Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-14 / 188. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 15. SporT / TÉ V É És RÁ DIÓ - SZ O M BAT pi A születésnapját ünneplő Dávid Teréz egyetlen barátnője a rádió. Még mindig szeret táncolni „Szeretnék még fiatal lenni" Erdélyben, Görgényszent­imrén született, 1906. au­gusztus 9-én. Valamennyi olvasója nevében tegnap egy szál virágot adtunk át Dávid Teréz írónőnek. JUHÁSZ LÁSZLÓ Hogy tetszik lenni? Kilencvenkét éves vagyok, sem­mim se fáj. Nem fáj a lábam,a hátam - csak a lelkem. Nagyon gyengén látok, írni, olvasni már évek óta nem tudok. Nagyon szomorú vagyok. Még egy csokrot látok a vázá­ban. Ki előzött meg bennün­ket, ki volt az, aki boldog szü­letésnapot kívánt? Mayer Judit járt itt tegnap, más nem gondolt rám. Mostanában nagyon elhanyagolnak. Elmaradoztak a régi barátnők? A temetőben vannak mindany­nyian. Én meg itt maradtam, ki­lencvenkét évesen, fiatal, har­mincéves szívvel. Szeretnék még fiatal lenni. Ehelyett egye­dül szomorkodom, szinte egész nap. Két lány lakik nálam, ők gondoskodnak rólam. De reggel ők is elmennek dolgozni. Dél­után hazajön Ildikó, vacsorát készít, azután megint elmegy. A barátaival. Jó lenne, ha én is ve­lük mehetnék, nagyon szeretem a fiatalokat. A kis asztalon, főhelyen, egy rádió áll. Igen, ő az egyedüli barátnőm. De sajnos a rádióban sem lehet csupa jót és megnyugtatót halla­ni. Sok a gond, a bánat, a ször­nyűség. Ha bekapcsolom, leg­jobban szeretem a múltat hall­gatni benne, és nem a jelent. És a saját múltjából mire gon­dol a legszívesebben? Renge­teg szép emléke lehet. Valamikor nagyon szép lány vol­tam. Ha bementem egy kávé­házba, minden férfi megfordult utánam. Akkoriban még nagyon sok barátnőm volt, most pedig nincs senki a világon. Hatvan évig éltem Pozsonyban, de ez a város más volt régen. Én is más voltam. Egy jókedvű, vidám tár­saság tagja, most pedig egyedül vagyok. A polcokon könyvek százai. Melyik volt a legkedvesebb? Nagyon szeretem Thomas Mannt és Karinthy Frigyest. Őt a humo­ráért. Nagyon szerettem nevetni, örülni. És a sajátjai közül melyiket vinné magával arra a bizonyos lakatlan szigetre? Az utolsót, az Utóiratot. Az a legkedvesebb. Ma sem tudnék semmit hozzátoldani. Hogyan készült a Dódi, a Fe­kete virágok, az Utóirat, a Ká­sahegy? Sohasem dolgoztam úgy, hogy leültem volna gondolkodni, és kitaláltam volna egy történetet. Az agyamban váratlanul egy­szer csak megjelent egy ötlet. Azt megragadtam, kidolgoztam, és leírtam. A rádióban a múltat hallgatja a legszívesebben. A jövőre is gondol néha? Liberecen élő sógorom üzente egyszer: sose gondolj vissza a múltra, mert a múlt szomorú. A jövőbe gondolj. De most mondja meg, az én koromban hogyan Naplójegyzet söröspoharakról, vízipólóról, falra mászásról, gyermekjátékokról és kábításról Jelentés a Szabadság Szigetéről - III. Büszkén feszítek az új pólóm­ban. Mindössze harmic söröspo­harat kellett összegyűjtenem, hogy kapjak egyet. „Te is kukáz­tál, haver?" - kérdi cinkos mo­sollyal egy másik piros pólós. Mi tagadás, nem bírtam volna se­gítség nélkül összeinni ennyi rossz magyar sört. Irány a sport­pálya. Persze, csak nézelődni akarok. A bungee-jumping már nem újdonság, évek óta szinte bárhol lehet zuhanni, gumikö­téllel daruhoz kötve. De itt a pa­int ball. A festékpatronos pályán akciófilmet idéző akadályok és lövészárkok között citromsárgá­ra lőheted a legjobb barátod tar­kóját. Jól hangzik, nem? Vagy tépőzár-borítású kezeslábasban falra mászhatsz, ha éppen úgy tartja kedved. Felugrás, cél, ta­padás. Van még láb toll-labda, vízifoci, gumiasztal, csúszóko­rong, cso-csó, pár száz forintért pedig jól körbeforgatnak, mint az űrhajósokat. A házasságkötő-sátor viszont nem új találmány, régi, jól be­vált, óvszerosztással egybekö­tött, felvilágosított frigyrelépést követhetsz el bárkivel és bármi­vel. Az örök hűség egy hétre szól, de szerencsére van válósá­tor is. A gyerkőcöknek babaké­szítés, madzagfonás, nemeze­lés, gyöngyfűzés, bőrözés, csu­hébábok és szövés. Merthogy vanak, akik családostul érkez­nek. Lehet, hogy túl konzervatív vagyok, de tizennyolc éven alul azért nem ajánlanám a kólaszi­getet. Persze, a térdig injekciós tűben való mászkálás legendája agyament kitaláció, a marihua­na sem kötelező. Van viszont tűcsereprogram, drogambulan­cia, kábítószerekkel kapcsola­tos jogi felvilágosítás, működik a Meghallgat-lak, ahol egy tea mellett elmesélheted a problé­A falra lehet mászni a rengeteg sportlehetőségtől. (Dömötör Ede felvétele) máidat, és mindig van, aki meg­hallgat. Én is elmesélek még va­lamit. Két konzervatív értelmi­ségi, Palla Anikó és Dr. Lengyel Endre, majd Homoki János, a Honvédelmi Minisztérium kis­gazda politikai államtitkára írt egy levelet. Ebben a Sziget '98 betiltását követelik, mert sze­rintük tűrhetetlen, hogy alko­holt és drogokat árulnak. Azt ál­lítják, hogy 50 ezer fiatal kábí­tószerrel való megrontása a rendezvény titkolt célja. „Ez az egész levél egy vicc - mondja Gerendai Károly főszervező. ­Mivel azonban egy államtitkár írta, innentől fogva ez egy hiva­talos levél, ezért nekünk is hiva­talosan kellett reagálnunk. A Sziget első négy napján egyet­len orvosi ellátásat igénylő, ká­bítószerrel kapcsolatos eset nem történt." És még egy ada­lék. Csintalan Sándor, az MSZP országgyűlési képviselője a Szi­get Sun Online számítógépes magazin kérdésére a Homoki­levéllel kapcsolatban a követke­zőket nyilatkozta: A Sziget pil­lanatnyilag a legbiztonságo­sabb pont a városban. A drog el­leni küzdelem szerintem is na­gyon fontos, de az államtitkár úr sem gondolhatja komolyan, hogy pusztán azért, mert a ka­tonaságnál is előfordul drogfo­gyasztás, föl kellene oszlatni a hadsereget, (jéel) MOZI POZSONY HVIEZDA: A halálos fegyver 4 (am.) 18.00, 20.30 OBZOR: A világűr foglyai (am.) 15.30, 18.00 MLADOSŤ: Az ördög ügyvédje 17.30, 20.00 CHARLIE CENTRUM: Titanic (am.) 17.15, A jövő követe (am.) 17.30, Armageddon (am.) 17.00, 20.00, Pink Floyd: A fal (ang.) 20.15 KASSA TATRA: Mortal Combat 2 (am.) 17.45,20.00 DRUŽBA: A kód neve: Merkúr (am.) 17.45, 20.00 CAPITOL: A világűr foglyai (am.) 15.45,18.00, 20.30 ÚSMEV: Megsemmisítő becsapódás (am.) 17.30, 20.00 IMPULZ: Jack és Sarah (am.) 19.00 DEL-SZLOVAKIA KOMÁROM - TATRA: Vad város (am.) 18.00, 20.00 PATH ­KERTMOZI: A kód neve: Merkúr (am.) 21.00 ZSELIZ ­SZPUTNYIK: Megsemmisítő becsapódás (am.) 20.00 LÉVA ­JUNIOR: Szép remények (am.) 18.00, KERTMOZI: Szép remények (am.) 21.00 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Állj, vagy magamat lövöm le! (cseh) 19.00 ROZSNYÓ - ZEMPLEN: Mr. Magoo (am.) 19.00 Kilencvenkét évesen, harmincéves szívvel. (Dömötör Ede felvétele) Cédulajegyzetek a kultúráról, nyári melegben Mesék, limonádé, nosztalgiázás gondolhatok a jövőre, meddig tart még az én jövőm? Harmincéves szívvel még biz­tosan sokáig. Mikor néhány hónappal ezelőtt itt jártam, Teri néni énekelt és, bottal bár, de táncolt. Én szeretnék még sokáig élni. Táncolni pedig most is tudnék, Cigánytáncot. Nem hiszi? Vár­jon csak... DUSZA ISTVÁN (Nyelwándorlás) Szlovák nép­meséket olvasok Pavol Dobšins­kytől. Magyarul. Nemrég adta ki a Kalligram, Ľudovít Fulla illuszt­rációival. Miért ne tenném? Is­merősek a történetek - a sztorik (ahogyan azt mostanság a gyere­kek mondják) -, a főhősök és a többi alakok: tündérek, boszor­kányok és mindenféle szerzet. Mégis romlott ez az olvasás. Va­lami (valaki?) megrontotta. A felnőttkor tette volna velem? Aligha. Felriadva a mesék vará­zsos világából, elgondolkodom: Miért tűnik fel minden mesé­ben, hogy az idegenek, a más or­szágból érkezők, vagy a nagyvi­lágban vándorlók sohasem küz­denek nyelvi nehézségekkel. Nem kell nekik nyelviskola, nyelvvizsga. Elegendő, ha fur­fanggal kiállják a próbát, bátor­sággal kiszabadítják a sárkány fogságából a királykisasszonyt, és jóságukkal elnyerik méltó ju­talmukat a szegénylegények. A mesében már csak ilyenek a dol­gok. A szlovák népmesékben is. (Amire van pénz) Olyanok ezek a napok, mintha a nyár örökké tartana. Ugyanígy nem akar véget érni a hejehuja, s minden kizárólagosan a limoná­dé ízű szórakoztatás jegyében. Van, ahol önkormányzatok áll­ják a költségeket, van, ahol idényjellegű vállalkozások áll­nak a háttérben, itt-ott politikai színezék is kerül a limonádéba, s ettől máris ingyenes. Ennyit megérdemel a polgár, ha már értük izzad a nézőtéren, s magá­ról hajtja a szúnyogokat. Nem új keletű szög az némely újságíró fejében, miszerint a nyári szóra­kozást miért kell a lélek dago­nyázásával azonosítani. Szeren­csésebb helyeken Háry Jánost néznek és hallgatnak, meg Moliére-t, ami önmagában még nem zárja ki azt, hogy nem jár­nak-e jobban a limonádé-kultú­rában fulladozók. De azért meg­adják a választás esélyét. (Popfesztivál-nosztalgia) Ne­kem újra és állandóan Presser Gábor és Adamis Anna popfesz­tiválos dalai maradnak a nyár slágerei. Megunhatatlanok. Ez a mostani változat is érdekes, le­köt és elgondolkodtat. Felcsepe­redik egy Borlai Gergő nevű ze­nész srác, aki Presser Picivel va­rázsolgat egy kicsit a jól ismert számokon, s ami megszólal a ti­nik kedvelt sztárjainak hangján, az egy új hangzás, és mégis ugyanazt az életérzést nyomja felém. Honnan tudom? Tudom, érzem, hallom, éneklem, át­élem. Megdöbbentő, hogy a ti­nédzser fiam is ezt állítja. No­csak, nocsak... Egy örökzöld lá­zadás lenne itt folyamatban? Mert mi huszonöt éve ugyancsak lázadtunk a Ringasd el magad meg a Valaki mondja meg üvöltő fájdalmát érezve. Mert fájt vala­mi akkor is. Öt évvel hatvan­nyolc után, 1973-ban. Talán ugyanaz, ami azóta is fáj. „Apám azt mondta..." Már nem mond­hatja. Nekik - a fiainknak - még mondhatjuk. Ha tudjuk. Tud­juk? Az oroszok elmentek, de itt maradt minden rossz, ami addig volt. Csak dumálni lehet. Akkor meg mit ér az egész? „...anyám azt mondta, hogy boldog légy." Most is azt mondja az anyja a fi­amnak, aki a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról dalait hallgatja. Én meg nem tudom, hogy boldog lesz-e. Harminc éve nem tudom, boldog leszek-e. Vasárnap Szent István ünnepség lesz Pozsonyban A 100 Tagú Cigányzenekar is fellép Fél ötkor kezdődik Cigány Karnevál Budán A pozsonyi Magyar Keresztény Közösség augusztus 16-án vasár­nap Szent István ünnepségre hív­ja az érdeklődőket. A műsor dél­után három órakor szentmisével kezdődik a Szent Márton Dóm­ban. A misét Szabó Géza kanonok celebrálja, aki a budapesti Szent István Bazilikából érkezik Po­zsonyba. Fél ötkor a Prímás palo­ta tükörtermében folytatódik az ünnepség. Először a Kodály Zol­tán daloskör énekel, majd Ropog József előadóművész műsora ke­rül sorra. Kovács Attila, az Ifjú Szivek énekkarának szólistája Er­kel Bánk bán című operájából ad elő részletet, majd Popély Gyula történész előadását hallgathatják meg a jelenlévők, (ú) Budapest. Berki László, a 100 Tagú Cigányzenekar művészeti igazgatója emlékének szentelve rendezik meg az idei, kilencedik Nemzetközi Cigány Karnevált szombaton este 7 órától a Budai Parkszínpadon. A karneválon a 100 tagú zenekaron kívül szín­padra lépnek a szlovákiai Ro­mathan Cigányszínház művé­szei, a romániai Cino Jag, az ausztriai Sukár cigánycsoport és a Sátoraljaújhelyi Cigány Tánc­együttes. Az előadók között sze­repel Bangó Margit, ifjabb Ko­zák János és Puporka András énekes. A rendezvény ideje alatt cigány naiv festőművészek és fa­faragók műveiből állítanak ki és tartanak aukciót. (MTI) Képzelt riport

Next

/
Thumbnails
Contents