Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-08-06 / 32. szám
8 1997. augusztus 6. Ripor Imadélutánt és aranymisét tartottak Ebed községében Fohász a világosságért, a magyar papi hivatásért Zalaba Zsuzsa Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mennyire szeretném, ha már föllobbanna! - mondja Jézus, s az időjárás a maga módján alkalmazkodik is a forradal- ni tetthez. A perzselő nap elle- ére Ebeden több száz imára külsőit kéz, a magyar papságért áytatott szabadtéri imádságso- )zat már megérkezésünk pilla- 11 itában arról győzött meg, hogy egyre gyakrabban rendezett ir lanap igazi kihívásra készteti a hívő és nem hívő embert egyaránt: nemcsak az egyházi vezetőséget buzdítja konkrét cselekvésre, hanem mindannyiunkban új gondolatokat, mélyebb elkötelezettséget ébreszt hitünk és magyarságunk megélését illetően. Az ezerkétszáz lakosú falucskában, ami egyébként a mai napig Párkány fennhatósága alá tartozik, nem először kerül sor e csodálatos kezdeményezésre. - Alsószemeréden, ahol Herdics György plébános kollégám teljesített lelkipásztori szolgálatot, 1994 szeptemberében került sor először az imanapra, amit a magyar papi és szerzetesi hivatásokért ajánlottunk s ajánlunk fel. Nemcsak a környező falvakban és városokban jövünk össze, minden hónap elején Palócországtól a Ga- ram mentéig számtalan községben találkozunk, s remélhetőleg imamozgalmunk lassan egész Szlovákiában elterjed - vallja Burián László esperes-plébános, az ebe- di imanap házigazdája. Herdics György szerkesztésében még 1995-ben megjelent az „Imádkozzatok” című imanapokat szolgáló kiadvány, amely útirányt jelenthet mindazoknak, akik imádságukkal kívánják ostromolni az eget. - A Szentatya első szlovákiai látogatásakor lelkünkre kötötte, hogy imádkozzunk a papi hivatásokért. Arra gondoltam, miért ne tehetnénk eleget e nemes kérésnek, miért ne fohászkodhatnánk együtt Komáromtól Zobor- aljáig, Gömörtől Bodrogközig, Palócörszágtól a Csallóközig és Mátyusföldig - véli Herdics György nádszegi plébános. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy kevés a magyar pap Szlovákiában. Nem egy magyar ajkú hitközösséget szolgál szlovák pap és káplán azért, mert nem jut minden község magyar híveinek magyar lelkipásztor. - Eléggé összetett problémának nézünk elébe. A gyökerek egészen oda nyúlnak vissza, hogy a háború után, ismerve az itteni állapotokat, a magyarság diszkriminációját, nagyon sokan kényszerből és önkéntesen áttelepültek Magyarországra - mondja Horváth Károly ipolyviski plébános. - Hosszú évekig számtalan magyar fiatal veszett el számunkra azért, mert az alapfokú szlovák nyelvtudás nélkül nem tanulhatott tovább, márpedig akkoriban csupán a szlovák középiskolában lehetett érettségit szerezni. Az elmúlt negyven év óriási veszteséget eredményezett az egyháznak. Nagyon sok magyar papot meghurcoltak, bebörtönöztek, kényszer- munkára ítéltek. A hívő családok nem gyakorolhatták szabadon vallásukat, s ki mert volna akkoriban teológiai főiskolára jelentkezni?! Félelmetesen kevesen. A fizikai és lelki meghurcoltatás látható eredményei mára nyilvánvalóak: nincs elég magyar papnövendék, fiatal lelkipásztor, aki az idősebb magyar papok munkáját segíthetné, s nem utolsósorban felcserélhetné azokat a szlovák papokat és káplánokat, akik magyar ajkú hívek között kénytelenek (?) végezni lelkipásztori teendőiket - szlovákul vagy félig magyarul -, azon oknál fogva, hogy az egyházi vezetőség nem tud magyar papot vagy káplánt küldeni helyettük, mivelhogy NINCS. Ha így van, az egyháznak és a teológiai főiskoládnak örülniük kellene minden magyar felvételizőnek, s nem fordulhatna elő, ami például a párkányi F.T. (kitüntetett gimnáziumi végzettségű) jelentkezővel történt. Felvételi kérelmét azért utasította el a teológiai szeminárium titkárságvezető(nő)je, mert a kérvényt egy nappal később kapta kézhez, mint kellett volna, s a diák életrajzában nem vélte eléggé kihangsúlyozó ttnak, hogy elhivatottságot érezne a papi hivatás iránt. Az esztergomi teológiai szemináriumban viszont nagyon is megfelelt az elvárásoknak. A papi hiányból kifolyólag a magyar papi ambíciónak sincs tere. Míg más hivatásban eldöntheti az ember, hogy meddig akar eljutni a ranglétrán, addig az egyház hierarchiája föntről lefelé működik. A pap elsődleges feladata a pasztoráció betöltése: a plébániák ellátása. Ez a legtöbb magyar pap esetében annyit jelent, hogy négy-öt misét is mond egy nap, s lót-fut egyik faluból a másikba ellátni papi teendőit. Többen is kihangsúlyozták, a kereszténység és a kultúra szoros összeköttetésben áll egymással. - Mint látjuk, a szülők az iskola kérdésében is hajlamosak feladni önmagukat. Beíratják gyermeküket szlovák iskolába, s így már a hitoktatásba is szovákul kezdenek. Szlovákul tanulnak meg gyónni, áldozni, imádkozni, s nem járnak el a magyar misékre, így alakul ki aztán az a szomorú helyzet, hogy nem egy magyar faluban félszlovák generáció nevelkedik ki. Mihez vezet ez, ha nem a magyarság és a magyar hitélet asszimilálásához?! - kérdi Horváth Károly. - Ez utóbbi problémának az orvoslását a püspöki konferencián belül is kezdeményeznie kell valakinek, ugyanis sok függ attól, hogy a többségi nyelv püspökei hogyan látják ügyünket. Ha az erdőtől nem is látják a fát, temérdek teendőjük mellett nem tekinthetik csupán marginális dolognak azt, ami számunkra életkérdés. Az egyre égetőbb napsütés, a templom tövében üldögélő gyóntató papok és a több száz egybegyűlt kapcsán eszembe jut a tisztaság és a becsület fogalma. Teljesen egyértelművé válik: az igazságot nem lehet odaszögezni a hazugság és a gerinctelen- ség hirdetőfalára. Az igazság nem többség vagy túlerő kérdése. Egynek is lehet igaza milliókkal szemben. Horváth Károly plébános szerint: - Ha a társadalom nacionalista, akkor úgy, mint az aktív dohányos: mérgezi önmagát. Ha az egyház nacionalista, de úgy, hogy nem dohányzik, csak egy légkörben él a dohányzókkal, akarva-akarat- lanul is beszívja a füstöt. Elindulok a plébánia felé, s hallom, miként hasít a levegőbe a keresztutat megkezdő mária- nosztrai pálos szerzetes fohásza. Szaporábbra fogom lépteim, hiszen pillanatokon belül kezdetét veszi Burián László ünnepi köszöntője, Goda Károly párkányi nyugalmazott esperes-plébános aranymiséje, Horváth Károly szentbeszéde és Bartal Károly Tamás jászóvári apát gondolat- füzére. Az ebedi imadélutánon több mint háromszáz jelenlévő imádkozik együtt a tizenhét magyar lelkipásztorral és szerzetessel. Nézem az imára kulcsolt kezeket, a meghajló térdeket, és Pilinszky János sorai jutnak az eszembe. Látja Isten, hogy állok a napon. Látja árnyam kövön és kerítésen. Lélekzet nélkül látja állani árnyékomat a levegőtlen présben. Több magyar hitközséget szlovák pap vagy káplán szolgál. Szlovákul tanulnak gyónni, áldozni, nem járnak a magyar misére. Várható-e Szlovákiában „Csurbanov-ügy” ’98-ban? Fülop Antal Vajda Péter „Csurbanov dosszié” című könyvét olvasva, a tippem az, hogy: akár megnyeri Meciar (és pártja) ’98-ban a választásokat, akár nem, Szlovákiában egy icinyke-picinyke „Csurbanov- ügy” sem lesz; Milosevics, Karadzsics, Mladics tábornok sem került a hágai törvényszék elé (és nem is fog odakerülni!). Ezt csak azért említem, mert a háborús bűnösökkel rendezett szomorújáték sarkalatos példája annak a rejtett jogegyenlőtlenségnek, melyet a posztkommunista társadalmak „demokráciaként” élnek meg, s csak abban különböznek egymástól, hogy a kormányok tetten érhető eszközökkel vagy kifinomultabb (láthatatlan-átláthatatlan) módszerekkel működtetik-e az esélyegyenlőtlenséget;... abban viszont megegyeznek, hogy a következetes igazságszolgáltatást nem kedvelik, minél következetesebb, annál kevésbé; kivált, ha megkísérli komolyan venni önnön társadalmi szerepét, s netán egy-egy „visszamenőleges” vizsgálattal (bírósági eljárással?) megpróbálja ellátni a feladatát... szépen konszolidálódott - kimosdott-fésülködött - egzisztenciák jogi stb. hátterét érintve; csak „oktalan” feszültségek okozója... legutóbb a Romániában „konszolidálódott” egzisztenciák hördültek fel, ezúttal Ion Iliescu, Petre Román, Adrián Severin protokolvillái körül támadt oktalan feszültség... (Új Szó, 1997. júl. 3.) Érdekes, hogy az olyan tekintélyes nemzetközi szervezet, mint az ENSZ balkáni kompromisszumai is csak az igazságszolgáltatás - fátylat rá! - leértékelődése árán jöhettek létre... Tartok tőle, hogy az új kormánynak sem marad más választása (ha 98-ban, véletlenül, mégis új kormányunk lenne!); Meciarék, a törvénytelenségek, goromba atrocitások (és egyebek...) árán, a „konszolidálódott egzisztenciák” olyan kiterjedt hálózatát hozták létre, szinte aknamezővé változtatva Szlovákiát az igazságszolgáltatás számára, hogy új kormány legyen a talpán, amely az aktuális kormányfeladatok ellátása mellett - ha másra nem is - a „Privatizáció” fedőnév alatt lebonyolított gátlástalan szabadrablás „visszamenőleges” rendbetételére vállalkozik... A klienscentrikus vagyonosztoga- tás ügyében szinte biztos, hogy nem lesz „visszamenőleges” igazságszolgáltatás, pedig önmagában is fölér, sőt túltesz egy „Csurbanov-ügyön”... A „Csurbanov dosszié” című könyv a Brezsnyev-korszak kitenyésztett elitjének visszaéléseiről tudósít: gazdasági-pénzügyi bűn- cselekmények, talányos gyilkosságok (öngyilkosságok?), vesztegetés, merényletek, fenyegetés, zsarolás, összeverés... dácsaparkokban elásott rubelkötegek (svájci kontókról szó sincs még), idomárnők, főtitkár asszonyok, monstre lakodalom (kétszáz sofőrrel!). Egyszóval... az orwelli „...farm”-közösség komplett megjelenítése. Persze, Mercede- sekkel, BMW-kel. Ezek a pompás autómárkák is mintha mindig ott bukkannának fel - corpus delictiként -, ahol az elit éppen visszaél... A (brezsnyevi) belügyminisztérium pl. kilenc drága autót kap külföldről, hivatali célokra. Az egyik Mercedes rögtön átmegy a miniszter tulajdoná a másik a fiáé, a harmadik a 1; nyáé lesz - természetesen ingyen. S a belügyminiszter az „összetartó család” többi tagj: sem feledkezik meg: a feleséj nevére irat egy BMW-t, hogy; Bámulatos, hogy az élet, sőt a „közélet” is hogy i: métli önmagát. menye se maradjon hoppon, < kap egy évjárattal előbbi Mert dest... Bámulatos, hogy az éle sőt a „közélet” is hogy megisn li magát; bár hozzá kell tenni, hogy időnként (helyenként?)
