Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-27 / 248. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 27. KOMMENTÁR Adósságtörlesztés DUSZA ISTVÁN Nem véletlenül volt a múlt hét több szempontból is a bősi víz­lépcső hete. Elsősorban Július Binder, a Vízgazdálkodási Épí­tővállalat igazgatója és a Szlovák Televízió propagandája ré­vén lett azzá. Nemcsak vasárnap délután a Lépések című vita­műsorban, hanem a folyamatos agymosás gyakorlatának megfelelően mindennapra feltálaltak valamit a nemzetük sor­sáért remegő, ezért az SZTV műsorait néző szlovákoknak. Aki nem ismeri Bindert, és nem tudja róla, hogy nemcsak víz­építő szakember, hanem bronzfejű nemzetébresztő, nemzet­mentő és nemzetkarakterológus is, az SZTV múlt pénteki hír­adójának szokásos vörös farkát látva igencsak megijedhetett. Ugyanis olyan mélynemzeti érzelmektől fűtött gondolatokat mondott a nézőknek a határokról, hogy azok akár azt is hihet­ték volna: a Magyar Köztársaság hadat üzent Szlovákiának. Persze amit Binder úr a magyarokról és a szlovákiai magya­rokról mond, azt mindig fenntartásokkal kell hallgatni. De nemcsak azt, mást is. Ha a vízlépcsőért aggódik, akkor mindegyre a Dél-Szlovákiában élőkért is aggódik, akiknek a többsége - szerinte - szlovák nemzetiségű. Igen, ha Dél-Szlo­vákiához soroljuk Zólyomot is, de ha a vízlépcső következmé­nyeit elszenvedő csallóközieket veszi számba, akkor aligha számol jól. Mint ahogyan az sem állapítható meg a matemati­ka törvényei és szabályai alapján, hogy a vízmű mennyi pénzt emészt még fel. Binder úr szerint már csak 5 milliárddal tar­toznak, mert a fejlesztett áram árából fizetik a hiteleket. De ebből „fizetik" a Magyar Köztársaság Szlovákiával szembeni adósságát is, mert az eredeti szerződés szerint a megtermelt energiát felezték volna. így azonban a felrúgott szerződés mi­atti, ún. kártérítést az eladott energia árából önkártalanítás­ként elkezdte fizetni a szlovák fél. Most már csak az a kérdés, hogy mit szól ehhez a magyar kormány, amely mindeddig nem ratifikálta a hágai döntés után született szerződésterve­zetet. Lehet, hogy Binder úr és elvbarátai számára mégiscsak jól jött az eredeti szerződés felbontása, máskülönben aligha tudnának szünet nélkül magyar veszélyről beszélni határon innen és határon túl. Sok baj van velünk MALINÁK ISTVÁN Csak gondja van velünk a szlovák politikai elitnek. A távozásra ítéltetett koalíció fő gondja az, hogy vagyunk, a színre lépőé pedig az, hogy lenni akarunk - másképpen, mint eddig. Felelősséget vál­lalva annak az országnak az irányításáért, amely a miénk is lenne, ha engednék. Pateti­kusan: apáink földjéért, ami még akkor is igaz, ha egyesek cifrazsinóros rémképeket lát­nak mögötte. A rémkép ugyanis nem a szülőföldhöz való ragaszkodásban van, a rémképet bennünk látják. Persze azért ott leszünk a kormányban - más kérdés, hogy nem magunk miatt. A felzárkózáshoz kellünk, amo­lyan zergetollnak a kalapra. Ha nem így lenne, a demok­rata berkekben zajló tárcaosztogatósdi során nem mi volnánk a mumusok. Szó­magyarázat: ennek ellenke­zőjére klasszikus példa a kö­zelmúltból a finn védelmi mi­niszter, aki nő volt és ráadá­sul svéd. Van-e olyan szlovák párt, amely magyarra merné bízni a szlovák hadügyet vagy belügyet, a külügyekről már nem is szólva? Ugyanez a helyzet a legfontosabb gaz­dasági minisztériumok eseté­ben. Slavkovská és Hudec négy év alatt mélynemzeti ügyet kreált az oktatásból meg a kultúrából, így az ma­rad a jövőben is, nehogy ők ketten megbántódjanak. A magyaroknak coki onnan, mert még nemzetárulónak bélyegeznék demokrata pártokbéli uraimat. Aki jó szlovák, nem bízná a nemzet egészségének védelmét egy magyarra, de a lakásépítést sem, még piros-fehér-zöldre festetné a balkonokat. Amió­ta kiderült, hogy az MKP a földművelésügyet szívesen felvállalná, gyorsabban ter­jed a bősi pánik, mint közép­korban a tífusz, s a DBP is gyorsan állított egy jelöltet. Egyáltalán: van-e olyan tár­ca, amelyet nyugodt szíwel ránk bízhatnak? Én tudom a megoldást, a választási ered­ményekkel arányosat. Le­gyen egy magyar miniszterel­nök-helyettes, a környezetvé­delmi ügyekkel megbízva. Legyen két magyar minisz­ter, mindkettő környezetvé­delmi, páros napokra az egyik, páratlanokra a másik. A két miniszternek hat ma­gyar államtitkár is jáma. Az arányosság és egyenlőség el­ve alapján. És a pofánkat is befognák. Csak tudnám, honnan vettem az ötletet!? pipi ? |§§ mmM. -i m rÄťí-it? i..;,..;,..,:.,; Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezető: MadiGéza (5238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszd a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk - Nem, nem. Állatvédelmi minisztérium nem létesül. (Peter Gossányi rajza) PRAVDA A lap milliárdos gazdasági káro­kat okozó adókedvezményekre mutat rá. 1997 óta a vállalko­zók leszámíthatják adóalapjuk­ból a gépkocsivásárlásra költött százezreket. A kedvezmények évente 1,1-1,3 milliárd koroná­tól fosztják meg az állami költ­ségvetést. A Moravčík-kormány annak idején eltörölte ezeket az adókedvezményeket, viszont a Mečiar-kabinet 1995-ben ismét bevezette. Szabályozni kellene azokat a tételeket, amelyeket a vállalkozók beépítenek adó­alapjukba. Ezek közé tartoznak a különféle szolgáltatások igénybevételére fordított pén­zek. Előfordul, hogy egy közép­vállalkozó öt év alatt 100 millió koronát is elkölt üyen célra. Fönnáll a gyanú, hogy ezeknek az összegelmek a nagy részét csúszópénzként használják. A lap szerint a magas beosztású állami tisztségviselők is része­sülnek adókedvezményekben. Vállalkozók ezreit rémisztette meg a Mečiar-kormánynak a minimálbér-emelésről jóváhagyott javaslata Maximálisan populista zárás Nem egy vállalkozó kapott a szívéhez vagy a zsebé­hez annak a múlt heti hír­nek a hallatán, hogy a Mečiar-kormány az eddigi háromezerről négyezerre javasolja emelni a mini­málbért. PÁKOZDI GERTRÚD Tény, hogy a háromezer korona nem nagy összeg, és a tartósan munkanélküliek jó részét nem ösztönzi feltéüenül munkaválla­lásra. Hiszen a segélyből sem él meg rosszabbul, mint a minimál­bérből vagy az ahhoz közeli fize­tésből. Szép dolog, hogy a mun­kanélküliségi arány egy számje­gyűre való leszorítását a prog­ramjába is beiktató kormány vé­gül megemberelte magát, és ­igaz, már távoztában - hatékony­nak tűnő megoldást javasolt a mindenképpen orvoslásra szoru­ló helyzetre. A költségvetési mér­leg hiányának vészes növekedése ismeretében, az egyes tárcák ka­tasztrofális helyzetének tudatá­ban azonban a javaslat legalább olyan érzéseket vált ki a vala­mennyire is józanul gondolko­dókból, mint Vladimír Mečiar ed­digi utolsó televíziós szereplése. Csakhogy a miniszterelnök éne­kes búcsúzója alighanem keve­sekből váltott ki őszinte sajnálko­zást, viszont a minimálbér-eme­lésre tett kormányjavaslat esetle­ges parlamenti jóváhagyásának a puszta gondolata is vállalkozók ezreit rémisztheti meg. Jól tudják ugyanis, mivel járna egy üyen in­tézkedés. A minimálbér minden­kori összegéből kiindulva hatá­rozzák meg a társadalom- vagy egészségbiztosítási járulékokat, illetve a munkanélküli-segély megengedett legfelsőbb határát. Ha a parlament netán jóváhagy­na egy ilyen intézkedést, várható, hogy legalább a családnak szolid megélhetést nyújtó kisvállalko­zók jó része bedobná a törülkö­zőt. Ugyanis alaposan megugra­nának adóterheik Nem örvende­ne a javaslat jóváhagyásának a Nemzeti Munkaügyi Hivatal sem, hiszen megközelítőleg egymilli­árd koronával növekednének ki­adásai, amelyek fedezésére alig­ha lenne pénze. Több, mint való­színű, hogy az új parlament ne­met mond a kormányjavaslatra. Elsősorban azért, mert rendkívüli módon megnövelné a jövő évi költségvetési kiadásokat. No meg azért, mert a leköszönő kormány bírálói jól tudják: nem a minimál­béreket kell bármily áron emelni, hanem elsősorban olyan munka­helyeket kell teremteni, amelyek eleve jobb kereseti lehetőségeket nyújtanak a munkavállalóknak. És olyan adózási feltételeket, amelyek munkahelyteremtésre ösztönöznek. Persze a leköszönő kormány tisztában van vele: ja­vaslatának parlament általi eluta­sítása esetén a munkavállalók jó része nem azt jegyzi majd meg, miért kivitelezhetetlen, hanem azt, hogy a leendő kormány tehe­tetlen. Éppen ez Meäarék célja. Stílusosan, rájuk jellemzően csap­ják be maguk mögött a kaput. Szlovákiában egyre több vállalat kerül a csőd szélére, és a munkanélküliek száma is újra növekszik Jobb statisztika, ám rosszabb valóság ÖSSZEFOGLALÓNK Szeptember végén 385 791 ál­lástalant tartottak nyilván - 358 767 fő az ún. diszponibüis kate­góriába tartozik, vagyis azonnal képes elfoglalni a munkaügyi hi­vatal által felkínált munkahe­lyet. Már ha erre sor kerül, ugyanis a betöltetlen munkahely ritka kincs, pillanatnyilag 27 munkanélkülire jut egy belőle. Az állástalanok aránya 13,76 százalék, vagyis nyáron, az al­kalmi munkák évszakában is alig csökkent 14 százalék alá. Külö­nösen tragüois a helyzet Kelet­Szlovákia északi részén, vala­mint Szlovákia déli sávjában. A Rimaszombati járás már tartó­san csúcstartó: 29,77 százalékos munkanélküliséggel az ellehe­Kinek van sok pénze? Lakodalomban voltunk, és miu­tán már valamennyiünk nótáját elhúzta a prímás, odafordult az egyik fiatal házaspár négyéves kislányához. Tőle is megkérdez­te, van-e kedvenc dala, mire a kislány kijelentette, hogy igenis van - a „Hogyha nékem sok pénzem lesz..." kezdetű. Úgy tű­nik, a pénzkérdés ma már a leg­fiatalabb korosztály esetében is előtérbe kerül. Nem csoda. Mert mit is hallanak napról napra a tetlenülés határmezsgyéjén egyensúlyoz, s csupán egy fokkal jobb a szintén magyarok (is) lak­ta Nagyrőcei (28,02%), ületve Nagykürtösi járás (26,04%) helyzete. Ráadásul ezek a muta­tók nem is felelnek meg teljesen a valóságnak, ugyanis január óta a Nemzetközi Munkaügyi Szer­vezet (ILO) előírásaihoz alkal­mazkodva új módszerrel állapít­ják meg a munkanélküliek szá­mát. Ennek „lényege" abban rej­lik, hogy az állástalanok közé nem sorolják be a gyermekgon­dozási segélyen levőket, vala­mint a rekvalifikációs tanfo­lyamokon részt vevő személye­ket. Összegezve: ajelenlegi ada­tok az ILO módszerének alkal­mazása miatt mintegy 1 száza­lékponttal térnek el a ténylege­gyermekek? „Nem mehetsz el a kirándulásra, mert nincs pén­zünk." „Nem vehetem meg az Adidas cipőt, mert nincs pén­zünk." Nem mehetünk nyaralni, nem mehetünk színházba, mo­ziba, mert nincs pénzünk. A bank nem tud kölcsönt adni, mert nincs pénze, az adós sem tud fizetni, a vállalat, az üzem sem tud fizetést adni, mert nincs pénze. Kinek van? Tíz év körüli gyermekeket kérdeztem meg az iskolában, hogy szerintük kinek van manapság sok pénze. „A mi­niszternek, a híres sportolónak, a polgármesternek, a kamionos­nak, a vietnaminak, aki a piacon árul, az énekesnek, a csempész­sektől. Júliusban és augusztus­ban a mérsékelt csökkenés dön­tően nem az idényjellegű mun­kalehetőségeknek volt köszön­hető, hanem az átképző tanfo­lyamoknak. Különösen augusz­tusban történt látványos ugrás: júliusban országos szinten 327, a következő hónapban már 5600 (!) munkanélkülit vettek fel kü­lönféle tanfolyamokra. A mód­szertani trükkökkel, az átképzés­be bevont személyek számának felduzzasztásával csupán átme­netileg tartható a 14 százalék alatti arány. Hol van ez a Mečiar­kormány által ígért 10 százalék­tól? A Nemzeti Munkaügyi Hiva­tal hiába jelenti: az év első nyolc hónapjában 5,472 milliárd koro­nát fordított foglalkoztatáspoli­tikára, ha mindössze 1,7 milliár­nek, a péknek, a betörőnek" ­mondták. Talán nem is tévedtek nagyot. Petriné Garamsalló Pár héttel ezelőtt Néhány héttel ezelőtt én is a Rejtvénysziget egyik szerencsés nyertese lettem, röviddel ez­után pedig egy nyereményjá­tékban szintén kisorsolták a ne­vemet. Nyertem egy ezrest. Ti­tokban mindig abban remény­kedtem, egyszer csak szeren­csém lesz, és a nyereményem dot szántak munkahelyterem­tésre, viszont a többit elnyelték a segélyek. Az aggasztó arányú munkanélküliség a lehető leg­rosszabbkor jött. A világgazda­ság növekedési üteme kezd las­sulni, szaporodnak a helyi válsá­gok, az ún. szlovák út miatt mind több nagyvállalat kerül lehetet­len helyzetbe (az érsekújvári No­vum, a turócszentmártoni ne­hézgépgyár, a breznóbányai híd­gyár), ráadásul a több mint 60 ezer szlovák állampolgárnak munkát adó Csehország is szigo­rító intézkedéseket fontolgat. Az új kormányra nagyon nehéz fel­adat vár: úgy kell a gazdaságpo­litikában (is) átállítania a váltó­kat, hogy közben a felhalmozó­dott szociális feszültség ne okoz­zon robbanást, (shz) könyv lesz. így is történt. Meg­kaptam a könyvet, sőt az ezrest is egy losonci könyvesboltban költöttem el. Nagyon örültem, hiszen manapság nincs az em­bernek annyi pénze, hogy egy­szerre több könyvet is tudjon venni. Szeretem a könyveket, tisztelem az írókat. Az újságíró­kat is, akik vigasztalni tudnak. Mert gyakran elszomorodik az ember a sok bántó szó hallatán. Ilyenkor mindig jól esik elolvas­ni az Önök cikkeit, amelyek, hogy hogy nem, mindig arról szólnak, ami az olvasót is fog­lalkoztatja. Nagy Éva Kalonda

Next

/
Thumbnails
Contents