Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-12-03 / 49. szám
Sport 1997. december 3 .15 Erdei Zsolt, a budapesti ökölvívó-világbajnokság legnagyobb felfedezettje Madár öklözött, és „felröppent” a trónra A téli olimpiák hősei (1968, Grenoble) : Jean-Claude Killy Erdei egyelőre még amatőr babérokra vágyik Archív-felvétel Zsigárdi László _____________ Má r jóval a budapesti ökölvívóvilágbajnokság előtt azt mondogatták a magyar újságíró kollégák: ahhoz egy pillanatig sem férhet kétség, hogy a hazai gárda két érmet harcol majd ki a Budapest Sportcsarnokban. Azzal is tisztában voltak valamennyien: az amatőr szorítótói búcsúzó Kovács István nyakába nem akaszthatnak más érmet, mint aranyat. A BS-ben lépten-nyomon csak arról beszéltek: vajon milyen érEgyesek féltették Erdeit, nehogy beleszaladjon egy megrendítő ütésbe. met szerez Erdei Zsolt, a vejlei Európa-bajnokság második helyezettje? Molnár Dániel, a Magyar Rádió ismert riportere a világbajnokság előtt arra a kérdésemre, mit vár Madártól, ezt válaszolta: „Egy kis szerencsével meglesz az ezüst, az elsőségre nem merek gondolni, mert ott van, ugye, a verhetetlen kubai Ariéi Hemandez...” Szántó Imre szövetségi kapitány- Erdeivel kapcsolatban - nem volt hajlandó konkrét célról beszélni: „Ha hozza a formáját és olyan bátran fog bunyózni, mint a közelmúltban, akkor az egész csarnok őt ünnepli majd...” Lehet, hogy ekkor ő már arra a bizonyos csúcsra gondolt, csak nem merte vagy nem akarta kimondani. És Madár igencsak magabiztosan „szárnyalt” a BS ringjében, a negyeddöntőben például úgy leNév: Erdei Zsolt Becenév: Madár Született: 1974. május 31. Sportág: ökölvívás, 75 kg (középsúly) Egyesület: Fekete Team- Tájfun Nevelőegyesület: KSI Nevelőedző: Szakos József iskolázta üzbég ellenfelét, hogy az az utolsó gongszót követően, pár másodpercen át azon gondolkodott, merre is van a kék sarok, hol található az edzője? Aztán az elődöntőben a német Dirk Eigenbrodtnak alaposan visszavágott a két évvel ezelőtti, Berlinben elszenvedett vereségért: .Akkor nagyon dühös voltam, mert lepontoztak a bírók, s megfogadtam, ha még egyszer találkozunk, kamatostól visszaadom a tartozásomat. Nagyon örülök, hogy ez sikerült.” Döntőbeli ellenfeléről, a kétszeres olimpiai és ugyancsak kétszeés Fehér Mihály Edző: Klein Csaba Válogatottedző: Szántó Imre Sikerek: világbajnok (1997), Eb-ezüstérmes (1996), juni- or Európa-bajnok( 1992), négyszeres magyar bajnok rés világbajnok kubai Ariéi Hernandezről csak annyit mondott: „Nincs verhetetlen bokszoló!” Ekkor sokan azon a véleményen voltak, hogy a címvédő legyőzését nem gondolhatja komolyan. Egyesek féltették Erdeit, nehogy beleszaladjon egy megrendítő ütésbe. Öcsi bácsi, azaz Szántó Imre a szokásosnál jóval idegesebben sétifikált a sportcsarnok folyosóján. „Megbeszéltük a taktikát, arra kértem Zsoltot, ne rohanjon előre, nyugodtan szur- káljon. Engedje, hogy az ellenfele kezdeményezzen, aztán majd ha lankad a nagy esélyes kubai figyelme, akkor rontson rá...” Madár olyan higgadtan öklözött, hogy a szakemberek nem akartak hinni a szemüknek! Az utolsó menet előtt mindenki tisztában volt azzal, amennyiben Erdei nem szed be egy megrendítő ütést, akkor meglesz a szenzációs győzelem. Amikor a műsorközlő bejelentette: a magyar fiú 8:2-re verte félelmetes ellenfelét, a hatezer néző (a vb során egyszer sem volt telt ház!) egy emberként ünnepelte a hőst. Percekig zengett-zúgott a „Szép volt, Madár!”, majdnem elindult a BS; a főszereplő, Erdei Zsolt sírt, a Mester, Szántó Imre szintén a könnyekkel küszködött - a nézők meg tomboltak. A kubaiak pedig természetesen dühöngtek, a pontozókat szidták; hiába no, nem szoktak hozzá a vereségiek) hez. Pedig ha tudták volna, hogy rövidesen a másik sztárjuk, Félix Savon is a rövidebbet húzza majd, akkor egészen biztos, már Hemandez teljesen megérdemelt veresége után megrohamozzák a főbírót (negyed órával később aztán össze is verekedtek a török ringbíró- val...)! Madár közben kereste a szavakat, elcsukló hangon mondta: „Nem volt bennem félsz, ahhoz kétség sem férhet, hogy Hemandez jó bokszoló, sőt azzal is tisztában voltam: kőkemény fiú áll velem szemben. Sokat köszönhetek Kovács Pistának, rengeteget tanultam tőle; holnap majd én is végigordítom az ő fináléját!” Közben a fáradhatatlan szpíker, Burján Attila, aki kezdettől fogva hitt Madár diadaláPercekig zengett-zúgott a „Szép volt, Madár!” bán, arra kérte a nézőket: „Holnap is gyertek el, hiszen újra felcsendül a Himnusz!” Mindenki tudta, hogy Kokó tiszteletére. Egy nappal később megjegyezte: „Ha a TOTÓ-meccsekre is üyen jól tippelnék, már régen milliomos lennék...” Kovács Istvánnal ellentétben Erdei Zsolt egyelőre nem lép a profik népes táborába: „Még két elsőséget szeretnék kiharcolni, mégpedig 1999-ben a jubileumi, tizedik manilai világbajnokságon, majd pedig a 2000-ben sorra kerülő sydneyi olimpián. Aztán ... Aztán már jöhet a profi ring!” Szabó Zoltán _____________ Aj ubileumi, tizedik téli ötkarikás játékoknak Grenoble adott otthont, kitettek magukért a szervezők, a korábbiaknál sikeresebb viadalt rendeztek. A házigazdák óriási örömére a francia Jean-Claude Killy bizonyult az olimpia első számú sztárjának, mindhárom alpesi számban aranyérmet nyert. Megismételte Tóni Sailer tizenkét évvel azelőtti cortinai bravúrját. A szakemberek szerint Killy jóval erősebb mezőnyben, de könnyebb pályákon diadalmaskodott, ám abban megegyeztek, hogy mindketten koruknak meghatározó egyéniségei voltak. A lesiklásban és műlesiklásban mindössze nyolc századmásodperccel ért el jobb időt, mint a második helyezett. Az óriásműlesiklást viszont biztosan nyerte, 2,2 másodpercet vert a második helyezett svájci Favréra. Rendkívül érdekes versenyt hozott a műlesiklás. Killy tizenötödikként kezdte az első futamot, amely után biztosan vezetett. Nem sokkal később viszont leszállt a köd. Csak pár méterre lehetett ellátni, a szervezők mégis a folytatás mellett döntöttek. A franciák üdvöskéje most elsőként rajtolt. Úgy tűnt, mintha hiányozna belőle az öngyilkos lendület, szélesebben, óvatosabban vezette léceit. A norvég Mjoen megelőzte, már ünnepeltek a skandinávok, amikor kiderült, hogy Mjoen kihagyott két kaput, amiért kizárták. Majd jött az osztrák Kari Schranz, elindult, s aztán csak moraj gördült végig a lejtőn. A sűrű ködben csak találgattak a szurkolók, bukott, hibázott, kiállt. Aztán újra indult, mert egy rendőr tartózkodott a pályán, s ez megzavarta. Tehát futását megismételhette. Szédületesen siklott, a legjobb idővel ért célba. Ő volt az olimpiai bajnok, teljes két óráig... Azonban a pályabírók jelentése szerint kihagyott egy kaput, ezért eredményét megsemmisítették. így nyerte Killy harmadik aranyérmét. Val d’ Iserében született 1942-ben. Első olimpiáján, Innsbruckban (1964) nem jeleskedett különösebben, az óriás-műlesiklásban ötödik lett. Ám a következő idénytől kezdve főszereplővé lépett elő. A grenoble-i játékok előtti évben rendezett Világkupa-viadalokon igazolta kivételes klasszisát, huszonhárom győzelmet ért el, s fölényesen nyerte az összetett versenyért járó glóbuszt. Meglepetésre az 1968-as esztendőt eléggé gyenge formában kezdte. Panaszkodott, hogy korábbi lábtörései miatt fájdalmat érez, ezért a Rosignol vállalat speciális cipőket és léceket készített számára. A síelés Belmon- dójának is nevezett sportoló először tizennégy esztendős korában törte el a lábát, ám a kezdeti bukások ellenére A síelés Belmondójának hívták Archív-felvétel nem adta fel.,Abban az időben nagyon sokat kockáztattam, gyakran elestem, de nem féltem. Bíztam magamban, tudtam, hogy hamarosan verhetetlen leszek.” A három aranyérmet követően kijelentette, edzőként folytatja, de hamarosan a profik táborába szerződött. Két év után megunta a cirkuszt, és visszatért hazájába, ahol hamarosan beválasztották a Francia Olimpiai Bizottságba. A kilencven- kettes, albertville-i téli játékok főszervezőjeként tevékenykedett. Jelenleg a NOB vezérkarában dolgozik. Ki ő? Sportolóktól hallottuk Sampras átírja a tenisztörténelmet Több mint kétszáz hete uralja a férfi teniszezők világ- ranglistáját az amerikai Pete Sampras. Tart egyáltalán valamelyik riválisától? „Őszintén bevallom, legnagyobb ellenfelem a történelem. Roy Emerson csúcsának megjavítására vágyom, ő ugyanis tizenkét Grand Slam-címet szerzett. Egyelőre tíz elsőségnél tartok, és van még időm a többire. Addig fogok fáradozni a tenisztörténelem átírásán, ameddig végre nem sikerül.” Kiss Jenő, a példakép Kiss Jenő kétszeres testépítő világbajnok. Gondolta valaha a magyar rangelső, hogy egyszer az ő képét fogják a példaképek közé az edzőtermek falára akasztani? „Nagydarab, pufi kissrác voltam, mindig arra vágytam, hogy erős és izmos leszek. Tizennégy éves koromban mentem először az iskola pincéjében levő edzőterembe, mert igaz, hogy korábban vízilabdáztam és birkóztam, ám mindig olyan sportágat kerestem, hol nincs edző, aki dirigál, ahol én tűzöm ki a feladatot magamnak. És a testépítés pont ilyen. Arra azért valóban nem gondoltam, hogy egyszer a legrangosabb címért is versenyben lehetek.” Hagi utolsó klubja Gheorghe Hagi, a Galatasaray Isztambul harmincnégy éves román válogatott labdarúgója már látja pályafutása végét: „Kilencvenkettőben a Reál Madrid mezében negyvenhét méterről rúgtam egy gólt. Mind a százezer néző felállt és tapsolva ünnepelt. Erre szívesen emlékszem. De a Galatasarayban is nagyon elégedett vagyok, jó klub. Átigazolás már nem jár a fejemben, Törökországban szeretném befejezni pályafutásomat. Örökké nem futballozhatok. Egyelőre azonban formában vagyok, nincs bajom az egészséggel, szerződésem még egy évig szól.” Villeneuve győzelmi receptje Jacques Villeneuve, az idei világbajnok arra a kérdésre válaszolt, hogy mitől lesz valaki Forma-l-es rangelső? „Bátorság, tekintély, tiszta elme és kemény szív kell hozzá. Bátorságra azért van szükség, hogy eljussál képességeid határáig, tekintélyre azért, hogy tiszteljenek az ellenfelek, tiszta elmére pedig azért, hogy jól tudjál összpontosítani. Ugyanakkor ridegnek kell maradnod, hogy minden helyzetet helyesen mérhessél fel.” Kahn sohasem volt kiugró tehetség Archív-felvétel Kahn kapusfilozófiája Németországban a legjobb, országa nemzeti tizenegyében viszont csak másodhegedűs Olivér Kahn, a Bayern München hálóőre. Kapusfilozófiájáról vallott: „Mindig mindent a lehető legjobban akartam elvégezni. Sohasem voltam rendkívüli tehetség, ezért tartottam nagyon fontosnak, hogy fegyelmezett, célratörő és akaratos legyek. Valóban helyesnek bizonyult, hogy úgy döntöttem: átigazolok a Bayern München csapatába. Itt fejlődhettem és még fejlődhetek is, német bajnok lettem, UEFA-kupát nyertem...”
