Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-12-10 / 50. szám
Modern élet 1997. december 10. 5 A környezetét védő, fegyelmezett ember egyetlen gyufaszálat sem dob el az utcán Szeméthegyek árnyékában a századvégen Körösi Csorna Sándor az indiaiak mellett a tibetiek között is kereste a rokonainkat Archív-felvétel A magyarok keresésére indult Gyalogszerrel Tibetben Polák Imre ______________ A szemét nagy gond... Függetlenül attól, vajon „másodlagos nyersanyagnak” vagy hulladék nyersanyagnak nevezzük. Modern társadalmunk olyan mennyiségű hulladékot produkál, amelynek osztályozása, feldolgozása - jelentős részének a megsemmisítése - tetemes ráfordítást igényel; magyarul: az adófizető polgár egyre mélyebben nyúl a zsebébe, hogy saját szemete megfelelő helyre kerüljön. Számunkra természetszerűleg az a legfontosabb, hogy a „kukás” időben érkezzen, a konténer, a szemétláda környékén ne halmozódjon fel a már szemétnek nyilvánított selyemharisnya, divatjamúlt cipő - rosz- szabb esetben a krumpli héja, a penészedésnek indult kenyérvég. A környezetvédelmi miniszter úgy tudja, hogy Szlovákiában évente mintegy 34 millió tonna hulladékot „termelünk”, ebből 3,3 millió tonna minősül veszélyesnek. Országos viszonylatban 8372 szeméttelepet tartunk nyilván, viszont közülük csak 335 az engedélyezett. Az illetékes minisztérium arra kötelezte magát, hogy az ezredfordulóig hatástalanítja a helytelenül tárolt hulladékot, eddig az időpontig befejezi az 1-es számú szemétégető építését, sőt felépíti a 2-es számút is, egy régit pedig újjáépít. Kétségtelen, hogy a szeméthegyek nem nyújtanak idilli képet. Viszont léteznek... Még akkor is, ha nap mint nap nem megyünk el mellettük, nem magasodnak lakóhelyünk tőszomszédságában. Nem véletlenül beszélünk szeméthegyekről. Gondoljuk csak el: Szlovákiában 1980-ban csupán üvegcserépből 13 ezer tonnát vásároltak fel, 1985- re 27,7 ezer tonna felvásárlását tervezték. A bőr- feldolgozó ipar 34 ezer tonnával gyarapította a szeméthegyeket, a papírhulladékból mindössze 32,9 százalék vált ismét nyersanyaggá. És hogy a szakmánál maradjunk: az egykori Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a papírhulladék 16,6 százalékát dolgozták fel, míg Svédországban a 36 százalékát. Tény azonban, hogy kis hazánkban az elsődleges és másodlagos hulladék anyag sokszor eggyé olvad. Helyes volt a jelszó: kevesebb hulladékot, több hulladék nyersanyagot. Itt lép előtérbe a hulladék osztályozása, s ez már valameny- nyiünk ügye... A kormány vállalta, hogy 2005-ig 48 olyan szeméttelepet létesít, amely alkalmas a hulladék osztályozására, szelektálására. Persze csupán akkor, ha ki-ki a megfelelő szemétládát veszi igénybe, ételmaradékával nem „loccsintja nyakon” a hét folyamán összegyűlt napilapokat, reklámújságokat. Szakemberek véleménye szerint a biológiai hulladék 50 százaléka feldolgozható műtrágyának. Még nagyobb százalékából készíthető komposzt. Megdöbbentő adat, hogy a másfél millió tonnát meghaladó háztartási hulladékból a kilencvenes évek elején mindössze 21 457 tonnát sikerült komposztálni. Nő, gyarapodik az utcai szemét mennyisége is. Pontos adatok ugyan nem ismeretesek, tény viszont, hogy 1993- ban 73 122 tonna szemetet „gyűjöttek össze” a lakótelepekről. Ennek jelentős hányadát alkotta a műanyag csomagolás, amelynek beépülése a szerves környezetbe hosszú évekig tart. Sok múlik persze rajtunk... A luxuscigaretta dobozát nem szükséges feltétlenül földre dobni a villamos- megállóban, az úgynevezett üdítő fiaskója sem a hegyi ösvényekre való... Szóval, ki-ki sepregessen a saját háza előtt. Tisztelje, szeresse a növekedő bokrot, fácskát, télvíz idején gondoljon az éhező madarakra... és ne szemeteljen. Annak ellenére sem, hogy a szeméthegyekben jelentős mennyiségű nyersanyag kutatható fel. A kormány tervében szerepel, hogy szemétosztályozó központokat létesít. Nyilvánvaló, hogy egy-egy ilyen központ felépítése milliókkal terheli meg a költségvetést. Nem szólva arról, hogy a szemét 40 százalékát még ekkor is el kell égetnünk. Tehát több tonnányi nyersanyag válik a lángok martalékává, következésképp laposodik a lakosság bukszája. Minden egyszerűbb lenne, ha nem szenvednénk színvakságban. Ha a megfelelő szemetet a megfelelő szemétládába dobnánk... Ha végre-valahára szélesebb dimenziókban látnánk szűkebb környezetünket, ha megtanulnánk azokat a viselkedésformákat, amelyek elengedhetetlenek, hogy megfelelő környezetben éljünk... hogy a becsben őrzött tulipántos láda kinyíljon az utcára is... hogy megtanuljuk: lehajolunk a gyalogjárón „felejtett” zacskóért, papírszeletért és otthonunknak érezzük a környéket, ahol lakunk, az országot, amelynek állítólag a polgárai vagyunk... Körösi Csorna Sándor annak idején azért indult útnak Erdélyből, hogy megkeresse a magyarok őshazáját. Elgyalogolt Ti- betbe, és ott megalkotta a tibeti-angol szótárat olyan színvonalon, amelyet a mai napig sem tudtak túlszárnyalni, pedig csak utána akart járni egy legenda valóságmagvának. Körösi Csornát a regék és a bizonytalan hagyomány vezette a maga választotta úton. Vagy talán volt egyéb fogódzója is? A hallgatag és konok erdélyi legény valószínűleg olyan tudományos módszert használt, amelyet a nemzetközi tudományos élet még ma sem ismer. Mi lehetett az? Körösi Csorna tudta, hogy minden emberi nyelvben a fogalmak kifejezésmódja sajátosan „egyéni” logikai rendszert követ. Egy beszélt nyelv „stílusát”, jellegzetes ízét és zamatát sosem a szavak hangalakja, hanem az illető nép gondolkodás- módjának logikai rendszere különbözteti meg a többi nemzet nyelvétől. A „világnyelvek” jogot formálnak a népek bekebelezésére, de a nemzeteket beolvasztó „óceánokban” mindig maradnak apró szigetek. Ezeket a zárkózott közösségeket nagyon nehezen vagy sohase képes magába olvasztani a hódító nemzet. Az apró kis néptörzs antropológiailag már régen azonos lehet az őt körülvevő többi néptörzzsel, elvesztheti hagyományait, történelmét, sőt akár a nyelvét is! De valamilyen rejtélyes okból szilárdan őrzi a gondolkodásmódjának különleges logikai rendszerét, amelyet manapság - talán helytelenül - identitásnak nevezünk. A tartós zárkózottság, az örökös készenlétet követelő védekezési reflex hasonlóvá formálja az elszigetelt népek szokásait, vallását, legendáit, sokszor még a művészetét és folklórját is. Az ilyen népek könnyen megtalálják egymásban a „rokoni” vonásokat még akkor is, ha ezek valóságalapja valóban csak a mesékben létezik. Ilyen alapon a magyarnak valóban rokona a finn, a manysi, az ujgur, de a tibeti, a sumér és még a perui indián is. De nem azért, mert valaha közös őseik, hazájuk volt. Ellenkezőleg! Sorsuk közös vonása az volt, hogy világéletükben elszigetelten éltek és örökké hadakozniuk kellett az őket körülvevő idegen népekkel. Ilyen alapon Körösi Csorna Sándor Ázsiában valóban megtalálta a magyar nép rokonait. Hiszen azok között talált otthont, akiknek az elszigeteltségből fakadó elhivatottság évezredeken át megőrizte nyelvük ősi logikai rendszerét. Talán azért tudott egyedül megbirkózni a tibeti szótárral, mert szerte a világon minden apró néptörzs rokonnak fogadja el a magyar gondolkodásmódot. Elixír A veszélyes hulladékok tárolása mind a mai napig nincs megoldva Archív-felvétel Á biológiai hulladék ötven százaléka feldolgozható műtrágyának. A tartós zárkózottság hasonlóvá formálja az elszigetelten élő népeket. Mozaik Arc- és jellemvonások Krisztus előtt 200 körül egy szicíliai görög kolónián Empedoklész görög filozófus állította össze az arcvonások értelmezésének első rendszerét. Az első, fiziognómiával foglalkozó mű szerzője pedig maga Arisztotelész. A középkorban az arcolvasás egyik legkiemelkedőbb képviselője Johann Kaspar svájci tudós, aki négykötetes művében az arcvonásokból próbált következtetni a belső tulajdonságokra. A XIX. század második felében az olasz Cesare Lomboso bűnözők koponyájának vizsgálatára támaszkodva megállapította, hogy a bűnözőket bizonyos külső vonások is jellemzik. Az olasz fiziognómusok kutatásainak legújabb eredményei is azt igazolják, hogy összefüggés van az arc jellegzetességei és a jellemvonások között. Szerintük a szemöldök feletti két kisebb kidudorodás azt mutatja, hogy az illető kitűnő emlékezőtehetséggel rendelkezik. Egy kis bemélyedés a homlok közepén gondolkodó típusra utal. Az óvatosak pofacsontjai nem állnak ki, és nyitott, önmagát szívesen mutogató az, akinek markáns az orra és kicsinyek az ormyílásai. Lieta Vitali olasz fiziognómus szerint bizonyos arcizmaink mozgása is tükrözi érzelmeinket és jellemvonásainkat. Például a szemöldök feletti izom mozgása meglepetést, kíváncsiságot jelez, a fülcimpa mozgása érzelmi kiegyensúlyozottságra utal, a szemfogak feletti izmok mozgása pedig azt mutatja, hogy érvényesíteni próbáljuk akaratunkat. Új remény Most először sikerült amerikai orvosoknak fagyasztott állapotban tárolt, majd felolvasztott petesejtet úgy beültetni egy meddővé vált nőbe, hogy az azt követő fogamzásból egészséges ikrek születtek. Az eljárás főképp azoknak a leendő, de korosodó kismamáknak nyújthat teherbe esési lehetőséget, akiknek a petesejtjei már nehezen termékenyülnek meg, ellentétben a fiatal nőktől származó beültetett petesejttel. Ez utóbbi lehet a kismama fiatalkori sajátja is. Környezetbarát útburkolat A Mitsubishi tokiói Anyagtudományi Intézetének kutatói olyan útburkoló anyagot fejlesztettek ki, amely magába szívja és ártalmatlanítja a környezetszennyező anyagok egyik csoportját. Az útburkoló lemezek beton alapúak, felül egy centiméteres titán- dioxid, zeolit és homok (vagy őrölt üveg) keverékéből álló réteggel. A zeolit megköti a nit- rogén-oxidokat, a titán-dioxid pedig a napfény ultraibolya sugarainak energiájának felhasználásával ártalmatlan sókká alakítja azokat.
