Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-16 / 239. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 16. KULTÚRA 9 Kedden délután második kötetét dedikálja Budapesten, az írók Boltjában Jirí Menzel A papa szüntelen dohogása Még mindig nem tudja. Legalábbis ezt akarja elhi­tetni velünk. Beszélhet, nyilatkozhat, elmélkedhet bármiről, a végén, bárgyú mosoly kíséretében ugyan­az a kétkedés. „Hát, nem tudom..." SZABÓ G. LÁSZLÓ Ami persze nem egészen igaz. Mert sok mindent tud, sok min­dent sejt, sok mindenben bizo­nyos. Abban is, hogy a kétely a vakságtól óvja az optimizmust. És hogy óvatosságra int. Kételke­dik, tehát van. Kimondott és pa­pírra vetett szavai mögött ugyan­az a kettősség: Derű és szkepszis. Remény és félelem. Menzel ír. Harminc évig mást sem csinált, csak játszott és ren­dezett. Mint Arnoštek a Szeszé­lyes nyárban, ámulatból ámulat­ba vezetett. Három éve van egy újabb szenvedélye: tárcákat, si­keres szösszeneteket ír - meg­rendelésre. Állandó helye, rova­ta, hasábja van a prágai Story­ban. Szellemes történeteket fab­rikál nem is annyira a maga, mint inkább állandó olvasóinak nagy örömére.. Azt adja tovább, ami megesett vele. írásai frappánsak és szellemesek, tiszták és egyér­telműek. Életünk fontos vagy fá­jó kérdéseivel foglalkoznak, így fontosak vagy fájók a válaszok is. Most kamatozik a Hrabal iránt érzett több évtizedes barátsága: Menzel gyöngyöket hoz fel a mélyből. Aprócska gyöngyöket, amelyek egytől egyig értékesek. Még akkor is, ha a válaszadásban meginog néha. Nem mintha ki­búvókat keresne, hiszen emberi, erkölcsi magatartása mindenre egyéi$e)toű válasz. Bölcs, aki a bölcselkedésnek még a látszatát is kerüli. Bár szemüveg nélkül ta­lán már lépni sem tud, látása éles, mint a sasé. Csak épp a fülé­vel, az agyával, a lelkével „lát". Első könyvében, a borítón muta­tott méla mosolya ellenére, sokat morfondírozik. Társadalmi je­lenségeken, művészi alkotáso­kon, emberi megnyilvánuláso­kon. Olykor fejcsóválva, máskor Jól láttam? Nem, ez lehetetlen... csendes dühvel, megint máskor szinte hallható fogcsikorgatással. De mindig iróniával, finom hu­morral, helyenként az Örkényi groteszk színeivel. Második, magyar fordításban most megjelent kötete, a Hát, nem tudom... másodszor ugyan­ezen az úton halad. Ha úgy tet­szik: folytatás. A majdani Men­zel-összes 2. része. A történetek ezúttal is ismerősek. Az eredeti Figyelmeztet. Korhol. Helyenként finoman odasóz. színhely Prága, illetve Csehor­szág, de ugyanúgy érvényesek Budapestre, illetve Magyaror­szágra, mint Varsó által Lengye­lországra is. Szlovákiáról nem is beszélve! Ötvenkét tárcája előtt sajátos ajánlás. „Szerintem ez olyasféle könyv, amilyet én a vécében szoktam olvasni. Előnye, hogy bárhol felütheti az ember, és csak addig olvassa, amíg kedve tartja." (Kleb Attila felvétele) Hát, nem tudom... - mondom most én. Zokon ugyan nem ve­szem e tanácsot, de az árnyék­szék helyett maradok inkább a jó kis hintaszékemnél, amelyben egy puha plédbe takarózva vala­hogy jobban élvezem „a papa szkepszisét". A kételyeknek, ké­telkedéseknek ugyanis se vége, se hossza. Mint kiderül: Menzel még mozi­bajárni sem nagyon szeret. Felli­nit, Billy Wildert, Chaplint bár­hoí, bármikor. A többieket ke­vésbé. Vagy egyáltalán. Egy-két kivétel persze akad néha, de nem túl gyakran. Főleg azok kö­zött, akik nem akarják elkápráz­tatni, vagy meggyőzni valami­ről. Nem szereti ugyanis, ha az a másik nagyképű, pöfeteg, öntelt alak. Merthogy ő nem az. És el­meséli: minden díját, oklevelét, még a Szigorúan ellenőrzött vo­natokért kapott Oscart is egy do­bozban tartja a kamrában, ott, ahol a kacatokat raktározza. Szereti és becsüli ezeket az elis­meréseket, csak éppen nem akarja naponta látni őket, ne­hogy egy pillanatra is a fejébe szálljon a dicsőség. Aztán bevall­ja: egyetlen díja mégiscsak a sze­me előtt van. Egy tükrös fenekű zománcozott bili. Egy csehorszá­gi fesztiválon kapta, mint nagy nevettető. Aki látni akarja a bili tartalmát, önmagát látja benne. „És tudom is rögtön, mit gondol­jak magamról" - jegyzi meg nem kis öniróniával. Komolyabb vizekre evezve csen­desen elpanaszolja, hogy egy­egy újkori káderes néha meg­mossa a fejét, amiért igyekszik józanul látni a dolgokat. Mint ír­ja, azért a véleményéért is ka­pott, hogy a csehek a történelem során valahogy mindig simulé­konyan meg tudtak egyezni a megszállóikkal. Vagyis, hogy Csehország nem a vértanúk nem­zete. „A jogtiprás nem mérhető a kiontott vér mennyiségével." Ami ugye, igaz. Mint ahogy az a megállapítás is, hogy, A cseheket nem a megszálló szöges bakan­csa tiporta. Saját percemberkéik beteges jellemétől szenvedtek." Nézzünk csak körül! Ma mit lá­tunk? Abban sem különbözünk, amit röviden és tömören nyavalygás­nak nevezünk. „Nálunk kissé eretnekségnek számít, ha valaki az elégedettségét hangoztatja. Itt a rinyálás a hagyomány." Es ná­lunk? Errefelé más a helyzet? Mi nem szoktunk fanyalogni? Érthető persze „a papa" dohogá­sa. Annak örülne, ha sok min­dent tisztábban látnánk. Okos­sabban. Objektíven. Óv a túlzá­soktól, a túlkapásoktól. Figyel­meztet. Korhol. Helyenként fino­man odasóz. Ad egy szeretetteli nyaklevest. Toleranciára, előke­lőségre, jó modorra tanít. Amiből akármennyi van is, valahogy mindig kevés. Még mindig na­gyon kevés. Mert mint újra és új­ra kiderül: javíthatatlanok va­gyunk. Javíthatatlan bűnösök. Emlékezés helyett gondolkoz­zunk inkább, tanácsolja Menzel. És hőn szeretett Werichét idézi, aki pontosan megfogalmazta: „A hülyének van ideje emlékezni! Az okosnak gondolkodni kell!" Hát, ezért is jó könyv a Hát, nem tudom... Mert ilyesmiket olvas benne az ember. Ilyen hétközna­pi bölcsességeket. Üzenet egykori iskolánkból Somorja. Iskolatörténeti ki­állítás nyílik október 26-án, hétfőn délután Somorján a Magyar Tannyelvű Alapisko­la Halász utcai főépületében. A kiállításon egy egykori csal­lóközi iskola hagyatékából előkerült korabeli dokumen­tumok, tankönyvek, segéd- és szemléltetőeszközök tekint­hetők meg. A13 órakor kez­dődő megnyitón könyvbemu­tató is lesz. A komáromfüssi katolikus népiskola száz éve című frissen megjelent kiad­ványt mutatja be a kiadó. A komáromfüssi katolikus egy­ház plébánosa, Sztyahula László. A kiállítás október 29­ig tekinthető meg. (ú) Petőfi a Nemzeti Múzeumban Budapest. Madarász Viktor­nak Petőfi Sándorról festett, évtizedekig hányatott sorsú arcképe szerdán méltó helyé­re került - a Magyar Nemzeti Múzeumba. A festményt másfél millió forintért egy hazai műkereskedőtől vásá­rolta a múzeum. A kép Ernst Lajos műgyűjtő kollekcióját gazdagította, majd a harmin­cas években ismeretlen tulaj­donoshoz került, (ú) A cseh újhullám filmjeiből Kassa. A Cseh Napok kereté­ben zajlik az a filmfesztivál, melyen a hetvenes évek leg­jobb cseh filmjeit mutatják be. A színhely a Domini­kárius téren levő Cinefil filmklub. Ma este három új­hullámos alkotást is láthat­nak az érdeklődők. 14 órakor a Kiáltás című Jaromil Jireš­film kezdődik, 19 órakor Pavel Juráček alkotása, A hó­hér, 21 órakor pedig Milos Formán klasszikusa, az Egy szöszi szerelmei zárja a na­pot. (juk) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Paganini, Paquita, Kadétok bália 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Nők törvénye 19 KIS SZÍNPAD: Demokraták 19 a.ha SZÍNHÁZ: Koncert az a. ha Színház megalakulásának hetedik évfordulóján 19 KASS A BORODÁČ SZÍNHÁZ: Hogyan ment a színház vándorútra 10 KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Agyő kedvesem 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Ryan közlegény megmentése (am.) 16, 19.30 OBZOR: A suttogó (am.) 16, 19.30 MLADOSŤ: Tavak király­nője (cseh) 15.30 Az élet sója (am.) 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: A suttogó (am.) 17, 20 Bosszúállók (am.) 20.30 Atlantis (fr.-ol.) 17,19 G. I. Jane (am.-ang.) 18 Exotika (kana­dai) 20.30 Nőtlen urak panziója (cseh) 20.15 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Titanic (am.) 16, 19.30 ROZS­NYÓ - PANORÁMA: A világűr foglyai (am.) 17, 19 KOMÁ­ROM - TATRA: A világűr foglyai (am.) 17, 19 GALÁNTA ­VMK: AraSznyi EmBeRkék (am.) 15.30, 17.30 ZSELÍZ ­SZPUTNYIK: Atlantis (fr.-ol.) 19 Hazai és világsztárok Pozsonyban. A zenei ünnepen Lajkó Félix, a hegedű mágusa is ott lesz Síppal, dobbal, dzsessz-szaxofonnal STRIEŽENEC SÁNDOR Három mamutkoncert, tizenkét produkció és néhány világsztár a dzsessz színpadáról - sommásan így lehetne megvonni 24. Pozso­nyi Corgoň Dzsessznapok egyen­legét. A hozzám hasonló érzel­műek - eléggé el nem ítélhető módon - azonnal magyar illető­ségű zenészt keresve pásztázzák végig a szereplők listáját. Annál is inkább, mivel az előző évfo­lyamokon rendre nagy sikerrel mutatkoztak be a dzsessz ma­Lajkó Félix, a hegedű mágusa lép a honi nagyérdemű elé. gyar apostolai a pozsonyi közön­ség előtt. Úgy tűnik, az idén sem lesz ez másképp, hiszen most Lajkó Félix, a hegedű mágusa lép a honi nagyérdemű elé. Az a Lajkó Félix, akit ugyan a plaká­tok jugoszláv zenészként hirdet­nek, ám mi tudjuk, hogy szabad­kai magyar művészről van szó. Az a Lajkó Félix, aki talán a leg­nagyobb publicitást furcsamód Friderikusz Sándor sokak által elmarasztalt-felmagasztalt showműsorában kapta. Ó a ren­dezvény első napján lép színpad­ra, s hogy egyáltalán felléphet, azt köszönhetjük a Magyar Köz­társaság Kulturális Intézete, va­lamint a Magyar Kulturális Alap hathatós anyagi támogatásának. A pozsonyi sajtótájékoztatón el­hangzott, hogy a tervezett há­rom milliós költségvetés a szlo­vák korona „gyengélkedése" mi­att mintegy félmillióval megug­rott. Hogy a rendezvényt így is sikerült tető alá hozni, a szerve­zők érdeme, de még inkább a szponzoroké. Tehát: október 23. és 25. között a Kultúra és Pihenés Parkjában fellép két hazai formáció, a Poď jesť és a Burian & Tatár Interna­tional Band. Csehországból Ro­man Pokorný gitáros triója érke­zik, s játszik az osztrák Wolf­gang Puschnik Band is. Francia­országból egy avantgart muzsi­kát játszó csapat, az AFRI mu­tatkozik be. S a maradék már „Made in USA", habár a szaxofo­nos Countrey Pine angol szüle­tésű. A New York Voices nevük­höz méltóan vérbő vokális zenét mutatnak be, Charlie Hunter pe­dig egy különleges nyolchúrú gi­táron játszik majd, dob- és vib­rafonkísérettel. Ray Anderson trombonistától „rezes" dzsesszt hallhatunk, Michele Hendricks énekesnőről pedig sohasem fe­lejtik el megjegyezni méltatói, hogy egyeneságú rokona a né­hai gitáros-varázsló Jimi Hed­rixnek. Azt hiszem, a legna­gyobb sztár mégis Larry Coryell lesz. Ó maga a fúziós dzsessz egyik megalapítója. Zenésztár­sai nem kisebb nevek, mint Randy Brecker trombitás, Al­phonse Mouzon dobos, aki egy­kor a híres nevezetes Weather Report csoportban dobolt. A tár­sulág viszonylag ismereden tag­ja a basszusgitáros Richard Bo­na. Róla annyit érdemes megje­gyezni, hogy a basszus mellett kitűnően énekel és gitározik, s például Harry Belafonte. Na és persze fellép Lajkó Félix is... Courtney Pine angol-amerikai sxaxofonos. Csak jó kerekedhet ki a koncertjéből. (Archív felvétel) Szombat: A kilenc órakor kez­dődő Hétről hétre c. publiciszti­kai magazinban az aktuális poli­tikai eseményeken kívül az idő­sek hónapja és éve kapcsán az öregek legégetőbb gondjaival foglalkozunk. A szerkesztő Ho­minda Katalin. A déli hírek után nótacsokrot közvetítünk, majd Élő reménység 13 órától. Az egyházi magazinban többek kö­zött megismerkedhetnek a gyer­mek evangelizációs központ munkájával és a kisebbségi sors­ban élő magyarok missziójáért felelős, Németországban élő Se­bastian Edelmannal. 13 óra 40 perctől Ján Šimracký egyházi műveiből a Camerata Bratislava játszik. A14 órai hírek után kez­dődik a Zenei arcképcsarnok. Benne beszélgetés hangzik el dr. Eősze László zenetörténésszel és Kocsis Zoltán zongoramű­vésszel. A szombatonként, 15 órakor jelentkező Irodalmi mo­zaikban megemékezünk Turge­nyevről, bemutatjuk Gágyor Jó­zsef új könyvét, Mayer Judit körkérdésünkre válaszol, Or­dódy Katalin pedig elárulja, min dolgozik mostanában. Fél négy­től népszerű magyar előadók slágerei csendülnek fel. A16 óra 5 perckor kezdődő Köszöntő után hírösszefoglalóval ér véget szombati adásunk. Vasárnap: Adáskezdés 9 órakor. A Világosság c. egyházi műsor ez­úttal református félórával jelent­kezik. A műsor témája: hitünk próbaköve. Erről elmélkedik Tü­csökné Komjáthy Zsuzsanna du­naradványi lelkipásztor. Kilenc óra 40-től a Századok zenéjében elhangzik J. S. Bach d-moll toccá­ta és fúga c. műve és két szoprán­ária W. A. Mozarttól. 10 órakor kezdődik négyórás élő, gyermek­és iljúsági műsorunk, a Randevú, Puha József szerkesztésében. A műsor első részében visszatérünk a XIII. Pozsonyi Városi Kulturális Napok rendezvénysorozathoz, majd megkérdezzük a kicsiket: Ki az a légikisasszony? A második rész témája a diszkó története. Vendégünk lesz Princz Sándor hazai és Arató András magyaror­szági lemezlovas. A14 órai hírek után Lanstyák István nyelvműve­lő előadását hallják. A BBC ma­gyar nyelvű műsora után a Talló­zóban leforgatunk néhány, a kö­zelmúltban közvetített beszélge­tést. 15 óra 30 perckor Hazai tája­kon. A néprajzi összeállításban folytatjuk a meczenzéfi mánták múltbeli életének bemutatását. Vasárnapi adásunkat negyedórás hírösszefoglaló zárja. Kellemes rádiózást kívánunk! (B.E.)

Next

/
Thumbnails
Contents