Új Szó, 1998. július (51. évfolyam, 150-176. szám)

1998-07-10 / 158. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚLIUS 10. KOMMENTÁR Legitim dinnyészelc TÓTH MIHÁLY Az új magyar miniszterelnök egy mondatban válaszolt arra a kérdésre, hogy kormánya miként szándékozik kezelni a kör­nyező országokban élő magyarok ügyét. Orbán Viktor válaszá­nak lényege: szomszédpolitikájában ez a kormány soha nem tesz fontos lépéseket a kisebbség legitim képviselőinek meg­kérdezése nélkül. Biztos vagyok benne, hogy nagy érdeklődés­sel várják a magyarok: a gyakorlatban ez hogyan valósul meg. Ugyanis az eddigi gyakorlat azt bizonyítja, hogy a kisebbsé­gekkel való teljes konszenzus még sohasem valósult meg a döntéshozatalban. Jó példa erre a magyar-szlovák alapszerző­dés megkötése, vagy a magyar-román viszony alakítása. Ha a Budapesten legismertebb szlovákiai, illetve erdélyi magyar személyiségre hallgat a kormány, még mindig tépelődhetne, képviselője elmenjen-e Párizsba aláírni az alapszerződést. Ha az RMDSZ keményvonalasaival is egyeztetni kívánt volna Bu­dapest, még mindig kimért, nem pedig a korábbinál sokkal szí­vélyesebb lenne a magyar-román viszony. Ebből azt a követ­keztetést kell levonni, bogy végső soron a szomszédpolitikai döntésekben is mindig a kormánynak kell vállalnia a felelőssé­get. Ám legyen, a budapesti kormány a legfontosabb ügyekben kérje ki a legitim kisebbségiek véleményét. A „legitim kisebb­ségi képviselők" szóösszetétel - politikai fogalom, és politikai pártokhoz kapcsolódik. Viszont az életben vannak értékek, amelyek kezelését bűn lenne pártpolitikusokra bízni. Márpe­dig a szlovákiai magyar politikusok többsége is éberen figyeli, hol alakul társadalmi szervezet, ifjúsági csoport, hol készülnek lapalapításra stb. A kisebbségi politikai vezérek legnagyobbi­káról köztudott, hogy ha szerdán megalakul a Szlovákiai Ma­gyar Dinnyészek Egyesülete, csütörtökön reggel már kísérletet tesz arra, hogy pártjához csatlakoztassa, és még aznap délután Budapestre utazik, hogy végigtarhálja a kulturális alapítvá­nyokat, azzal érvelve, hogy szegről-végről a dinnyészet is ré­sze a magyar nemzeti kulturális örökségnek. Ami botrány ed­dig Erdélyben, Dél-Szlovákiában, vagy a Vajdaságban a ki­sebbségi politikai szervezetekben kirobbant, annak hátterében mindig felbukkant a pénz. Egy példa: van kisebbségi lap, amelynek kasszája feneketlen hordóhoz hasonló. Ez az egyet­len eset is jó ok lenne arra, hogy Magyarország új kormánya fe­lülvizsgálja a legitimek finanszírozásának rendszerét. Churchill riposztját módosítva: a kisebbségi kultúra finanszírozása túlsá­gosan komoly dolog, semhogy politikusokra lehetne bízni. JEGYZET Budapesti egyensúly P. VONYIK ERZSÉBET Orbán Viktor nem dőlt be a győzelemittas májusi éjsza­kán sem a nyulat a bokorból minderiáron kiugratni akaró kérdésnek: vajon hány millió magyar kormányfője akar lenni? Elegáns válaszában számot nem is említve mégis egyértelműen fogalmazott: a kormány a magyar nemzet részének tekinti magát, jólle­het a magyar állam és a nem­zet határai nem esnek egybe. Ami más szóval majdnem ugyanazt jelenti, mint amit néhai Antall József mondott. Sokunkat akkor szívet melen­gető érzés fogott el, ugyanak­kor páran kikérték maguk­nak, hogy az MDF elnöke ké­retlenül is a miniszterelnökük legyen - akár lélekben is. Szinte megmagyarázhatat­lan, hogy most elmaradt a fel­hördülés. Még abban a tábor­ban is, amely az akkor ellen­zéki liberálisokat tekintette odaáti partnerének, s ezért kötelességének tartotta, hogy a 15 millió dolgában Antall torkának ugorjon. Ám most a szlovákiai magyar politikai porondon Orbánéknak egyet­len partnere az egyesült párt, s remélhetőleg platformjai nem kezdenek versengeni a Fidesz kegyeiért. A volt Együttélés nem próbál politi­kai tőkét kovácsolni abból, hogy az utóbbi hónapokban elszippantotta a másik kettő orra elől Orbánt. A volt MKDM-nek napirendre kell térnie afölött, hogy néhai testvérpártjának utóda eltűnt az Országházból, az MPP-nek pedig meg kell békélnie az­zal, hogy a szabaddemokra­ták együtt buktak Hornékkal. A nemrég létrejött MKP és a hivatalosan tegnaptól hata­lomra került Fidesz vezette koah'ció új lapot nyithatna a kétoldalú viszonyban. Az MKP külpolitikai céljainak sem mond ellent az, amit a szomszédpolitikában az új budapesti vezetés akar: nagy hangsúlyt kíván helyezni ar­ra, hogy ezentúl a kisebbségi politika ne csak morális kér­dés legyen, hanem sok áldo­zattaljáró kötelesség is. S ez talán még egy demokratikus új szlovák kormány számára sem jelentene vörös posztót. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamon'n. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Karrierista. (Szalay Zoltán karikatúrája) TALLÓZÓ PRAVDA - Megvegyék-e a polgárok a használatukban levő lakást vagy ne? - kérdezte a lap Robert Ficótól, a DBP parlamenti képvi­selőjétől. „Arra törekszem, hogy a polgároknak minél több infor­máció álljon rendelkezésükre. A lakásbérlőket először is óvatos­ságra szeretném inteni. Az állam ugyanis a polgároknak soha sem­mit nem ajándékozott ingyen, fő­leg az utolsó kilenc évben nem. A viszonylag alacsony áron megvá­sárolható lakások eladása mö­gött az állam részéről az a szán­dék húzódik meg, hogy a lakások katasztrofális műszaki állaga okozta terhet áttegye a polgár vállára. Ha a polgár a lakás meg­vásárlása mellett dönt, akkor ne vegyen zsákbamacskát; ezért tá­jékozódjon a lakás állapotáról, vizsgálja meg jól az adásvételi szerződés minden egyes pontját, valamint annak is járjon utána, hogy a többiekkel közösen mi­lyen módon fogják kezelni, kar­bantartani a megvásárolt ingat­lant" -válaszolta Fico. A közkegyelem gyakorlásának alapvető feltétele nem a hatalom, hanem az erkölcsi autoritás Pozsonyi „amnesty national" A kegyelemosztás hagyo­mányos uralkodói jog. A feudalizmusban, ahol az uralkodó a mai értelem­ben vett végrehajtó hata­lom és törvényhozás feje volt egyben, senkinek nem jutott eszébe, hogy ezt a jogot kétségbe vonja. LOVÁSZ ATTILA A polgári társadalmak kialaku­lásakor a mentelmi és a mene­dékjoghoz hasonlóan a kegye­lemosztás joga is megmaradt. Annak viszont egy új, intézmé­nyesített formája érvényesült és érvényesül a mai napig a nyuga­ti típusú demokráciákban is. A kegyelemosztás vagy annak elterjedt formája, a közkegye­lem (amnesztia) nem azt a célt szolgálja, hogy köztörvényes bűnözők meneküljenek meg a büntetéstől s főleg nem azt a célt, hogy a bűncselekmények elkövetői ilyetén módon legiti­málják tevékenységüket. A ke­gyelem azokban az esetekben pozitív döntés, amikor a formá­lis jog képtelen megoldást talál­ni olyan helyzetekre, amikor a büntetés végrehajtása társadal­mi szempontból károsabb, mint eltörlése. Kiváló példa erre egy német eset: a bíróság egy devi­áns gyermekgyilkost készült fel­szabadítani elmeállapotára hi­vatkozva. A vádlottat a tárgyaló­teremben az áldozat - egy nyolcéves kislány - édesanyja lőtte le. A német jusztícia annak rendje és módja szerint ember­ölésért emelt vádat az anya el­len, ami a német lakosság tilta­kozását vonta maga után. Az ak­kori államfő az ítélethirdetést megelőzően a televízió főmű­soridejében közölte: bűncselek­mény történt, és helytelen, ha valaki a saját kezébe veszi a tör­vénykezést. Tekintettel azon­ban arra, hogy az anya a létező legnagyobb büntetést kapta a sorstól, hiszen meggyilkolt gyer­mekét kellett eltemetnie, a köz­társasági elnök alkotmányos jo­gával élve beszüntette a bűnvá­di eljárást. Ez a döntés azért példaértékű, mert a formális jog által meg­oldhatatlan problémát - figye­lembe véve a társadalom igaz­ságérzetét - erkölcsi tekintély, az államfő oldotta meg. A dön­tés feltétele azonban az volt, ami a kegyelemosztást a polgári társadalomban elfogadható in­tézménnyé emeli: a morális au­toritás. Ennek alapján oszthat ma kegyelmet a brit uralkodó, a francia vagy éppen a szlovák el­nök. Morális autoritásról beszél­ni a jelenlegi szlovák kormányfő esetében a legenyhébb értéke­lésben is cinizmus. A szlovák közkegyelemosztás precedens. Bűnözőket ment fel a felelősség alól olyan bűncse­lekmények esetében, amelyek ügyében a társadalom igazság­érzete, íratlan etikai és erkölcsi szabályai szöges ellentétben áll­nak a kihirdetett amnesztiával. A szlovák „amnesty national" így a közkegyelem nevetségessé tételének precedensét teremtet­te meg. Nietsche szerint „a hata­lom természeténél fogva go­nosz". A tegnap kihirdetett ha­talmi amnesztia természeténél fogva rossz. S ha a törvények ezt lehetővé teszik, altkor azok is rosszak - de, hajói sejtjük, a tör­vényeket emberek alkotják. Képviselők. Őket pedig a polgá­rok választják. Például idén szeptemberben. Miloš Zeman és Václav Klaus tegnap aláírta a hosszú távú politikai stabilitásról szóló egyezményt Kezet fogott a két legnagyobb „kakas" ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS A cseh politikai udvar két legna­gyobb kakasa - ahogyan a Mladá fronta Dnes nevezte Miloš Zemant és Václav Klaust ­megegyezett az együttműkö­désben; ennek eredményeként tegnap délben a két pártelnök aláírta a hosszú távú politikai stabilitást feltételező egyez­ményt. A szerdán megszületett szerző­dés folytatásaként létrejöhet az egyszínű - kizárólag szociálde­mokrata összetételű - kisebbsé­gi kormány. Václav Klaus, a Pol­OLVASÓI LEVÉL Zártkörű emlékezés Június első hetében Éberhard önkormányzata is „méltóságtel­jes" megemlékezést tartott a ki­telepítettek, meghurcoltak és száműzöttek emlékére. Köny­nyes szemek, újra felszaggatott, soha be nem gyógyuló sebekből sugárzó keserű fájdalom jelle­mezte a szomorú félévszázados évfordulót. Idősek és fiatalok még ötven év után is úgy érzik s mondják, „hazajöttünk, mert mi itt vagyunk otthon". Itt szület­gári Demokrata Párt elnöke azonban sietve leszögezte: a szerződésből nem következik a két párt programja közötti szö­vetség, vagyis szigorúan ellen­zéki, nem pedig koalíciós szer­ződést írtak alá. A dokumentum lényege, hogy az a párt, amelyik a parlamenti választásokon a második helyen végzett, lehető­vé teszi az első helyet szerző pártnak a kormányalakítást, mi­közben azt reméli, hogy a követ­kező választásokat követően fordított sorrend alakul ki. A szerződést a kisebb parlamenti pártok (a Lux vezette keresz­tem, ez a hazám, még mindig hazahív a harangszó. A megem­lékezés a teremtő házában szentmisével kezdődött. Utána a temetőben találkozók egymás­tól kérdezték: „TéTci vagy?" Csa­ládokat, testvéreket, rokonokat és barátokat ártatlanul szakítot­tak szét, telepítettek egymástól távolra. Sokan ezen a szomorú emléknapon újra ismerkedtek. Ismét eszembe jutottak a gyer­mekként hallott igazságok: „Megy a ldncs, jön a nincs."; „El­vitték a falu gerincét." A résztve­vők a község főutcájáról vonul­tak be a művelődási házba. A legfájdalmasabb és legszomo­rúbb a magyar nemzetiségű ténydemokraták és a Rumi irá­nyította uniósok) nem jó szem­mel nézik, ugyanis egyes véle­mények szerint a megegyezés azzal a céllal jött létre, hogy az alkotmány módosítása révén szűkítsék az államfő mozgáste­rét, illetve emeljék a kisebb pár­tok számára kellemetlen aka­dályt jelentő parlamenti küszö­böt. Áz alkotmánymódosításra egyébként minden esélyük meg­van, hiszen a két nagy pártnak együttesen 137 parlamenti kép­viselője van. Bár a Zeman vezette szociálde­mokraták az önálló Cseh Köztár­éberhardi lakosok számára, hogy minden tiltakozás ellenére ez az utca viseli még ma is a ki­telepítést kivitelező főrendező­nek, magyargyűlölő bajnoknak, Beneš nemzetvédelmi miniszte­rének, Svodoba tábornoknak a nevét. A bolsevizmus gyümöl­cse, községünk mai bolsevik él­gárdája értékrendjéhez formál­va tudatos megfontolásból zárt­körűen emlékezett meg törté­nelmünk legsötétebb eseményé­ről. Miért csak a kitelepítettek, deportáltak és az elvhű társak lehettek a meghívottak? Ez a szomorú történet nem az egész község magyarságának tragédi­ája? Tevékenységüket érdekeik­saság történetében először ala­kítanak kormányt, az új kabinet­ben mégis számos, kormányzati tapasztalatokkal rendelkező po­litikus bukkan fel. A novemberi bársonyos forradalmat követő­en miniszteri, illetve miniszter­helyettesi funkciót betöltő poli­tikusokról van szó; például Pavel Rychetský, Jan Vrba és Kvétoslava Koŕínková tér vissza a politika első vonalába. Némi meglepetést jelent, hogy a szoci­áldemokrata párt két legnépsze­rűbb tagja, Stanislav Gross és Petra Buzková nem kért a mi­niszteri bársonyszékekből. nek alávetve rendezik, ha szük­séges könnyet hullajtanak, és „méltóságteljes" zártkörű emlé­kezést tartanak, vagy utcát ne­veznek el a magyarság kálváriá­ját előidéző bűnözőjéről. Teszik mindezt az elvhű barátokkal tu­datosan, emelt fővel - zártkörű­en! Ez bűncselekmény, a ma­gyarság kigúnyolása, arcon kö­pése! A külső ellenség nyíltan egyenruhában támad és pusztít, a belső pedig báránybőrbe búj­va, rafináltan belopakodik min­dennapi életünkbe, rombol, és még jobban felszaggatja a be nem gyógyult sebeinket. Nagy János Éberhard

Next

/
Thumbnails
Contents