Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-12-03 / 49. szám
4 1997. december 3. Háttér Lenin alvószámlája Elfelejtette felszámolni? Lehet, hogy Lenin elfelejtette felszámolni svájci bankszámláját, mielőtt elhagyta az országot, hogy Oroszországba visszatérve, élete további részét a forradalomnak szentelje? A kérdés talán már örökre megválaszolatlan marad. Tény viszont, hogy a svájci bankokban vezetett, ám évtizedek óta érintetlen, úgynevezett alvószámlák tulajdonosainak nemrégiben közzétett listáján szerepel egy Vlagyimir Uljanov is, ez pedig köztudottan Lenin eredeti neve volt. Lehetséges, hogy a számla valóban az októberi forradalom vezetőjének tulajdona volt, de az sem kizárt, hogy egyszerű névazonosságról van szó. A szóban forgó számlát németes írásmóddal, Wladimir Ulianow néven vezette az egyik bank. A svájci bankszövetség szóvivője nem volt hajlandó elárulni, hogy pontosan melyik intézményről van szó. A számlán nem egészen 100 svájci frankot őrzött ismeretlen tulajdonosa. Kétségtelen, hogy Lenin Zürichben élt száműzetésben, mielőtt 1917 áprilisában elhagyta volna Svájcot, hogy Oroszországba visszatérve élére álljon annak a forradalomnak, amely akárhogyan is, de megváltoztatta a világtörténelmet. Nincs biztos adatunk arról, hogy az „igazi” Leninről van- e szó - mondta a szóvivőnő. Nem a bankszövetség tiszte az „alvószámlák” tulajdonosainak kinyomozása, és a letétekkel kapcsolatos bármilyen követelést a bankok csakis jogi csatornákon keresztül hajlandóak figyelembe venni - tette hozzá. A svájci bankok először júliusban, majd október végén tettek közzé egy-egy listát az 1945 előtt nyitott és évtizedek óta pénzmozgás nélküli bankszámláknak a tulajdonosairól, így próbálván hozzájárulni ahhoz, hogy a holocaust áldozatai, illetve leszármazottaik hozzájuthassanak a pénzhez. Panoráma Gandhi özvegye belép a politikába Sonia az indiai Kongresszus Párt élén? Egy nap Eupenben, a belgiumi németek központjában Hetvenezren a francia nyelvtengerben A Magyar Polgári Párt küldöttsége a német ajkú közösség tartományi parlamentjének széksoraiban. Gondolataikat, különösen az elhangzott tájékoztatók után, nem nehéz kitalálni. A belgiumi németek a központi államhatalom lebontása után önmaguk dönthetnek az identitásukat megőrző sorskérdéseikről. Sonia Gandhi, az 1991-ben meggyilkolt Radzsiv Gandhi miniszterelnök özvegye a jelek szerint elszánta magát arra, hogy elvállalja az indiai Kongresszus Párt vezetését, amelynek élén egykor férje is állt. Az 50 éves, olasz származású Sonia Gandhit évek óta győzködi a hatalomból tavaly kiszorult párt, amely a Gandhi-mí- tosz révén szeretné ismét növelni népszerűségét. A The Times of India című lap a párton belüli forrásokra hivatkozva azt írta, hogy Gandhi asz- szony nem szemlélheti tovább csendben a párt hanyatlását, és kinyilvánította készségét, hogy kézbe vegye annak vezetését. Sonia Gandhi 1968-ban kötött házasságot Radzsiv Gandhival, akivel cambridge-i tanulmányai során ismerkedett meg. Felvette az indiai állampolgárságot, jól beszél hindiül és szárit visel. Két gyermek anyja. Szigorú biztonsági védelem alatt Újdelhiben él, ahol aktív társasági életet folytat. A Kongresszus Párt, amelynek élén egykor Nehru, majd Indira Gandhi, s utána fia, Radzsiv állt, negyven éven át uralta az indiai politikai életet, míg 1996-ban kiszorult a hatalomból. Támogatja az Inder Kumar Gudzsral vezette balközép koalíciót, s ezáltal ellenzékben tartja ősellenségét, a hindu nacionalista pártot. Élén jelenleg a 82 éves Szitaram Keszri áll, aki több ízben hangoztatta, hogy szívesen átadná tisztjét Sonia Gandhinak. Az AFP által idézett elemzők ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy Gandhi asszony fő indítéka az lehet, hogy megakadályozza egy, a volt férjét is érintő korrupciós botrány bizonyítékainak fel- használását. Radzsiv Gandhit annak idején azzal vádolták, hogy kenőpénzt fogadott el a svéd Bofors AB-tól, amely 50 millió dollárt fizetett egy 1,3 milliárd dolláros fegyverüzlet megszerzéséért. A vizsgálat a mai napig folyamatban van. The India of Times SZILVÁSSY JÓZSEF ____________ Fo lytatás az előző számból Vendéglátónk szemmel láthatóan megkönnyebbül, amikor az oktatásügyről kérdezzük. Az iskolák itt német nyelvűek. Az első négy osztályban heti két órában franciául is tanulnak. A felsőbb négy tagozaton és a gimnáziumokban az angol is kötelező. A bizonyítványok egynyelvűek. Kizárólag németek... Vallon tannyelvű iskola a német nyelvterületen nincs, elvben lehetne, ha valamelyik településen legalább öt szülő kémé. Ilyen kérvény azonban máig nem érkezett, mert itt - egész kevés kivételtől eltekintve - német ajkúak élnek. Újabb kérdésemre széttárja a karját: Önálló német egyetem? Minek az, kérem? Tárva a nagyvilág, az Európai Unió valamennyi híres egyeteme. Aki akar, bárhol tanulhat. Kilépek az épületből, nézelődöm a dimbes-dombos utcákon. Nem is olyan könnyű itt szót érteni, mert a helyi lakosok többsége vendéglátóinkkal ellentétben nem az irodalmi németet beszéli, ráadásul elég sok francia jövevényszó keveredik a nyelvükbe. - Langsam, bitté - ismételgetem újra meg újra. Ottó Schmidt már nyugdíjas, ő kérés nélkül is szinte megrág minden szót. Bizony, sok mindent átéltem. Negyvenöt előtt Hitlerék garázdálkodtak itt, utána elítéltek vagy tizenötezer belgiumi németet kollaborálásért, aztán egy ideig csak otthon beszéltünk németül, az utcán inkább A bizonyítványok egynydvűek. Kizárólag németek... franciául szólaltunk meg. Mára mindez, hála istennek, csak rossz emlék. Ma szabadon használhatom anyanyelvemet, itt már senkit sem érdekel, ki milyen nyelven beszél. Leánygyermeke férjével együtt az egyik közeli faluban él. Únokája a németországi határvárosban, Aachenben dolgozik egy híradástechnikai üzemben, kisebbik unokája Kölnben joghallgató. A nagyobbik hetente hazajár, nem nagyon tetszik neki ott, de errefelé sokkal kevesebb a munkalehetőség. Hansi viszont jól érzi magát Kölnben. Joachim Derdula fiatalember, kereskedő, szüntelenül rója az Európai Unió sztrádáit. Szülővárosában három szaküzletet és két vendéglőt tart fenn. Saját sörfőzdéje is van. Sokat száguldozom, de jól élek. Ma még élvezem az utazást, a változatosságot. Ha ráunok, kocsmáros leszek Eupenben! Én főzöm a legjobb sört Európában! Kérésemre elvezet egy helyi vallon kereskedőhöz, Michel Detorouix-hoz. Ő azon kevesek egyike, aki ide nősült. A németek itt zárkózottak, leginkább egymás között kötnek házasságot. A családban többnyire csak németül beszélünk, hétéves gyerkőcünk azonban már franciául, sőt angolul is elég jól cseveg. Nincs nekem itt semmi bajom, egyébként is magam döntöttem úgy, hogy itt fogok élni. Sérelem? Csak egyet tudok említeni. Tavaly franciául töltöttem ki az adóbevallási ívet, s a helyi hivatal visszaküldte, azzal az indokkal, hogy itt a német a hivatalos nyelv. Pedig vallon régióban élünk, tehát a német mellett a francia is hivatalos. Legalábbis papíron. Nem nagy ügy, kitöltöttem az egészet németül... Felballagok a helyi stadionba. A húszezer lélekszámú kisvárosnak a központi pályáján kívül négy füves edzőpályája van, valamennyi villanyvilágítású. Mindenhol öles plakátok hirdetik, hogy holnapután a Bayern Leverkusen játszik itt barátságos mérkőzést. Lassanként söA németek zárkózottak, leginkább egymás között kötnek házasságot. tétedik, kigyúlnak a fények az edzőpályákon és a városban is. Indulnánk vissza, Brüsszelbe, de autóbuszunk nehezen tud megtérni a szűk utcában. Mindkét irányban leáll a forgalom, pillanatok alatt hosszú kocsisor torlódik össze. Senki sem dudál, senki sem átkozódik. Csak egy férfi szól oda kajánkodva: Nehéz a mozgás az európai úton, ugye? Kórusban csattan fel a válasz: Nyugi, mi is megtanuljuk... Valaki hozzáteszi: - Ha csak rajtunk múlna... Két esztendeje adták át a belga rádió német nyelvű regionális adásának új, szupermodern székházát. Ez a rádió hétköznap hattól este tízig, hétvégeken pedig éjfélig sugároz a jelek szerint nemcsak Eupen környékén, hanem Észak-Németországban is népszerű műsorokat. Kubik Katalin- és archív-felvétel Az EU és a munkanélküliség Régi nóta, új kotta Gyévai Zoltán A tizenötök már huzamosabb ideje szélmalomharcot vívnak a munkanélküliséggel. A foglalkoztatás immár öt éve elmaradhatatlan témája az Európai Unió állam- és kormányfőinek találkozóin, a munkahelyeiket vesztő polgárok száma mégis feltartóztathatatlanul gyarapszik. Idén elérte a 18 milliót, ami a duplája az amerikainak, a japánénak a háromszorosa. Jacques Santer, a brüsszeli bizottság elnöke a nagy előd, Jacques Delors nyomdokain haladva egyik életcéljának tartja a munkahelyek teremtését. Santer korábban többször is hiába próbálkozott közösségi jogosítványokat szerezni a munkanélküliség elleni keresztes hadjáratban, a tagállamok féltékenyen őrizték hatáskörüket. Mára azonban egyértelművé vált, hogy egyéni akcióval nem sokra mentek- az összefogás hatásosabb fegyvernek ígérkezik. A munkafronton különösen az EU Herkulesének számító Németország veresége szembetűnő: a munkanélküliség idén ősszel elérte a 4,5 milliót, amely még a 30-as évek első felének rekordját is felülmúlja. Ezúttal mégsem kilátástalan a harc. A tizenöt tagállam gazdasága, úgy tűnik, tartósan növekedési pályára állt, s ez a körülmény soha vissza nem térő alkalmat kínál a nélkülözhetetlen sebészeti beavatkozások elvégzésére. Szakértők éppen abban látják az eddigi sikertelenség okát, hogy az EU a ciklikusan bekövetkező fellendülés idején rendre elszalasztottá a strukturális munkanélküliség elleni fellépést. A vita az utóbbi időben többek között arról folyt, hogy van-e értelme konkrét és számszerűsített célok megfogalmazásának. A bizottság a számok bűvöletében elő is terjesztette elképzeléseit. Eszerint az EU-ban a foglalkoztatottak arányát öt éven belül a jelenlegi 60,4 százalékról 65 százalékra kell növelni, a munkanélküliség pedig hasonló időszak alatt a jelenlegi 10,6-ról 7 százalékra csökkenhet. Összességében a Santer-számok öt év alatt 12 millió új munkahely teremtését irányozták elő. A kormányok azonban irtóznak a konkrét kötelezettségek vállalásától, amelyeket egy napon számon lehet kérni tőlük. A százalékok rögzítése Bonn-nak volt legkevésbé az ínyére. Végig kitartott amellett, hogy a foglalkoztatási politika elsősorban nemzeti ügy. A kompromisszum értelmében a tagállamok közös, mindenkire érvényes irányelveket fogadnának el, amelyeket a kormányok nemzeti akciótervek formájában valósítanak meg, figyelembe véve az ország specifikus helyzetét. A tagállamok, a bizottság és a szociális partnerek minden év végén közösen értékelik az illető ország erőfeszítéseit, és ha szükséges, ajánlásokat fogalmaznak meg. Szankciók ugyanakkor senkit sem fenyegetnek. A közösség tagjai javítani akarják a munkaerő elhelyezkedési lehetőségeit. A csomag legkonkrétabb pontja: a tagállamok mindent megtesznek azért, hogy a fiataloknak hat hónap munkanélküliség után munkát, képzést vagy gyakorlatot ajánljanak. A felnőttek egyéves kihagyást követően számíthatnak hasonló segítségre. A tervek között szerepelt, hogy uniós szinten az eddigi tíz százalékról 25-re emelik a képzésben részesülő munka- nélküliek számát. Ezt a számot azonban Bonn túlságosan magasnak találta. Javítani kívánják a vállalkozói kedvet, az új vállalkozások beindításának megköny- nyítésére csökkentik az adminisztrációs akadályokat és pénzügyi terheket, vállalkozóbarát adókörnyezetet alakítanak ki.
