Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-08-13 / 33. szám
2 1997. augusztus 13. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Fico úr „témája” Fekete Marian ____________ A téma az utcán hever. A szlovák újságírók pedig felvették, felaprózták, körbetáncolták, és a hetedik bőrt is lenyúzták arról a témáról, amelyet Róbert Fico, a DBP alelnöke, a szlovák kormány hivatalos ügynöke pottyan- tott eléjük az uborkaszezon kezdetén. Kié az emberi test?Felhasználható egy halott bőre, veséje, szíve az ember életének megmentésére? Morbid a téma. Sorolni lehetne a külföldi megoldásokat, orvosetikai megközelítéseket, az egyházak és szekták ezzel kapcsolatos megfontolásait. Komolyabb témáról van szó, mint ahogy azt Fico úr gondolja. A politikai célokra bármikor felhasználható halálbüntetés restitúciójának rendíthetetlen bajnoka 1997-ben kifogásol egy olyan törvényi szabályozást, amelyet több évvel korábban hagyott jóvá a parlament, és amely egy sokkal régebbi, évtizedes szabályozáshoz kötődik. Fico a kifogásait már 1989 előtt is elmondhatta volna. Később parlamenti képviselőként nyüt lehetősége a különvéleménye hangsúlyozására. A lakosság még fogékonyabb volt az emberi jogok megsértésére. Miért hozakodik elő a kifogásaival éppen most, amikor már mindenki belefáradt a saját jogai érvényesítésének hiábavaló, eredménytelen kísérleteibe? Sőt ha már egészségügyről van szó, miért nem veszi elő mondjuk azt a - nálunk tabunak számító - témát, amelyet „orvosi műhibának” neveznek? Ha a beteg belehal mondjuk abba, hogy az orvos a gyomrában felejti a szikéjét, ollóját... Más kérdés persze, hogy az orvosi műhiba csak egy embert ölhet meg, a politikai műhibák pedig egy ország lakosságát tehetik tönkre - a munkalehetőségeiket, az életszínvonalukat, a rég megszolgált nyugdíjukat, megélhetésüket. Bánom leírni, de tény: politikai hibákkal terhes a demokratikus kommunistáink közelmúltja - Meciar jelenlegi és ismételt támogatása. Vendégkommentár A szlovák csoda Vladimír Jancura_________ Ján Lupták a közelmúltban egy munkáspárti kongresz- szusról tért haza, Szerbiából. Abból ítélve, amit a tévében összehordott, a kongresszus feltüzelte, hogy leszámol a „gazdagokkal”, akik „rabszolgákká akarnak tenni bennünket”. Belgrád Luptá- kot a szocialisták elleni érvekkel is feltarisznyázta: állítólag ezek ma a legveszélyesebbek, mert baloldaliaknak adják ki magukat, pedig a munkások kizsákmányolását támogatják. Az ilyen „munkáskongresszusokon” elfogadott nyilatkozatok elsősorban a Nemzetközi Valuta Alap, a Világbank, az Európai Unió kapitalistái ellen irányulnak. Nem is lenne baj ezekkel a trockista, maoista pártocskákkal. Hanem zavaró, hogy egy olyan párt képviselője hangoztat ilyen nézeteket, amely Szlovákiában tagja a kormánykoalíciónak. Az a párt, amely nemzetközi téren a kapitalisták, a piacgazdaság ellen harcol, otthon pedig részt vesz a gazdaság privatizációjában, a gazdagok ellen fegyverkezik, miközben a gazdagok rétegét termeli! A másik koalíciós partnernek, a Slota- féle SZNP-nek is sikerült kitörnie a nemzetközi elszigeteltségből és kapcsolatot építenie Európa szélsőséges nacionalistáival. Le Pennel például, aki szeptemberben meglátogatja Szlovákiát. így nem csodálkozhatunk a DSZM külpolitikai vereségein. A világ látja, hogy Meciar kormánya a két Janó gatyamadzagján függ. Európa számára mindkettő elfogadhatatlan. Illetve mindhárom. Mert Luptáknak és Slotának a Meciarral történő együttműködésével alakult ki ez a triumvirátus, amelynek nincs párja a világon. Ez a szlovák csoda. A szerző a Pravda jegyzetírója Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316,52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modem élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Nagyvilág, Szabadidő: Ordódy Vilmos (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Kiadja a Vox Nova Rt Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: S2-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, KoSická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Poáta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Vízdíjak, behozatali adó, egyebek... Életünk, te „drága” PÉTERFI SZONYA ______________ A nyár néhány kellemetlen meglepetést hozott ennek az országnak, a polgárok többségének. Nem a „piszkos” politikávaí, annak túlkapásaival kívánunk foglalkozni, hanem a hétköznapi kisember hétköznapi gondjaival - az áremelésekkel. Nem elég a víz-, a tévé- és rádióhasználati díjak emelése, nyakunkon a behozatali pótlék is, amely az élet minden területén érezteti a hatását, s szinte nincs fogyasztói termék, amelyet ne érintene. Talán egyedül az államkasszának jó az, ami a fogyasztó, a polgár zsebét a- pasztja, s készteti dühöngésre, ha bemegy a boltba. Mert a kereskedőnek egyetlen megoldása marad a túlélésre: ő is emel. Igaz, egyesek már júliusban új áron kezdték árulni a raktári készleteiket, azokat az árucikkeket, amelyeket még régi áron szereztek be. De hát ez részletkérdés, mondhatnánk. A lényeg, hogy a kormány ismételten kemény csapást mért a családok költségvetésére. O Nem zavar az áremelés O Kétségbeejtő a helyzet Sok sajtot megettetek nálunk, valamit a műkincseinkből... Borisz, most már lepottyanthatnál Rajz: Dunai Szőcs Irén, Bős: a A forgalmunk hétről hétre ” kisebb, az emberek zöme előleg- és fizetésnapok után vásárol gyümölcsöt, zöldséget. A nagyraktárakban a vámpótléknak köszönhetően megugrott a behozatalból származó termék ára, de hazai áruval mégsem kereskednek. Talán azért, mert az romlandóbb, beszerzése és tárolása veszteségesebb. Én sem kínálhatok a boltban például puha őszibarackot, mert ha nem adom el aznap, másnap rám rohad. Jelenleg is olasz, 30 koronás almát kínálok az olcsóbb, hazai helyett. Az ember boldogulni szeremé, de egyre nehezebb. Nem szabadna, de az időseknek gyakran előlegezek: felírom az egy- egy paprika, paradicsom, banán árát egy füzetbe... Amint megkapják kis nyugdíjukat, a nyugdíjasotthon lakói a zsebpénzüket, adósságukat rendezik. A víz árának emelése komoly kiadást jelent majd, hisz itt eddig vezetékes vízzel öntöztünk. Sokan elővettük a kannákat, mert így olcsóbb a locsolás. Németh Mária, Csallóköznádasd: A Kétségbeejtő ez az ismé- w telt áremelés. Nem is értem, hogyan lehet egy-egy termék hétről hétre drágább? Száz koronáért már semmit sem viszek haza a boltból. A vízdíj emelése komoly érvágást jelent. Eddig is sokba került, hiszen tavaly óta hazaköltöztek a lányomék a hároméves unokámmal. Ahol kisgyerek van, ott a vízfogyasztás is megnövekszik. A tévédíj emelése nagy átverés, hiszen a pozsonyi adás nézhetetlen. Az anyagiak elosztása biztosan nem a nézettségtől függ. A sok gond mellett az a szerencsénk, hogy van munkánk. Mindig is úgy gazdálkodtunk az anyagiakkal, hogy legyen egy kis tartalékunk. Bár a mai árak mellett takarékoskodni nem lehet. Bertalan Gizella, Baka: A Amióta bevezették a vám- ^ pótlékot, a nagyraktárakban mi is drágábban vásárolunk. Természetesen ez aztán kihat a bolti árakra is. Sokan meg is kérdezik, hogy lehet az, hogy a múlt héten 30-40 fillérrel olcsóbban jutottak az áruhoz? Nekünk kell magyarázni a megmagyarázhatatlant. Községünkben négy élelmiszerbolt működik, az évek során - hat éve vállalkozunk - kialakult a törzsvásárlók köre. Kínálatunkat eddig az igényeikhez igazítottuk, ám a mostani intézkedések valószínűleg a választék szűkítéséhez vezetnek majd. Szembe kell nézni a tényekkel: csökken a vásárlóerő. A többi Cehlárik Mária, Pozsony: A A nyugdíjasokat a szükség ^ arra kényszeríti, hogy megfontoltan vásároljanak. Szerencsére, a rádió és tévé díjának emelése nem érint, a vízzel pedig takarékosan kell bánni. Világéletemben igyekeztem spórolni, így a vizet sem engedem feleslegesen. A mosógépből távozó öblítővizet felfogom és felhasználom a konyhafelmosásnál. Az étel drága ugyan, de az én esetemben az a jó, hogy nincsenek zöldség-gyümölcs ítiadá- saim. Bakán van a szüléink háza és kertje, ott megterem annyi, amennyire nekem szükségem van. Az én koromban már ügyelni kell a testsúlyra, ezért gyakran kihagyom a vacsorát. Persze, ahol gyerekek vannak, ott vigyázni kell arra, hogy mit ad enni nekik az ember. A minőségi termékek pedig drágák. emelés mellett a vállalkozóknak a villanyáram drágulásával is számolniuk kell. Ami előbb- utóbb kihat az árakra. Olvasói levél Szálkák a szemünkben Rendszerváltásunk óta egyre gyakrabban ütik fel büszke fejüket a vastag bőrrel megáldott iparlovagok. Hála a tömérdek reklámújságnak, versenyezve hirdethetik lényüket, dicsérve páradan ügyességüket és gyorsaságukat. Vitathatadan, hogy üzletkötő személyeink alaposan betanult, meggyőző monológjukkal emberek tucatját vezetik félre. Jellemző rájuk a régi, de igaz magyar közmondásunk. Sokat ígérnek, keveset adnak. Azt is, csak tudni kell kivárni. így történt ez a kassai EX-ORIOR SK a.s., Prazská utca 4-es számú vállalatnál, s az annak országszerte kihelyezett fiókjainál is. Fantasztikus irammal és megnyerő modorral vásárolták fel az amúgy is keveset érő vagyonjegyes privatizáció második hullámának kötvényeit, ígérve, hogy a kevéske érte járó pénzt három héten belül, sőt még előbb is postázzák. Az erős fogadalmaknak lassan nyolcadik hetét tengetik a rá jogosultak, de se pénz, se posztó... A többszörös sürgető telefonhívásra minden alkalommal más hölgy, -,,eo ipso” - különbözőképpen reagál. Amíg június 20- án állították, hogy az előző hónapban átvett papírokért a járandóságot expedálták, addig július 15-ére gyökeres változás történt körükben. Közölték, hogy már csak két, esedeg három hetet kell várni! Itt merül fel a kérdés: mire? Talán csak nem arra, hogy valamelyik bankban lejár a három hónapos felmondási idő, s felmarkolhatják az x összegre járó kamatot? Legalább egy húron pendülve vezetnék félre, a sajnos még hiszékeny tömeget. Tisztában vagyok azzal, hogy „szerény” lét- fenntartásuk érdekében némi rávalóra is szükségük van, s manapság mindenki abból teszi elviselhetőbbé mindennapi életét, amiből épp nem szégyenli. Amennyiben a szerződés felbontásáért nem 200 koronát kellene fizetni, talán sokan megtették volna ezt a lépést, már csak azért is, mert félreinformálták a népet. Érdekes volna tudni viszont, mennyit kérhetnek a póruljárt emberek azért, hogy a mindennapi bizonytalanságtól megtépázott idegeikkel játszhatnak? így nem lehet csodálkozni, hogy tollasodnak, s gomba számra szaporodnak hőseink, az újgazdagok, akik anyagi jóíétüket (tisztelet a kivételnek) nem a született, vagy öröklött úriemberi mivoltuknak köszönhetik, hanem az oly áldozatkész lakosságnak. Mottójuknak használhatnák Juvenalis egykori római szatíraíró gondolatát: Jó illata van a nyereségnek, bárhonnanjöjjön is. Vali Hegedűs Komárom
