Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-15 / 189. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 15. SporT / TÉ V É És RÁ DIÓ - SZ O M BAT pi Véget nem érő, mindig folytatódó vándorlás a népmeséktől A kis hercegig, s még azon is túl A világ legnagyobb játszótere Mindennapos városi tájban fából készített játszótéri já­tékok. Csak a műanyag­csúszda és a szinte min­denhol megtalálható hatal­mas gumiabroncs zavarja a nemes anyagok látványa sugallta harmóniát. A váro­si táj ettől még inkább föld­hözragadtabb, így annál felemelőbb a képzeletbeli elszakadás a Földtől. DUSZA ISTVÁN A szőke kisfiú hat napig alig szó­lalt meg. Mint a mesében, a hete­diken aztán szinte túlmozogta és túlbeszélte a többieket, akik már komolyan vették az elszakadás lehetőségét: a varázslatot. Szin­te eksztázisban játszotta végig az egyes jeleneteket, amelyekben megmutatta, hogy most ő ját­szik. A többiek nem nagyon szá­mítottak neki, amikor kitört be­lőle a valamilyen okból elfojtott szereplési vágy, az önmegmuta­tás kreatív változata. A dolog többről és másról is szólt, mint ami a közös játék, az egymás és önmaguk megismerése volt. Va­lóságos életéből hozott előké­pekkéntjelentek meg a szerepei, amelyekben önmagát játszotta. A többiek tudtak, képesek voltak fegyelmezettek lenni a játékban is. 0 felszabadult lelki gátjai alól, s a visszafogottsága fegyelme­zeüenségbe csapott át. A város élte megszokott életét. Bömbölő rádió hangja hallat­szott, kerékpáros öregúr csenge­tett. Egy Peti nevezetű valakit szidott egy női hang. Idős néni kikönyökölt az ablakba. Kerti traktor pöfögött végig az utcán. Minden a játékkal ellentétesen történt. Ott körülöttük minden a maga rendjébe szorult. Körték értek a forróságban, az erős erő­szakoskodott, a gyenge hallga­tott, a szép magabiztosan szólt, a csúnya zavartan dadogott, a szegény elfogyasztotta szerény ebédjét, a gazdag meg éppen szemétbe dobta a megunt sültet. "Csak a játék tágította ki a vilá­got, kisfiúnak és kislánynak, ka­masznak és felnőttnek. Egyen­lők voltak valamennyien. Edeni tiszták és őszinték. Képzeletük­ben a kicsik is megnövekedtek, a nagyok is eltörpültek, ha éppen a szerep vagy a gondolat, az ér­zés azt kívánta tőlük. így csök­kent a lélek mindig elbizonyta­lanító belső magánya, s váltott át társas szárnyalásba. Meg­szűnt a mindennapok némely­kor leküzdhetetlennek érzett nehézkedése. Olykor még rob­bant is a képzelet, ha azt kívánta a játék sodra. Feltört a mélytu­datból a titkolt érzés, az elfele­dettnek hitt történés, de nem rombolt, hanem pillért épített a í mm&< ' v^ Hr r • mrnm WBBSEBF L ill E fiíJtim ľ'jpi!' / jLJ^^^^^^npjP^^^^^^MHK;' -'wK­í v Í t x* wMK • v Amikor rádöbbenhettünk a bolygók különös állására Ki-ki megtanulhatta a legnehezebb búcsúzásnál is elmondható emlé­keztetőt (Dömötör Ede felvételei) nagy közös hídverés folyamatá­ban lélektől lélekig." Boldog mai kishercegek, lámpa­gyújtogatók, iszákosok, gazdag­emberek, hiú rózsák, rókák a ját­szótéren. Saint-Exupéry monda­taival ismerkednek, s amikor ke­vés a szó, eljátsszák a kimondha­tatlant, a megfejthetetlen titko­kat. Aligha véletlen, hogy a ját­szótér objektumai észrevétlenül változnak át kisbolygókká, s a ta­golt térben felragyognak a vüág­űr csillagai és emberi lelkek. "Mindez csak tőlünk függ. Raj­tunk múlik, hogy tudunk-e még ártatlanok lenni, felszabadultan játszani a képzeletünkkel. »A já­ték világában mindennapi éle­tünk félelmetes zsarnokai, az idő, a mulandóság, a halál, nem léteznek.« -jut eszembe Hankiss Elemér gondolata. Mindent le­het és mindent szabad a megsza­bott és elfogadott szabályokon belül. így ne lepődjünk meg, ha furcsának találjuk a mímelhető gazdagságot, elviselhetedennek önmagunk zsarnokoskodását, s rádöbbenünk, mennyivel telje­sebb életet él a szegény, a jónak meg szabad a lelke." Kazettabemutatót tartott Dunaszerdahelyen a Kor-Zár együttes A muzsika hangján szól a vers ÁGH JÓZSEF Csütörtök este Dunaszerdahe­lyen a Vámbéry Irodalmi Kávé­házban került sor a Kor-Zár együttes „Őrizzetek meg" című kazettájának bemutatójára. A több mint egy órás műsorban, amelyben közreműködött Kátai Zoltán mosonmagyaróvári énekmondó is, az új kazettán szereplő dalokon kívül megszó­laltak az együttes korábbi szer­zeményei is. A Kor-Zár tagjai, Zsapka Mónika, Zsapka Zsolt, Zsapka Attila, Madarász András és Fujas Andrej válaszoltak kér­déseinkre. Mikor jelent meg az albumo­tok? Zsolt: A most bemutatott zenei anyag tavaly márciusban jelent meg. Körülbelül nyolc év szaka­datlan munkájának eredménye. A stúdióban gyorsan folytak a munkálatok: három nap alatt si­került fölvennünk a kazetta tel­jes anyagát, tehát mind a 16 dalt. Mi dönti el, hogy melyik költe­ményeket zenésítitek meg? András: Leggyakrabban egy-egy vers olvasása közben figyelünk fel annak ritmikájára, énekelhe­tőségére. A jól hangzó szövege­ket megzenésítjük. Jó példa erre a Csókkérés tavasszal című Jó­zsef Attila-vers, amely szintén szerepel a kazettán. Ki írja nálatok a zenét? Elmon­danátok, hogyan is születik egy-egy dal? Attila: A számokat közösen újuk. Jó zene szerintem csakis úgy születhet, ha ahhoz mindenki hozzátesz valamit. Sokszor a szöveg már eleve magában rejti a megfelelő, a hozzá illő dalla­mot. Kazettánkon többek között Ozsvald Árpád, Gál Sándor, Jó­zsef Attila, Nagy László, Pilinsz­ky, Vörösmarty, Ady és Tompa Mihály megzenésített versei sze­repelnek. Mik a terveitek a jövőre néz­ve? Mónika: A jövő év tavaszára tíz­éves fennállásunk alkalmából jubileumi koncertet tervezünk. Addig is szeretnénk még két ka­zettát megjelentetni. A tervezett két album közül az egyiket gyer­mekeknek szánjuk. Hol és kinek a meghívására szoktatok koncertezni? Andrej: Főképp az ország nyu­gati részén, a Csallóközben, Mátyusföldön, de bárhová el­megyünk, ahol szívesen látnak. Nagy fájdalmunk, hogy az or­szág középső és keleti fele eddig még nem szerepelhetett az úti­tervünkben. Azért vannak még segítő kezek? András: Név szerint kell köszö­netet mondanunk Dinnyés Jó­zsefnek, akinek jóvoltából alkal­munk nyílott részt venni az Öt­ágú síp című magyaroszági ze­nei rendezvényen is. A Rákóczi Szövetség különféle rendezvé­nyekre való meghívások által ad fellépési lehetőséget. Udvardon a helybeliek biztosítottak szá­munkra próbatermet. Úgy tudom, van, akivel nem ilyen jók a tapasztalataitok. Sajnos, az Illyés Alapítvány ré­széről elutasításban volt ré­szünk. Dacára annak, hogy részletes pályázatot juttattunk el hozzájuk, azzal az indokkal utasítottak el bennünket, hogy ők csak non-profit szervezeteket hajlandóak támogatni. Tulajdonképpen miért csinál­játok? Zsolt: Mint pedagógusok, ma­gunk is tapasztaljuk, hogy a diá­kok nem ismerik a magyar költé­szetet. Szinte egyáltalán nem ol­vasnak verseket. Úgy gondoljuk, hogy talán zenével kedvet csinál­hatunk a versolvasáshoz és a gye­rekek könnyebben elsajátíthatják a magyar költészet remekműveit. Születésnapra emlékeznek Talpra, Petőfi! Ma kezdődik és augusztus 17­éig, hétfőig tart Gödöllőn a költő születésének 150. évfordulójára meghirdetett Talpra, Petőfi! el­nevezésű vers- és prózamondó­verseny döntője. A szervezők még tavaly meghirdették a vetél­kedőt három kategóriában, kor­határ nélkül, magyarországi és külhoni résztvevők számára. Emlékezetes, hogy Szlovákiá­ban a döntő a Jókai Napok kere­tében volt Komáromban, és négy diáklány vívta ki magának a magyarországi döntőben való részvétel jogát: Hunyák Gréta és Hindulák Nika Tornaijáról, Menyhárt Adrianna Rimaszécs­ről és Hanusz Zsuzsa Somorjá­ról. A Csehországból érkező versenyzők közül a gödöllői döntőre öten kaptak meghívást: a prágai Erdélyi Veronika, Pra­lovszky Béla, aki hetvenévesen valószínűleg a mezőny legidő­sebb versmondója lesz, vala­mint egy brünni trió: Mészáros Antal, Sonkoly Tibor és Vojtek Zsuzsanna, akik megzenésített Petőfi-verseket adnak elő. A határon túli magyarságot a zsű­riben két szlovákiai magyar sze­mélyiség fogja képviselni, Kon­csol László és Batta György. A versenyen készült felvételt augusztus 20-án vetíti a Duna Televízió. Pogány Erzsébet MOZI POZSONY HVIEZDA: A halálos fegyver 4 (am.) 18.00, 20.30 OBZOR: A világűr foglyai (am.) 15.30, 18.00 MLADOSŤ: Az ördög ügy­védje 17.30, 20.00 CHARLIE CENTRUM: Titanic (am.) 17.15, A jövő követe (am.) 17.30, Armageddon (am.) 17.00, 20.00, Pink Floyd: A fal (ang.) 20.15 KASSA TATRA: Mortal Combat 2 (am.) 17.45, 20.00 DRUŽBA: A kód neve: Merkúr (am.) 17.45, 20.00 CAPITOL: A világűr foglyai (am.) 15.45,18.00, 20.30 ÚSMEV: Megsemmisítő becsapódás (am.) 17.30, 20.00 IMPULZ: Jack és Sarah (am.) 19.00 DEL-SZLOVAKIA GALÁNTA - KERTMOZI: A titkosügynök (am.) 21.00 KOMÁ­ROM - TATRA: Vad város (am.) 18.00, 20.00 PATH - KERT­MOZI: Szigorúan bizalmas (am.) 20.30 ZSELIZ - SZPUT­NYIK: Az elveszett világ (am.) 20.00 LÉVA - JUNIOR: A kód neve: Merkúr (am.) 18.00, KERTMOZI: Blues Brothers 2000 21.00 ROZSNYÓ-PANORÁMA: Egérfogó (am.) 19.00 SZUBJEKTÍV - HANGADÓ Ismétlés az unás anyja Körülöttük nem változott sem­mi. A szigeten gyülekeztek az emberek, bezárt a vízimalom­ban a múzeum. Felnőtt férfiak söröztek, s kicsinyeiket terelge­tő anyukák csevegtek az alko­nyati fák alatt. A maroknyi gye­rekcsapat már készülődött a já­tékra. Megjöttek a népművésze­ti tábor lakói, s az alpolgármes­ter óvatosan helyet keresett ma­gának az egyik fa árnyékában. Csilla néni valahol szerzett egy kalapot, Emese néni a dobbal bí­belődött, Pepe meg öt perc alatt megtanult játszani a dorombon. "Vannak pillanatok, amikor az elképzelhetetlen is valósággá válik. Csupán társak kellenek. Segítő szándékú pedagógusok, türelmes társak és nem utolsó sorban alkalom az ünnepre. Mert ünnep volt ez, kimondatla­nul is az. Ha érezte valaki, ha nem. Az utóbbiak úgyis remény­telenül realisták, a világot vi­szont csak az előbbiek tudják el­viselni. Mint Gútán, azon az es­tébe hajló délutánon, a vízima­lom melletti játszótéren, ahol mindannyian kis hercegek le­hettünk." CSENGER FERENC A rádiózási szokásokat figyelők körében már rég nem meglepő az, hogy a hallgatók nagy része nem vevő az újra, csak a régi, megszokott dolgokat kedveli. Legyenek azok műsorok vagy zeneszámok, azaz slágerek. Á slágereket pedig az úgynevezett slágerrádiók közvetítik. Az egyik ilyet az olvasók is könnye­dén behangolhatják rádiókészü­lékeiken, hiszen a tavalyi ma­gyarországi nagy frekvenciaosz­táskor országos sugárzási lehe­tőséget kapott a Sláger Rádió. A név tökéletesen azt takarja, ami: slágereket közvetítő rádió, amely a hatvanas, hetvenesek évek zenéiből válogat. A recept egyébként nem eredeti talál­mány. Végy ezer-ezerötszáz slá­gert. Játszd ezeket körbe-körbe három-négy hónapig, majd a legsikeresebb nyolcszázat hagyd a körforgásban - a többit felejtsd el! Újabb három-négy hónap után ismét selejtezz ki úgy háromszázat. A harmadik ötszáz legnépszerűbb nóta biz­tosítja a sikert, az állandó hall­gatótábort. Ezt azután játszd orrvérzésig. Persze a felvétele­ket „pörgető" számítógép tesz róla, hogy egyik-másik esetleg naponta többször is elhangoz­zon. A zéhéhez már csak egy já­tékot kell kitalálni, lehetőleg jó nagy nyereménnyel, s olyan feladvánnyal, hogy a díjat szinte lehetetlen legyen elvinni. Ezen kívül másról nem szól egy slá­gerrádió. Ja, hogy a híreket kife­lejtettem? Persze, azok is van­nak, mint minden médiumban. „Igazi" műsorokkal nem szolgál a slágerrádió, mert az egész egy nagy műsor. Egy másik rádió, a­mely a nyolcvanas, kilencvenes évek zenéjét adja, s valódi mű­sorai vannak, azért nem tudta megszerezni egyik régi munka­társát (Geszti Pétert), mert az nem volt hajlandó olyan műso­rokat készíteni, amelyeknek ze­néjét egy kompjuter határozza meg. Pedig ez a kompjuter nem csak ötszáz felvételt cserélget... (FM, 107,2 MHz) Magyarország második legnagyobb városa volt Szigeti számvetés ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Budapest. Minden politikai gán­csoskodás ellenére a Pepsi Szi­get '98 az előző évekhez hason­lóan megvalósult. Az utolsó reggelen a kiégett füvön soka­sodnak a négyszög alakú, vilá­goszöld sátorhelyek, a Sziget sajtóosztályának tájékoztatása szerint közel huszonötezer. Ennyi férőhelyes volt ugyanis a sátorkemping. Az egy hét alatt egyébként összesen ötezer em­ber dolgozott a Pepsi Szigeten, ők szolgálták ki a majd 175 000 szigetlakót, aki egy hét alatt itt megfordult. Szombaton, az Ani­mal Cannibals és Coolio rappe­rek napján rekordszámú, húsz­ezer napijegy kelt el, és naponta átlagosan harmincötezer ember tartózkodott a fesztivál helyszí­nén. Egy hét alatt 88000 ham­burger, 70000 zsemle, 19 ezer félliteres tej és húszezer zacskó kakaóstej fogyott. 4000 hordó sört vertek csapra, és 58000 li­ter bort kóstoltak meg a fiata­lok. Ezer biztonsági vigyázott a szigetlakóra, akiknek a szeme­tét 150 fős szemetesbrigád ta­karította egy héten át. Három­ezer fellépő, 350 zenekar mu­zsikált az 50 helyszínen. Csak a külföldi együttesek sztárgázsija elérte a 90 milló forintot. Kábí­tószerek miatt mindössze két személyt kellett gyógykezelni. Végül álljon itt Budapest 3. ke­rülete polgármesterének, Tar­lós Istvánnak értékelése: „Éven­te egyszer, egy héten át a Sziget Magyarország második legna­gyobb, Miskolc nagyságú váro­sa." Találkozunk tehát jövő au­gusztusban, hiszen: Kell egy hét együttlét! (jéel) A szigeti körhinta jövőre forog majd tovább. (Dömötör Ede felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents