Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-12-03 / 49. szám
1997. december 3. Sport Villanófényben Jozef Barmos, a szlovák fociválogatott másodedzője, aki Zsitvabesenyőről származik, és Éberhardon lakik Nem lehet fél gőzzel futballozni Töprengés a kispad előtt. Jobbról Jozef Jankech, középen Jozef Barmos. M. Nagy László felvételei J. Mészáros Károly Két és fél éve a szlovák labdarúgó-válogatott másodedzője. Előtte negyvenegy éves koráig futballozott: legtovább az Interben (közben egy évet a prágai Duklában töltött), majd Belgium és Ausztria következett. Jozef Barmos az Érsekújvár közelében fekvő Zsitvabesenyőről származik, s ma is falun, a Pozsonytól nem mesz- sze található Éberhardon lakik. Mindennapi teendőit azonban a fővárosban végzi vagy éppen ott, ahova tisztségéből eredően kell utaznia. Mire e sorok megjelennek, addigra már végleg eldől, hogy újabb két esztendeig marad-e a válogatottnál. Beszélgetésünk idején úgy tűnt: a honi futballvezérkar további bizalmat szavaz a Jankech-stábnak, s így Jozef Barmosnak is. Jócskán mögöttünk van már a válogatott őszi idénye. Mi a dolga ilyenkor a másodedzőnek? Pihen? Esetleg szabadságra megy? Igaz, már nem olyan sűrű a program, mint az előző hónapokban volt, de azért van mit csinálnom. Jelentéskészítés az őszi szereplésről, a bajnokság figyelése, társadalmi eseményeken való részvétel... Tehát nincs pihenés, és a szabadság Levonulóban (jobbról Kinder) egy gyengébb félidő után is csak december második felében várható. Augusztustól októberig a szlovák válogatott ritkán előforduló, nehéz sorozatot játszott végig, ráadásul roppant erős ellenfelekkel. És nem is végzett rosszul. Hetekkel az utolsó találkozó után hogyan maradt meg önben az idei futballősz? Ilyen nehéz mérkőzéssorozatra még nem emlékszem, talán az életben csak egyszer jöhet össze. Az csak tetézte a dolgokat, hogy rendre vb-selejtezők- ről volt szó, kibővítve a májusról őszre halasztott szlovák- cseh találkozóval, ami a tervezettnél nagyobb terhet rótt a játékosokra. A sok tétmeccs szerintem elszürkítette a címeres mezben való szereplést. Mert a válogatottban futballozni mégsem mindennapi esemény, ősszel viszont nagyon gyakorivá vált. Ugyanakkor nagyon közel álltunk ahhoz, hogy jobban helytálljunk. Egyetlen pontocska még jobban érzékeltette volna feltűnő szereplésünket. Nem jutottunk ugyan tovább, ami balsiker, ám néhány találkozón lehetőségeink felső határát is elértük. Egy dolgot bebizonyítottak a fiúk: teljes összpontosítás mellett bármelyik csapattal képesek kiegyensúlyozott csatát vívni. Ilyen teljesítmény(eke)t sokan talán nem is vártak a válogatottól. A kívülállónak fogalma sincs arról, mi a dolga a válogatott másodedzőjének. Legfeljebb csak azt látja, hogy állandóan a főnöke mellett van. Dönthet ön önállóan valamiről? Minden másodedzőnek olyan a mozgástere, amilyet a vezetőedzőtől kiérdemel. Ez semmilyen előírásban nem szerepel, csak azon múlik, milyen a két szakember viszonya. Szerencsésnek tartom magam, hogy Jozef Jankech velem együtt boncolgat minden kínos és kevésbé kínos kérdést. Nincsenek titkaink egymás előtt, ismerjük egymás véleményét. Többnyire mindent együtt vitatunk meg, jó észrevételeimet elfogadja. Rám tartozik az agenda, az ellenfelek feltérképezése, a mérkőzések előtti és utáni statisztikai elemzés számítógépes feldolgozása, a sajtóvisszhang összefoglalása. A felkészülés során a bemelegítést rendre én vezetem, s ugyancsak nem szól bele a vezetőedző a szöglet- és szabadrúgások gyakorlásába. Ugyanakkor olyan döntés még nem született, amelyről előre ne tudtam volna. Érzem, hogy mindegyikből kiveszem a részemet. Feltételezem, hogy Jankech mester választotta önt maga mellé. Bárki lett volna a szlovák válogatott vezetőedzője, elfogadja az ajánlatát? Mikor Jozef Jankech megszólított, biztosan bármelyik hívásra igent mondtam volna. Hiszen a jogi pályáról hívott visz- sza. Edzői képesítésem már akkor is volt, csak elfogadható ajánlásom nem. Számos idegfeszítő mérkőzést ültek végig együtt a kis- padon, mégis úgy látszik, mintha folytonos összetartás, csendes összhang, egyszóval nyugalom honolna önök között. Ez miből ered? Sohasem keletkeznek konfliktusok? Úgy érzem, a válogatottnál összeszokott teammunka folyik, mindenki kiélheti magát azon a területen, amiért felel. Nyugodt, megfontolt döntéseket hozunk, konfliktusok egyáltalán nem keletkeznek. Fut- ballfilozófiánkban és -gondolkodásunkban nagyon közel állunk egymáshoz, én kicsit robbanékonyabb vagyok, Jankech úr mérhetetlen tapasztalattal, áttekintéssel, nyugalommal közelíti meg a dolgokat. Más különbség nincs köztünk. Meddig akar még másodhegedűs maradni a válogatottnál? Nem kíván vezetőedző lenni? Ha egyszer útjaink elválnak, önálló trénerként szeretnék dolgozni. De hogy hol, arra még korai lenne válaszolni. Mert az életet amúgy sem lehet előre kiszámítani. Kiváló hátvédként ismerték a futballrajongók. Mit mentett át ebből edzői szokásaiba? Rengeteg megfizethetetlen tapasztalatot. Ezen túl elsőosztályú edzői képesítést szereztem. Hatalmas előny, amikor edzőként bele tudom élni magam a labdarúgók helyzetébe. Játékoskoromból magammal hoztam az igényességet, következetességet és az odaadást. Ugyanezt követelem a focistáktól is. Manapság nem lehet fél gőzzel futballozni, ezért kell tudatosítaniuk a fiúknak, hogy a profi labdarúgás elsősorban az ő vállalkozásuk, az ő megélhetési forrásuk. Minden kérésemet igyekszem megindokolni. Utána csak az a kérdés, hogy a játékos hajlandó vagy nem hajlandó azt teljesíteni. Évekig focizott az Interben majd külföldön, közben ötven- kétszer a csehszlovák tizenegyben is pályára lépett. Melyik csapatban ment a legjobban? Egyértelműen nem tudnám megmondani. Olyan szerencsém volt, hogy mind klubszinten, mind a válogatottban, jó kollektívákban, igazán örömteli éveket éltem át. Rossszul sehol sem ment. Időnként még most is jót focizik az újságírókkal. Erőnléte, áttekintése a pályán sokat jelent. Az edzőtáborokban a fiúkkai is szokott játszani? Egy ideje félek, több hobbijátékos ismerősöm ugyanis maradandó sérülést szenvedett. Egész pályafutásomat megúsztam komolyabb sérülés nélkül, ezért mostanában inkább futni szoktam a Kis-Duna partján. Nem rendszeresen, de előfordul, hogy a válogatott kerettagok közé is beállók. Feldob az ilyesmi. Kevesen tudják önről, hogy Zsitvabesenyőről származik, és hogy magyarul is beszél. Futballrajongó olvasóinkat akár anyanyelvükön is köszönthetné... Név: Jozef Barmos Született: 1954. augusztus 28-án, Nagysurányban Családi állapota: nős; lánya, Zuzana huszonkét éves, fia, Pavol tizenhat és fél éves, unokája, Adam kilenc hónapos Kedvenc időtöltése: együtt- lét a családdal, kerti foglalatoskodás, sportirodalom olvasása Legnagyobb öröme: amikor elvégezte a jogot, és az okleÉdesanyám szlovák, édesapám magyar. Amikor Besenyőn átköltöztünk a falu magyarok lakta részére, az utcán megtanultam magyarul, különben szlovák iskolákat végeztem. A konyhanyelvet beszélem, de a komoly vélemény- nyilvánítás már nehéz nekem. Olvasni is tudok, sőt írni is, mert a gyónáskor a bűnöket papírra kellett vetni, a pap pedig magyar volt. Magyarul mondom: „Üdvözlöm a Vasárnap olvasóit, mindenkinek sok sikert kívánok”. Abban már nem vagyok biztos, hogy ezt hibátlanul le is írnám. vélosztáskor felesége karján ülő lánya virággal gratulált neki. Ugyanez az öröm megismétlődött fia, majd unokája születésekor is. Legnagyobb csalódása: amikor az ember bizonyos helyzetekben tehetetlenné válik Kedvenc politikusa: nincs Kedvenc sportolója: sohasem volt ilyen, mindig azokat csodálja, akik a sportban az előrehaladás iram- díktálói Névjegykártya Kurlózumkotár Huszonhat szlovák az NHL-ben Szinte naponta találkozhatunk a híranyagokban az észak-amerikai profi jégkorongligában (NHL) szereplő szlovák játékosok nevével. De vajon hány hazánkfia ütötte már a korongot valamelyik NHL-csapatban? Eddig (november húszadikáig) huszon- hatan vannak: Stan Mikita (Chicago Blackhawks), Peter St’astny (Quebec Nordiques, New Jersey Devils, St. Louis Blues), Anton St’astny (Quebec Nordiques), Marián St’astny (Quebec Nordiques, Toronto Maple Leafs), Peter Ihnacâk (Toronto Maple Leafs), Miroslav Ihnacâk (Toronto Maple Leafs, Detroit Red Wings), Igor Liba (New York Rangers, Los Angeles Kings), Dusan Pasek (Minnesota North Stars), Peter Bondra (Washington Capitals), Jergus Baca (Hartford Whalers), Zdeno Ciger (New Jersey Devils, Edmonton Oilers), Pavol Demitra (Ottawa Senators, St. Louis Blues), Ivan Droppa (Chicago Blackhawks), Zigmund Pâlffy (New York Islanders), Robert Petrovickÿ (Hartford Whalers, Dallas Stars, St. Louis Blues), Jozef Stümpel (Boston Bruins, Los Angeles Kings), Miroslav Satan (Edmonton Oilers, Buffalo Sabres), Róbert Svehla (Florida Panthers), Richard Zednik (Washington Capitals), Jozef Ciemy (Edmonton Oilers), Ladislav Karabin (Pittsburgh Penguins), Róbert Döme (Pittsburgh Penguins), Marián Hossa (Ottawa Senators), LubomirVaic (Vancouver Canucks), Ivan Ciernik (Ottawa Senators), Zdeno Chára (New York Islanders). Piros helyett sárga Ha létezik angol fair play (miért ne létezne?), akkor Paul Durkin sportszerűségi díjat érdemelne. A szóban forgó futballbíró Gary Pallistemek piros lapot adott az egyik bajnoki mérkőzésen. A Manchester United válogatott hátvédje annak rendje s módja szerint levonult a pályáról. Ám a találkozó után a játékvezetőnek kétségei támadtak saját ítélete jogos voltát illetően. Mielőtt a fegyelmi bizottság tárgyalni kezdett volna Pallister vétkéről, Durkin merőben új dolgot művelt. Videóról megtekintette a mérkőzésjelenetet. S lön csoda: a bíró úgy vélte, a több kameraszemszögből rögzített eseten látható Pallister-féle szabálytalanság nem ér meg egy pirosat, ezért a videófelvétel elemzéseként csak sárga lapot írt be a találkozójegyzőkönyvébe. Hát ilyen is létezik a hűvös Albionban. A hét fotója, avagy Dancy Trucker jégrehuppanási kísérlete Miké Stapleton bodicsekje nyomán a Montreal-Phoenixjégkorong NHL- mérkőzésen. CTK-felvétel
