Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-10 / 33. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 10. KOMMENTÁR Egy szem aszpirin PÁKOZDI GERTRÚD „Szlovákiában napjainkban 1300 gyógyszertár működik. A szocializmus idején mindössze 560 működött, és az is elegendő volt" - jelentette ki a minap Ľubomír Javorský egészségügyi miniszter. Annak kapcsán summázott így, hogy az ország egyes régióiban néhány órás sztrájkot tartottak a patikák. A tiltakozó akciókhoz mindenütt megértően viszonyult a helyi lakosság. Nyilván megértette: amikor a gyógyszertárak saját pénzüket hajszolják, nem utolsósorban érte is teszik. Hiszen ha a patikáknak nem lesz pénzük újabb gyógyszerek vásárlására, esetleg lehúzhatják a rolót. Még az egy szem aszpirint sem lesz hol beszerezni. Az, hogy egészségbiztosítók sok millióval tartoznak a patikáknak (is), olyan gond, melynek gyökere a tárcáért felelős minisztérium patópáloskodásában keresendő. Elodázza a helyzetre gyógymódot jelentő intézkedések meghozatalát, miközben a gyógyszertárakat felkereső páciensek szinte már mindenütt olvashatják az ajtókra kifüggesztett adósjegyzéket. Azokról az egészségbiztosítókról készültek, melyek nem képesek megfizetni a tartozásukat. Azon sem csodálkozhatunk, hogy a gyógyszertárak már azt fontolgatják: a legtöbbel tartozó biztosítók betegeinek nem adják ki a felírt gyógyszert. A jóindulatú patikusok egyelőre ma még fizető egészségbiztosítót ajánlanak a kisablak előtt sokszor tanácstalanul ácsorgónak. Akinek ettől nyilvánvalóan nem könnyebbül meg a lelke. Az egészségügyi miniszter pedig közben a helyzet orvoslása helyett fenyeget. Fittyet hányva a piacgazdaság törvényeire, szelektálást helyez kilátásba. A gyógyszeréssztrájkok kapcsán a múlt héten kijelentette, hogy a lakosok számára kivetítve számítják majd ki, hány patika működhet szerződéses alapon. A biztosítókkal együttműködve választanák ki a szerződésre „érdemeseket" , amelyeknek az összes egészségbiztosítóval lenne szerződésük. A biztosítók - ahogy a tárca vezetője mondotta - pedig köteleznék magukat a gyógyszerek rendszeres megtérítésére. Mintha ez most nem volna a kötelességük. A kérdések kérdése már csak az, milyen ismérvek alapján jelölnék majd ki a szerződésjogosult gyógyszertárakat. Mert az máris valószínűsíthető, hogy az olyan homályos miniszteri meghatározás, miszerint „ahol rendelőintézet van, ott patikának is kellene lennie", korántsem kielégítő ismérv. A korrupció további burjánzásához viszont nagyon is hozzájárulna egy ilyen jellegű intézkedés. JEGYZET Hol volt, hol nem van KMOTRIK PÉTER Volt egyszer egy folyó. Táplálta a körülötte elterülő erdőket, majd a kiirtott erdők helyére telepített ültetvényeket. A folyó évente kiöntött. Az emberek gátakat kezdtek építeni. Áradáskor annyira felduzzadt a folyó, hogy amikor átszakította a töltést, nagyobb kárt okozott, mint azelőtt. Később hajók is úsztak a folyón, majd olajfoltok és bélsár is. Volt a folyónak egy kavicságya. Az ágyikó kiszűrte a szenny egy részét, az emberek pedig iszogatták a szűrt vizet. Aztán az emberek kibányászták a kavicsot, és eladták. Pénzért. Apadni kezdett a folyó, a hajók megfeneklettek. Ezért az emberek még több kavicsot bányásztak, és építettek belőle egy betonvályút. A folyót egy betongát segítségével áttessékelték a vályúba. Azóta újra vígan úszkálnak a hajók, a trágya meg leülepszik a betonon és rothad. Az emberek is úszkálnak. A boldogságban, mert van egy szerkentyűjük, ami áramot termel. Az áramért pénzt kapnak, és mindenki boldog. A folyó alsóbb szakaszán is alacsonyabb lett a vízállás. Az ottani embereknek is alkalmuk nyílik elgondolkodni és vályút építeni, amiből aztán ők is meggazdagodnak. Ezt hívják fejlődésnek. Sokféle ember van. Vannak fehérek, feketék, barnák, vörösök, sőt zöldek is. A zöld ritka, kártékony fajta. Ha szóhoz jut, egyfolytában beszél - fákról, állatokról, vízről, levegőről. Egyválamiről azonban nem. A pénzről. Pedig a pénz nagyon fontos. Pénzzel mindent meg lehet indokolni: erdőirtást, bálnavadászatot, vályúépítést, és bírói döntést is. Ezeket a széllelbélelt, haragoszöld embereket nem érdekli a pénz, a civilizáció. Ók meg akarják állítani a fejlődést. Az csak akkor áll meg, ha télen majd virágba borulnak a fák, tavasszal meg lefagynak, és ha majd ózonlyuk helyett ózonfoltról tudósít kedvenc tévéadónk vagy napilapunk gázálarcos tudósítója, akinek kipattogott a feneke az ivóvíz okozta allergiától. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238318) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirderőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Megkérdeztünk három kormánypárti honatyát, mi a véleményük a Gaulieder-Spišák ügyről. (Agócs Ernő rajza) A magyar nyelv tudása nem emberjogi, munkáltatói kérdés Ez itt nem Dél-Tirol Helyszín: a munkaügyi hivatal. Az aktuális álláshirdetésekkel teletűzdelt faliújság előtt három negyven év körüli nő sopánkodik, de úgy, hogy visszhangzik tőle a folyosó. VRABEC MÁRIA Biztosan nem találnak semmi maguknakvalót-gondolom, és már éppen sajnálni kezdeném őket, amikor valami megüti a fülemet. Az asszonyságok azon méltatlankodnak olyan hangosan, hogy az egyik titkárnőt kereső hirdető feltételként szabta meg a magyar nyelv kitűnő ismeretét. És ezt helyezte az első helyre a középiskolai végzettség, a számítógépes munka ismerete, a 35 éves korhatár, sőt még a német nyelv tudása elé is - utóbbinál ráadásul megelégedett volna középfokkal. A három munkanélküli épp azt ecsetelte az akkor csatlakozó negyediknek, milyen szörnyű diszkriminációban van részük, „mert ha szlovák ember Szlovákiában munkát akar találni, hát meg kell tanulnia magyarul!" A szörnyű igazságtalanság annyira lefoglalta a nőszemélyeket, hogy a többi hirdetést meg sem nézték. Ahogy hallgattam őket, egyre inkább az volt a benyomásom, hogy ha nem volna ez a fene magyartudás, életük legjobb Újra alakulgatnak a szavazatokat elrabló, jelentéktelen törpepártok Gyűjtőpárti Mečiar-választók LOVÁSZ ATTILA A szlovák politikai színtér bővelkedik pontosan nem körvonalazható, nem szokványos pártokban. Amolyan szlovákiai sajátosság a se hús, se hal pártok létrehozása, főleg a választások előtti időszakban. Újabb párttal lettünk gazdagabbak. Pontosabban - leszünk szegényebbek. A Nemzeti Egyetértés Pártjának már a neve sem hangzik jól. Ebben az országban annyian papoltak már a közeledésről, az egyetértésről, annyian akartak „integráló" tényezők lenni, hogy csak pártelnökökkel Dunát lehetne rekeszteni. Az új kassai tömörülés egyike azon pártoknak, amelyek ugyan szerepelni fognak a belügyminisztérium jegyzékében, de a parlamentbe nem jutnak be. Fontos szavazatokat viszont elorozhatnak azoktól, akik bizonytalanok. OLVASÓI LEVELEK A közöny felsőfoka A ránk nehezedő kisebbségi sors hatására egyre többen vannak közöttünk olyanok, akik könnyen feladják önmagukat, emberi méltóságukat, erkölcsi értékeiket, mindazt, amit őseiktől, elődeiktől örököltek, melyeket megőrizni és továbbadni képtelenek és nem is akarják. A haza, a történelem, magyarság, a nyelv számukra már csak Márpedig a szlovák szavazópolgár bizonytalan. A szlovák szavazópolgár bizonytalansága juttatta be háromszor Mečiart a parlamentbe és a kormányba. A társadalom égető kérdéseit frázisokkal megválaszoló, majd a gyakorlatban a tisztességtelenség és primitivizNem adnám sokért, ha kiderülne: ezt a pártot is a DSZM rendelte. mus eszköztárához folyamodó mozgalom - a DSZM - most komoly kihívással szembesül. Van ugyanis egy ugyancsak nehezen olvasható, amorf, szokszínű és talán ezért támogatott vetélytárs, a Szlovák Demokratikus Koalíció. Ez a választási tömörülés elsősorban azzal nyerte el potenciális választói szimpátiáját, hogy Mečiar ellen indul. Azmegkopott, szürke szavak. S mit látunk az összejöveteleken, rendezvényeken? Bizony sokszor szemlesütve, szégyenkezve vesszük számba azt a néhány idős embert, akik szinte kötelezőnek tartják a megjelenést. Ilyenkor feltesszük a kérdést, hol vannak fiataljaink. Miért nem érdekli őket jövőnk alakulása. Véleményemet a közelmúltban megtörtént eseményekkel igyekszem érzékeltetni. Még a múlt év márciusában II. Rákóczi Ferenc születésének évfordulóján a Borsiban megrendezett ünnepségen a Kassa-viSME A Sme napilap a kormánytestőrséghez közel álló körökből úgy értesült, hogy a Mečiar ellen tervezett állítólagos merényletről egy bizonyos Ján D. értesítette a miniszterelnöki hivatalt. Gustáv Krajči erről az egykori állambiztonsági tisztről nyilatkozta, hogy január 15-én jelentkezett az a személy, aki a kormányfő elleni merényletről akarta tájékoztatni a miniszterelnököt. A belügyminiszter szerint az információforrás megbízható, és az eset kivizsgálásán a rendőri szervek különleges alakulata dolgozik. Megfigyelők viszont tudni vélik, hogy a merénylet csak kampányfogás. Az üggyel kapcsolatban a lap megemlíti azt is, hogy a titkosszolgálat emberei a Kis-Kárpátok egyik katonai létesítményében egy új lőfegyvert tesztelnek, mely kevés híján egy méter hosszú és, rendkívül pontos. állását szerezhetnék most meg. Mert a többi kritériumról szó sem esett. Pedig egyikükből sem néztem volna ki, hogy érettségizett, számítógépet kezel, esetleg németül beszél. Az, hogy a 35 éves korhatárt már régen meghaladták, az első_ pillantásra nyilvánvaló volt. Ők azonban mégis úgy érezték, épp ez az állás az, amit nekik teremtett a szlovákiai piac, és csak az arrogáns magyarok miatt nem lehet az övék. Valamelyikük már Dušan Slobodníkot kezdte emlegetni, mondván, neki kellene szólni, de mivel a jeles honatya nem volt ott a munkaügyi hivatalban, a négy felbőszült amazon csak az egyik irodába kopoghatott be jogorvoslatért. Meg is kapták. A hivatalnoknő kijött, és miután meghallgatta a hirdetés elleni vádat, egyszerűen levette a faliújságról és eldobta. Egészen eddig némán szemléltem a történteket, de akkor már megkérdeztem, mi van, ha a hirdető egy Magyarországgal üzletelő cég. A válasz kétséget nem hagyott bennem afelől, kié itt az ország, a hatalom és a munkalehetőség. Először megtudtam, hogy Szlovákiában elsősorban a szlovákokat illetik meg a szabad állások, aztán még azt is hozzátette a „munkalehetőségek cenzora", hogy ez itt nem Dél-Tirol. Hát nem, ez az egy biztos. az: alternatívát kínál az országnak. Hogy milyet, még nem tudni. Mindenesetre a bizonytalan polgár valószínűleg az SZDK-t választja, vagy nem szavaz. De mi van akkor, ha létrejön egy olyan párt, amely ugyan nem kényszeríti értékvizsgálatra a választópolgárt, mégis Mečiar ellenfeleként indul? Bizony, elvehet az SZDK-tól néhány voksot, ami a második szkrutíniumban Mečiart erősítheti. Az egyik ilyen mozgalom már megalakult. A másik ugyancsak Kassán készül, markízás támogatással és Rudolf Schusterrel az élen. Az ugyan a Polgári Egyetértés Pártja lesz, végeredményben azonban szintén arra lesz jó, hogy megfúrja a Szlovákiának kínálkozó, bizonytalan, de létező alternatívát - az SZDK-t -. Korántsem arról van most szó, hogy az SZDK választási kampányát szeretné lapunk erősíteni. Tudatosítani kell viszont, hogy a déki járásból csak egy beteg, nyomorék öregember vett részt. A szép és emlékezetes rendezvényt a magyarországi vendégek mentették meg. Csaknem hasonló volt a helyzet a nyáron Stószon Fábry Zoltán születése évfordulójának alkalmából megrendezett műsoron is. A Kassai és a Kassa környéki járás érdeklődőinek csoportja elfért egyetlen buszban. Pedig a település vezetősége és a Csemadok is nagyon szépen felkészült erre a fontos eseményre. Demeter Ferenc Szepsi Nemzeti Egyetértés Pártját nem azért hozták létre, hogy Szlovákiának alternatívát kínáljanak föl. Azt csak tisztességes, ellenőrizhető, olvasható pártprogram nélkül félrebeszéléssel, nem az egymás nyakába borulás jól hangzó, de tartalommal nem rendelkező frázisaival. Ugyan kit akar megbékíteni az új párt? Ugyan milyen módon képes megbékíteni a jelenlegi kormánykoalíciót a többi párttal? Hogyan akar egyetértést hirdetni, ha nem képes a bemutatkozáskor, a médiumok kíváncsiságának tetőfokán semmi pontosat elárulni az általa majd megvalósítandó gazdasági, szociális vagy éppen oktatási programból? Nem adnám sokért, ha kiderülne: ezt a pártot is a DSZM megrendelésére alapították. Az 1994-es választások hasonló pártjait méltán felejtette el azóta a fiatal Szlovák Köztársaság történetírása. Átvettük a bizonyítványt Mélységesen fel vagyok háborodva azon, amit az Új Szó január 31-i számában olvastam. Nevezetesen, hogy Bátorkeszin a 250 iskolásból mindössze 8 jelent meg az egynyelvű bizonyítvány osztásakor. Ez nem igaz. Fiam is azok között volt, akik átvették a bizonyítványt, úgyhogy szeretném, ha már valamit leírnak, akkor az igaz legyen. Štefankó Erzsébet Bátorkeszi TALLÓZÓ