Új Szó, 1998. május (51. évfolyam, 100-123. szám)

1998-05-04 / 101. szám, hétfő

2 ÚJ SZÓ 1998. MÁJUS 4. KOMMENTÁR Egyszerű - kisszerű TÓTH MIHÁLY Ha minden jól megy, és szeptember után az ellenzék leváltja ezt a kormányt, a honatyaság stílusa szükségszerűen megváltozik Szlovákiában. Előfordulhat, ez a választási kampány lesz az utolsó, amelynek népgyűlésein szellemileg egészen épkézlábnak látszó politikusok is szántszándékkal alászállnak azok színvonalára, akik (természetesen önhibájukon kívül) a politikai ábécének legfeljebb a negyedik-ötödik „betűjéig" jutottak el. Ahogy elnézem a szlovák pártok demokratikus része vezetőinek magatartását, ki tudom tapintani, ki az, aid a természetellenes helyzet okozta, a szellemi toprongyok által kikényszerltett engedményeket ideiglenesnek tekinti, illetve kik a muszájdemokratáí, aldk mint hal a vízben, lubickolnak a nacionalizmus mocsarában. Gyanítható, melyek azok a pártok, amelyek őszintén óhajtják a bolsevik módszerek miniszterelnökünk és csapata által prolongált élesztgetésének kudarcát. Takaros dolgozatot lehetne írni a szlovák demokratikus pártok ebbéli kilátásairól. Azonban hadd írjak ezúttal arról, mi a helyzet e tekintetben magyar vonalon. Sajnálatos, hogy a választásokra készülve még egyszer sem fordult elő, hogy népgyűlésen, bárhol politizálgatás, pártok országos választmányi ülésezése közben azt kifogásolták volna, hogy túlságosan leegyszerűsítjük a kérdéseket. És ami még ennél is rosszabb: úgy tűnik, még a legképzettebb politikusainknak is nagyon megfelel a dolgok leegyszerűsítésére épülő közhangulaton való „vitorlázás". Viszonyaink között van rá enyhítő körülmény, hogy a politikában leegyszerűsítő jelmondatokat engednek szárnyra. Olyan viszonyok is kialakulhatnak, hogy minden enyhítő körülmény egyszerűen ködbe vész. Mint minden valamirevaló politikai erő, úgy a három magyar párt mindegyike is kormányzási részvételre törekszik. Tudjuk, hogy a „mindenáron egységet, de tüstént" jelszó jegyében a koalíciós egyeztetéseken, úgymond, a békesség érdekében viszonylag könnyen megegyezés született arról, ki legyen a Mečiar által kikényszerített egyesülés után az új párt első elnöke. Semmiképpen sem szabadna figyelmen kívül hagyni, hogy a magyar párt az ellenzék győzelme esetén majd ennek az elnöknek a vezetésével folytat koalíciós tárgyalásokat. Nem titok: vannak a magyarok között politikusok, akiket a szlovák demokraták szívesen látnának kormányalakítási tárgyalópartnerként, és vannak, akiket - nagyon enyhén szólva - kevésbé szívesen. És ne legyenek illúzióink, úgy is alakulhat a helyzet, hogy a mostani szlovák ellenzékieknek a kormányalakításhoz nem mindenáron lesz szükségük a magyarokra. Nagyon örvendetes lenne, ha a magyarságért ä legnagyobb ambíciójú politikusunk is kissé hátrébb húzódna az agarakkal. Mi van a csőben? SZABÓ GERGELY Pozsonyi diák vagyok. A Malomvölgyben lakom. A minap elindultam lemosni, ami rám ragadt. Kinyitom a csapot, nem folyik belőle se kormányfő, se referendum, se fagyoskodó rektor. Meleg víz sem. Pedig nekem csak az hiányzik. Megyek barátnőmhöz, ő matematikus, hátha kitalál valamit. Dehogy talál ki, számol. A végeredmény: a hirtelenjött „határozatlan időre szóló" melegvíz-stop 4300 diákot érint. Együttérzek velük- ugyanazt érzem. Piszkos vagyok és izzadt. Nézek tükörbe. Zsíros a hajam. Csipás a szemem. Piszkos a zoknim. Bűzlenek az edényeim. Örülök fenemód. Én pozsonyi diák vagyok. Úgy kell nekem! Megyek is innen!... Diáktársaim is mennek. A zuhanyozók hűs rejtekéből előbújnak. Tanulni csak tiszta fejjel lehet, nemcsak átvitt értelemben. Kifelé rajzanak a Malomvölgyből. Hiszen koszos diákok részére is nyitva vannak a könyvtárak. A galériák, a múzeumok, a kocsmák. Ott igazán nem fogják nézni csipás szemünket. Az egyetemen már régen nem nézik. Sem Pozsonyban, sem Nyitrán, sem másutt. Pozsonyban a diákoknak most alibijük van. „Professzor úr, nincs meleg víz, büdös vagyok..." Nem biztos még, hogy a tanárok észreveszik. Megszokták? Pedig mondhatnák: „Folyik a hideg víz. Friss, hűvös, pozsonyi. Hát szokjatok hozzá. Dugjátok bele a fejeteket, edződjetek! Csináljatok valamit, a toll és a söröskorsó emelgetésén kívül! Lusta, ragadós szemű diákokból lusta, ragadós szemű, büdös intelligencia, tanárok, politikusok lesznek. Akik majd azt mondják a Szlovákia földjén kívüli intelligenciának: „Kérem, én pozsonyi diák voltam. És nem volt a csőben meleg víz." Leszünk majd helyette mi. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (S238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/700 869, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Igaz ugyan, hogy május a szerelem hónapja, de ne gondolja, hogy politikusként szeretem az igazságot. (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ LE SO I

R Az Egyesült Államokban élő cseh, lengyel és magyar származású lakosság választási befolyásának is köszönhető a NATObővítés elsöprő arányú szenátusi győzelme - véli a Le Soir című, tekintélyes belga lap. Hozzájárult az is, hogy a három ország felsorakozott az amerikai álláspont mögé a legutóbbi válságokban, köztük az Irak ellen kiltásba helyezett akcióban. A hidegháború utáni első bővítés már garantált: nem látni olyan NATO-tagországot, amely ellenezné a szervezet kiterjesztését. Ez azt jelenti, hogy a szövetség a többi kihívásra és a bővítés következő hullámára összpontosíthat. A szabad sajtót csak a diktatúrára hajlamos erők tekintik ellenségnek, az olvasó számára partner A tollforgatók igaza Mekkora hatalom a sajtó? Sajnos, hazánk állampolgára ezt máig csak külföldi események alapján tudja megítélni. A szlovákiai sajtó is hatalom - csak sokszor nem vesszük észre, sokszor azt váijuk tőle, amit 1989 előtt csinált - propagandát és eszmehirdetést. LOVÁSZ ATTILA Pedig a sajtó nem politikát „csinál", hanem ellenőrzi azt. Hogy mekkora sikerrel, arra jó példa az immár elcsépelt, de nem elégszer hangoztatott Watergate-botrány. Két fiatal riporter munkájának eredménye volt, hogy az abszolút tekintélynek örvendő amerikai elnök lemondásra kényszerült. De jó példa a belga Augusta-botrány, az osztrák pederaszta bíboros esete, vagy éppen Devátý cseh titkosszolgálati főnök távozása is. Szlovákia a hirtelen megindult privatizáció előtt is szolgáltatott néhány csemegét. Sajnos, 1990 óta már nem is emlékszünk a Tatragatere, amely majdnem a pénzügyminiszter, Michal Kováč székébe került. Ki tudja, miért hallgat az Indiából illegálisan reexportált cukor ügyében František Gaulieder, aki akkor a vizsgálóbizottság elnöke volt? Vajon hogyan zárult - ha zárult - a vizsgálat az ugyancsak Indiába szállított utásztechnika Pontongate néven ismert, máig nem tisztázott kereskedelmi ügye? Vajon miért fenyegetik állandó jelleggel azokat az újságírókat, akik ifj. Kováč elrablását tartották napirenden mint riporteri témát? Szlovákiában nem divat befejezni a kényes ügyeket. A mindenkori hatalom bízvást bízhat a lakosság feledékenységében, hiszen az előbb felsorolt botrányok nyomán semmi nem történt. Nem egy politikus, megfigyelő elmondta már: Szlovákiában nincs közvélemény. Szlovákiában lehet hazudni, választási ígéreteket nem teljesíteni, volt rendőrt eltenni láb alól, egyik napról a másikra milliárdosnak lenni, és nem történik semmi. Az adófizető szemrebbenés nélkül tudomásul veszi, hogy a kirabolt beruházási bank konszolidációját vele fizettetik meg, mint ahogy tudomásul veszi azt is, hogy az ország eladósodása immár generációk életszínvonalát veszélyezteti. Nem rémképeket látunk akkor, amikor politikusok titkosszolgálati megfigyeléséről írunk. Ugyanúgy nem a paranoia jele, hogy újságírók panaszolják: lehallgatják telefonjukat, megfigyelik, kivel találkoznak, és mikor. Néhanapján lángra lobban egy autó, a másikat ripityára törik, felrobban egy regionális újság főszerkesztőjének kocsija. Szlovákiának nagyon is szüksége van a sajtóra. A sajtó alapvető feladatát itt is teljesíti: nem engedi meg a hatalmasoknak, hogy hatalmukkal azt kezdjenek, amit akarnak. Ahhoz, hogy a sajtó ezt a munkát elláthassa, szüksége van olvasói támogatására. S ez a támogatás korántsem csak a lapok megvásárlásában jelentkezik, hanem abban is, hogy az emberek, félretéve a félelmet (és esetenként a kényelmet), számon kérik a hatalom képviselőin tetteiket, ígéreteiket. Az újságíró kellemetlen ember, sokszor ártani is tud, de alapvetően nem az állampolgárok ellen használja a nyüvánosság fegyverét. Demokráciát védő, a hatalmasok ellen kiálló tollforgatóból igenis van pár az országban. S az idő megérett arra, hogy komolyabban odafigyeljünk az általuk írottakra, mondottakra. Ha ugyanis a hatalom képes elhallgattatni a sajtót, képes saját propagandagépezetévé alakítani, aldtor az ország lakosságára semmi jó nem vár. Ezért engedjük meg a hatalomnak, hogy ellenségének tekintse a sajtót, ezzel ugyanis csak azt bizonyítja, hogy a lakosságot is ellenségnek tekinti. A tollforgató számára az olvasó partner. Legalábbis amíg írhat. S amíg él. A szólamoknak ellenpontozniuk, kiegészíteniük, nem megsemmisíteniük kell egymást Álarcosbál Verdinél és kis hazánkban PETŐCZ KÁLMÁN A politikai színtér néha valóban a színpadhoz hasonlít. Jönnekmennek a szereplők, változik a szín, forog a világ. Monológ, párbeszéd, suttogás, szónoklat, heves szópárbaj váltogatja egymást. Ám mivel én zenészlélek vagyok (ami politikusnál ritkaság), és mindenben zenei párhuzamokat keresek, a politikai történéseket inkább a zenedrámához, az operához hasonlítanám. Kedvenc operám Verdi Álarcosbálja. Ez a lenyűgöző mű tele van elbűvölő melódiával, pattanásig fokozott feszültséggel, drámai fordulatokkal, szenvedélyes érzelmekkel, de jókedvvel, kacagással és iróniával is. Oly VISSZHANG Portyáznak a felmérők A jelek szerint a szlovákiai magyar tanulók történelmi tudásszintje felmérésének újabb hulláma éri el iskoláinkat. Az 1997/98-as tanév elején a sajtó hasábjain több panasz, felháborodás és tiltakozás jelent meg az említett tudásszintfelmérések miatt. Emlékezhetünk: egyes járásokban a tanügyiek az alapiskolák felső tagozatosai számára csak szlovák felmérőlapot osztottak szét, sok esetben a történelem szakos tanárnak sem ensok más Verdi-operához hasonlóan ezt a művet is végigkíséri az elkerülhetetlen végzet, a tragikus sors beteljesülése. A politika olyan, mint az álarcosbál. Olykor valóban nehéz kideríteni, ki bújik meg az álarc mögött, mi rejlik a csábító ígéretek, a nyájas beszéd vagy a lehengerlő szóáradat hátterében. Az erkölcs, az ethosz még nem tartozik azon erények közé, amelyek tartósan meghonosodtak volna közéletünk színpadán. Azoknak, akik úgy vélik, a politika nemcsak az (önös) érdekek, hanem az értékek harca is, gyakran kell szembesülniük a felismeréssel, hogy velük szemben nem egy nyílt partner áll, hanem egy álarc, amely az éppen aktuális digedték, hogy szóban fordítói segítséget nyújtson, még rosszabb esetekben kiküldték őt az osztályból. A feladatlapok - a szakosok véleménye szerint - tendenciózus kérdéseket tartalmaztak. A nyilvános tiltakozásnak - úgy látszik - van foganatja. Információink szerint a járási iskolaügyiek számára most rendelkezésre áll magyar nyelvű felmérőlap, amit ki is osztanak a tanulóknak. A történelem szakos tanár kiküldését sem panaszolták még. A kérdések jellege meglehet, kevésbé tendenciózus, ám a felmérés alapvető célkitűzése ugyanaz: a magyar iskolák szlovákiaival szembeni, magyar(országi) történelemvatáramlat szerint váltogatja színét és formáját. A demokratikus politikában különbözik egymástól kormány és ellenzék szólama, sőt egy szövetségen belül is eltérhetnek a nézetek. Ettől plurális a közélet, ez ad új impulzusokat a fejlődésnek. A két vagy több szólamnak ellenpontoznia, kiegészítenie, nem pedig megsemmisítenie vagy zavarnia kell egymást. Az Álarcosbál 2. felvonásának fináléja az egyik legnagyszerűbb zene, amit valaha írtak. Négy szólam egyszerre: a kétségbeesett asszony, aki hűen szereti a férjét, de szembesülnie kell a férje vádjaival, hogy megcsalta őt, az érzelmeiben vérig sértett férj, aki hű szolgája a kormányzónak, de szemléletének, oktatásának a bizonyítása. A tanulóktól az első és a második világháború, valamint az első csehszlovák köztársaság történelmének ismeretét kérik számon. A nyolcadikos tanulóknak választ kell adniuk megalakulásának dátumaira és személyiségeire vonatkozó kérdésekre, ismerniük kell M. R. Štefánik életrajzát, de a trianoni békekötés nemzetközi résztvevőit is. Ismerniük kell a Monarchia utódállamai mellett az antant és kisantant államait, Teheránt, Jaltát és Potsdamot stb. A felmérőlap tehát egy elég széles történelmi korszakot ölel fel, az ismeretanyag oktatása több hónapon át folyik. Mindmost bosszút forral ellene, mert azt hiszi, hogy elcsábította a feleségét, a két mindenre elszánt összeesküvő, aki kigúnyolja a házaspárt, és elhatározza, hogy a férj lelkiállapotát kihasználja a kormányzó ellen tervezett merényletben, és a kórus, a nép, amely hol egykedvűen, hol elborzadva, hol az összeesküvőkhöz csatlakozva ironikusan kom mentálja az eseményeket. Mennyi szín, mennyi érzelem, micsoda kontrasztok! És mégis: mekkora összhang a zenei megjelenítésben! Kívánom minden politikusnak, hogy naponta legalább egyszer hallgassa meg az Álarcosbál 2. felvonásának fináléját. A szerző az MPP alelnöke. emellett tudjuk, az adott korszak történelmével foglalkozó új tankönyvekből nagy a hiány, esetenként azok épp most érkeznek az iskolákba. A tapasztalatok azt mutatják, az egyes járásiak előszeretettel választják felmérőnapnak az iskolai szünnapok utáni napokat, amikor kisebb a fegyelem, a tanulók koncentrációképessége. Történelem szakosaink vállán kétségkívül nő a teher: csak a sajtó és a szakma berkeiből beszerzett információk alapján kell felkészülniük és tanulóikat felkészíteniük egy esetleges, rajtaütésszerű járási felmérőre. Berényi József az MPP oktatási tikára VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR