Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-08-06 / 32. szám
ö 1997. augusztus 6. Martina Hingis egyelőre nem tartotta be az ígéretét: kassai édesapja vár a meghívására Egyszer-egyszer a királynő is megbotlik A győztesnek járó puszi Sanchez-Vicariótól Urban Klára Martina Hingis nagyestélyiben a londoni Savoy Szállóban, Pete Sampras oldalán. Ez nem a legújabb pletyka, nem egy új szerelmi történet kezdete. Kettejüket - bár jól megnézve, egészen összeillő pár - csak a tenisz hozta össze ezen az estén. Azt is hivatalosan - a wimbledoni bajnokok bálján ők lejtették a nyitótáncot. Martina életének talán legszebb estéje volt ez, persze egy aprócska szépséghibával: a bajnoknő édesapja, Hingis Károly nem lehetett tanúja lánya wimbledoni győzelmének. De ezen Martina a legkevésbé sem törte a fejét, nem is gondolt arra, hogy talán vele is megoszthatná az örömét. Az igazat megvallva, nem hiszem, hogy maga a tény csak a tinilány hibája. A kassai születésű teniszcsillag, miután szülei elváltak (ekkor már Roznovban laktak, onnan való az édesanyja, Melanie, aki ligásjátékos volt Kassán), 1988- ban Svájcba költözött édesanyjával, aki ott újra férjhez ment egy Zogg nevű számítógép-kereskedőhöz. Később tőle is elvált, s jelenleg egy volt svájci újságíróval (most éppen kiadó) él. A kislány csak hébe- hóba találkozott édesapjával, ami egy fejlődő gyerek lelkivilágára nyilván kihat(ott). Nem kivétel egy csodagyerek sem, akit születése óta (mondják, hogy a mama párválasztása is tudatos volt, mert tehetséges utódot akart szülni) következetesen arra nevelnek, hogy egyszer a világ legjobb teniszezője legyen. A papa elbeszélése szerint Martina már kétévesen kezébe vette az ütőt, aminek a nyelét rövidebbre vágta. Hazajövet a kislány bemutatta neki, mit tanult aznap a pályán a mamával, lakásuk nyolcméteres folyosóján dobálta neki a labdát, s Martina szépen visszaütötte. Abban a korban már az is siker volna, ha eltalálja. Volt egy olyan időszak, amikor nem akart játszani, de ez úgy négyéves korában elmúlt. „Az anyja ügyelt rá, hogy a kislány örömét lelje a játékban, mindig is játékos alkat volt” - jellemzi az édesapa. ,Nem sok kapcsolatom van Szlovákiával” - hadarta Martina, amikor tavaly Melbourne-ben megszólítottam. Ehhez, persze, volt egy-két szavam, ami a mindig magabiztos tinilányt láthatóan kizökkentette nyugalmából. Amikor hazatérve találkoztam az édesapjával, lányáról hallván felragyogott a szeme. Kíváncsi volt mindenre, mesélt a legutóbbi találkozásukról, elmondta, milyen ajándékot vett a lányának, terveket szőtt a következőre. Sajnos, a közbeeső idő egyre hosszabbra nyúlt, amit maga sem tudott megérteni, mert, mint mondta, még Hingis Károly elbeszélése szerint Martina kétévesen vette a kezébe az ütőt. válásuk után is felhívta kislányának édesanyja, ha edzőpartnerre volt szüksége Martinának. Budapestről, a csehországi Roznovból, a cseh nagymamától. Ma is oda hív Martina elsőként minden torna után s oda siet négylábú kedvencéhez, hogy fölpattanhasson a hátára. A lovaglás a legnagyobb szenvedélye, szobája tele van képekkel, lovakról szóló könyvekkel, mindenféle lószerszámmal. A mama mesélte, hogy két hónapig jártak, amíg megtalálták a megfelelő nyerget. Tavaly, miután Mon-tana nevű lovának megsérült a lába, a pozsonyi bemutató szervezői kerítettek egy új kancát. Az édesapa rendszeresen ott ül a tévé előtt, s figyeli lánya játékát. Várja az alkalmat, hogy láthassa. Márciusban találkoztak utoljára, Kassán, a szlovák-svájci FedCup-meccsen, ahol papa és lánya, no meg a család többi tagja, csak hivatalosan jött össze. Az ok: Melanie Molitoris- aki egyben a svájci csapat kapitánya is (nemcsak Martina edzője és mamája)- szerint semmi nem vonhatta el Martina figyelmét a mérkőzéstől, a csapatérdek mindenekfölött állt. Kassára jövet már előre tudtuk, bár még nem hivatalosan, hogy áprilistól Martina Hingis megfosztja trónjától Stefii Gráfot. S ez be is következett. A tizenhat éves Martina nem tisztelvén senkit és semmit, végigsöpört a tornákon. „Nem tudom, hogyan lehet megállítani ezt a gyereket” - csóválta a fejét az amerikai Mary Joe Fernandez. „Rettenetesen erős - testben és lélekben egyaránt” -, vélte Jana Novotná, amikor Key Biscayne-ben kikapott tőle az elődöntőben, s aztán július elején még egy keservesebb vereség következett - Wimbledonban. Pedig a tizenegy évvel idősebb cseh lány fergetegesen kezdett, s Martina, úgy tűnt az arckifejezéséből, grimaszaiból, ugyanolyan tehetetlen, mint a párizsi döntőben, ahol a hor- vát Iva Majoli megállította harminchét mérkőzésen át tartó győzelmi sorozatát. De Hingis Wimbledonban egyszer csak föltámadt, s Novotná mintha ezután nem lett volna a pályán. A svájci lány megszerezte az idei második Grand Slam-trófeát is, de a nagy sorozatból (utoljára 1988-ban Stefii Gráfnak sikerült) nem lesz semmi - Párizs miatt. „Martinára jelenleg senki sem lehet veszélyes” - jellemezte a helyzetet az egykori világelső, Szeles Mónika. S teljesen valós a kép. Jelenleg csak egyvalaki képes megverni a Hingis lányt - jómaga. Bár sok mindenki próbálkozik, maga is érzi, hogy „egyszerre mindenki engem hajszol, engem akar legyőzni”. De ezen csak mosolyog, s inkább élvezi, mintsem zavarná. Biztos a dolgában, és csak akkor zökken ki a ritmusából, ha igazán megszorongatják (mint Párizsban, vagy a wimbledoni döntő első játszmájában). „Mostanában nem volt olyan érzésem, hogy veszíthetek.” Ami egyszerűbben írva azt jelenti: „Verhetetlen vagyok.” Ezt így érzi - és ki is mondja. És közben élvezi a Név: Martina Hingis Született: 1980. szeptember 30-án, Kassán Lakhelye: Trübbach (Svájc) Mióta a legjobb? 1997. április 1-jétől a női világranglista-vezető Idei mérlege július végéig: 45 mérkőzést játszott, ebből reflektorfényt, a tévéinterjúkat, a sajtóértekezletet, a különböző fogadásokat. Élvezi, hogy „az érdeklődés középpontjában áll. Egy színésznő veszett el benne”. Ezt Melanie Molitoris mondja, s a mama csak ismeri a lányát. De azt ő sem tudja, évek múlva nem hiányzik-e majd neki az édesapja. Jöhet egy válság, jöhet bármi - a sors kiszámíthatatlan. Egyelőre Martinának senkire sincs szüksége. Hingis Károly, akit egy angol újságíró meghívott Wimbledonba, végül nem ment el, mert Martina azt ígérte, majd ő meghívja. S a papa azóta is várja lánya jelentkezését... mindössze egyszer kapott ki (Párizs), megnyerte az ausztrál és az angol nemzetközi bajnokságot Mennyit keresett eddig? Hivatalosan 3,7 millió dollárt (reklámszerződések és bemutatók nélkül) Vajon Melanie asszony a sikerek utáni ölelkezéseket is előre kitervelte? CTK-felvételek Névjegykártya Kuriózumkosár Euwe, a véletlen utas Max Euwe egykori sakkvilágbajnok egyszer Hágából Amszterdamba utazott. Amint megmozdult a vonat, egyik fülkebeli utastársa azt javasolta neki játsszanak egy sakkpartit. Természetesen fogalma sem volt arról, hogy magát a világbajnokot hívta ki. „Figyelmeztetnem kell önt - hangsúlyozta az amatőr -,hogy én vagyok a klubunk legjobbja. Három éve rendre győzök.” Euwe úgy viselkedett, mintha nagy benyomást tenne rá az elhangzott kijelentés, és elfogadta a kihívást. Amíg Amszterdamba értek, néhányszor szinte lesöpörte ellenfelét a sakktábláról. Amikor kiszállni készült, lelkileg összeomlott játszótársa még mindig értetlenül csóválta a fejét:„Ez hihetetlen! Egyáltalán hogyan történhetett meg? Kikaptam egy véletlen utastól! Én, akit a klubom Euwe-jének hívnak!” Döme menedzser is Nemrég Dél-Szlovákiában is megcsillogtatta a futballtudá- sát Détári Lajos (becenevén Döme), az osztrák St. Pölten harmincnégy éves volt válogatott magyar labdarúgója, aki tavaly gólkirály volt az osztrák második vonalban, és mostani klubjához 1999-ig köti a szerződése. Az új idényben játéko- si szerepköre mellé egy újabb megbízást kapott egyesületétől: ő lett az együttese marketing-menedzsere. Mónika és a tinik Szeles Mónika egyelőre nincs teljesen felkészülve a tinik, mindenekelőtt Hingis és Kurnyikova sikereinek megakadályozására. A magyar származású amerikai teniszkiválóság úgy véli, hogy ugyanezt érezték az elmúlt években Gráf, Capriati és Sabatini is. Ugyanakkor a huszonhárom éves versenyző megjegyzi: „Még elég fiatal vagyok. A tizenévesek még nagyobb motivációt jelentenek számomra. Ha valaki két és fél éven át nem játszik, nem lehet olyan önbizalma, mint annak, aki állandóan üti a teniszlabdát. Elveszett évek vannak mögöttem, ezen már senki sem tud változtatni. Ki kell békülnöm vele valahogy.” Mónikának még mindig szórakozás a tenisz, bár nehezen tudja elviselni a vereségeket: „Ugyanolyan játékbiztonságra van szükségem, mint 1992-ben, hátba szúrásom előtt volt. Néha a mérkőzés elején már visszatér, de aztán újra elveszítem.” Szeles Mónika a trónkövetelő fiatalokkal szemben újabb Grand Slam-tornagyőzelemre készül CTK-felvétel
