Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-08-13 / 33. szám

Politika 1997. augusztus 13. 3 Petőcz Kálmán szerint, ha szükséges, lesz magyar választási párt „Csak hiú ábránd, hogy Meciar fő a saját levében” Prikler László felvétele Polák László ________________ Eg y ellentmondásos nyár kellős közepén beszélgetünk, s ez nem kimondottan az időjárásra ér­tendő. Számunkra azzal kezdő­dött a nyár, hogy elúsztak bizo­nyos hajók, egy, az észak-adanti, feltédenül. Petőcz Kálmán a Ma­gyar Polgári Párt alelnökeként és külügyeseként hogyan élte meg ezt? Kimaradásunk a NATO-bővítés első köréből egyértelműen a kormány kudarca, ám ennek a kudarcnak ezúttal az ellenzék sem nagyon örült. Vagy tévedek, s a kormány külpolitikai bukása Is jó az ellenzéknek ? Egyértelműen tragédiaként él­tem meg, s ebben az esetben nemcsak a kormány kudarca ez, hanem egész Szlovákiáé, és én az ország állampolgáraként érzem a kudarcot. Persze, ez az érzés még tájainkon nem általános, s ennek talán az az oka, hogy az életszínvonal Szlovákiában u- gyan csökken, ám a nyomor még mindig nem nagy, ami persze, re­latív. Tény, hogy a választási pre­ferenciákra még nincs hatással. És ha európai vagy közép-euró­pai szemszögből nézzük Szlová­kiát, akkor ez a fejlemény rendkí­vül súlyos, és sajnálatos, hogy a tömegek ezt még nem érzékelik, nem tudják, mit jelenthet, hogy netán egy elszigetelt enklávéként kell majd tengődnünk. A kormánykoalíció szélsőjobbja és szélsőbalja viszont ujjong, mondván, örüljünk, hogy így tör­tént, mert a NATO meg az EU pénzbe kerül, és semlegesek le­szünk, mint Svájc. E demagógiá­ra van-e jó válasz, olyan, amelyet a választók többsége meg is ért? Ami az EU-t illeti, ez a demagógia már ismert, és Meciaréknak be­vált Csehszlovákia szétválasztá­sakor, amikor ugye csak azt hal­lottuk, hogy a csehek élősködnek rajtunk, hogy a föderáció szá­munkra drága. Nos, ezt az EU esetében is kihasználhatják, pe­dig egyértelmű, hogy Szlovákia, mint gazdaságilag alacsonyabb szinten álló ország, profitálhatna a tagságból, hozzájuthatna bizo­nyos segélyprogramokhoz, az unió segítene az ipari szerkezet- váltásban. De ez még mindig nem veszett ügy, ezek a kapuk még kinyílhatnak. Ami pedig a semlegességet és a svájci példát illeti: Slotáék és Luptákék csúsz­tatnak. Igaz, hogy a kezdeti stádi­umban a NATO kiadásokba ke­rülne, hisz modernizálni kellene a védelmi rendszert, de ezt így is, úgy is meg kellene tenni. A svájci példánál maradva: ha egy ilyen típusú neutralitás lenne a reális cél, akkor ez sokkal többe kerül­ne, mint a NATO-tagság. Amit például az említett politikusok nem nagyon hangoztatnak, nem tudnak, vagy elhallgatnak: Svájc­ban minden férfi 18-tól 60 éves korig hadköteles, és minden év­ben több hetes katonai szolgála­tot teljesít. Az osztrák típusú sem­legesség pedig nem időszerű, és ezt az USA már kinyilvánította. Az MPP külföldi partnerei ho­gyan reagáltak a történtekre? Jöttek-e valamiféle visszajelzé­sek? Tagjai vagyunk az Ll-nek és az ELDR-nek is, mindkét liberális tömörülésnek csak ősszel lesz a kongresszusa. Egészen biztos, hogy Szlovákia szóba kerül, mint minden eddigi összejövetelen. Ez érthető, hisz a nyugati liberá­lisoknak érdekük, hogy Szlová­kia integrálódjon. ...Amire Ön még mindig lát esélyt. Mire alapozza optimiz­musát? Ha Szlovákiában a demokratikus erők kerülnek hatalomra, egé­szen biztos, hogy ha nem is hete­ken, de hónapokon belül megvál­tozik mind a NATO, mind az EU szemlélete. Jó példa erre Romá­nia, amelynek nyugati megítélé­se a választások után gyökeresen megváltozott. Geostratégiailag biztos, hogy a Nyugat érdeke Szlovákia csatlakozása, ám a bel­politikának meg kell változnia. Ám erre számítani, most, a par­lament rendkívüli ülése előtt, az erőviszonyok és Meciar erős tá­mogatottságának ismeretében talán hiú ábránd. Vagy nem ? A szlovák ellenzék abban bízik, hogy Meciar megfő a saját levé­ben, ezért ki kell bírni a négy évet, nem kell előrehozni a vá­lasztásokat, az emberek majd el­fordulnak tőle. Én ebben nem va­gyok biztos. Pusztán abban bíz­ni, hogy romlik a gazdasági hely­zet és az életszínvonal, s ettől a választói elfordulnak tőle, nem elég. Ki kell menni az emberek közé, nem elég az ellenzéki mé­diákra számítani, mert nem biz­tos, hogy az eljut a tömegekhez. Még ha nézik is, mondjuk fent, Árvában a Markíza adását, első­sorban a filmsorozatokat. Erre számítani balgaság. Meciamak még mindig harminc százaléka van, ezt ne feledjük. Hogy szava­zótábora és az ingadozók a Szlo­vák Demokratikus Koalíció irá­nyába mozduljanak el, azért ten­ni is kell valamit. A helyzet mint­ha bebetonozódott volna, sze­rintem azért, mert az emberek az utóbbi két évben elfordultak a politikától. Ki kell menni, és a szó szoros értelmében kampányolni kell, és más formában, mint ezt az ellenzék eddig tette. Nemcsak a párthíveket kell megszólítani, hanem az ingadozókat, az apáti­ába esetteket kell meggyőzni, ám más módszerekkel. Á feltéte­lezés a saját levében fövő Meciarról szerintem hiú ábránd. Gaulieder, a választási törvény, a parlament legitimitása... Van­nak-e naprakész válaszai ? Azt hiszem, az alkotmányjogá­szok sem tudják még a választ, mi lesz, ha nem rakják rendbe Gaulieder mandátumát. Egyér­telmű, hogy ez a szlovák alkot­mány hiányossága. A választási törvény változásaira immár két éve készülünk, több variáció is szóba jöhet. A15 százalékos kü­szöbben én nem hiszek, persze, Szlovákiában semmi sem kizárt. Ha mégis, mi lenne a megoldás? Természetesen, ha kell, lesz ma­gyarválasztási párt. Már a név is adott: Magyar Koalíció. Az új vá­lasztási törvényre kilencven szá­zalékos pontossággal következ­temi lehet, ha megnézzük az új területi felosztás térképét. Erre akarja Meciar az új választási tör­vényt szabni. Ennek tudatában kellene a demokratikus szlovák ellenzéknek és nekünk is kihasz­nálni a hátralévő egy évet. Visszhang Illatos levélke a vezéreknek Fülöp Antal Ha kérhetném Vezér urat, el ne marasztalja Ján Cupert, a DSZM első (vagy második?) számú jogi szakértőjét, csa­ládi magazinunknak, a Vasárnapnak adott tréfás nyilatkozatáért!... Bizonyít­hatóan „karneváli” nyüatko- zatról van szó; elméletét Rabelais művészete kapcsán M. Bahtyin fejtette ki ragyo­góan. A karneválok ideje alatt - ha csak a francia rene­szánszt s részben a közép­kort vesszük - szüreti-vásári hangulat uralkodik: „bo­londünnepek” (festa stultorum) és „szamárünne­pek” keretében óriások és nyomorékok, „tudós” állatok részvételével bohócok utá­nozzák a komoly szertartá­sok külsőségeit, pl. a lovaggá ütést; gyakrab­ban a győztesek magasztalását vagy a hűbéri jo­gok átadásának ceremóniáit. Köz­ben a bölcsek fe­jére csörgősipkát húznak, az őrül­teket bölcsként (vagy olykor félis­tenként) tisztelik; mondhatni fo­nákjára fordul minden... Szerin­tem Ján Cuper karneváli lo­gikája csupán e víg napok szellemében értelmezhető helyesen: „Meg vagyok győ­ződve arról - mondja -, hogy honfitársaim, a szlo­vák parasztok nem lesznek olyan buták, hogy elhiszik majd Ján Carnogursky és a többi ellenzéki fantazmagó­riáit arról, hogy az ellenzéki egyveleg meg tudja verni a választásokban a jelenlegi kormánykoalíciót.” Zseniális!... Hajói értem, Cuper úr egyetlen mondatá­ra: „... honfitársaim, a szlo­vák parasztok...”, így: vesz- szővel pontosítva, a „honfi­társi” válogatottból cugrund az egész szlovák (és nem szlovák) értelmiség kima­rad: tudósok, művészek; a köztársasági elnöktől a kor­mányon át, a parlamentig a politikusok, talán még saját pártjának képviselői is; min­denválasztópolgár, aki Szlo­vákiában - pillanatnyilag - nem a mezőgazdaságban dolgozik; vagy ha ott is, de nem bakancsban, csizmá­ban, sőt még a parasztok kö­zül is a nem szlovákul szán­tó-vető egyének... Ha nem Bahtyin a karnevál-kalau­zom, azt hiszem, belém is fa­gyott volna..., mert tovább­gondolva kiderül, hogy Ján Cuper-ad abszurdum! - még Vezér urat sem tartja honfitársának (bár a parasz­ti-mezőgazdasági vonatko­zásokat tekintve arattak itt már szép számmal olyanok, akik sosem szántottak...). Röhögtem is: a karnevál alapja és szervezőelve a ne­vetés: a„honfi­társak” úgy 99 százaléka Cuper úr által diszkva­lifikálva, s a DSZM nevű párt s a .jelenlegi” kormánykoalí­ció mégis verhetetlen!... Röhögtem is: miért ne lenne?... Ha egyszer Szlová­kiában va­gyunk, ahol a legszebb szó az ígéret (földje), s a kormány- programban vállalt köteles­ség - garantáltan - köteles­ség marad, a karneváli kö­zegben pedig minden csak fejtetőre állítva illeszkedik. Bahtyin frappáns megfogal­mazásában (még Rabelais nyelvét is átveszi!): a karne­váli „alfél” (segg) - korporálisan és átvitt érte­lemben - a fej helyére kerül. Remélhetőleg, Cuper úr is­meri ezt a tételt. Ha nem, akkor valami nem stim­mel... (nagyon nem!...) Bahtyint Rabelais- stől mellőzve inkább idéz­zük Heinét, aki az „Atta Troll”-jában halkan csak így szól: „Bölcs viselkedésű té­boly...” Sehol egy trágár szó, a lényeg mégis benne van... Közben a bölcsek fejére csörgősipkát húznak, az őrülteket bölcsként tisztelik... Vonal alatt Feloldhatatlan ellentétek Szűcs Béla____________ Kormánykoalíció-ellenzék. Aki a napi híreket figyelemmel követi, láthatja, hogy a kor­mánykoalíció és az ellenzék között a kibékíthetetlenségig élesedtek az ellentétek, ame­lyeket csak az új választások oldhatnak meg. A hatalmon le­vő kormány újabb és újabb döntéseivel igyekszik térdre kényszeríteni az ellenzéket, amely magabiztosan hirdeti, hogy követeléseit támogatja az egész demokratikus világ, hogy Meciar durva politikája mellett egyetlen demokratikus kormány sem áll ki, mindegyik sürgős változásokat szorgal­maz. S hogy nemcsak diplomá­ciaijátékról van szó, azt bizo­nyítja Szlovákia kihagyása az európai integrációból. Az Eu­rópai Unióba jutásra ugyan még létezik egy elméleti kiska­pu, a jelenlegi helyzetet mérle­gelve azonban már jóformán nincs gyakorlati esély. A kor­mánykoalícióból hiányzik a politikai akarat, képtelen elis­merni, hogy az ellenzék ugyanazt akarja, mint az euró­pai szervezetek. Ezek a néze­tek kibékíthetetlenek. A köztársasági elnök és a mi­niszterelnök közötti ellentét megoldhatatlan. Mindketten a másik lemondását követelik, és egyik sem enged. A világ Kováé pártján áll, aki viszont az ellenzéki pártok álláspont­ját vallja Meciarral szemben. Minden hét élezi az ellentéte­ket. Meciar arra törekszik, hogy az elnök hivatali idejének lejárta után megkaparintson minden hatalmat. Az elnökválasztás előtt a meg­egyezés helyett még kemé­nyebb harcok várhatók, hiszen a kormánykoalíció mindent el­követ, hogy az ő emberük ke­rüljön az elnöki székbe. így az ellentétek csökkenése e téren nem várható. A másik harci helyzet Gau­lieder körül alakult ki, akinek parlamenti kiebrudalását al­kotmányellenesnek minősítet­te az Alkotmánybíróság. A francia külügyminisztérium és az Európai Bizottság már kö­zölte, hogy nagyra értékeli az Alkotmánybíróság döntését, és érdeklődéssel várja a parla­ment rehabilitációját. Az ellen­zék mindent elkövet, hogy Gaulieder visszakerüljön a parlamentbe, a kormánykoalí­ció ezt igyekszik megakadá­lyozni. A demokratikus világ minden alkalommal megemlíti az ellenzéki képviselők hiá­nyát a parlamenti bizottságok­ban. Az ellenzék sokszor felve­tette a parlamentben a problé­mát, de minden javaslatukat leszavazta a kormánypárti többség. Külön fejezet a zug­privatizáció. Az ellenzéki kép­viselők kijelentették, hogy ha a választásokon hatalomra ke­rülnek, megsemmisítik a Nafta Gbely-ügyhöz hasonló magánosításokat, ahol a hatal­mon levők 500 millióért elkótyavetyélték bizalmasaik­nak a 3 milliárd 200 milliót érő vállalatot. Lapjelentések sze­rint már sejtik, hogy a privati­zálok között van az uralkodó párt több ismert politikusa. Számunkra a legsúlyosabb hi­ányosság a kisebbségi nyelv- használati törvény, amelyet fő­leg a magyar ellenzék követel a parlamenttől. Nem hiszem, hogy a következő hónapokban e téren történne valami válto­zás. Csupán néhány problémát érintettünk azokból, amelyek a kormány és az ellenzék kö­zött feszülő ellentéteket okoz­zák. Miniszterelnökünk állító­lag négy táska irattal elvonult, hogy kidolgozza a kormány stratégiáját a választásokig terjedő időszakra, az Európai Uniónak novemberig ígért vá­laszokra. A „nagy kombináló” valószínűleg kispekulál vala­milyen új választási rendszert is, amely előnyös lehet a párt­jának. Lényegében nincs uborkasze­zon a politikában, mert minde­nütt készülnek az őszi parla­menti összecsapásokra, ame­lyek eredményeként valószí­nűleg világosabbakká válnak a választások előtti frontvona­lak. Egy biztos: az ellentéteket képtelenek elsimítani. Sőt a választások közeledtével azok csak fokozódnak.

Next

/
Thumbnails
Contents