Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-08-06 / 32. szám
Politika 1997. augusztus 6. 3 Az ARD közölte, a Szlovák Televízió cenzúrázta a Közgazdasági Egyetem rektorát Juraj Stern rektor: „Európában a helyünk” Gágyor Aliz felvételei ka az EU tagállamaiba irányul, nem beszélve a magyarokról, a lengyelekről és a csehekről, akikkel még szorosabbak a kapcsolataink. Egész előadást tarthatnék arról, mennyi hátrányunk származik majd a kimaradásunkból. Pedig egyértelmű: Európában a helyünk. Ön tavaly a doctor honora causis címet kapta a budapesti Közgazdasági Egyetemtől, a nevezetes Bécs-Pozsony-Bu- dapest közgazdasági oktatási háromszög létrehozásáért. Lehet összefüggést feltételezni a mostani cenzúra és e között a tevékenysége között? Nem hiszem. Különben is, a háromszög működik tovább, mint az európaiság egyik formája, sőt azóta a háromszögből sokszög lett, hisz csatlakozott hozzánk Brünn, Katowice, Ljubljana. Mi, rektorok és kollégák, ha találkozunk, azzal szoktunk viccelődni, hogy visszaállítottuk az Osztrák-Magyar Monarchiát. Legalábbis a közgazdaság oktatása terén. Ezt nyugodtan leírhatja, vagy akár címnek is adhatja. Rektor úr, a történtek, a körülmények ellenére úgy érzem, ön optimista. Nézze, polgárként vannak bizonyos aggodalmaim, viszont rektorként és tanárként nem állhatok a diákjaim elé pesszimizmussal. Alapjában véve, a történtek ellenére, derűlátó vagyok, bízom Szlovákiában és Európában, abban, hogy a jövőnk közös. Polák László és itt összeszerelt félkész áruval, magasan képzett, viszont rendkívül olcsó szlovák szakembergárdával dolgozik. Ez valóban aranybánya minden beruházó számára. Ám az ilyen vállalatok száma Szlovákiában meglehetősen kevés. Megkérdezte, hogy a véleményem szerint miért nem jön ide a külföldi tőke? Azt válaszoltam, egyértelmű, és ezt az ARD nézői is tudják: az okok ugyanazok, amelyekre az EU szüntelenül figyelmeztet bennünket: a köztársasági elnök és a kormányfő viszálya, képviselő kizárása a parlamentből, a köztársasági elnök fiának elrablása, az üggyel foglalkozó rendőr meggyilkolása, szóval az ismert dolgok és botrányok. És kifejtettem, hogy a tőke ijedős, és fél az instabil térségektől. A felsoroltak viszont nem árulkodnak stabilitásról. A Jó reggelt Pozsony! - Jó reggelt Köln! műsor viszont európai téma lett, éppen a felirat miatt, amelyben közölték a nézőkkel, hogy az interjút Pozsony a megegyezéssel ellentétben nem közvetíti. Az SZTV illetékesei már szolgáltak valamilyen magyarázattal? Állítólag a pozsonyi tévéből közölték az ARD-vel, hogy a Stern- és a Zajac-interjúk az SZTV-ben amiatt nem kerülnek adásba, mert szalagra vett riportokról van szó, s a felvétel napján esett az eső, a közvetítés napján viszont süt a nap. Erre az elképedt német szerkesztő valami olyasmit válaszolt, hogy de hisz önök két hete forgattak Berlinben, honnan tudják, hogy az adás napján milyen lesz az idő, ám csak azt a választ kapta, hogy ez a döntés a pozsonyi tévé részéről. Hogyan élte meg ön ezt a váratlan „népszerűséget”? Ez egyértelműen durva cenzúra, másként nem tudom minősíteni. Ami az SZTV érvelését illeti az esős meg a nem esős időről, az egyszerűen nevetséges. Feltehetően hárommillió német néző láthatta és hallhatta, amint bejelentik az ARD csatornáján, hogy a közös tévéadás most egy kis időre szétválik, mert Stern és Zajac urakat a szlovák televízió politikai okokból nem hajlandó közvetíteni. Kell ennél nagyobb szégyen, és beszélhetünk még egyáltalán az SZTV-ről úgy, mint közszolgálati televízióról? Aligha. Számomra ez nem valamiféle hiúsági kérdés. Itt az elvről van szó, a szólásszabadság megsértéséről. Rektor úr, túllépve a nevezetes, a hazai csatornán nem közvetített riporton: ön közgazdászként, a Közgazdasági Egyetem rektoraként hogy éli meg mindazt, ami történt? Madridra gondolok, és arra, hogy az EU-ban is egyre inkább a perifériára szorulunk. Már többször és sok helyen elmondtam, én ezt tragédiaként élem meg. Súlyos hiba, hogy kimaradtunk a védelmi struktúrából, és az EU távolodását közgazdászként egyenesen katasztrófának tartom, hisz vállalataink, gyáraink esélyei romlanak. Külkereskedelmünk majdnem negyven százaléRektor úr, az elmúlt hetekben ön címlapsztori volt, és feltételezem, hogy ennek ön nem nagyon örült. Tény viszont, hogy a német ARD közszolgálati televízió Morgenjournal című műsora sugárzott önnel egy interjút, azzal a felirattal, hogy ezt a riportot az SZTV politikai okokból nem közvetíti. Mi is történt valójában, és ha nem titok, árulja el, mit mondott, ami a pozsonyi tévében nem volt szalonképes? Az ARD megszólított, részt vennék-e a Jó reggelt Köln ! - Jó reggelt Pozsony! című közös műsorban. A riporter elmondta, mit is akar, hogy néz ki a műsor, és hogy az én véleményemet megelőzően nyilatkozik a Volkswagen pozsonyi üzemének képviselője, s valójában erre kellene nekem, mint közgazdásznak reagálnom. A VW marketingfőnöke olyasmit mondott, hogy nekik tulajdonképpen mindegy, Szlovákia tagja lesz-e az EU-nak vagy sem, számukra Szlovákia így is jó üzlet, mondhatni aranybánya. Ismerve az ön véleményét és euro-pártiságát, sejthető, hogyan reagált. Nagyon indulatos volt? Nem mondanám. A riporter megkérdezte, hogy egyetértek- e ezzel a véleménnyel. Elmondtam, hogy egyáltalán nem, számomra nem közömbös, hogy kimaradunk-e az EU-ból vagy sem. Elmondtam azt is, hogy megértem a Volkswagent, számukra valóban más a helyzet: német tőkével és know how-val, ideszállított Heti jegyzet A demokrácia is szabadságra ment? P. Vonyik Erzsébet Gaulieder nevét visszhangozza a honi sajtó, ellenzéki és kormánypárti egyaránt. Az előbbiek visszakövetelik a kipenderített DSZM-képvise- lőt a parlamentbe, az utóbbiak azt harsogják, hogy a mozgalomból is kiátkozott Gaulieder maradjon csak ott, ahol van, és olyasvalaki nyomogassa helyette a szavazógombot, akinek valóságos megváltás lett múlt decembertől a képviselői állás: mentelmi jogának köszönhetően leálh'tottak ellene egy bírósági eljárást. Ennek fejében nem marad el Bélán honatya hálája: úgy szavaz, ahogyaDSZM frakcióvezetője beint. Gaulieder naponta nyilatkozik a maga igazáról, hogy nem adja fel. Lassan már mártírrá magasztosul a személye. Pedig a galántai- ak a megmondhatói, hogy polgármestersége idején, majd később, DSZM-kép- viselőként nemegyszer hallatott kemény magyarellenes véleményt. Ez is hozzátartozik a Gaulie- der-képhez. Ettől függetlenül minden demokrata érzelmű magyarnak kötelessége kiállni amellett, hogy visz- szakapja a képviselői mandátumát, amelytől az alkotmánybíróság véleménye szerint is jogellenesen fosztották meg. így kellene tenni, ha bárki mással történt volna meg ugyanez. Azért, hogy a jogsértő helyzetet orvosolják. A valóságban ennek érdekében nem történik semmi, jóllehet két hete ismert az alkotmánybíróság döntése. Kormánypárti uramék nem lépnek, miért éppen most mozdítanák akár a kisujjukat is? Pedig a kormányfő szerint a „társadalom beteg láncszemének” tartott alkotmánybíróság már tizenhárom esetben talált alkotmányellenesnek bizonyos döntéseket vagy törvényeket, a jogorvoslat mégis elmaradt. Nem történik semmi, mert Meciar iratokkal tömött kofferei fölött szabadsága alatt is számolt és kalkulált. Nyilván úgy, hogy nem szabad visszakozni az ügyben, elrettentő példát kell statuálni a többi DSZM- képviselő számára, akik ezerszer meggondolják, ki- válnak-e a nyájból. S a parlamenti matematika legalább ennyire szerepet játszik a kormányfő számításaiban: a Gaulieder helyét bitorló Bélán képviselővel együtt most 61 DSZM-honatya ül a parlamentben, s az egy szavazat hajszálpontosan elég ahhoz, hogy e kétötöddel blokkoljanak olyan törvényeket, amelyeket az ellenzéken kívül valami csoda folytán Slotáékés Lup- tákék sem támogatnának. Kulcs- fontosságú tehát ez az egyetlen szavazat. Ezért ragaszkodik Bélán maradásához a DSZM. Érthető, hogy a kormány- párti tábornak nem érdeke lépnie, inkább vállalja, hogy a külföld a történtek után erősen kétségbevonja Szlovákia jogállamiságát. Az már kevésbé érthető, hogy az ellenzék sem lépett azonnal, csak tervezgeti a rendkívüli parlamenti ülés összehívását. Pedig az újdonsült Szlovák Demokratikus Koalíció jó pontokat szerezhetett volna magának a lehetséges választók körében, ha haladéktalanul összegyűjti a 30 aláírást a rendkívüli ülés összehívásához, s nem a tengerpartokról szemléli az alkotmányellenes állapotot. A parlamenti szünet ellenére ezt kivárás nélkül meg kellett volna tennie, még akkor is, ha a többségi tábor parancsszóra várhatóan Gaulieder visszavétele ellen szavaz. Nem Gaulieder, hanem a szlovákiai demokrácia érdekében. így ugyanaz történik, mint a referendum után: másfél héttel a kisiklatott népszavazás után borsót hajigáltak a parlament előtt. Ami akkor már falra hányt borsó volt.... Az ellenzék a tengerpartról szemléli az alkotmány- ellenes állapotot. Vonal alatt A tizenharmadik pofon Szűcs Béla _____________ Be képzelt, nagyhangú kormányunk a napokban immár a tizenharmadik pofont kapta legmagasabb jogi intézményünktől, az alkotmánybíróságtól. A testület ennyi alkalommal mondta ki, hogy a parlament által elfogadott törvények, határozatok alkotmányellenesek. Ez a szám a kormánykoalíciójogtudatának siralmas állapotáról tanúskodik. Mint ismeretes, 1996-ban a koalíciós többség által uralt parlament kizárta a képviselők sorából Frantisek Gauliedert. Az alkotmánybíróság hosszas tanácskozás után úgy döntött, hogy a parlament határozata alkotmányellenes volt. Ezek után az ember azt hinné, hogy Gauliedert visszahelyezik a helyére. A meciarizmus azonban nem tiszteli a törvényeket, és továbbra is mindent elkövet, hogy a kiebrudalt képviselő ne kerüljön vissza a paríamentbe. Ennek megvan a nyomós oka. A jogorvoslattal ugyanis távoznia kellene a helyére betuszkolt Bélán képviselőnek, ami megváltoztatná a kormánypártok képviselőinek a számát, és kétségessé tenné a Gaulieder távollétében a parlamentben egyetlen többséggel elfogadott döntéseket. Ézért éles viták várhatók a Gaulieder-ügyben, amely nem tudni, hogyan végződik. Az azonban nem kétséges, hogy az alkotmányellenes döntéssel valamit kezdeni kell. Ha másért nem, már csak azért is, mert a nyugati integrációból történt kimaradásunk egyik indoka volt ez is. A kormány a nyugati számonkérésekre magabiztosan azt felelte, el van intézve, az ügy le van zárva. A Gaulieder-ügy azt is bebizonyította, hogy az ellenzék nem terjeszt hamis propagandát külföldön, hanem olyan eseményekről tájékoztatja a világot, amelyek alapjukban sértik a demokráciát. Bennünket, magyarokat, még jobban érdekel az alkotmánybíróságnak augusztus végére halasztott döntése az államnyelvről. Reméljük, másfél éves tanulmányozás után az alkotmánybírák rájöttek, hogy a törvény ellentétben áll az alkotmánnyal, amely kimondja a nemzetiségi nyelvhasználat jogát. Ne legyünk azonban túlzottan optimisták. Ha számunkra kedvező döntés is születik, Meciar államgépezete megpróbálhatja a pozitív döntést elszabotáíni. Pedig nekünk az iskolai év kezdetén szükségünk lenne az egyértelmű határozatokra, hogy tudjuk, mi lesz a sorsa a kétnyelvű bizonyítványoknak és az azokat ki- áílító pedagógusoknak. Az alkotmánybíróság döntése meggyorsíthatja a nemzetiségi nyelvhasználatról szóló törvény kidolgozását és elfogadását. Ez is egyik fő követelménye Szlovákia integrációjának, amelyről állítólag nem mondott le a kormány. A Gaulieder-ügyhöz hasonló pofonok remélhetőleg megnyirbálják az uralkodó koalíció népszerűségét, és megcsappan a most még jelentős támogatottsága. A FOCUS legutóbbi felmérése szerint még mindig 38,8 százalékos támogatottságra számíthatnak, de az is igaz, hogy a kormánykoalíció pártjai még nem léptek választási koalícióra. Az ötpárti Demokratikus Szlovák Koalícióra a felmérések szerint a választók 34,5 százaléka szavazna. Ha ehhez hozzászámítjuk a Magyar Koalíció 12,5 százalékát, 47 százalék jön ki, ami több mint a kormánypártoké. Ez az örvendetes szám azonban csupán adat. Továbbra is kérdés, mi lesz a Demokratikus Baloldal Pártja 10,5 százalékos támogatottságával. Egyelőre úgy tűnik, a DBP senkivel sem köt választási koalíciót, nyilatkozataik azonban mintha arról tanúskodnának, egyre távolodnak a kormánykoalíciótól és annak vezetőitől. így valószínűbbnek látszik a választások utáni ellenzéki koalíció lehetősége. Az alkotmánybíróság pofonja után tovább bonyolódik Meéiar helyzete, ami jó hír a demokrácia híveinek.
