Új Szó, 1998. május (51. évfolyam, 100-123. szám)

1998-05-25 / 118. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. MÁJUS 25. JEGYZET . Újgazdag a borítékban TÓTH MIHÁLY Előfordulhat, hogy Szlovákia egyik leggazdagabb privatizátorát, Ján Smereket köztársasági elnökké jelölik. Amióta kitalálták a képviseleti demokráciát, szüntelenül arról (isj folyik a vita, hogy a gazdagok alkalmasabbak-e megvesztegethetetlenséget igénylő legfelsőbb állami tisztségek betöltésére, vagy azok, akik szerényebb viszonyokból kikerülve próbálják elnyerni a választópolgár bizalmát. A gazdagok mellett kardoskodók abból indulnak ki, hogy a vagyon függetlenséget, így megvesztegethetetlenséget szavatol a politikus számára. Akik számára viszont a vagyontalan politikus lenne elfogadhatóbb, azok a puritánság tiszteletreméltóságával érvelnek, a tisztes szegénységből eredő közéleti tisztaság szerepét hangsúlyozzák. Történelmi példákkal mindennek a színe és fonákja egyaránt bizonyítható. Vegyük szemügyre azt a lehetőséget, hogy Smerek, a dúsgazdag kassai acélgyáros elnökjelöltté válik. És mert a politikában sokszor nincs lehetetlen, még az államfői széket is elfoglalhatja. Jelölésének ötlete a kormánykoalíciónak abban a két pártjában fogalmazódott meg, amelynek közelállói a legnagyobbakat szelték a „privatizációs kalácsból". Tehát olyan rétegről van szó, amelynek tagjai a családi vagyont nem generációról generációra gyarapították, hanem csütörtökről péntekre virradóra kapták kézhez. Itt tehát szó sincs olyan megvesztegethetetlenés zsarolhatatlan személyiségekről, akik nemzedékek munkájával szerzett vagyonnal a háttérben önérzetesek, megvesztegethetetlenek és zsarolhatatlanok. A tisztességes szlovák államfő „mértékegysége" egyelőre Michal Kováč. A kormánykoalíció azért nem tudta befolyásolni, mert nem privatizált. Ismerjük Mečiart és környezetét. Ha bármilyen csekélységet is privatizált volna az elnök, a mozgalom mindenre kapható tollnokai már évekkel ezelőtt világgá kürtölték volna. Tanulva a múltból, a magánosítás haszonélvezői most egy szuperprivatizátort ültetnének az elnöki székbe. Aki mostanság Szlovákiában rpilliárdos értékek ura, az vagy bebizonyítja, hogyan kuporgatta össze vagyonát, vagy bármikor kapásból megzsarolható. Számítógépvilág DUSZA ISTVÁN Jegyzetfüzetemből a földre hullott egy cédula, s nem vettem észre. Valaki a társaságból felemelte, valószínűleg meg is nézte, mert így szólt: - Egy számítógépes utasítássor áll ezen a papíron. Ki vesztette el? Hallva a szavait, azon nyomban eszembe ötlött: reggel, mivel aznap elutazott, a fiamat kértem meg, hogy az egyik játékprogram elindításának a menetét írja le. Lám, lám, nemcsak jómagam érdeklődöm a számítógépes szakemberek társaságának egyáltalán nem mondható szakmai körben a computerek iránt. Zavartan vettem át az elhullajtott cédulát. Talán még valami zavart mentegetődzésbe is kezdtem, tudatosítva, hogy talán rajtakaptak: időnként jómagam is játszom a számítógépen. Azon a puszta tényen túl, hogy ezt a jegyzetet is azon írom, legszívesebben sakkozom, mert az a program zenél, szinte képzőművészeti múzeumhoz hasonló módon váltogatja a sakkfigurák formáit - a kínai agyagkatonáktól, Napóleon hadseregén és Salvador Dali stílusán át az űrkorszak futurista futárjáig bezáróan. Ennél azonban sokkal többről van szó. Néhány éve aktívan figyelem a computerek világát, így kezdem érteni azokat, akikben ez a csodálatos és kiismerhető világ ellenérzéseket, sőt ellenállást szül. Ugyanis roppant rafinált módon vegyítik, keverik, kutyulják, kavarják össze a dolgokat a téma szakemberei, a könnyed és kedvcsináló ismeretterjesztést a reklámmal, a nehézkes hardver-leírásokkal, a már-már rejtelmes szoftver-ismertetésekkel és a szülők zsebéből ezreseket is kicsalogató játékprogram-leírásokkal. Leginkább az bosszant, hogy a nagymenő számítástechnikai lapokban én, a büszke laikus használó, nem tudom eldönteni: reklámot böngészek-e, vagy pedig tisztességes tanácsokkal szolgáló ismeretterjesztő szakcikket. Büszke azért vagyok, mert a számítástechnika gyártói, kereskedői tudják, hogy belőlünk élnek. Ebből kifolyólag mégiscsak tisztességesebb, s nagyobb üzleti hasznot hozó törekvésük lenne, ha emberszámba vennének, és nem tekintenének csupán ilyen-olyan vastagságú pénztárca tulajdonosának. Meggyőződésem, hogy jobban járnának. Ők is. Többen értenék, szeretnék őket és a gépeiket. Ü liSM.1. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. 0. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorfn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Szörnyű! A férjem hazárdjátékokra adta a fejét, és már jobban eladósodott, mint a szlovák vasút! (Gossányi Péter karikatúrája) Új parlamenti választási törvény - Mečiarék apró engedményei A manipuláció lehetősége fennáll Négy hónappal a választások előtt, a múlt héten -• majd félmillió ember petíciójának ellenére - elfogadták a parlamenti választási törvény módosítását, amely az eddigi négy választási kerület helyett immár csak egyet vezetett be, és eltörölte a koalíciókra vonatkozó hét, illetve tíz százalékos parlamentbe jutási szavazatküszöböt azzal, hogy az esetleges koalíciók minden egyes pártjának meg kell szereznie az érvényes szavazatok öt százalékát ahhoz, hogy parlamenti mandátumokhoz jusson. FEKETE MARIAN A parlamenti választásokról szóló törvény módosításásának terveztét márciusban terjesztette elő hét DSZM-es képviselő, illetve a Mečiartól a DU-ba menekülő, majd onnan ismét Mečiarhoz visszatérő, de úgymond már független képviselőként szereplő Rudolf Filkus, holott ezt a törvénytervezetet a kormánynak kellett volna előterjesztenie még tavaly. Ez a megoldás viszont lehetőséget nyújtott arra, hogy a tervezet a lehető legtovább maradjon a parlamentben, a lehető legkésőbb derüjenelcki a választások játékszabályai, hogy az ellenzék még csak véletlenül se fordulhasson az eredménnyel az alkotmánybírósághoz, a bíróság ne dönthessen a választások előtt az alkotmánysértő rendelkezésekről. Márpedig a tervezetben nem egy nyilvánvalóan alkotmánysértő rendelkezés volt (a kormány is kifogásolt néhányat). Ezek a jóváhagyott változatba alighanem már nem kerültek be, ami nem zárja ki, hogy maradt ott egypár alkotmánysértő rendelkezés, mint például a sajtószabadság korlátozására vonatkozó rendelkezések (így a magánrádiókra és -televíziókra vonatkozó tilalmak is). Ezzel kapcsolatban jellemző: az ellenzéki pártok egyetlen tagja sem hivalkodott azzal, hogy a pártjának vagy az ellenzék összefogásának érdeme a nyilvánvalóan alkotmánysértő rendelkezések jóvá nem hagyása. Mečiarék közismert taktikája: úgy terjesztik elő követelményeiket, hogy legyen miből lealkudni. Néhány, a gyakorlatban talán lényegtelen kérdést illetően lemondtak a tervezet két-három vitatott rendelkezésének az eredeti formában Sokak szerint lehetőséget nyújt a választások manipulálására. történő megszavazásáról. Ilyen például az, hogy a párt választási jelölőlistáján képviselőjelöltként csak az illető párt tagja szerepelhet. Az új változat szerint feltüntethető úgynevezett független jelölt is, aki nem tagja más pártnak, és aki egyben írásban kijelenti, hogy más párt választási listáján nem szerepel. Kompromisszumos megoldás született a választói névjegyzékeket illetően is. Az 1990-től folyó gyakorlattal szemben a községek szeptemberben már nem függesztik ki a lakóházakban a választók névjegyzékét. így a választópolgár jogfosztott lehetne, ha esetleg csak a szavazóhelyiségben tudná meg, hogy a neve nem szerepel a jegyzékben, mert választásra csak az jogosult, akinek a neve abban fel van tüntetve. Mečiarék nyilván ráébredtek arra, hogy a választók névjegyzékeiből történő kihagyás lehetőségét nemcsak az általuk uralt községek használhatnák ki az ellenzékkel szemben, hanem az ellenzéki községek is a koalíció választóival szemben. Az új rendelkezés szerint amennyiben valakit kifelejtenek a választók névjegyzékéből, akkor őt a választások napján jegyzik be, ha a személyi igazolványa szerint az adott községben van az állandó lakhelye. Fontos rendelkezés az is, hogy a választónak a községtől legkésőbb 20 nappal a választások napja előtt, a választói névjegyzék másolatát, valamit egy olyan értesítést kell kapnia, hogy mikor, melyik szavazóköri választási helyiségben voksolhat. Egy további nagyon lényeges, a Központi Választási Bizottság és a belügyminisztérium, illetve az államigazgatás harásköreit illető kérdésben viszont nem született elfogadható kompromiszszum, ami sokak szerint lehetőséget nyújt a választások manipulálására. Peter Weiss ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az ellenzéknek meg kell szerveznie a szavazatok párhuzamos számlálását. Érdekes viszont az, hogy az új választási törvény felhatalmazza az alkotmánybíróságot, hogy a választások eredményeinek érvényességét vizsgálja, és amennyiben az eredményeit megszünteti, a parlament elnöke harminc napon belül új parlamenti választásokat hirdet ki. Ez viszont alighanem már csak a külföldi demokratikus közvélemény megnyugtatását célzó propagandafogás. TALLÓZÓ LESOIR Irak reményei szerint az Európai Unió vállalkozik arra, hogy tisztességgel felmérje az arab országgal kapcsolatos helyzetet, és annak nyomán a nemzetközi embargó enyhítését ösztönzi majd partnereméi - nyilatkozta Tárik Aziz iraki miniszterelnök-helyettes a belga napüapnak. Rámutatott, hogy a Bagdad elleni szankciók az európai államoknak is gazdasági károkat okoznak. Aziz az interjúban népirtással vádolta a nemzetközi közösséget. Hangoztatta, hogy a szankciók kegyetlenül sújtják az iraki népet, amely nem juthat elegendő élelemhez, egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz. A miniszterelnökhelyettes szerint túl csekély az olajért élelmiszert program jövedelmi vonzata. Aziz szerint az Egyesült Államok és Nagy-Britannia ráadásul még ezt a csekély bevételt is igyekszik korlátozni, például azzal, hogy az ENSZ szankcióbizottságánál késleltetik az iraki élelmiszer-vásárlásról kötendő szerződéseket vagy azok végrehajtását. A lap szerint az idők Irak javára változnak, és az ország kezdi ismét keresni helyét a nemzetközi közösségben. Ugy értékelte, hogy Bagdad partnerei elsősorban gazdasági szempontokra figyelnek, hiszen Irakban van a világ második legnagyobb olajlelőhelye. A cikkíró szerint a szankciókat nem indokolja önmagában az a tény, hogy Irakban diktatúra van, hiszen az ENSZ tagországai között más diktatúrák is vannak, és ezek némelyikével a Nyugat kifejezetten jó kapcsolatokat ápol. ELMUNDO A spanyol lap szerint a spanyol titkosszolgálat olyan gyermekprostituált-hálózatot fedezett fel Boszniában, amelyet a NATO békefenntartó katonái tartottak fenn. Javier Solana, a védelmi szervezet főtitkára azonban alaptalannak minősítve és viszszautasította ezt az vádat. A napilap meg nem nevezett forrást idézve arról számolt be, hogy a hálózatot többségében olasz katonák tartották kezükben, egy boszniai bűnszövetkezettel közösen. A közölt állítások szerint a katonai titkosszolgálat ügynökei egy éwel ezelőtt fedezték fel létezését, de azután is folytatta működését. 12-14 éves lányokat bírtak rá fenyegetésekkel és pénz ígéretével arra, hogy prostituáltként szolgálják ki a NATO olasz parancsnokság alatt álló boszniai békefenntartó katonáit. Solana úgy nyilatkozott, hogy kapcsolatba lépett a spanyol védelmi minisztériummal, és ott azt mondták neki: „Teljes mértékben megalapozatlan minden, amit a lap közölt". „Nincs elég információ, ami alátámasztaná ezeket a jelentéseket" - nyilatkozta. Carlos Westendorp, a nemzetközi közösség boszniai megbízottja ugyancsak kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a NATOkatonák ilyen ügybe keveredtek volna, mindazonáltal nem zárta ki teljes bizonyossággal ennek lehetőségét. OLVASÓI LEVELEK Össze kell fognunk! Mi, szlovákiai magyarok talán már hozzászoktunk ahhoz, hogy állandó támadásoknak vagyunk kitéve a hatalmon levő kormány hivatalnokai részéről, akiket mellesleg a becsületes polgárok pénzéből fizetnek. Talán már azt is megszoktuk, hogy a kormánykoalíció „legnemzetibb" pártja bármikor kihúzza az ún. magyar kártyát. Most, a választások előtt, a fent említett párt kezében csak mi vagyunk az adu. Amióta az SZNP megjelent a színtéren, azóta politikai programjából csak a magyarellenesség, a nacionalizmus említhető meg. E párt javaslatát, amely szerint a magyar iskolákban a szlovák nyelvet, földrajzot, történelmet és még ki tudja hány, netán az összes tantárgyat csak szlovák nyelven lehetne tanítani, első olvasatban el is fogadta a parlament. Én azt hiszem, úgy mint a jégkorongban, a politikában is vannak palánkok. Ez a párt túllőtt a célon, és ideje, hogy előkerüljön a STOP-tábla. Magyarán szólva: betelt a pohár. Itt már nem megy babra a játék, ez már nem az alternatív oktatással való ijesztgetés, hanem a szlovákiai magyar iskolarendszer megsemmisítése, a magyarság fokozatos asszimilációja. Iskoláinkat, nyelvünket, kultúránkat ilyen veszély még nem fenyegette, s ez okot ad arra, hogy minden szlovákiai magyar ráébredjen: az ő alkotmány adta jogait senki sem védi meg helyette. (Jó példa erre a Búcson és Bátorkeszin leváltott igazgatók esete). A parlamentbe még egy olyan törvénytervezetet nyújtottak be, amely szintén bennünket érint, természetesen diszkriminatív módon. Az önkormányzatokról és az önkormányzati választásokról szóló törvénytervezet is bennünket érint a legnegatívabban. A lényege: ha valamelyik magyarlakta községben, a lakosság összetétele szerint, a testületbe többnyire magyar nemzetiségű képviselők kerülnének, ezt meg kell akadályozni; a többségi nemzet képviselőjének automatikusan be kell kerülnie a testületbe. Szerintem ennek a törvénynek már kimondottan apartheidszaga van, eleve nem Európába való. Egy kiút van ebből - az összefogás. Elsősorban a magyar parlamenti pártok képviselőire gondolok, valamint az egész szlovákiai magyarságra. Benyovszky László Léva