Új Szó, 1998. szeptember (51. évfolyam, 202-225. szám)

1998-09-28 / 223. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 1998. SZEPTEMBER 28. Egy választás képei - panoRámA Q Nyitrára jön A velencei kalmár. Az előadás jelmezeit Bartha Andrea tervezte. Rendező: Alföldi Róbert Fest, koptat, guberál Trisztán és Izolda, Hajlam, Colombe, Sirály, Phaedra, A velencei kalmár. Alföldi Róbert rendezései Bartha Andrea közreműködésével. Csak emlékeztetőül: Eszenyi Enikő pozsonyi előadása, az Ahogy tetszik kosztüméit is Bartha Andrea tervezte. SZABÓ G. LÁSZLÓ Dús fantázia, pontos stílusérzék, gazdag kifejezőerő jellemzi minden egyes színházi kollekcióját. Ruhái a szó legszorosabb értelmében élnek a színpadon. Élnek - és beszélnek. Hozzák a figurát. Kivetítik annak rejtett lelki világát. , Alföldi Robival a Vígszínházból ismerjük egymást. Több olyan darabban dolgoztam, amelyben ő is játszott, s amikor Brecht Baaljában, Eszenyi Enikő rendezésében találkoztunk, akkor készült a Trisztán és Izoldára. Valahogy tudta rólam, hogy a ruhákon kívül a tánc is érdekel, így legelőször nem is jelmeztervezőként, hanem koreográfusként dolgoztam mellette. Miután elkészültünk a darabbal, közölte velem: ezentúl, ha rendezni fog, velem mindenképpen számol. A Hajlamba, Martin Sherman darabjába már jelmeztervezőként hívott meg." Két rabruha, néhány náci egyenruha, egy tűzpiros női kosztüm... kis színpadon kevés szereplővel felkavaró erejű előadás született. „Van olyan darab, amelyhez az ember 30 ruhát tervez és semmi megerőltető nincs benne, pedig fantasztikus kosztümöket csinálhat, ugyanakkor van olyan előadás, amelyben csak 5 darab jelmezt kell letenni, és az a nehezebb, izgalmasabb munka. Mert olyanok a körülmények, nincs pénz, vagy nyafog a varroda, hogy most nincs idejük három katonaruhára. A Hajlamról is ilyesmik jutnak az eszembe. De magát a munkát nagyon élveztem. Robival könnyű együttdolgozni. Neki minden darabról határozott elképzelése van. Pontosan tudja, mit akar kihozni belőle. Én meg szeretem berángatni a varrodába, amikor készülnek a ruhák, vagy a raktárba, amikor Bozsó Péter (Bassanio) és László Zsolt (Antonio) válogatok, mert így letesztelhetem rajta a legmerészebb ötleteimet is. A Sirályban is egy csomó dolog így működött. Ott is a semmiből teremtettünk valamit. Robi csak arra kért, hogy ne a Csehov-előadásokra jellemző törtfehérben jelenjenek meg a szereplők. így találtam ki, hogy akkor legyen nagyon színes az előadás, és ne álljunk meg félúton. Nyina fehér színt kapott, Mása feketét, a kielégítetíen nő lüát, és a végén a kék is így „öntötte el" a színpadot. A Hajlamban az éjszakai mulató énekesének (női) jelmeze nem más, mint egy piros pongyola - a derekára kötve. Hogy az mégis úgy néz ki, mint egy drága kosztüm, annak csak örülni tudok." Selyemköntösből fellépő ruha? Szegény ember vízzel főz. „Én már megtanultam raktárakban guberálni. A kényszer sok mindenre ráviszi az embert. Mellesleg: a fantáziáját is megmozgatja. A minimál költségvetést meg kell kerülni valahogy. Meglátok valamit, beleszeretek, átalakítom és már benne is van a darabban. Gombhoz a kabátot. Ez teszi nehezebbé, bonyolultabbá a folyamatot. Nálam a tervezés nem úgy kezdődik, hogy leülök a papír fölé és elkezdek rajzolni. Előbb keresgélek, s ha találok valamit, megnézem, mit lehet belőle kihozni. Megtervezni egy fantasztikus ruhát összehasonlídiatatíanul könnyebb, mint beszerezni egy kopott-szakadt fekete pulóvert. A Hajlam rabruháihoz az össze gombot s. k. smirgliztem, de nem kell sajnálni, én kimondottan élvezem az ilyen feladatot. Padlás, pince, kosarak, ládák, turkálók - ezeket szeretem. Szegedi Erikát a Colombe-ban négy jó kiállású, izmos fiú kíséri szado-mazoban. A szokásos, szögecsekkel kivert cucc helyett mind a négy fiú bőrmellényt és rövidnadrágot kapott - egybeszabva. De neccharisnyával és bakanccsal!" Hogy kit könnyebb, illetve nehezebb öltöztetni: férfit vagy nőt? Bartha Andrea nem ismer ilyenfajta megkülönböztetést. „Nem igaz, hogy a női ruha több fantáziát kínál. Arról, aki például öltönyt visel, sokszor nagyon nehéz elmondani, milyen is valójában. A velencei kalmárban mindenki egyforma öltönyt hord, ami eleinte már-már rémdráma volt számomra. Ilyenkor csak a kiegészítőkkel lebet karakterizálni. Rátóti Zoltán, aki a darabban Shylockot játssza, az elején úgy fest, mint egy üzletember, aztán a végére, minimális eszközökkel, zsidóvá válik. De ha nem gombolná be a legfelső gombot a nyakán, úgy nézne ki, SZÍNHÁZ POZSONY ASTORKA: Csere 19 NEMZETI SZÍNHÁZ: Tosca 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Godzilla (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Csapdák, csapdák, csapdácskák (cseh) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Halálos fegyver 4 (am.) 17.30, 20 Cseh szóda (cseh) 18 Hat nap, hét éjszaka (am.) 18.30, 20.30 A véletlen (lengy.) 20.15 KASSA TATRA: Egértanya (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Godzilla (am.) 15.30,18, 20.30 ÚSMEV: Big Lebowski (am.) 16,18.15, 20.30 IMPULZ: Bean (ang.) 16.15, 19.15 DRUŽBA: Godzilla (am.) 15.30, 18, 20.20 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Godzilla (am.) 17.30, 20 GÚTA VMK: Mortal Combat 2 (am.) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Xakták (am.) 17,19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Vörös sarok (am.) 19 (Kovács Zita felvétele) mint egy magyar paraszt, aki most jött a pusztáról. Hogy kivel könnyű és kivel nehéz? Vannak színészek, akiktől óvnak-féltenek, mert hogy hisztérikusak, labilis idegrendszerűek. Én már többször megfigyeltem: azokkal, akikkel másoknak bajuk van, nekem sosincs gondom. A nehéz természetű nagy művész valamitől megsejti, hogy én nem azért vagyok ott, mert terveztem valamit és azt erőnek erejével rá akarom húzni, hanem mert a jelmezemmel segíteni tudok neki. A legtöbb elakadásom általában a harmadik ajtónállót alakító színésszel van, mert ő az, aki örökké vitázik. Pap Vera például a másik véglet: ba a vécéajtót adnám rá, rajta még az is jól mutatna. A velencei kalmárban két darab ún. jelmez van. Az egyiket Portia viseli. Ez egy reneszánsz fehér esküvői ruha, amelyre kézzel festettem az aranymintát. A másik a velencei dózse kabátja. Ezekkel valóban sokat bíbelődtem. Most a schilleri Haramiák és Shakespeare A vihar című darabjához tervezek kosztümöket. Mindkettőt Alföldi Robi rendezi. Az előbbit a Budapesti Kamaraszínházban, az utóbbit a Vígben. Magamnak soha semmit nem tervezek. Még egy bugyit sem. A saját ruhatáram érdekel a legkevésbé. Oroszország rehabilitálta Rudolf Nurejevet, az évekkel ezelőtt AIDS-ben meghalt, annak idején külföldön maradt világhírű balettművészt. (CTK-felvétel) Három művész a szlovákiai választások eredményeiről. Emília Vašáryová, Mácsai Pál és Tarján Györgyi. „Végre változik a helyzet..." Megkondult végre a vészharang a Mečiar-mozgalom fölött ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLlTÁS Megbukott a mečiarizmus. A hír több mint megnyugtató. V. M. számára megkondult a vészharang, Szlovákia történelmében pedig itt a nagy pillanat: eljött az igazi rendszerváltás, az euroatlanti felzárkózás lehetősége. Vajon hogyan ítélik meg a helyzetet Pozsonyban, Budapesten és Los Angelesben? Emília Vašáryová, Pozsony: „Boldog vagyok, mert Mečiar vesztett. Nemcsak alkotmányos, aanem egyszerű parlamenti többsége sincs. Egy mandátummal szerzett kevesebbet az SZDK, s az a 0,6 százalék semmit sem jelent. Egy egész ellenzéki tömb áll Mečiarral szemben. Már látni is a kétségbeesést az emberei arcán, ahogy a vészkijáratokat keresik. A Magyar Koalíció Pártja több szavazatot kapott, mint a szlovák nacionalisták pártja. Ennek is örülök. Az meg külön csoda, hogy az ország lakosságának 85 százaléka választott. Ezzel senki sem számolt. Elnézést kérek, miközben beszélek, fél szemmel a tévét nézem. Mi itt nagyokat szórakozunk a képernyő előtt, Mečiarék meg, látom, görcsbe rándult arccal hullanak a porba. Gyorsabban nem pöröghetnek az események. Most a választások eredménye a legfontosabb. És a nemzet bölcsessége. Az is megnyugtató érzés, hogy a fiatalok a jobboldaliak mellett állnak, és hogy vidéken csupán kétszázalékos a különbség Mečiar és az ellenzék választói között. Az egyedüli meglepetés talán az, hogy a Polgári Egyetértés Pártja csupán 8 százalékot kapott. Jó tudni azt is, hogy a kis pártok lemorzsolódásával megtisztult a politikai színtér. Annak különösen örülök, hogy a Munkásszövetség nem került be a parlamentbe. Ľuptáknak is lőttek! Remek jel továbbá az is, hogy a fiataloknak csupán 0,9 százaléka választotta a potenciális fasiszták és szkinek által támogatott nemzeti pártot. Csehországban sem voltak ilyen jók az eredmények. Ráadásul még a baloldaliak között is remek emberek vannak, akik már tudják, hogy nem követhetnek el hülyeségeket. Ezek nem kommunisták. Itt azok csupán 3 százalékot kaptak, míg Csehországban tízzel többet. S végül, de nem utolsósorban az is boldogít, hogy a Szlovák Nemzeti Párt kevesebb szavazatot kapott, mint a magyarok. A változás tehát itt van Szlovákia kapujában." Mácsai Pál, Budapest: „Szlovákia kormánya az utóbbi években nem úgy politizált, hogy én azt helyesnek tarthattam volna. Biztos vagyok abban, hogy nem tévedek. A mečiari kormány politikája nemcsak az ízlésemnek, hanem a politikai meggyőződésemnek is ellene van. Reménykedem, most valóban megbukik ez az irányzat Szlovákiában. Azért is fogadom nagy örömmel a hírt, mert ezeket a hihetetlen érzelmi és mentális, genetikai terheket hordozó régiókat, mint amilyen a miénk is, semmi más nem tudja kiemelni ebből az archaikus, majdnem azt mondom, hogy civilizációs értelemben infantilis kátyúból, mint az együttműködés Azt mondani tehát, hogy öregem, te olyan vagy, én meg ilyen vagyok, azonban én azt akarom, hogy mindannyian jól és értelmesen éljünk. Amíg nincsenek olyan kormányok, amelyek ha kell, a személyes összetűzéseket, fájdalmakat meghaladva megoldják a helyzetet, addig itt nem lesz egészséges és hasznos élet. Azzal, hogy egy bezárkózó, és bátran ki merem mondani, egy nacionalista politika lekerül a kormányszintről, ennek az esélyei látszanak javulni. Ezt én évtizedekre teszem. Tehát ebből már csak a gyerekeink láthatnak valamit. Az Európai Unió tárgyalásainak első körében nem emlegették Szlovákiát. Ez nagyon komoly veszteség, remélem, ezen a téren is változik most a helyzet. Az én szememben már az sem kevés, ha már látom a perspektíváját a működő kereskedelemnek és az értelmes életnek. Ezért örülök most én is a szlovákiai változásoknak. Most kell, hogy megmozduljon valami..." Tarján Györgyi, Los Angeles: „Amíg Magyarországon éltem, gyakran megfordultam Szlovákiában. Forgattam is ott, és fesztiválvendégnek is nemegyszer meghívtak. Szép, virágzó ország képe maradt meg bennem. Akármerre jártam is, mindenütt igyekvő, szorgalmas emberekkel találkoztam. Ezért nyugtalanított az elmúlt évek során, hogy a bársonyos forradalmat nem olyan időszak követte, mint amilyet az ország megérdemelt volna. Rossz kezekbe került a hatalom, ezt Amerikában is gyakran kommentálták. Most, hogy a választásokkal végre új helyzet állt elő, az igazi változás, szerintem, csak akkor következhet be, ha mindenki egyéni felelősséget érez az ország további fejlődéséért. Szlovákia, akárcsak Lengyelország vagy Magyarország megérdemli, hogy egy biztonságos közösség tagja legyen, megtartva előnyös kulturális pozícióját, hogy határain belül több nyelven beszélnek az emberek. Az uszításnak nincs jövője, a különbözőségekből eredő lehetőségek kihasználásának annál inkább. Mellesleg: a szivárvány is akkor szép, ha sokszínű."