Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-12-17 / 51. szám
1997. december 17. • 30. évfolyam Szlovákiai magyar családi magazin Riport Negyven évet töltött egy indonéz szigeten a bennszülöttek q között. O 64 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1997. december 20-tól 1998. január 2-ig Riport Végtelen történet a zebrapintyről, a tengerimalacról, a teknősről és egy műtétről. Európa türelmesen várja, milyen jövőt kíván magának ez az ország A szeretet bátorsága Kövesdi Károly Szeretetről, békéről kellene szólni, legalább most, ha már egész évben békétlenül hábo- rog az ember lelke, látva, mi történik körülötte. De lehet-e, tudunk-e elvonatkoztatni egy békéden társadalomban? Lehet-e békéről, türelemről, megbecsülésről beszélni egy olyan országban, ahol az állam- hatalom egyik legfontosabb támasza a titkosszolgálat, s ahol erőszakszervezetek uralják a társadalmat, ahol banditák riogatják a békés polgárt? Ahol a hivatalok, holott szolgálniuk kellene az állampolgárt, átveszik az erőszak gyakorlatát, és rendőrkutyákat vetnek be a munkanélküliek ellen? Ahol egy szűk réteg rabolja szét az ingót és ingatlant, miközben síró anyák, elkeseredett apák várják az elmaradt bérüket, amelyért becsülettel dolgoztak? Milyen karácsonyuk lesz ezeknek az embereknek? Miből fizetik a lakbért, miből vesznek szerény ajándékot a gyerekeiknek? Mi kerül az asztalukra? Lehet-e toleranciáról álmodozni ott, ahol az ország demokratái félnek a más ajkú polgártársaik iránti megbecsülésüket bevallani, nyíltan vállalni a jog- egyenlőség másutt természetes állapotát? Ahol nyílt és burkolt rasszizmus szövi át a hétköznapokat? Az ilyen országban vagy a félelem az úr, vagy nincsenek demokraták. Csak szolgalelkű- ség van és kiszolgáltatottság, hatalmi gőg és kétszínűség. Lehet-e igazság, esélyegyenlőség, szociális biztonság ott, ahol a polgár csak statisztikai adat, választási preferencia-százalék, hordószónokok birkatürelmű közönsége, gonosz elmék lázbeszédének céltáblája, a jelen jobbágya, a holnap számkivetettje? Ahol Heródest ünnepli a csőcselék? Ne áltassuk magunkat, egy ilyen országban minden elképzelhető. Soványka vigasz, hogy látja ezt a civilizált keresztényi, vagy akár liberális Európa, Nálunk bátorságról és helytállásról szól a karácsonyi ének. melynek közössége türelemmel várja, milyen évet, jövőt kíván magának ez a kis ország. Nálunk egyelőre a helytállásról, a bátorságról szól a karácsonyi ének. Mert a szeretethez bátorság is kell, anélkül haszontalan, fal mellett lapuló statisztává degradáljuk Jézust, akinek a mostani kufárok sem lennének kedvesek. Nekünk, a nemzet kinnlevőségének különösen illik tudatosítanunk, hol a helyünk a változó Európában. Mert nincs külön magyar, szlovák, román, szerb karácsony, de azt tudjuk, anyanemzetünknek, de sokkal inkább önmagunknak tartozunk annyival, hogy nem tagadjuk meg önmagunkat, nem adjuk el a nyelvünket, kultúránkat, ezeréves európai történelmünket harminc ezüstért, s nem dobjuk el az önbecsülésünket percnyi előnyökért. Bibliai hasonlattal élve: tudatosítanunk kell, hogy mi, magyarok vagyunk a második, a huszadik századi Egyiptom homokjában szétszóratott nemzet. De ha ezt a szétszóratást, a kisebbségi sorsot (amely, állíthatja bárki az ellenkezőjét, nem természetes állapot), arra fordítjuk, hogy a velünk egy közösségben élő népnek átadjuk a történelmi tapasztalatainkat, ha nem az örökös önsajnálat és siránkozás köti le legjobb erőinket, akkor a jövő karácsonyt békésebb, nyugodtabb légkörben ünnepelhetjük. Akkor talán a kufárok kiűzetnek, a Heródeseket elfújja a történelem szele, s Isten báránya átveszi az őt megillető helyet. A hétköznapokban is. S ha az ország urai az ünnepek múltával majd felvonulnak a hegyre barbár tüzet gyújtani, ne rójuk fel nekik e csekély örömöt, hisz mindenki úgy ünnepel, ahogy tud. De legyünk éberek, és ne zárjuk be a szívünket. A megbocsátás a lélek erejéről tanúskodik. Melchior de Broederlam: Menekülés Egyiptomból Méry Gábor reprodukciója
