Új Szó, 1998. október (51. évfolyam, 226-252. szám)

1998-10-16 / 239. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1998. OKTÓBER 16. KULTÚRA 9 Kedden délután második kötetét dedikálja Budapesten, az írók Boltjában Jirí Menzel A papa szüntelen dohogása Még mindig nem tudja. Legalábbis ezt akarja elhitetni velünk. Beszélhet, nyilatkozhat, elmélkedhet bármiről, a végén, bárgyú mosoly kíséretében ugyanaz a kétkedés. „Hát, nem tudom..." SZABÓ G. LÁSZLÓ Ami persze nem egészen igaz. Mert sok mindent tud, sok mindent sejt, sok mindenben bizonyos. Abban is, hogy a kétely a vakságtól óvja az optimizmust. És hogy óvatosságra int. Kételkedik, tehát van. Kimondott és papírra vetett szavai mögött ugyanaz a kettősség: Derű és szkepszis. Remény és félelem. Menzel ír. Harminc évig mást sem csinált, csak játszott és rendezett. Mint Arnoštek a Szeszélyes nyárban, ámulatból ámulatba vezetett. Három éve van egy újabb szenvedélye: tárcákat, sikeres szösszeneteket ír - megrendelésre. Állandó helye, rovata, hasábja van a prágai Storyban. Szellemes történeteket fabrikál nem is annyira a maga, mint inkább állandó olvasóinak nagy örömére.. Azt adja tovább, ami megesett vele. írásai frappánsak és szellemesek, tiszták és egyértelműek. Életünk fontos vagy fájó kérdéseivel foglalkoznak, így fontosak vagy fájók a válaszok is. Most kamatozik a Hrabal iránt érzett több évtizedes barátsága: Menzel gyöngyöket hoz fel a mélyből. Aprócska gyöngyöket, amelyek egytől egyig értékesek. Még akkor is, ha a válaszadásban meginog néha. Nem mintha kibúvókat keresne, hiszen emberi, erkölcsi magatartása mindenre egyéi$e)toű válasz. Bölcs, aki a bölcselkedésnek még a látszatát is kerüli. Bár szemüveg nélkül talán már lépni sem tud, látása éles, mint a sasé. Csak épp a fülével, az agyával, a lelkével „lát". Első könyvében, a borítón mutatott méla mosolya ellenére, sokat morfondírozik. Társadalmi jelenségeken, művészi alkotásokon, emberi megnyilvánulásokon. Olykor fejcsóválva, máskor Jól láttam? Nem, ez lehetetlen... csendes dühvel, megint máskor szinte hallható fogcsikorgatással. De mindig iróniával, finom humorral, helyenként az Örkényi groteszk színeivel. Második, magyar fordításban most megjelent kötete, a Hát, nem tudom... másodszor ugyanezen az úton halad. Ha úgy tetszik: folytatás. A majdani Menzel-összes 2. része. A történetek ezúttal is ismerősek. Az eredeti Figyelmeztet. Korhol. Helyenként finoman odasóz. színhely Prága, illetve Csehország, de ugyanúgy érvényesek Budapestre, illetve Magyarországra, mint Varsó által Lengyelországra is. Szlovákiáról nem is beszélve! Ötvenkét tárcája előtt sajátos ajánlás. „Szerintem ez olyasféle könyv, amilyet én a vécében szoktam olvasni. Előnye, hogy bárhol felütheti az ember, és csak addig olvassa, amíg kedve tartja." (Kleb Attila felvétele) Hát, nem tudom... - mondom most én. Zokon ugyan nem veszem e tanácsot, de az árnyékszék helyett maradok inkább a jó kis hintaszékemnél, amelyben egy puha plédbe takarózva valahogy jobban élvezem „a papa szkepszisét". A kételyeknek, kételkedéseknek ugyanis se vége, se hossza. Mint kiderül: Menzel még mozibajárni sem nagyon szeret. Fellinit, Billy Wildert, Chaplint bárhoí, bármikor. A többieket kevésbé. Vagy egyáltalán. Egy-két kivétel persze akad néha, de nem túl gyakran. Főleg azok között, akik nem akarják elkápráztatni, vagy meggyőzni valamiről. Nem szereti ugyanis, ha az a másik nagyképű, pöfeteg, öntelt alak. Merthogy ő nem az. És elmeséli: minden díját, oklevelét, még a Szigorúan ellenőrzött vonatokért kapott Oscart is egy dobozban tartja a kamrában, ott, ahol a kacatokat raktározza. Szereti és becsüli ezeket az elismeréseket, csak éppen nem akarja naponta látni őket, nehogy egy pillanatra is a fejébe szálljon a dicsőség. Aztán bevallja: egyetlen díja mégiscsak a szeme előtt van. Egy tükrös fenekű zománcozott bili. Egy csehországi fesztiválon kapta, mint nagy nevettető. Aki látni akarja a bili tartalmát, önmagát látja benne. „És tudom is rögtön, mit gondoljak magamról" - jegyzi meg nem kis öniróniával. Komolyabb vizekre evezve csendesen elpanaszolja, hogy egyegy újkori káderes néha megmossa a fejét, amiért igyekszik józanul látni a dolgokat. Mint írja, azért a véleményéért is kapott, hogy a csehek a történelem során valahogy mindig simulékonyan meg tudtak egyezni a megszállóikkal. Vagyis, hogy Csehország nem a vértanúk nemzete. „A jogtiprás nem mérhető a kiontott vér mennyiségével." Ami ugye, igaz. Mint ahogy az a megállapítás is, hogy, A cseheket nem a megszálló szöges bakancsa tiporta. Saját percemberkéik beteges jellemétől szenvedtek." Nézzünk csak körül! Ma mit látunk? Abban sem különbözünk, amit röviden és tömören nyavalygásnak nevezünk. „Nálunk kissé eretnekségnek számít, ha valaki az elégedettségét hangoztatja. Itt a rinyálás a hagyomány." Es nálunk? Errefelé más a helyzet? Mi nem szoktunk fanyalogni? Érthető persze „a papa" dohogása. Annak örülne, ha sok mindent tisztábban látnánk. Okossabban. Objektíven. Óv a túlzásoktól, a túlkapásoktól. Figyelmeztet. Korhol. Helyenként finoman odasóz. Ad egy szeretetteli nyaklevest. Toleranciára, előkelőségre, jó modorra tanít. Amiből akármennyi van is, valahogy mindig kevés. Még mindig nagyon kevés. Mert mint újra és újra kiderül: javíthatatlanok vagyunk. Javíthatatlan bűnösök. Emlékezés helyett gondolkozzunk inkább, tanácsolja Menzel. És hőn szeretett Werichét idézi, aki pontosan megfogalmazta: „A hülyének van ideje emlékezni! Az okosnak gondolkodni kell!" Hát, ezért is jó könyv a Hát, nem tudom... Mert ilyesmiket olvas benne az ember. Ilyen hétköznapi bölcsességeket. Üzenet egykori iskolánkból Somorja. Iskolatörténeti kiállítás nyílik október 26-án, hétfőn délután Somorján a Magyar Tannyelvű Alapiskola Halász utcai főépületében. A kiállításon egy egykori csallóközi iskola hagyatékából előkerült korabeli dokumentumok, tankönyvek, segéd- és szemléltetőeszközök tekinthetők meg. A13 órakor kezdődő megnyitón könyvbemutató is lesz. A komáromfüssi katolikus népiskola száz éve című frissen megjelent kiadványt mutatja be a kiadó. A komáromfüssi katolikus egyház plébánosa, Sztyahula László. A kiállítás október 29ig tekinthető meg. (ú) Petőfi a Nemzeti Múzeumban Budapest. Madarász Viktornak Petőfi Sándorról festett, évtizedekig hányatott sorsú arcképe szerdán méltó helyére került - a Magyar Nemzeti Múzeumba. A festményt másfél millió forintért egy hazai műkereskedőtől vásárolta a múzeum. A kép Ernst Lajos műgyűjtő kollekcióját gazdagította, majd a harmincas években ismeretlen tulajdonoshoz került, (ú) A cseh újhullám filmjeiből Kassa. A Cseh Napok keretében zajlik az a filmfesztivál, melyen a hetvenes évek legjobb cseh filmjeit mutatják be. A színhely a Dominikárius téren levő Cinefil filmklub. Ma este három újhullámos alkotást is láthatnak az érdeklődők. 14 órakor a Kiáltás című Jaromil Jirešfilm kezdődik, 19 órakor Pavel Juráček alkotása, A hóhér, 21 órakor pedig Milos Formán klasszikusa, az Egy szöszi szerelmei zárja a napot. (juk) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Paganini, Paquita, Kadétok bália 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Nők törvénye 19 KIS SZÍNPAD: Demokraták 19 a.ha SZÍNHÁZ: Koncert az a. ha Színház megalakulásának hetedik évfordulóján 19 KASS

A BORODÁČ SZÍNHÁZ: Hogyan ment a színház vándorútra 10 KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Agyő kedvesem 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Ryan közlegény megmentése (am.) 16, 19.30 OBZOR: A suttogó (am.) 16, 19.30 MLADOSŤ: Tavak királynője (cseh) 15.30 Az élet sója (am.) 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: A suttogó (am.) 17, 20 Bosszúállók (am.) 20.30 Atlantis (fr.-ol.) 17,19 G. I. Jane (am.-ang.) 18 Exotika (kanadai) 20.30 Nőtlen urak panziója (cseh) 20.15 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Titanic (am.) 16, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A világűr foglyai (am.) 17, 19 KOMÁROM - TATRA: A világűr foglyai (am.) 17, 19 GALÁNTA VMK: AraSznyi EmBeRkék (am.) 15.30, 17.30 ZSELÍZ SZPUTNYIK: Atlantis (fr.-ol.) 19 Hazai és világsztárok Pozsonyban. A zenei ünnepen Lajkó Félix, a hegedű mágusa is ott lesz Síppal, dobbal, dzsessz-szaxofonnal STRIEŽENEC SÁNDOR Három mamutkoncert, tizenkét produkció és néhány világsztár a dzsessz színpadáról - sommásan így lehetne megvonni 24. Pozsonyi Corgoň Dzsessznapok egyenlegét. A hozzám hasonló érzelműek - eléggé el nem ítélhető módon - azonnal magyar illetőségű zenészt keresve pásztázzák végig a szereplők listáját. Annál is inkább, mivel az előző évfolyamokon rendre nagy sikerrel mutatkoztak be a dzsessz maLajkó Félix, a hegedű mágusa lép a honi nagyérdemű elé. gyar apostolai a pozsonyi közönség előtt. Úgy tűnik, az idén sem lesz ez másképp, hiszen most Lajkó Félix, a hegedű mágusa lép a honi nagyérdemű elé. Az a Lajkó Félix, akit ugyan a plakátok jugoszláv zenészként hirdetnek, ám mi tudjuk, hogy szabadkai magyar művészről van szó. Az a Lajkó Félix, aki talán a legnagyobb publicitást furcsamód Friderikusz Sándor sokak által elmarasztalt-felmagasztalt showműsorában kapta. Ó a rendezvény első napján lép színpadra, s hogy egyáltalán felléphet, azt köszönhetjük a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, valamint a Magyar Kulturális Alap hathatós anyagi támogatásának. A pozsonyi sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a tervezett három milliós költségvetés a szlovák korona „gyengélkedése" miatt mintegy félmillióval megugrott. Hogy a rendezvényt így is sikerült tető alá hozni, a szervezők érdeme, de még inkább a szponzoroké. Tehát: október 23. és 25. között a Kultúra és Pihenés Parkjában fellép két hazai formáció, a Poď jesť és a Burian & Tatár International Band. Csehországból Roman Pokorný gitáros triója érkezik, s játszik az osztrák Wolfgang Puschnik Band is. Franciaországból egy avantgart muzsikát játszó csapat, az AFRI mutatkozik be. S a maradék már „Made in USA", habár a szaxofonos Countrey Pine angol születésű. A New York Voices nevükhöz méltóan vérbő vokális zenét mutatnak be, Charlie Hunter pedig egy különleges nyolchúrú gitáron játszik majd, dob- és vibrafonkísérettel. Ray Anderson trombonistától „rezes" dzsesszt hallhatunk, Michele Hendricks énekesnőről pedig sohasem felejtik el megjegyezni méltatói, hogy egyeneságú rokona a néhai gitáros-varázsló Jimi Hedrixnek. Azt hiszem, a legnagyobb sztár mégis Larry Coryell lesz. Ó maga a fúziós dzsessz egyik megalapítója. Zenésztársai nem kisebb nevek, mint Randy Brecker trombitás, Alphonse Mouzon dobos, aki egykor a híres nevezetes Weather Report csoportban dobolt. A társulág viszonylag ismereden tagja a basszusgitáros Richard Bona. Róla annyit érdemes megjegyezni, hogy a basszus mellett kitűnően énekel és gitározik, s például Harry Belafonte. Na és persze fellép Lajkó Félix is... Courtney Pine angol-amerikai sxaxofonos. Csak jó kerekedhet ki a koncertjéből. (Archív felvétel) Szombat: A kilenc órakor kezdődő Hétről hétre c. publicisztikai magazinban az aktuális politikai eseményeken kívül az idősek hónapja és éve kapcsán az öregek legégetőbb gondjaival foglalkozunk. A szerkesztő Hominda Katalin. A déli hírek után nótacsokrot közvetítünk, majd Élő reménység 13 órától. Az egyházi magazinban többek között megismerkedhetnek a gyermek evangelizációs központ munkájával és a kisebbségi sorsban élő magyarok missziójáért felelős, Németországban élő Sebastian Edelmannal. 13 óra 40 perctől Ján Šimracký egyházi műveiből a Camerata Bratislava játszik. A14 órai hírek után kezdődik a Zenei arcképcsarnok. Benne beszélgetés hangzik el dr. Eősze László zenetörténésszel és Kocsis Zoltán zongoraművésszel. A szombatonként, 15 órakor jelentkező Irodalmi mozaikban megemékezünk Turgenyevről, bemutatjuk Gágyor József új könyvét, Mayer Judit körkérdésünkre válaszol, Ordódy Katalin pedig elárulja, min dolgozik mostanában. Fél négytől népszerű magyar előadók slágerei csendülnek fel. A16 óra 5 perckor kezdődő Köszöntő után hírösszefoglalóval ér véget szombati adásunk. Vasárnap: Adáskezdés 9 órakor. A Világosság c. egyházi műsor ezúttal református félórával jelentkezik. A műsor témája: hitünk próbaköve. Erről elmélkedik Tücsökné Komjáthy Zsuzsanna dunaradványi lelkipásztor. Kilenc óra 40-től a Századok zenéjében elhangzik J. S. Bach d-moll toccáta és fúga c. műve és két szopránária W. A. Mozarttól. 10 órakor kezdődik négyórás élő, gyermekés iljúsági műsorunk, a Randevú, Puha József szerkesztésében. A műsor első részében visszatérünk a XIII. Pozsonyi Városi Kulturális Napok rendezvénysorozathoz, majd megkérdezzük a kicsiket: Ki az a légikisasszony? A második rész témája a diszkó története. Vendégünk lesz Princz Sándor hazai és Arató András magyarországi lemezlovas. A14 órai hírek után Lanstyák István nyelvművelő előadását hallják. A BBC magyar nyelvű műsora után a Tallózóban leforgatunk néhány, a közelmúltban közvetített beszélgetést. 15 óra 30 perckor Hazai tájakon. A néprajzi összeállításban folytatjuk a meczenzéfi mánták múltbeli életének bemutatását. Vasárnapi adásunkat negyedórás hírösszefoglaló zárja. Kellemes rádiózást kívánunk! (B.E.)