Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-08-13 / 33. szám
1997. augusztus 13. » 30. évfolyam Szlovákiai magyar családi magazin 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1997. aug. 16-tól 22-ig Sport Schwarzenegger a felső tízezret nemcsak Mr. Olympia- címeivel 1 |T hódította meg. J-«-' Riport Ha Gyimesiék rendezték volna meg, nem maradt volna el az állami támogatás... Szlovákia lakossága már esztendők óta politikamérgezésben szenved A politika esete a meztelen valósággal Miklósi Péter ______________ Té vedés, hogy a működőképes demokrácia lényege a szakadatlan politikai készenlét. Az csupán ügyeletet követel és játszani is enged. A közéleti részvételt korántsem olyan formálisan értelmezi, ahogy az a ’89 előtti rendszerben, a szocialista „demokráciában” szokásos volt; s nem is annyira görcsösen, mint az most, a meéiari demok- ratúrában a nyakunkba zúdul. Itt és most - az 1994-es választások nyomán hatalomra került hármas kormánykoalíció diktatórikus hatalomgyakorlása folytán - az ép gyomorral meg- emészthetőnél jóval több politikát termelünk s fogyasztunk. Hiába jutalmazta önmagát a NATO- és EU-felvételi vizsgán elhasalt szlovák kormány három hét vakációval, mi, mármint a plebs, még a gatyaro- hasztó augusztusi kánikulában is politikamérgezésben szenvedünk. Pedig kiterjedt ismeretségi körömben már szinte kivétel nélkül mindenkitől azt hallom, hogy végre sima hétköznapokat szeretne. Egy kis nyári nyugalmat, csillagfényes csendet, bo- hókás békességet. Mosóporreklámot, és ahogy az a civilizált világban dukál: nyár végi árleszállítást... Az igény jogos, és végre itt lenne az ideje, hogy kielégíthető legyen. Ki olykor-olykor vacsorázni menne el élete párjával; ki az ifjúságából kimaradt éjszakai életről szerezne némi (vagy urambocsá!: nemi) tapasztalatot; ki több időt töltene a gyerekeivel; ki egy vaskos könyvbe szeretne belefogni; ki az ötletei- nek-szeszélyeinek engedve élne a mainál másabb, mozgalmasabb életet, viszont - legalábbis Végre sima hétköznapokat szeretnénk. Mosóporreklámot, nyárvégi árleszállítást. jelképesen - zálogot adna az, aki politikáról beszél. Indokolt a feltételes mód, mert a meztelen valóság nem a buja éjszakákban, hanem a politika és a gazdaság szorításában mutatja magát. Szabadideje is jobbára csak annak van, aki munkanélküli, a többiek látástól vakulásig dolgoznak, hogy felszínen tartsák magukat. Közben még a mindennapok eseményeinek is rabjai nálunk az emberek. Az alsóbb régiókban zajló kormány- párti elszámoltatás kismiska ahhoz képest, ami a felsőbb körökben, a magaslatokon folyik. Meciarék egy régi, még a kommunizmusból örökölt recept szerint átpolitizálják a hatalombitorlást, a munkahelyi fúrásra épülő megosztást és beépülést. Manapság ismét ott tartunk, hogy - például - a kulturális miniszternek pontos, számonkéréssel bizonyított értesülései vannak arról: magánbeszélgetései során hol és mit mondott a hatáskörébe tartozó művész- együttes igazgatója; hogy a kormányzat politikai megbízhatósággal pótolja a képesség és a felkészültség hiányát; hogy a mai Szlovákiában iratkezelő irodakukac is csupán az lehet, aki a MIÉNK! Akinek így a megélhetése forog kockán, az egykettőre kiérzi, hogy ugyanaz a mókuskerék forog, amelybe már 1989 előtt is betuszkolták. Fapofával kénytelen tudatosítani, hogy akkoriban a CSKP és kiszolgálói, mostanság pedig a HZDS és csatlósai teszik ugyanazt: a kontraszelekció szent teheneit nem a vágóhídra küldik, hanem a közhivatalokba ültetik. Csoda hát, ha az emberek már a munkahelyen sem élnek magánéletet? A szokásos pletyka elszürkült, már-már kimúlt. A hivatali flörtök - ha még vannak - szinte említésre sem méltók. Legalábbis aszerint ítélve, hogy válási rémtörténeteket is alig hallani. Talán azért, mert a válások is sokba kerülnek. Legfeljebb azt firtatják az emberek, hogy vannak-e titkos prémiumok, és ha nincsenek, miből te- likX.-nek erre, Y.-nak arra... Ez hát a mai Szlovákia hétköznapjainak meztelen valósága. Ez, noha az ember elsősorban magánéletre vágyik. Életörömre. Arra, hogy a politikának csak szerény jelenlétét tapasztalja mind az otthonában, mind a munkahelyén. Egyelőre azonban a politika diktátuma az úr, rátelepszik a tévé műsoraira, a művészetekre, a tudományra, a szórakozásra; így a magánélet illúziójáig sem vagyunk képesek eljutni. A kilátásokról pedig csupán annyit: jövőre is lesz tévé és lesz nyár. S aki az idén másra vágyik, annak a távkapcsolót ajánlom: a képernyőn szinte éjszakánként rálelni egy más meztelen valóságra. Fülledt erotikába mártva. Vezércikk Mártírok évada Kövesdi Károly A tomaljaiak számára nem jelentett újdonságot a napi sajtóban megjelent hír, hogy Szögedi Anna alapiskolai igazgatót augusztus elsején „szőnyegre” hívták a járási oktatásügyi hivatalba, ahol különös hangsúllyal esett szó a kétnyelvű bizonyítványok ügyéről. (Az igazgató, a szülők tájékoztatására kétnyelvű bizonyítványokat is kiosztott a diákoknak.) Az igazgató véleményét a nagyrőcei hivatal csi- novnyikja gondosan jegyzőkönyvezte, s közölte, továbbítja feljebbvalójának, aki szabadságon tartózkodik. Semmi új a nap alatt, mondhatnánk. Tornaiján és környékén már rég közszájon forgott, hogy egyesek revánsra készülnek a magyar alapiskolában, s a hosszú nevű, Meciar-hű magyar mozgalom vezérkara támogatja ebbéli igyekezetüket. Az „új” igazgató kilétét sem borítja homály: Szajkó Béla, a pártállam bukása után leváltott igazgató szeretne visszatalálni elbitangolt székébe. Ilyen egyszerűek a tények. Ám az ügy mögöttese, amely egyértelműen a slotai-meciari hatalom logikájáról lebbenti félre a fátylat, ennél sokkal összetettebb és fondorlatosabb. A tornaijai alapiskola ugyanis nem egy a sok közül, hanem a legnagyobbak közé tartozik Dél-Szlovákiában. S mint ilyen, valahogy nem akar leépülni, dicsőségesen menetelni az egynyelvűség magyar gyermekeket „boldogító” jövője felé. Hanem éppen egyike volt azoknak az iskoláknak, ahol az elsők között és sikerrel alkalmazták a Zsolnai-módszert a magyar nyelv oktatásában. Az eredmények, s a puszta tény, hogy az ide beíratott gyermekek száma nem akar csappanni, elégséges ok ahhoz, hogy Szögedi Anna támadható legyen. Ebben az alaphelyzetben már csak hab a tortán a kétnyelvű bizonyítványok ügye. Közismert, hogy a kormány által végrehajtott „közigazgatási reform” során a többségében magyar ajkú Tornaiját a Nagyrőcei járáshoz csatolták. Pedig Tornaija a kis- járások idején önálló járási székhely volt. A Rimaszombati járástól elszakított város és környéke teljesen logikusan abban bízott, hogy újra járási székhellyé válik. Csakhogy. Tornaija több szempontból is renitensnek számít a hatalom szemében. Polgármestere a Magyar Polgári Párt jelöltjeként került a város élére, s az is köztudott, hogy Meciar jobban gyűlöli az MPP-t (a leváltása körül játszott szerepe miatt), mint akár az Együttélést. így aztán az sem lett volna csoda, ha Tornaiját egy külön e célból járási székhellyé ütött kisközséghez csapták volna oda vitézkötésnek. A hatalom tehát két legyet ütött egy csapásra. A magyar várost szlovák felügyelet alá vonta, az ország egyik legnagyobb magyar iskoláját úgyszintén. A gyümölcs tehát beérni látszik. Ha a rőcei hivatal leváltja az igazgatót, s a pártállami igazgatót helyezi vissza a helyébe (aki a sértődött magyar vezetők Gyi- mesi-féle klubjában és a maroknyi hözödöszös csapatnál talált megértő társakra), az iskola jövője megpecsételődik. Nyilvánvaló, hogy eluralkodik benne a lojalitásnak csúfolt hatalomkiszolgáló lakájszellem, s nem a szakmai nívó és a gyermekek oktatása lesz a legfontosabb, hanem a leszámolás. A tornaijai gyerekek mit sem sejtve várják a szeptemberi tanévkezdést. A szülők pedig fogadkoznak, kiállnak az igazgatójuk mellett. Megjegyzem, a tisztesség is így kívánja, hiszen ők szorgalmazták leginkább, hogy kétnyelvű bizonyítványokat is kapjanak a gyerekek. Egy újabb mártír fölötti könnyhullatás helyett célszerűbb lesz hát összefogni, s megakadályozni a hatalom kiszolgálóinak térnyerését. Mert ezúttal alulról jött az „ösztönzés” az igazgató visz- szahívására. Pihenni, napozni, kikapcsolódni... Már aki megteheti. CTK-felvétel
