Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-08-13 / 33. szám
Politika 1997. augusztus 13. 3 Petőcz Kálmán szerint, ha szükséges, lesz magyar választási párt „Csak hiú ábránd, hogy Meciar fő a saját levében” Prikler László felvétele Polák László ________________ Eg y ellentmondásos nyár kellős közepén beszélgetünk, s ez nem kimondottan az időjárásra értendő. Számunkra azzal kezdődött a nyár, hogy elúsztak bizonyos hajók, egy, az észak-adanti, feltédenül. Petőcz Kálmán a Magyar Polgári Párt alelnökeként és külügyeseként hogyan élte meg ezt? Kimaradásunk a NATO-bővítés első köréből egyértelműen a kormány kudarca, ám ennek a kudarcnak ezúttal az ellenzék sem nagyon örült. Vagy tévedek, s a kormány külpolitikai bukása Is jó az ellenzéknek ? Egyértelműen tragédiaként éltem meg, s ebben az esetben nemcsak a kormány kudarca ez, hanem egész Szlovákiáé, és én az ország állampolgáraként érzem a kudarcot. Persze, ez az érzés még tájainkon nem általános, s ennek talán az az oka, hogy az életszínvonal Szlovákiában u- gyan csökken, ám a nyomor még mindig nem nagy, ami persze, relatív. Tény, hogy a választási preferenciákra még nincs hatással. És ha európai vagy közép-európai szemszögből nézzük Szlovákiát, akkor ez a fejlemény rendkívül súlyos, és sajnálatos, hogy a tömegek ezt még nem érzékelik, nem tudják, mit jelenthet, hogy netán egy elszigetelt enklávéként kell majd tengődnünk. A kormánykoalíció szélsőjobbja és szélsőbalja viszont ujjong, mondván, örüljünk, hogy így történt, mert a NATO meg az EU pénzbe kerül, és semlegesek leszünk, mint Svájc. E demagógiára van-e jó válasz, olyan, amelyet a választók többsége meg is ért? Ami az EU-t illeti, ez a demagógia már ismert, és Meciaréknak bevált Csehszlovákia szétválasztásakor, amikor ugye csak azt hallottuk, hogy a csehek élősködnek rajtunk, hogy a föderáció számunkra drága. Nos, ezt az EU esetében is kihasználhatják, pedig egyértelmű, hogy Szlovákia, mint gazdaságilag alacsonyabb szinten álló ország, profitálhatna a tagságból, hozzájuthatna bizonyos segélyprogramokhoz, az unió segítene az ipari szerkezet- váltásban. De ez még mindig nem veszett ügy, ezek a kapuk még kinyílhatnak. Ami pedig a semlegességet és a svájci példát illeti: Slotáék és Luptákék csúsztatnak. Igaz, hogy a kezdeti stádiumban a NATO kiadásokba kerülne, hisz modernizálni kellene a védelmi rendszert, de ezt így is, úgy is meg kellene tenni. A svájci példánál maradva: ha egy ilyen típusú neutralitás lenne a reális cél, akkor ez sokkal többe kerülne, mint a NATO-tagság. Amit például az említett politikusok nem nagyon hangoztatnak, nem tudnak, vagy elhallgatnak: Svájcban minden férfi 18-tól 60 éves korig hadköteles, és minden évben több hetes katonai szolgálatot teljesít. Az osztrák típusú semlegesség pedig nem időszerű, és ezt az USA már kinyilvánította. Az MPP külföldi partnerei hogyan reagáltak a történtekre? Jöttek-e valamiféle visszajelzések? Tagjai vagyunk az Ll-nek és az ELDR-nek is, mindkét liberális tömörülésnek csak ősszel lesz a kongresszusa. Egészen biztos, hogy Szlovákia szóba kerül, mint minden eddigi összejövetelen. Ez érthető, hisz a nyugati liberálisoknak érdekük, hogy Szlovákia integrálódjon. ...Amire Ön még mindig lát esélyt. Mire alapozza optimizmusát? Ha Szlovákiában a demokratikus erők kerülnek hatalomra, egészen biztos, hogy ha nem is heteken, de hónapokon belül megváltozik mind a NATO, mind az EU szemlélete. Jó példa erre Románia, amelynek nyugati megítélése a választások után gyökeresen megváltozott. Geostratégiailag biztos, hogy a Nyugat érdeke Szlovákia csatlakozása, ám a belpolitikának meg kell változnia. Ám erre számítani, most, a parlament rendkívüli ülése előtt, az erőviszonyok és Meciar erős támogatottságának ismeretében talán hiú ábránd. Vagy nem ? A szlovák ellenzék abban bízik, hogy Meciar megfő a saját levében, ezért ki kell bírni a négy évet, nem kell előrehozni a választásokat, az emberek majd elfordulnak tőle. Én ebben nem vagyok biztos. Pusztán abban bízni, hogy romlik a gazdasági helyzet és az életszínvonal, s ettől a választói elfordulnak tőle, nem elég. Ki kell menni az emberek közé, nem elég az ellenzéki médiákra számítani, mert nem biztos, hogy az eljut a tömegekhez. Még ha nézik is, mondjuk fent, Árvában a Markíza adását, elsősorban a filmsorozatokat. Erre számítani balgaság. Meciamak még mindig harminc százaléka van, ezt ne feledjük. Hogy szavazótábora és az ingadozók a Szlovák Demokratikus Koalíció irányába mozduljanak el, azért tenni is kell valamit. A helyzet mintha bebetonozódott volna, szerintem azért, mert az emberek az utóbbi két évben elfordultak a politikától. Ki kell menni, és a szó szoros értelmében kampányolni kell, és más formában, mint ezt az ellenzék eddig tette. Nemcsak a párthíveket kell megszólítani, hanem az ingadozókat, az apátiába esetteket kell meggyőzni, ám más módszerekkel. Á feltételezés a saját levében fövő Meciarról szerintem hiú ábránd. Gaulieder, a választási törvény, a parlament legitimitása... Vannak-e naprakész válaszai ? Azt hiszem, az alkotmányjogászok sem tudják még a választ, mi lesz, ha nem rakják rendbe Gaulieder mandátumát. Egyértelmű, hogy ez a szlovák alkotmány hiányossága. A választási törvény változásaira immár két éve készülünk, több variáció is szóba jöhet. A15 százalékos küszöbben én nem hiszek, persze, Szlovákiában semmi sem kizárt. Ha mégis, mi lenne a megoldás? Természetesen, ha kell, lesz magyarválasztási párt. Már a név is adott: Magyar Koalíció. Az új választási törvényre kilencven százalékos pontossággal következtemi lehet, ha megnézzük az új területi felosztás térképét. Erre akarja Meciar az új választási törvényt szabni. Ennek tudatában kellene a demokratikus szlovák ellenzéknek és nekünk is kihasználni a hátralévő egy évet. Visszhang Illatos levélke a vezéreknek Fülöp Antal Ha kérhetném Vezér urat, el ne marasztalja Ján Cupert, a DSZM első (vagy második?) számú jogi szakértőjét, családi magazinunknak, a Vasárnapnak adott tréfás nyilatkozatáért!... Bizonyíthatóan „karneváli” nyüatko- zatról van szó; elméletét Rabelais művészete kapcsán M. Bahtyin fejtette ki ragyogóan. A karneválok ideje alatt - ha csak a francia reneszánszt s részben a középkort vesszük - szüreti-vásári hangulat uralkodik: „bolondünnepek” (festa stultorum) és „szamárünnepek” keretében óriások és nyomorékok, „tudós” állatok részvételével bohócok utánozzák a komoly szertartások külsőségeit, pl. a lovaggá ütést; gyakrabban a győztesek magasztalását vagy a hűbéri jogok átadásának ceremóniáit. Közben a bölcsek fejére csörgősipkát húznak, az őrülteket bölcsként (vagy olykor félistenként) tisztelik; mondhatni fonákjára fordul minden... Szerintem Ján Cuper karneváli logikája csupán e víg napok szellemében értelmezhető helyesen: „Meg vagyok győződve arról - mondja -, hogy honfitársaim, a szlovák parasztok nem lesznek olyan buták, hogy elhiszik majd Ján Carnogursky és a többi ellenzéki fantazmagóriáit arról, hogy az ellenzéki egyveleg meg tudja verni a választásokban a jelenlegi kormánykoalíciót.” Zseniális!... Hajói értem, Cuper úr egyetlen mondatára: „... honfitársaim, a szlovák parasztok...”, így: vesz- szővel pontosítva, a „honfitársi” válogatottból cugrund az egész szlovák (és nem szlovák) értelmiség kimarad: tudósok, művészek; a köztársasági elnöktől a kormányon át, a parlamentig a politikusok, talán még saját pártjának képviselői is; mindenválasztópolgár, aki Szlovákiában - pillanatnyilag - nem a mezőgazdaságban dolgozik; vagy ha ott is, de nem bakancsban, csizmában, sőt még a parasztok közül is a nem szlovákul szántó-vető egyének... Ha nem Bahtyin a karnevál-kalauzom, azt hiszem, belém is fagyott volna..., mert továbbgondolva kiderül, hogy Ján Cuper-ad abszurdum! - még Vezér urat sem tartja honfitársának (bár a paraszti-mezőgazdasági vonatkozásokat tekintve arattak itt már szép számmal olyanok, akik sosem szántottak...). Röhögtem is: a karnevál alapja és szervezőelve a nevetés: a„honfitársak” úgy 99 százaléka Cuper úr által diszkvalifikálva, s a DSZM nevű párt s a .jelenlegi” kormánykoalíció mégis verhetetlen!... Röhögtem is: miért ne lenne?... Ha egyszer Szlovákiában vagyunk, ahol a legszebb szó az ígéret (földje), s a kormány- programban vállalt kötelesség - garantáltan - kötelesség marad, a karneváli közegben pedig minden csak fejtetőre állítva illeszkedik. Bahtyin frappáns megfogalmazásában (még Rabelais nyelvét is átveszi!): a karneváli „alfél” (segg) - korporálisan és átvitt értelemben - a fej helyére kerül. Remélhetőleg, Cuper úr ismeri ezt a tételt. Ha nem, akkor valami nem stimmel... (nagyon nem!...) Bahtyint Rabelais- stől mellőzve inkább idézzük Heinét, aki az „Atta Troll”-jában halkan csak így szól: „Bölcs viselkedésű téboly...” Sehol egy trágár szó, a lényeg mégis benne van... Közben a bölcsek fejére csörgősipkát húznak, az őrülteket bölcsként tisztelik... Vonal alatt Feloldhatatlan ellentétek Szűcs Béla____________ Kormánykoalíció-ellenzék. Aki a napi híreket figyelemmel követi, láthatja, hogy a kormánykoalíció és az ellenzék között a kibékíthetetlenségig élesedtek az ellentétek, amelyeket csak az új választások oldhatnak meg. A hatalmon levő kormány újabb és újabb döntéseivel igyekszik térdre kényszeríteni az ellenzéket, amely magabiztosan hirdeti, hogy követeléseit támogatja az egész demokratikus világ, hogy Meciar durva politikája mellett egyetlen demokratikus kormány sem áll ki, mindegyik sürgős változásokat szorgalmaz. S hogy nemcsak diplomáciaijátékról van szó, azt bizonyítja Szlovákia kihagyása az európai integrációból. Az Európai Unióba jutásra ugyan még létezik egy elméleti kiskapu, a jelenlegi helyzetet mérlegelve azonban már jóformán nincs gyakorlati esély. A kormánykoalícióból hiányzik a politikai akarat, képtelen elismerni, hogy az ellenzék ugyanazt akarja, mint az európai szervezetek. Ezek a nézetek kibékíthetetlenek. A köztársasági elnök és a miniszterelnök közötti ellentét megoldhatatlan. Mindketten a másik lemondását követelik, és egyik sem enged. A világ Kováé pártján áll, aki viszont az ellenzéki pártok álláspontját vallja Meciarral szemben. Minden hét élezi az ellentéteket. Meciar arra törekszik, hogy az elnök hivatali idejének lejárta után megkaparintson minden hatalmat. Az elnökválasztás előtt a megegyezés helyett még keményebb harcok várhatók, hiszen a kormánykoalíció mindent elkövet, hogy az ő emberük kerüljön az elnöki székbe. így az ellentétek csökkenése e téren nem várható. A másik harci helyzet Gaulieder körül alakult ki, akinek parlamenti kiebrudalását alkotmányellenesnek minősítette az Alkotmánybíróság. A francia külügyminisztérium és az Európai Bizottság már közölte, hogy nagyra értékeli az Alkotmánybíróság döntését, és érdeklődéssel várja a parlament rehabilitációját. Az ellenzék mindent elkövet, hogy Gaulieder visszakerüljön a parlamentbe, a kormánykoalíció ezt igyekszik megakadályozni. A demokratikus világ minden alkalommal megemlíti az ellenzéki képviselők hiányát a parlamenti bizottságokban. Az ellenzék sokszor felvetette a parlamentben a problémát, de minden javaslatukat leszavazta a kormánypárti többség. Külön fejezet a zugprivatizáció. Az ellenzéki képviselők kijelentették, hogy ha a választásokon hatalomra kerülnek, megsemmisítik a Nafta Gbely-ügyhöz hasonló magánosításokat, ahol a hatalmon levők 500 millióért elkótyavetyélték bizalmasaiknak a 3 milliárd 200 milliót érő vállalatot. Lapjelentések szerint már sejtik, hogy a privatizálok között van az uralkodó párt több ismert politikusa. Számunkra a legsúlyosabb hiányosság a kisebbségi nyelv- használati törvény, amelyet főleg a magyar ellenzék követel a parlamenttől. Nem hiszem, hogy a következő hónapokban e téren történne valami változás. Csupán néhány problémát érintettünk azokból, amelyek a kormány és az ellenzék között feszülő ellentéteket okozzák. Miniszterelnökünk állítólag négy táska irattal elvonult, hogy kidolgozza a kormány stratégiáját a választásokig terjedő időszakra, az Európai Uniónak novemberig ígért válaszokra. A „nagy kombináló” valószínűleg kispekulál valamilyen új választási rendszert is, amely előnyös lehet a pártjának. Lényegében nincs uborkaszezon a politikában, mert mindenütt készülnek az őszi parlamenti összecsapásokra, amelyek eredményeként valószínűleg világosabbakká válnak a választások előtti frontvonalak. Egy biztos: az ellentéteket képtelenek elsimítani. Sőt a választások közeledtével azok csak fokozódnak.
