Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-08-06 / 32. szám
Sport 1997. augusztus 6. Arcok az élvonalból: Gergely István és Gergely Mihály komáromi vízilabdázók Külföldre is együtt? István a védéseivel gyakran az őrületbe kergeti az ellenfél játékosait Zsigárdi László _____________ Am ikor Komáromban megtetszett nekik a vízilabda, egyikük sem mert arra gondolni, hogy évek múltán bajnoki címmel dicsekedhetnek majd. Az idén tehát felértek a csúcsra - idehaza... Már a diákcsapatban felfigyeltek a Gergely fivérekre. Istvánra azért, mert mágnesként vonzotta a labdákat, bravúros védéseivel az őrületbe kergette az ellenfél játékosait; Mihályra pedig azért, mert szinte megállás nélkül ontotta a gólokat. A Spartakban is tisztában voltak azzal, hogy a két tehetség előbb- utóbb távozik a Duna-parti vá„Életem legfontosabb gólját dobtam a bajnoki döntő nyitranováki visszavágójának hosszabbításában.” M. Nagy László felvételei rosból. Stoffan Rudolf, a külföldön is elismert edző egy második ligás meccs után mondta: „Misit Román Polácikhoz, Pistát pedig Kula Gyurihoz hasonlítanám, az utóbbi évek legnagyobb tehetségei; sokat hallunk még róluk.” Mint mindig, most is igaza lett a mindenki Rudi bácsijának... Egy évvel ezelőtt mindketten külföldre készültek, ám aztán meggyőzték őket, hogy túl korai még a légióskodás. Ezzel kapcsolatban szinte egyszerre vágják rá: „Jó, hogy maradtunk, hiszen odakinn, a gyengébb csapatokban nem sok vizet zavartunk volna. Most meg már nagyon meggondoljuk, hogy hová igazolunk. Az biztos, mindent megteszünk, hogy külföldre is együtt menjünk; aki jobb ajánlatot kap, az - ha csak egy módja van rá - viszi magával a másikat!” Figyelemre méltó: 1983-tól - Misi kassai kitérőjét kivéve - egy csapatban vízilabdáznak! Tavaly azonban, amikor távoztak Komáromból, mégis elváltak útjaik: Misi a kassai SKP-be ment katonáskodni, Pistára pedig „lecsapott” a pozsonyi Slávia UK. Pár hónap múlva aztán ismét együtt pólóztak - a fővárosban. Mindketten elégedettek, hogy végül is az UK-t választották, hiszen a közeljövőben Bajnokok Ligáját játszhatnak, s ez, bizony, nem kis dolog. De térjünk vissza az Extraliga legutóbbi felvonására, melyet a pozsonyi gárda nyert meg nem mindennapi izgalmak közepette, hosszabbítás után. És a nyitranováki visszavágón éppen a Gergely fivérek voltak a főszereplők. Pista, aki a pozsonyi első Szinte biztos, hogy nem sokáig láthatjuk őket a hazai medencében pólózni. finálén (döntetlen lett az eredmény) bekapott egy-két potyagólt, a Delfin uszodában bravúrt bravúrra halmozott. Két négyest és számtalan gólnak látszó lövést hárított. Öccse, Misi meg olyan hidegvérrel „rámolta be” a felső sarokba - a hosszabbítás utolsó másodperceiben - a pozsonyiak aranyérmet jelentő győztes gólját, mintha már egy évtizede a legjobbak között pólózna. Pedig újoncnak számít... ,Amikor megfogtam a második négyest, amelyet Misi hozott össze, azt mondtam neki, rajtad a sor, öcskös, dobj egy gólt! - emlékezik vissza a drámai csatára Pista, majd a „címzett” veszi át a szót. - Megkaptam a labdát, s ránéztem az órára, láttam, már csak két másodperc van hátra. Habozás nélkül megcéloztam a jobb felső sarkot, aztán már az egész csapat engem ünnepelt. Életem legfontosabb gólját dobtam!” Csakhamar mindketten a felnőtt válogatottban is szóhoz jutottak, Misi ezenkívül még a junioroknál is játszik (a havannai kor- osztályos világbajnokságon az 5. helyen végeztek). Remélik, ott lesznek a közelgő sevillai Európa-bajnokságon, ahol legalább két győzelmet szeretnének aratni, s kiharcolni a világ- bajnoki részvételt. „Mind az UK-ban, mind pedig a válogatottban remek a hangulat, jól érezzük magunkat, senkit sem zavar, hogy mi magyarul beszélünk, sőt Vidumansky Lászlótól és Bottlik Lászlótól is magyarul kapjuk a taktikai utasításokat” - árulja el Misi, akit Pista így egészít ki: „Sokszor a többiek is magyarul biztatnak, de még a szurkolók is anyanyelvűnkön szólítanak, és ez rettentőenjólesik...” Mindketten a pólónak s - most már - a pólóból élnek, és ezt nem is titkolják; valamint azt sem, hogy a továbbiakban az anyagiakra is jobban odafigyelnek. Ez így van rendjén, hiszen profi sportolókról van szó, méghozzá a honi vízilabdasport legjobbjairól, akik, ha tehetik, heNeve: Gergely István Született: 1976. augusztus 20-án, Dunaszerdahelyen Eddigi klubjai: Spartak Komámo, Slávia UK Bratislava Eddigi edzői: Haller László, Fazekas Péter, Fazekas István, Ondrej Gajdác, Pavol Sirotny, Vidumansky László Legnagyobb sikerei: junior világbajnoki bronzérem (1995), bajnoki cím a Slávia UK-val tente legalább egyszer hazalátogatnak. Pozsonyban természetesen együtt laknak, mégpedig a Sportok Házában, a pasienkyi fedett uszoda tőszomszédságában, és szinte mindennap ugyanaz a műsor vár rájuk: edzés, edzés, edzés. Éppen ezért igen kevés a szabad idejük. Mindketten tisztában vannak azzal: csak akkor állhatják meg a helyüket külföldön, ha a nemzetközi meccseken kimagasló teljesítményt nyújtanak. Itt a nagy lehetőség, a sevillai kontinensviadalon, majd a Bajnokok Ligája-mérkőzéseken felhívhatják magukra a figyelmet. És az is szinte biztos, hogy nem sokáig láthatjuk majd a Gergely fivéreket hazai medencében pólózni. Vajon hol folytatják? Vajon teljesül-e kívánságuk? Vajon sikerül-e ugyanabba a csapatba igazolniuk? Neve: Gergely Mihály Született: 1977. szeptember 14-én, Dunaszerdahelyen Eddigi klubjai: Spartak Komámo, SKP Kosice, Slávia UK Bratislava Eddigi edzői: Haller László, Fazekas Péter, Fazekas István, Ondrej Gajdác, Eschwig-Hajts Szabolcs, Pavol Sirotny, Vidumansky László Legnagyobb sikerei: junior világbajnokibronzérem (1995), bajnoki cím a Slávia UK-val Kik ők? Felsőpéli futballkrónika-lapok Egyszer a néző rúgta a gólt J. Mészáros Károly Sorvadó falu a Lévai járásban Felsőpél. Lélekszáma mindössze kétszázötven. A sportélet s egyetlen zászlóvivője, a futball is kimúlni látszott. Három évig nem jutott pénz a szereplésre, hiányzott egy ember, aki összehozta volna a csapatot, a pályát sem volt kinek gondoznia. Aztán két esztendeje történt valami, ami felrázta az el- szenderült focirajongókat. Cziria Géza idézi fel a történteket: „Öregfiúk-tomát rendeztünk, s akkor merült fel: mi lenne, ha a faluból elszármazott meg itt élő egykori labdarúgók összehoznának egy csapatot, melyben azóta megnőtt fiaink rúghatnák a bőrt. Ez sikerült is. Ha kicsit komolyabban vesszük a pontvadászatot, rögtön az első évadban könnyen feljuthattunk volna. Második nekifutásra meg másodikok lettünk, de csak a csoportgyőztes mehetett feljebb.” Am az edző, Szilva Jenő bízik védenceiben: , Annyi ambíció, lelkesedés van a fiúkban, hogy jövőre biztosan mi leszünk az elsők. Nincs köztük kimagasló egyéniség, tudásszintjük körülbelül azonos, hozzáállásuk viszont példamutató.” Valahol a honi futball alagsorában járunk. Sem játékos, sem vezető egy fillérre nem jogosult azért, amit csinál, mindenkit a saját akarata visz a többiek közé. A csukákat is maguk veszik a focisták, csak felszerelést kapnak, és a meccs után fejenként egy-egy sört vagy kólát csapol nekik a vendéglő főnöke. Az edzés kötelező, tíz-tizenketten azért mindig összejönnek. Mecénások? Cziria Géza és társai. „Mi áll- juk a kiadásokat, hetven százalékukat jómagam” - villantja fel létezésük hátterét az érsekújvári és lévai sportüzlet-tulajdonos. A csapatnak alig a fele falubeli. Vezetőség? Elnök? Papíron biztosan létezik, de valójában csak egy-két ember mozgatja a sportéletet. „Mi, akik itt vagyunk” - jegyzi meg találóan Cziria Géza. Szurkolók? Ha kevesebb a munka a földeken, akkor többen megnézik a fiúkat. Nem ritkán öt- venen is kitalálnak a helyi futballpályára. Minden jel szerint Felsőpélen nyugodt futballbarátok élnek. „Ide azt küldik fújni, aki maradt. Aztán előfordul, hogy mi isszuk meg a levét.” Az apró falunak nemcsak az A csapat szerez hírnevet, hanem az öregfiúké is. Még a híres Újpesti Dózsa is hozzájuk talált, Benével és társaival. Juhász László a múltba kalandozik: „Már az ötvenes évek második felében gyökeret vert nálunk a futball, és kilencvenkettőig létezett. Legtöbbször a járási bajnokság alagsorában. Mikor a magasabb osztály volt a tét, rendre a rövidebbet húztuk, mert pénz nélkül próbálkoztunk.” Egyszer már a járási II. osztály kapujában álltak. Szüva Jenő: „Ez volt a csúcs az itteni fociban. Hatvanki- lencben Cajkovban vezettünk kettő egyre, amikor egy, a kapunk mellé guruló labdát a befutó néző a hálónkba továbbított, a bíró meg gólt ítélt. Szinte hihetetlen, de így történt. Ezzel a pontvesztéssel úszott el a feljutásunk.” A felsőpéli futballisták a Lévai járási bajnokság alagsorában ragadtak Archív-felvétel « Sportolóktól hallottuk Michael Schumacher: Nincs igazság a földön Michael Schumacher kétszeres Forma-l-es német világbajnok arra a furcsa kérdésre válaszolt: igaz-e, hogy minden öltönyét csak kétszer viseli? „Igen, igaz. Szerencsére Cerruti a támogatónk. Valamikor az ilyen dolgok feldühítettek. Amikor Willi Weber volt a menedzserem, olcsón hozzájutott a kiváló kocsikhoz, amelyeket aztán busás áron eladott. Gondolkodóba ejtett: hogyan lehetséges, hogy valakinek rengeteg a pénze, és még azon is nyerészkedik, hogy eladja a kocsiját. Rájöttem: nincs igazság a földön.” Michael Schumacher öltönytitka: mindegyiket csak kétszer viseli. Azt nem árulta el, hogy hányszor húzza magára ugyanazt a versenyzői öltözéket. CTK-felvétel Johan Cruyff élvezi az életet Johan Cruyff, az edzői állás nélkül maradt holland mester boldogan nyilatkozta: „Semmi és senki nem siettethet. Harmincnégy évet húztam le a futballban. Most az élet olyan különlegességeit élvezhetem, mint például azt, hogy januárban nyugodtan elmehetek a Maldiv-szigetekre golfozni, kikapcsolódni. Nem zsonganak a fejemben edzéstervek, erősítési elképzelések. Tudják, többen azt vallják, ha egyjátékos szerződés nélkül marad, az edzőnek pedig éppen nincs kispadja, akkor csökken a népszerűségi mutatója. Ennek én éppen az ellenkezőjét észlelem. Ha bemegyek az amszterdami Carre- színházba vagy a Costa Braván múlatom a napjaimat, emberek tucatjai üdvözölnek, és kifejezik abbéli örömüket, hogy láthattak. Most a futball minden negatív velejárója nélkül telnek a hónapjaim. Hogy mi lesz egy év múlva? Nem tudom.” Pálffy nagymegyeri gyökerei A januárban meghirdetett „1996 legjobb szlovákiai magyar sportolója” olvasói anké- tunkban kapott néhány szavazatot Zigmund Pálffy, a New York Islanders szlovák csillaga is. Egyik interjújában New Yorkról kérdezték, válaszából azonban nagymegyeri gyökereire is fény derült: „Megismertem a hatalmas várost, már nem okoz gondot az autózás a magas felhőkarcolók közelében. Talán a 72. utcában felfedeztünk egy magyar üzletet, tájaink különlegességeivel. Füstölt kolbász, szalámi, de még vegeta és juhtúró is kapható ott. A személyzet magyarul beszél, s mivel az édesapám a csallóközi Nagymegyerről származik, ebben a New York-i üzletben kissé otthon is érzem magam.”
