Új Szó, 1998. július (51. évfolyam, 150-176. szám)

1998-07-13 / 160. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚLIUS 13. nizmus reinkarnációjának is tekinthető. Először is: a kormány mindent a nép javára, csodálatosan és a nehézségek ellenére sikeresen végzett el. Másodszor: vannak ugyan hibák, de alapjában véve a hatalom jól dolgozik és az állampolgár nyugodtan aludhat. Mellékes, hogy ez a hatalom alapjában rossz. Harmadszor: minden hibáért az ellenfél azaz az ellenség felel. Van olyan, amelyet kintről irányítanak (ez volt a nemzetközi imperializmus, ma a mindent két mércével mérő Nyugat), és van olyan, amit belsőnek hívnak (egykor a szocializmusellenes felforgató elemek, ma az ellenzék). Ha összevetjük a kommunisták retorikáját a mai hatalmasokéval, rájövünk, a szöveg ugyanaz. A maiak tanulékonyabbak is lehetnének, de nem azok! Ók ugyanis ugyanazok. Pénteken világosan látszott: nem mellékes, hogy a mai parlamentben kilencven (volt) kommunista ül. A különbség árnyalatnyi. Tíz éve nem mi választottuk őket, most viszont igen. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika- (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - spon - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a tíANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Ugyanazok LOVÁSZ ATTILA A kormány munkájáról időről időre ülik beszámolni. Illik beszámoltatni is a minisztereket, hiszen a kormányzat ellenőrzéséért felelős intézményünk a parlament. Ha egy ország jól működik, a kormány évente beszámol tevékenységéről és ha máskor nem, a mindenkori költségvetési törvény jóváhagyásakor kiderül, vajon élvezi-e a honatyák bizalmát. Szlovákiában minden másképp van. A kabinet másodszor készített beszámolót, a parlament másodszor meghallgatta, és nem történt semmi. A sok lúd disznót győz elve szerint működő szlovákiai hatalmi politika ugyanis a kormányzat munkáját összegező beszámolót a néhai pártkongreszszusok dicshimnuszainak szintjére süllyesztette, azzal a kis különbséggel, hogy ma mindez legalább elmondható. Az, amit V. M. kormánya pénteken művelt, akár a kommuRezervátumlakók, kezdődik a vadászidény! - egy nem normális országban A feltételes mód diszkrét bája Normális országban nem mondanák még kocsmában sem, hogy a helyi karónkiabáló azért kezdi mindig ugyanazzal az egyébként magyar giccsnótával a napi „Adidas-, Nike-, meg Reebokhamisítványok megvehetők a központi placcon"féle hirdetést, mert ezt is biztos a DSZM és/vagy Slota adta parancsba. BUCHLOVICS PÉTER Normális országban nem lehetne bicskázásgyanús viták tárgya a falurádió nyelvi hirdetési sorrendje (nyelvi színvonala igen). Horribile diktu: egy teljesen normális országban (azért el tudok képzelni ilyet) a több mint 80 százalékban nemzetiség (szándékosan nem írom: magyarok) lakta faluban senkit ...egy nemzetiségnek sem kellene állandóan az igazát bizonygatnia. sem zavarna, ha netán csak „nemzetiségül" kornyikálna a helyi díszdzsoké bemondó. így, feltételes módban persze, mert egy normális országban mindkét nyelven, akár egy ember kedvéért is. Mert ugye ott a létező toleranciára még rá is tesznek egy lapáttal. Normális országban nem sikoltoznánk kampányszerűen a kétnyelvű bizonyítványokért, egészen elképesztő ok miatt: nem kellene. Normális országban soha senki sem vonná be ezeket. Persze, normális országban sosem hoznának olyan törvényeket, amelyek szándékosan idézik elő egy társadalom öngyilkossá torzulását. Normális országban nemcsak most, a választások előtt öt perccel tudatosítaná a nép zöme (itt még most sem), hogy kilencvennégyben alaposan elbaltázta Vladóék visszatukmálását a hatalomba. Ez, sajna, orosz rulettnek bizonyult. Normális országban ez a bebetonozódott háromfejű hidra a parlament közelébe se jutna. S ha mégis, akkor a ciklus végén röpülne, hacsak nem kellene előrehozott választásokat kiírni. Normális országban nem az utolsó pillanatban kezdene bármilyen demokrata következetesen politizálni, főképp regionális szinten. Normális országban egy párt eszmei bedarálását és egy „már mindenről döntöttünk, most már jöhetnek, legfeljebb majd nem szavazzuk le őket vidéken, jó?!" - hátterű pártalakulást senki sem nevezne „történelmi tettnek", hanem annak, ami: Mečiar-féle cinizmus kikényszerítette ellenlépésnek. Normális országban egyetlen liberális párt jelöltje sem lehetne volt állampárti bonc, főfoglalkozású hazavédő, netán egykori érdemdús feljelentő, avagy közéleti besúgó, illetve nem kényszerülne effélékkel együtt dolgozni egyetlen liberális jelölt sem, ezen „prominens emberkék" közigazgatási tapasztalatait dicsérve. Normális országban egyetlen politikus sem mondhatná azt, hogy lefeküdtem, úgy maradKacsaúsztatónyi áldemokráciákban ezt nem lehet elégszer ismételni. tam, de most már szánom-bánom. Normális országban nemcsak egy Fedor Gál, egy Štefan Markuš, egy Ján Lángoš, egy Miroslav Kusý, egy Rudolf Chmel, meg az írószövetség legjava állna ki egyértelműen, állandóan és hangosan ugyanazon ország más nemzetiségű állampolgárainak cáfolhatatlan igaza és jogos harca mellett, hanem a nemzetállam-mítoszba szédült nép többi józan gondolkodású képviselője is. Persze, egy normális országban egyetlen nemzetiségnek sem kellene állandóan az igazát bizonygatnia és létét védelmeznie. Kacsaúsztatónyi áldemokráciákban ezeket a dolgokat azonban nem lehet elégszer ismételni. Persze, egy normális államban ilyen cikket sem lehetne írni. FINANCIAL TIMES A mértékadó londoni üzleti napilap szerint a budapesti értéktőzsde zuhanó indexének látványa, valamint a túlköltekezés veszélyeire intő külföldi befektetői figyelmeztetések rábírták Orbán Viktort arra, hogy hagyjon fel a 7 százalékos növekedésre alapozott gazdaságpolitika emlegetésével. Az újság rámutat, hogy nem jutott hely az új magyar kormányban Matolcsi Györgynek, a 7 százalékos növekedési célkitűzést szorgalmazó tanácsadónak, akit a választások előtt a gazdasági tárca várományosának tartottak. Nem hallani már a gáz- és elektromos szolgáltatók részbeni külföldi eladásának felülvizsgálatáról szóló fenyegetőzéseket sem, sőt Orbán „egyre gyorsabban válik ugyanolyan lelkes hívévé az évi 2 milliárd dolláros külföldi befektetések fenntartásának, de méginkább növelésének, mint szocialista elődei". Mindezektől fuggedenül a kormány csak bevezetett néhány populista intézkedést, az alanyi jogon járó családi pódék visszaállítását, tekintet nélkül a jövedelemre, valamint a felsőoktatási tandíj részbeni törlését. „A havi riz dollárnak megfelelő tandíj még az alacsony magyar bérviszonyok közepette is aligha volt eltúlzott." Sokan jó lépésnek ítélik a TB-önkormányzatok felszámolását. Az ötletet a szocialisták antidemokratikusnak bélyegezték, ezek a szervezetek véli az angol lap - valóban hírhedtek a pénzpocsékolásról. NYE^yiSZIMAJA .GAZETA Az orosz újság szerint az új magyar kormány megalakításánál a profikat részesítették előnyben, mindamellett a választóknak májusban tett ígéretek többsége teljesítésének ma egyszerűen nincs realitása. Borisz Berezovszkij ipar- és sajtómágnás lapja úgy látja, hogy a Fidesz, az MDF és az FKGP a borúlátó előrejelzések ellenére különösebb viták és nézeteltérések nélkül vágtak neki a négyéves közös kormányzásnak. A Nyezaviszimaja Gazeta szerint a magyarok közül sokan azt várták, hogy a fiatal demokraták győzelmének megfelelően a kormányban is „ifjoncok" kapnak tárcákat. A kormányzás gyeplőit keményen megragadó Orbán Viktor azonban inkább a tapasztalt szakembereket részesítette előnyben, pártbeli harcostársainak pedig főként parlamenti tisztségeket biztosított. Az orosz lap - bemutatva az új kormány kulcsminisztereit - kiemeli: Martonyi János külügyminiszteri megbízatása azt jelenti, hogy alapjaiban folytatódik a Kovács László leköszönő miniszter által képviselt politika. A lap értékelése szerint a kormányprogram szociális intézkedéseinek megvalósítása súrlódásokat okozhat a koalícióban, mivel az FKGP által a választóknak ígért szociális kedvezmények többségének érvényesítése egyszerűen nem reális Magyarország jelenlegi gazdasági helyzetében. OLVASÓI LEVÉL Hűséges községeink Mottó: „Az egészséges nemzetiségnek egy fő kísérője a nemzeti nyelv, mert míg az fennmarad, a nemzetis él. Az anyanyelv tökéletesítése kötelességeink egy legfőbbike." Gr. Széchenyi István Sopron a „hűséges város" címet méltán érdemelte ki akkor, amikor a Saint-Germain-i és trianoni „békehatározatok" folytán több községgel együtt Ausztriának ítélték. Sopron lakói ez ellen a határozat ellen határozottan kiálltak és erélyesen tiltakoztak, és 1921. augusztus 20-a után se szeri, se száma nem volt a hazafias tüntetéseknek - megmozdulásaikat siker koronázta. 1921. október 13-án Olaszország közvetítésével megszületett az úgynevezett velencei egyezség Magyarország és Ausztria között arról, hogy a város lakói népszavazással döntsenek, hová akarnak tartozni. A leadott 16 947 érvényes szavazatból 12 327 a Magyarországhoz való ragaszkodást tükrözte, melyet az 1922. évi XXIX. törvénycikkel szentesített a Magyar Órszággyűlés, odaítélve Sopronnak a „hűséges város" - „civitas fidelissima" elnevezést:. E történelmi tényt azért említettem, mert az utóbbi hónapokban Búcs és Bátorkeszi lakói - de a többi környező falu is - példás magatartásukkal és elszántságukkal méltón érdemlik ki a „hűséges" jelzőt. A szlovákiai magyarság életében ezeket a jogos megmozdulásokat történelmi tényként kell kezelni, hogy apáról fiúra szálljanak és majdan bekerüljenek a történelemkönyvekbe. A két község lakói megmutatták, hogyan kell védekezni és harcolni az önkényuralom és a terror ellen. Kétségtelen, hogy a két iskolaigazgató hivatása magaslatán áll, ezt bizonyították a szülők, akiknek gyermekeit anyanyelvük szeretetére, tisztaságára és tiszteletére neveltek. Ezért is távolította el őket a hatalom posztjukról. Mindenkinek alanyi joga anyanyelvén tanulni és művelődni. A Magyar Koalíció Pártja mellett mindannyiunk alapvető kötelessége, hogy ezt a jogunkat megvédjük, és harcoljunk érte. Minden ország kulturáltságának egyik fokmérője, hogy a területén élő valamennyi kisebbségnek milyen jogokat ad a kultúra és a jog terén, özv. Petőcz Kálmánné Komárom IBU I *MB.i Új undokok és régiek TÓTH MIHÁLY Mečiar mozgalma eredetileg közhangulat-javítónak szánta a hír kiszivárogtatását: a kormánykoalíció fő ereje parlamenti képviselőinek legalább egyharmada csak a jelöltlista alsó traktusában kap helyet. Az ellenzéki sajtó dicséretére legyen mondva, közvéleményformálóink jól felkészültek a magát huzamosabb időre beágyazni készülő végrehajtó hatalom kádermozgatásának értelmezésére, így az elmúlt héten sorra jelentek meg a hírek arról, hogy a miniszterelnökhöz közel állókból ki hova készül nagykövetnek, és ki vonul vissza vidékre, hogy hozzálásson nagy szorgalommal privatizált vagyonkájának kezeléséhez. Ez minden, amit az ellenzéki sajtó megtehetett. így a plebsz számára ismét itt az alkalom arra, hogy megválaszolja az ilyenkor szokásos kérdést: Jó az nekünk, ha újakkal váltják fel a régieket? Konkrétabban: Boldogabb lesz Szlovákia népe attól, ha Augustín Marián Húska, Dušan Slobodník és Roman Hofbauer, a „három mérges öregúr" helyett három nemzeti tábortűzről pattant, esetleg korszerűbb ambíciójú, vidékről szalajtott politikus kap a miniszterelnöktől megbízást az ország politikai vérkeringésének gyorsítására? Persze, nemcsak a kormánypártok vonatkozásában tehető fel üyen kérdés. A szlovák ellenzéki pártoknál is fel-felmerül a vérfrissítés kérdése, csak nem olyan intenzíven, mint a hatalmat birtoklók körében. Nem, mert ellenzékben nehezebben derül ki, hogy az ambíció nincs összhangban a tehetséggel. A politikában segédszínészi szerepet játszó szlovákiai magyar képviselők körében pedig még nehezebben, mert a „tizenhetek" minden kudarcot megideologizálhatnak a kormánypártiak rosszindulatával, netán még a szlovák ellenzékiek kisebbségi ügyek iránti közömbösségével is. A múlt hét végén a kormány tagjai órákig tartó tirádában ecsetelték az 1994 óta elért eredményeket. Ha mindannak, amit állítottak, csak negyede igaz lenne, a kormány összes tagja és a koalíció valamennyi képviselője bronz lovasszobrot érdemelne, és külügyminiszter-asszonyunknak a NATO-hoz, illetve az EU-hoz csatlakozás helyett azt kellene fontolóra vennie, miként csatlakozzék Szlovákiához a két nemzetközi szervezet. Tisztában vagyunk vele, hogyan értékel bennünket a világ, bőrünkön érezzük a szlovákiai gazdaság, az iskolarendszer, az egészségügy helyzetét. így még azt a hírt is vegyes érzelmekkel fogadom, hogy a kormány vezető politikai ereje lecseréli a honatyák egyharmadát. Öreg szomszédom, aki bölcs ember, így kommentálta a kádercsere gyorsításának hírét: megint jönnek néhány tucatnyian, akik - elődeikhez hasonlóan - meg akarnak gazdagodni. KOMMENTÁR Képviselő úr, ott legalább van sikerélménye (Peter Gossányi karikatúrája)