést. Akkor viszont mi az oka a bizonytalanságnak? Talán hiányzik a koncepció? Az állampolgár elégedett lehet a külpolitikában tett határozott lépésekkel, de a belpolitikai egy helyben topogással aligha. A tény, hogy sokan azok közül, akik idejuttatták az országot, még mindig a helyükön vannak, a kormány gyengeségét jelzi. Ha a magyar polgár Pozsonyt politikai, Budapestet kulturális fővárosának tekintheti, elmosódik az ellenségkép Naiv álmok helyett valóság A szeptemberben megválasztott kormánygarnitúra diplomáciai tevékenysége egy hónap alatt intenzívebb volt, mint Mečiar külügyi kormányzatának négy éve alatt. Érthető tehát, hogy az európai szervezetek észrevették, Szlovákia még lehet korrekt partner. LOVÁSZ ATTILA Az európai szervezetek és természetesen a NATO is arra helyezi a hangsúlyt, hogy a szervezetben a jószomszédi viszonyok határozzák meg az országok kapcsolatát. Sem az EU, sem a NATO nem óhajt újabb görögtörök konfliktust, ezért hát minden újabb tagjelölt országgal kapcsolatban azt vizsgálja, szomszédaival való viszonya mennyire tekinthető feszültségmentesnek. Szlovákiával szemben az elvárás egyértelmű: elsősorban déli szomszédjával, Magyarországgal kell rendbe szednie azokat a problémákat, amelyek a kommunizmus negyven éve alatt a szőnyeg alá söpörve, a rendszerváltást követően nyíltan voltak jelen. Egyetlenegy békeszerződés, egyetlenegy határmódosítás sem oldotta fel a szlovák-magyar feszültségeket, mivel minden eddigi megoldás hatalmi megfontolásból és az érintettek beleegyezése nélkül született. Az 1990-es rendszerváltást követően nyílt először alkalom „közös dolgaink" rendezésére. Hogy az alkalommal az elmúlt nyolc évben nem tudtunk élni, annak számos oka van, s nem célunk azokat boncolgatni. Nyolc évnek Mintha tegnap történt volna Annak idején az enyickei közjegyzőségen dolgoztam. Csupán három község tartozott a körzetbe, így a jegyzővel együtt csak négyen voltunk, köztük egy helybeli asszony. Hozzájárt be a szomszéd faluból a kicsit pletykás barátnője. Egy nap ő hozta a nagy hírt: megjelent az Új Szó. Mindennek maholnap immár ötven éve. Csécsen, ahol a nagybátyámnál laktam és nevelkedtem azonnal megrendelkellett eltelnie ahhoz, hogy viszszatérjen a rendszerváltást követő nagy lehetőség, szabadon, egymás érdekeit és érzéseit tiszteletben tartva lezárni olyan viszálykodást, amelyeknek a harmadik évezred küszöbén semmi értelmük nincs. A napi gyakorlatba átültetve az előző fejtegetést elsősorban a két nemzet és nem a két állam közötti dolgok megoldására kell törekedni. Ennek alapja viszont a két állam diplomáciai fordulatoktól mentes, valóban gyümölcsöző együttműködése. Mint Európában olyan sok helyen, és a történelem folyamán is oly sokszor a feszültségeket a jól működő kölcsönös kereskedelem, a jó gazdasági kapcsolatok, még egyszerűbben szólva az egymás jólétét szolgáló kapcsolatok fenntartása oldotta fel. A szlovák-magyar kereskedelmi kapcsolatok a lehetőségekhez képest ma minimálisak. A határok átjárhatóságát főleg úgy kell megéreznie az egyszerű embernek, hogy jól működő, működési helyén adót fizető A két nemzet közötti dolgok megoldására kell törekedni. embereket foglalkoztató vegyes vállalatok jönnek létre, hogy nemcsak egymás áruját, hanem egymás tőkéjét és szellemi tőkéjét is szabadon mozgathassák a szomszédok, s hogy az interregionális kapcsolatok ne testvérvárosok vezetőinek jó hangulatú vacsoráiban merüljenek ki. A Kárpátok Eurorégió gondolata kiváló, csak egy problémája van: olyan óriási területet ölel át, hogy megint az apró-cseprő, a polgárok valódi kapcsolatteremtését szolgáló ügyeket nem intézi senki. A kisméretű, kisvállalkozásokat segítő, határokon átnyúló, mégis kis régiókat átölelő együttműködés alapjai léteznek ugyan, azok kormányközi legitimálása a közeljövő legsürgősebb feladata. Amennyiben ez a fajta együttműködés termékeny talajra lel, nincs az a bősi gát, amely a kapcsolatokat komolyan veszélyeztetné. Ha nem kompon, hanem a Mária Valéria hídon látogathatják egymást rokonok, kereskedők, művészek, a politika kénytelen lesz jó megoldást találni a vízlépcső további hasznosítását illetően. S ha a magyar anyanyelvű polgár Pozsonyt politikai, Budapestet kulturális fővárosának tekintheti, elmosódik az ellenségkép, amely sokszor reális alapokat nélkülözve mérgesíti el két nemzet viszonyát. Tudom, kincstári optimizmusnak tűnnek a leírtak, de ha a szlovák kormányzat elmúlt tíz napban tett lépései - kezdve Zágrábbal, folytatva a cseh-szlovák csúcscsal és befejezve a magyarA szlovák-magyar kereskedelmi kapcsolatok ma minimálisak. szlovák külügyminiszteri találkozóval - ilyen irányba haladnak, akkor a kipróbált és gyakorlatban bevált európai uniós modell érvényesülhet. A valóság pedig mégiscsak jobb, mint a rózsaszín szemüveg. Történelmi kézfogás tük a napilapot. Azóta is előfizetője és olvasója vagyok az Új Szónak, sőt... Amikor láttam, hogy az olvasók közül sokan véleményt nyilvánítanak a lapban, elmondják panaszaikat, írnak gondjaikról, észrevételeikről, magam is tollat ragadtam, írtam falunkról, Csecsről, az emberekről, cselekedeteikről, különböző rendezvényekről. S ha egy-egy írásomat közölték, az csak tovább ösztönzött, bátorított. Járásunk magyarlakta vidékeiről írtam, írok ma is - mindig van miről, hiszen a téma, úgymond, az utcán hever. Fél évszázad alatt legalább 4-5 ezer írást küldtem a szerkesztőségbe, s aligha hiszem, hogy valaki hosszabb ideje levelező olvasója a lapnak. E nevezetes évforduló alkalmából üdvözlöm a lap szerkesztőit, tudósítóit, akiknek a nevével nap mint nap találkozom. Sok sikert kívánok további munkájukhoz. Iván Sándor Kassa Érdekli az embereket Mostanában az emberek már nemcsak a szappanoperákat nézik a tévében, egyre több ismerőstől hallom, hogy gyakran (TA SR) átkapcsolnak a szlovák csatornákra is, hogy megnézzenek egy-egy politikai műsort. Figyelik a híradókat vagy éppen a parlament ülését, amelyet élőben közvetít a tévé. Népszerű lett a Rosta és a különböző vitaestek. Ha magyar politikusok is részt vesznek ilyen músorban, akkor mindannyian izgulunk a tévé képernyője előtt, hogy felszólalásuk sikeres legyen, aggódunk, ha a szócsaták közben támadás éri őket. Az embereket ma mintha jobban érdekelné a belpolitika, mint korábban. Hostina Irén Komárom