Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-26 / 146. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 26. PanoRámA - hirdetés Trencsénteplic Art Film fesztiválján életműdíjat kapott Törőcsik Mari. Pályafutását fotókiállítás dokumentálja Az emberi nagyság fénye Ötödik életműdíját vette át a minap Törőcsik Mari Szlovákia hangulatos fürdővárosában, Trencsénteplicben. Előbb a Hírnév hídján, a díjátadás helyszínén ünnepelte őt a lelkes közönség, majd azon a fotókiállításon, amely harmincöt filmjéből mutat egyegy emlékezetes jelenetet, este pedig a Hosszú alkony vetítése előtt, ahol csak annyit mondott: „Nagyon szép nap volt ez a mai. Köszönöm mindenkinek." SZABÓ G. LÁSZLÓ Egyszerűség, méltóság, belső ragyogás. Törőcsik Mari emberi nagysága a trencsénteplici fesztivál közönségét is elkápráztatta. Délután, amikor a hírességek hídján, kezében az emléktáblával legkedvesebb partnereinek egyikéről, Jozef Kronerről beszélt, akivel Maár Gyula Végül és Makk Károly A téglafal mögött című filmjében játszott, őszinte szavaival mindenkit meghatott. „Boldog vagyok és nagy megtiszteltetésnek veszem, hogy részem lehet ugyanabban az elismerésben, amelyet pár éwel ezelőtt Jozef Kroner is átvehetett. Sok mindenben hasonlít kettőnk pályája. Kelet-Európa színészeinek másfajta sors jutott, mint nyugati kollégáinknak, de a tehetség nagysága szerencsére sehol sem függvénye a társadalmi rendszernek: Nem udvariasságból mondom: valóban melegséggel tölt el, hogy mostantól fogva itt lehetek Jozef Kroner társaságában. Ami pedig magát a díjat illeti: amikor elindultam otthonról, a fiam még egyszer figyelmeztetett, nehogy itt felejtsem, vagy útban hazafelé elveszítsem. Mert én már a Kossuth-díjamat is elhagytam. De mert ezt az emléktáblát idecsavarozzák a hídra, nyugodtan elmondhatom neki: ez az első életműdíjam, amelyet nem lehet hazavinni. De ha egyszer eltűnik innen, akkor jobb, ha tudják: a fiam lopta el." Délután ötkor, ragyogó napfényben hangzottak el ezek a szavak egy olyan fesztiválon, amelyet a cirkusz, a csinnadratta, a nagy felhajtás helyett a legfinomabb figyelem jellemez. Különös varázsa volt minden percnek, hiszen Törőcsik Mari lépA Körhinta réges-régi plakátja előtt (Dömötör Ede felvétele) ten-nyomon azt érezhette: Trencsénteplicben ugyanúgy szeretik, mint Cannes-ban, a világ legrangosabb fesztiválján. Félje, s nagy sikerű filmjeinek (Teketória, Déryné, hol van?) rendezője, Maár Gyula, aki Cannes-ban is ott állt Törőcsik Mari mellett, a következőket mondta: „Elismerés és elismerés között természetesen különbség van. Ez itt egy kedves, elegáns, kelet-európai kis fesztivál, s ez nem ugyanaz a műfaj, mint Cannes. Mari azonban ennek a díjnak is örül. Szlovákiához ugyanis erős szálak kötik. És nemcsak Jozef Kroner által. Itt forgatta a Szent Péter esernyőjét is Karol Machatával. S amíg a két ország között ilyen-olyan problémák vannak, jóleső érzés, hogy a kultúra terén még át tudunk nyúlni egymáshoz és érezzük a másik szorítását. A művészet ugyanis az a közeg, ahol még lehet szeretni, s ebbe nem kavar bele a politika éppen aktuális állása. Mari mindig mindent a helyére tudott tenni. Soha semmit nem értékel túl vagy alul, így ezt a díjat is a megfelelő polcra tette. Tudja, hogy szeretetből kapta, mert itt is kedvelik és számontartják őt. Ez pedig minden színész számára kellemes érzés." A Törőcsik Mari-fotókiállítás ötlete Kelemen Gertrudtól, a pozsonyi Magyar Intézet igazgatóTudja, hogy szeretetből kapta, mert itt is számontartják őt. jától ered, a kivitelezésben pedig Lencsó László, a Magyar Filmintézet archívumának igazgatója volt segítségére. „Ez az első kiállítás, amely Törőcsik Mari művészetét tárja az érdeklődők felé, s a maga nemében azért is rendkívüli - állítja Lencsó László -, mert egymás mellett mutatja meg egy érzékeny arc ötven rezzenését. Az ötven fotó mellett azonban tízennégy filmplakátot is elhoztunk, amelyek közül a Körhinta 1955ös plakátja számít talán a legértékesebbnek a maga szocialista realista ábrázolásmódjával. A fényképek a Magyar Filmtörténeti Fotógyűjteményből származnak, a plakátokat pedig a Magyar Filmintézettől kaptuk. Törőcsik Mari ez idáig hetvenöt filmben kapott főszerepet, mi most harmincötből mutatunk egy-egy jelenetet, ami nem kevesebb, mint negyven év termése. Számomra azért is értékesek ezek a képek, mert ugyanannak az arcnak a lehető legkülönfélébb változását jelzik. És nemcsak a hétköznapi gesztusokat láttatják. Azokat a belső vibrálásokat is, amelyeket a film, az adott szerep kívánt meg Törőcsik Maritól. Egy ilyen gazdag életpálya bemutatása természetesen hálás feladat, de nehéz is egyben. Engem a tehetség tisztelete is a személyes ízlésem vezérelt. így került a fotók közé a Kölyök-beli felvétel, amely számomra az egyik legkedvesebb. Kamaszkorom legszebb nyarát juttatja eszembe, amikor Törőcsik Mari még a Városmajor utcában lakott Budán, s a barátaimmal együtt ott ácsorogtunk a lakása közelében, hogy meglessük, mikor lép ki az erkélyre. Sok év telt el azóta, de ezt a belső szépséget még most is látom benne, és a fotók is ezt tükrözik." Trencsénteplic fürdővendégei egy hónapig láthatják a kiállítás anyagát, Kelemen Gertrúd azonban a pozsonyi közönségről sem feledkezik meg. Törőcsik Mari jelenlétében őszszel a Magyar Kulturális Intézet falai között állítja ki e gazdag fotógyűjteményt. „Szerettem volna egy Törőcsik Mari-jelmezt tenni a fotók mellé. Úgy terveztem, a terem közepénjói mutatna a Körhinta Pataki Marijának egyszerű ruhája, vagy Déryné elegáns kosztümje. De hiába igyekeztem, a magyar filmgyártás sanyarú helyzete áthúzta minden elképzelésemet. Törőcsik Maritól aztán megtudtam: ő sem járt sikerrel, amikor meg akarta venni a Déryné valamelyik jelmezét. Átvarrták, átszabták, sőt át is alakították valamennyit. Egyértelműen és határozottan állítom, a Körhinta ruháiból sem maradt semmi. Az utolsó darab is nyomtalanul eltűnt. így most meg kell elégednünk a fotókkal és a plakátokkal. Törőcsik Mari pályájának fényes tükörtermével." Hűsítő a forró nyárra Újra itt a Géniusz M.Csepécz Szilvia Kicsi, kisebb, legkisebb című kötetét díjazták Jel, amely minőséget bizonyít DUSZA ISTVÁN Anélkül, hogy a magyar olvasók észrevették volna, A tavasz, nyár, ősz és tél legszebb szlováldai gyermekkönyvei verseny kilencedik évfolyamába lépett; 1997 nyarán először díjaztak szlovákiai magyar gyermekkönyvet - M. Csepécz Szilvia Kicsi, ldsebb, legkisebb című kötetét. Ajutalmakat a pozsonyi Bibiana Nemzetközi Gyermekművészeti Házban tegnap adták át a szerzőnek és az AB-ART kiadó képviseletében Haraszti Mária művészeti vezetőnek. Az évente évszakonként kihirdetett győztes könyveket két kategóriában értékelik. Könyvművészeti és illusztrációs teljesítményt méltatnak a Legszebb gyermekkönyv kategóriában, irodalmi értéket a Legjobb gyermekkönyvek sorában. Ebben lett győztes M. Csepécz Szilvia. A győztes könyvek az UNESCO intézményének számító Bibiana könyvtárának speciális állományába kerülnek, s ezeket rendszeresen elküldik a müncheni Internationale Jugendbibliothekbe is. Nem tévedek nagyot, ha arra gondolok, mennyire az ABART érdeme is, hogy felfigyelhettek egy szlovákiai magyar gyermekkönyvre. A nemzetközi könyvpiacon szokás, hogy a kiadók a sikeres könyveiket megpróbálják menedzselni, hogy más nyelveken is megjelenhessenek. Remélhetjük-e, hogy M. Csepécz Szilvia kötetei kitörnek a nyelvi elszigeteltségből? Megérdemelné. Aki elolvassa a történeteket, találkozik őszinte emberi kapcsolatokkal, érzelmek és érzések gazdag skálájával, jellemek változatosságával, a valóság és a képzelet világa közötti mesék mezsgyéjét gondtalanul áthágó Ivettel. A kislánnyal, aki éppen megtanult írni, de képzeletét élményei serkentik átélhető kalandokra. Nem akármilyen kalandok ezek, hanem mesebeliek, s talán a lelki motiváltságuk e könyvből megtanulhatóak. A könyv legnagyobb értéke a ház körüli dolgok, a kert, a mező, az erdő lakói és egy gyermek kapcsolatában kiteljesedő érzelmi kaland. A megismerés, a találkozás, a valóság és meseország összekapcsolása túl azon, hogy érdekfeszítővé teszi a történetet, erkölcsi tartásról is szól. Igazából nem is lehet tudni, hogy Durcária nem valahol a földön van-e, ahol az emberek elfoglaltak, s már mosolyogni is ritkán szoktak. De minden megérthető és minden baj elkerülhető, ha olyan társaink vannak, mint Ivettnek. Körte, Kipkopp még a Gallymanók fogságából is kimenekítik Ivettet és az állatokat. A rejtvénymagazin legújabb száma szellemi felüdülést kínál a szórakozni vágyóknak. A sokféle keresztrejtvény és fejtörő mellett olvashatnak benne vicceket, anekdotákat, humoreszkeket, megtudhatják, mennyire elégedett önmagával Koltai Róbert, tippelhetnek a jugoszláv labdarúgóval, Vladimír Jugoviccsal készült totóinterjú válaszaira, megtekinthetik, kinek a bájai miatt robbant ki DeNiro szexbotránya. -úDiószegi Kulturális Napok Diószeg. Chudý László és Klokner László amatőr képzőművészek kiállításának megnyitójával kezdődött a Diószegi Kulturális Napok elnevezésű rendezvénysorozat. Holnap, 20 órakor Tessék választani címmel a Hahota színjátszócsoport mutatkozik be a művelődési házban. Vasárnap 14 órától folklóregyüttesek menettáncával kezdődik az a záróműsor, amelyben fellép az Új Hajtás, a Zvonček, a Duna Ág, a Hajós, a Rozmarín, a nemesnádudvari vendégegyüttes és a galántai fúvószenekar. A téren kézművesek mutatják be munkáikat. Diószeg a hét végén országos cserkésztalálkozó színhelye is. (t) Ma este: jótékonysági hangverseny Párkány. Ma este a párkányi római katolikus templomban jótékonysági hangverseny lesz Zahovay Ernő tiszteletére. Fellép a kecskeméti régi zenei együttes és a Gaudium, (t) Nemzetközi Orgonafesztivál Bártfán Június 30-án kezdődik az a nemzetközi hangversenysorozat, amelyet a jeles zeneszerző és orgonaművész J. Grešák tiszteletére rendeznek, immár hatodik alkalommal. A Kassai Állami Filharmónia által szervezett fesztivál hét koncertjén osztrák, magyar, lengyel, szlovák, cseh és angol előadóművészek lépnek fel. A nyitókoncertet - a Magyar Intézet szervezésében - Deák László orgonaművész adja. -miSZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A sevillai borbély (19) KIS SZÍNPAD: Demokraták (19) JÓKAI SZÍNHÁZ - KOMÁROM: Pinokkió (10) MOZI POZSONY HVIEZDA: Szép remények (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Állj, vagy magamat lövöm le! (cseh) 15.30, 18, 20.30 MLADÓSŤ: Lesz ez még így se (am.) 17.30 Gyilkosok gyilkosa (am.) 15.15, 20 CHARLIE CENTRUM: Serifek (am.) 18.30, 20.30 Blues Brothers 2000 (am.) 17.30 Egyéjszakás kaland (am.) 18.30 Rózsaszín életem (fr.-belga-svájci) 20 Intim megvilágításban (cseh) 20.15 KASSA DRUŽBA: Bűnös éjszakák (am.) 20 Rivers of Babylon (szolv.) 15.30, 17.45 TATRA: Halálangyal (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: A kémkedő (am.) 15.45,18,20.15 ÚSMEV: Egérfogó (am.) 16,18, 20 IMPULZ: Valentino (am.) 16.15,19.15 DEL-SZLOVAKIA KOMÁROM - TATRA: Ajövő hírnöke (am.) 19 DUNASZERDAHELY - LUX: A gömb (am.) 17.30, 20 LÉVA - JUNIOR: Rivers of Babylon (szolv.) 16.30, 19 AMFITEÁTRUM: Rivers of Babylon (szlov.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Mr. Magoo (am.) 16.30,19 ZSELIZ - SZPUTNYIK: Gyilkosok gyilkosa (am.) 20 Š'.ŠŠS v.:. Megjelent Csáky Károly legújabb könyve Csáb község múltjából Csáky Károly nevét jól ismeri a hazai magyar olvasótábor. Mindenekelőtt helytörténeti, honismereti, népszokásokat bemutató munkáival szerzett elismerést szűkebb és tágabb hazánkban egyaránt. E szép hagyományt folytatva íródott a napokban megjelent könyve is, amely a Nagykürtösi járásban található Csáb községet mutatja be. Címe Györgymártonfalvától Csáb községig - Fejezetek a falu múltjából. „Csáb ősidők óta lakott hely, amit a határában talált bronzkori tárgyak bizonyítanak. Ezek a Györgymárton-partalja nevű dombon kerültek elő. Itt volt ugyanis a régi falu, amely a tatárjárás idején pusztult el" - írja bevezetőjében a szerző. Majd az egyes fejezetekben feltárja Csáb múltját a dűlőnevek tükrében, felsorolja az okleveles említéseket (megtudhatjuk például, hogy a falu első írásos emléke 1272-ből való), népszámlálási, statisztikai adatokat sorakoztat fel, kitér a földművelésre, az állattartásra, s részletesen taglalja a falu történelmi és mai család-, valamint ragadványnevek. Természetesen nem hiányozhatnak a könyvből a falu jeles szülöttei: Hönigh Ignác, Zólyom vármegye egykori főorvosa és Szeder Fábián tudós szerzetes, a palócok kutatója. Érdekes, szórakoztató a könyvnek az a fejezete, amely a tájszavakat értelmezi. Ki gondolná, hogy a borsoska az nem más, mint mézes kalács, a csendítő az kis harang, lélekharang, a bábabukra az szivárvány, a vonaglálni az haldoklani, a zsufánka vízmerő fakanál, vagy hogy a noszodsza azt jelenti, nosza, add ide. A szerző csábi látnivalókra is felhívja a figyelmet, mindenekelőtt a falu fölötti temetődombon épült későbarokk római katolikus templomra, melyet 1786-ban szenteltek fel. „Külön figyelmet érdemel a régi csábi teraszos pincesor, amelyről már Szeder Fábián is említést tett, leírva, hogy nem lehet úgy elmenni előttük, hogy az arra járót be ne hívnák egy pohár borra" - olvashatjuk a könyvben. Érdemes tehát arra vetődni, hátha minket is beinvitálnak... A könyv a komáromi KT Kiadó Kft. gondozásában jelent meg. (v. k. m.) |HsáiaííJB| :