Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-08-06 / 32. szám
blicisztika 1997. augusztus 6. 9 Tóth Lehel felvételei A jó szándék mindig jóval a megvalósítás előtt jár, s a cselekedet nem egyszer valahol el is akad. Taposómalomban járunk, s ezen valóban az segítene legfőképp, ha gyarapodnánk és tágítanánk a látókörünket. Az a feladatunk, hogy imádkozzunk magatartásunkért, a magyar szülők és gyermekeik magyarságának vállalásáért, a magyar papi hivatásokért - hangsúlyozza Horváth Károly a szentbeszédében. Közös ügyünk, hogy templomainkban a magyar hívők számára magyarul tartsák papjaink a prédikációt, nem megoldás az, hogy a magyar hívőknek szlovákul prédikálnak, azok meg magyarul éneklik a szenténekeket s hangosan vagy magukban magyarul imádkoznak. Mindennél fontosabb, hogy anyanyelvűnkön hallgathassuk az igehirdetést, magyarul gyónjunk és anyanyelvűnkön mutassuk be a legszentebb áldozatot. A szülők az iskola kérdésében is hajlamosak feladni önmagukat. Beíratják gyereküket a szlovák iskolába, s így már a hitoktatásba is szlovákul kezdenek. Szlovákul tanulnak meg gyónni, áldozni, imádkozni, s nem járnak el a magyar misékre. így alakul ki aztán az a szomorú helyzet, hogy nem egy magyar faluban félszlovák generáció nevelődik ki, akik már a nagyszüleikkel sem beszélnek magyarul. Mihez vezet ez, ha nem a magyarság, a magyar hitélet asszimilálásához? Hányán figyelünk fel a különböző egyházmegyék és szerzetesrendek pályázati felhívásaira, melyek papi szolgálatra, szerzetesi életre buzdítanak? Ha néhány magyar szülő és gyermek tudomást is szerez e felhívásokról, „mi lenne, ha megpróbálnám?” gondolatukat azonnal elnyomja a környezet, a világ zaja. Egy-egy lelkipásztor vagy szerzetes irigylésre méltóan aktív közösségteremtő élete a legragyogóbb, a leginspiratívabb példa a fiatalok részére. Az imanap is óriási jelentőségű kezdeményezés: a közös imádságok által az üzenet megfoganhat a magyar családokban, s talán néhányukban megszületik a felismerés: szükség van ránk! nas különbségekkel. Mert rbanovot egy nagyszabású rupciós botrány elsőrendű lottjaként bíróság elé állítják, lig, ha meggondoljuk, mégis- k Brezsnyev (volt) veje, ina Brezsnyeva - éppen - ins- :ciós férje: egy cirkuszi erővész, s egy „Kio” nevű zionista után, harmadik a bán; továbbá a vizsgálat meg- dése előtt még: vezérezredes, dügyminiszter első helyette- akivel - a „Csurbanov dosz- §” szerint - nem kisstílű szél- nosságokkal gyanúsítottakat tak perbe, hanem magas be- tású belügyi-rendőri tisztség- dókét stb. Tizenkét évre íté- a szigorított javító-nevelő tá- 'ban letöltendő büntetésen kí- mindnyájukat teljes vagyonelkobzással sújtják...Számomra ebben az egész procedúrában az a legérdekesebb, hogy az igazságszolgáltatás (a bíróság) mindezt meg merte tenni!... Félreértés ne essék: Gorbacsov alatt a (szovjet) igazságszolgálatnak ortodox-hatalmi retorzióktól - akkor épp - nem kellett tartania, de annál inkább a vádtól, hogy az ítéletek kiszabását politikai, s egyéb (bíróságon kívüli) szempontok befolyásolják, s amely vádnak, a rendszerváltás ellen- drukkerei-ellenségei részéről megvolt a realitása; és súlya is volt, hiszen a „ Csurbanov dosz- szié” szerint a hírügynökségek és a sajtó az egész világon vezető hírként hozták nyilvánosságra azt a Jurij Csurbanov ellen hozott ítéletet, melyet oly nagy várakozás előzött meg. Hajói értem, ez bizony nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a gorba- csovi rendszer .jogállamiságból” vizsgázott a világ előtt. S hogy mekkora esélye volt annak, hogy a szabályos bírósági eljárás (a per!) csúsztatásokkal, ferdítésekkel - az unióban hagyományos - kíméletlen politikai leszámolásként demonstrálódjon a külföld szemében, annak érzékeltetésére elég csak arra utalni, hogy ki mindenki keveredett bele az előző rezsim csúcsemberei közül. Szemléletes epizód a gyémántok eltűnése (cirkuszi ido- mámő gyémántjairól van szó), melyek után, jellemző módon, nem a rendőrség nyomoz, hanem a KGB. Mihelyt kiderül, hogy Galina Brezsnyeva briliánsokkal üzletel, Andropov főtitkár (1981-et írunk) utasítására a KGB első elnökhelyettese sürgős megbeszélést folytat Mintha hiányzott volna a bírói függetlenség, bátorság a fordulat utáni Csehszlovákiából. Szuszlowal, a PB tagjával, majd a megbeszélés után, öt napon belül, mindketten meghalnak... (egyikük ciánkálit vacsorázik, a másik - természetesen - infarktusban). A politikai leszámolás gyanújának, vádjának megvolt a veszélye... A bíróság mégis ítéletet mert hirdetni. A „Csurbanov dosszié” szerint azok, akik az ítéletet kimondták, nem hagyták magukat bíróságon kívüli szempontoktól befolyásolni, s amit a vizsgálat feltárt, s amit ebből a bíróság a per alapján megerősített, súlyos társadalmi deformációkra vetett fényt... Talán érdemes volna egy pillanatra elgondolkozni azon, hogy a „Csurbanov-ügyben” tapasztalt bírói függetlenség (bátorság?) a fordulat utáni Csehszlovákiában mintha hiányzott volna... A „tolerancia” s a „humanitás”, az újsütetű demokrácia kulcsfogalmainak a büntető törvénykönyv paragrafusaira is kiterjesztett - irreális - értelmezéséről a kilencvenes évek végére kiderült (EWÍVA SZLOVÁKIA!!!), hogy a legarrogánsabb intoleranciát és antihumanitást eredményezte a társadalom döntő többsége ellen. Emlékszünk? „Mi nem vagyunk... leszünk olyanok..., mint Ok voltak...” Mintha e furcsán értelmezett humanitás szószólói megfeledkeztek volna (???) arról, hogy a bírósági ítéleteket: bírák(!) hozzák, s nem más szervezetek, mozgalmak stb. emberei... Tudom, hogy ezzel rendkívül ingoványos talajra léptem, máig sem látom be egészen, inkább csak sejtem, hogy valójában mi is történt itt bársonyos körülmények között. Az eredményét azonban - sokadmagammal - a bőrömön érzem. Egyébként pedig, Szlovákiában „Csur- banov-ügy” nem lesz...
