Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-12-03 / 49. szám

Modern élet 1997. december 3. 5 Lux Elvira, a neves magyarországi szexuálpszichológus szerint: A szexben is nevén kell nevezni a dolgokat Az emlékezet minősége nem mindiga kor függvénye A ritka dolgok mélyebb nyomot hagynak Az emlékezés „optikai csalódásai” Gaál László_________________-Velünk, nőkkel nagyon kiszúrt a Világfelelős, amikor megalko­tott, aki ugye, maga is férfi volt- kezdte a nő és a férfi szexuális különbségeinek ecsetelését Lux Elvira neves budapesti szexuál­pszichológus a nemrég Nagy- megyeren tartott előadásában. Az egyetemi tanár egykori tanít­ványának, Bordás Sándornak Szexposta című, a Vasárnap azonos nevű rovatában közölt írásaiból összeállított és a Lilium Aurum könyvkiadó gon­dozásában megjelent könyvét mutatta be a szerző jelenlété­ben. Azt megelőzően azonban rendkívül érdekes, őszintén nyi­tott és humorral is fűszerezett előadásában beszélt a szexuali­tásról, a szexuális problémákról és a szexualitásra való nevelés fontosságáról. Lehet, hogy né­hány olvasót megbotránkozta­tunk, ha az előadó néhány egé­szen őszinte mondatát is idéz­zük, de gondolom, hogy a nagymegyeri és az azt néhány nappal megelőző dunaszer- dahelyi előadások résztvevőit sikerült meggyőznie, hogy a szexualitás nem kezelhető tabu­ként. Igenis foglalkozni kell ve­le, és még ha egyeseknek néha kínosnak tűnik is, nevén kell ne­vezni a dolgokat. Mint ahogyan a tanárnő is ne­vén nevezte azokat, amikor ar­ról beszélt, hogy a nemek közöt­ti különbség már a férfivá vagy nővé válás kezdetén megmutat­kozik. Míg a fiúknál az éjszakai magömlés erotikus álom és ne­mi kielégülés közben történik, a lányoknál az első menstruáció legfeljebb olyan örömet okoz, hogy „lám, már nő vagyok”, de nemi kielégülést nem jelent. Hasonlóképpen a nemi életben is nagyon eltérőek a férfi és a nő igényei. Az előadó szavaival a férfi a nőre „ráfordul, lefordul, falnak fordul, jóccakát”, míg a nőnek sokkal többre van szüksé­ge a kielégüléshez. A legtöbb vá­lásnak, a házasság megromlásá­nak is az az oka, hogy a nő „fri­giddé” válik, ami azonban legtöbb­ször egyáltalán nem valódi frigiditás, csak éppen képtelen a kielégülésre. En­nek oka pedig leg­többször az, hogy a férfi képtelen a meg­felelő előjátékra, mindjárt a lényegre tör.- Nem tudom, miért hiszik a férfiak, hogy a szex lóver­seny .- A férfiak vi­szont a leggyakrab­ban merevedési panaszokkal vagy korai magömlés problé­májával keresik fel a pszicholó­gust. Legtöbbször ezeknek is pszichikai háttere van. Mert ha a férfinak egyetlenegyszer nem sikerül a dolog, attól kezdve szorongani kezd, hogy esetleg legközelebb sem megy majd, és éppen e szorongás miatt nem is fog menni. Azt is megtudhattuk az elő­adásból, hogy a fiúknál, akiknél az éjszakai magömlés általában már tizenhárom éves korban je­lentkezik, viszont rendszeres nemi életet 18 éves koruk előtt nem élnek („mert az, hogy Jan­csi titokban megdugja Marcsát, még nem nemi élet”), kimon­dottan hasznos az önkielégítés. „Amelyik fiú nem maszturbál, nem normális” - véli a doktornő és kimondottan ostobaságnak nevezte egy 1760-ban megje­lent tanulmány állítását, misze­rint az önkielégítés gerincsor­vadáshoz vezethet. A lányoknak viszont egyáltalán nem ajánlja a maszturbálást, mert ha rászoknak, később, a normális közösülés során, kép­telenek lesznek eljutni a csúcs­ra. Innen is eredhet aztán a há­zasság megromlásának egyik leggyakoribb oka: hogy a nő mí­meli az orgazmust. Merthogy minden lány férjhez akar men­ni, és amíg lány, addig nyög, li­heg és visít a férfi alatt, de ha már férjhez ment hozzá és szült neki két gyereket, nem érdeke a mímelés. A férfi pedig más nő után néz, akit „igazán ki tud elé­gíteni”, és nem veszi észre, hogy a másik is csak megjátssza az or­gazmust, hogy őt elcsábítsa. Az előadáson arról is szó volt, hogyan kel­lene megoldani a szexuális nevelést az iskolában. Azt sem­miképpen nem a gyerekek tanítójá­nak kellene végez­nie, mert könnyen elveszítheti a tekin­télyét a diákjai előtt. Ezt az előadó na­gyon szemléletesen ki is fejtette: „Kép­zeljék el, hogy egy vénkisasszony bioló- giatanámőt bízná­nak meg a családi életre való ne­veléssel. Könnyen előfordulhat, hogy a 13-14 éves diáklány fel­ajánlja neki: tanárnő, ha fizeti a kólámat, majd én elárulom ma­gának, hogyan kell azt csinál­ni!” Az előadást követő vita során azonban kiderült, hogy azért ez nem egészen így van, nem min­den diák ennyire felvilágosult. Az egyik fiatal helybeli tanítónő elmondta, hogy a szünetben a tanítványai, tizenéves lányok, elárulták neki, hogy nem sokat értettek az előadásból, azt sem tudták például, mi az orgazmus. Ez is bizonyítja, hogy a szexuális nevelés terén mennyi pótolni­való van. Hogy igenis szükség lenne több, az említetthez ha­sonló előadásra. De még inkább arra, hogy pedagógusokat, pszi­chológusokat, orvosokat készít­senek fel arra, hogy felvilágosí- tó-nevelő munkát végezzenek az iskolákban, éppen a legérzé­kenyebb korban lévő fiatalok között. Az idősebbek pedig a Va­sárnap Szexposta rovatából is megtudhatnak egyet s mást, amit rég szerettek volna meg­tudni, csak szégyellték megkér­dezni. A környezetünkben tapasztalt jelenségeket gyakran nem úgy észleljük, vagy nem úgy raktá­rozzuk el az emlékezetünkben, ahogyan például egy számító­gép, az „ideális megfigyelő” ten­né. Vannak furcsa következe­tességgel, makacsul ismétlődő tévedéseink. Az emlékezésnek ezek az „optikai csalódásai” azért is különösen érdekesek, mert bonyolult gondolati épít­ményeinkben - például bizo­nyos embercsoportokról alko­tott véleményünkben - olykor egy-egy ilyen nem is sejtett ész­lelési hiba nyomai ismerhetők fel. Az egyik ismétlődő tévedés nyo­mait először L. J. Chapman mu­tatta ki egy kísérlettel 1967- ben. Chapman egy szópárokból álló lis­tát mutatott a részt­vevőknek. Minden szó egy másik szóval alkotott párt, és va­lamennyi pár ugyanannyiszor for­dult elő. A listán egyetlen furcsaság volt: a sok, viszony­lag rövid szó közt két eléggé hosszú is szerepelt. Ennek döntő jelentősége volt: a résztvevők utólag mindig túlbecsülték a két hosszú szó al­kotta pár gyakoriságát. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a különleges, ritka dolgok mélyebb nyomot hagynak az emlékezetünkben, mint amek­kora a valóságos szerepüknek megfelelne. Erre a megfigyelésre alapozott Hamilton és Gifford 1976-ban egy kísérletet, amely nagyvona­lakban már valós élethelyzetet próbált modellezni. A kísérlet­ben részt vevő személyeknek a kutatók megmutattak egy ma­gatartásformákat leíró listát. Közölték, hogy e magatartásfor­mák két csoport tagjaira vonat­koznak. Az A csoportba kétszer annyi ember tartozik, mint a B- be, s a listán kétszer annyi meg­állapítást találnak az A-ról, mint a B-ről. A kutatók úgy állították össze a listát, hogy azon mind­két csoportról jóval több pozitív megállapítás szerepelt, mint ne­gatív, s az egyes csoportokra vo­natkozó megállapítások között a pozitív és a negatív állítások aránya egyenlő volt. A Chapman-féle kí­sérlet alapján nem nehéz megjósolni az egyébként eléggé meghökkentő ered­ményt: a résztvevők azokra a megállapí­tásokra emlékeztek a legjobban, ame­lyekben a kisebbségi csoport neve (B) egy negatív magatartás- formával együtt for­dult elő. A két ritka elem együttes megjelenése javí­totta az emlékezési teljesít­ményt! Ily módon látszólagos, hamis összefüggés alakult ki a kisebbségi csoport és a negatív vonások között. Rajtakaptuk magunkat? Talán az emlékezet torzítása az előíté­letek egyik forrása? ÉT Lux Elvira pszichológus szerint a szexualitás nem kezelhető tabu­ként Somogyi Tibor felvétele A nemi életben szintén nagyon eltérőek a férfiak és a nők igényei. Az emléke­zés optikai csalódásai befolyásol­hatják a vélemé­nyünket. Mozaik Apatej Egy új felfedezés szerint bizo­nyos emlősöknél a kispapák­ban is tejelválasztásra emlé­keztető folyamat kezdődik szü­lés előtt. A furcsa felfedezést a wisconsini egyetem főemlő­sökkel foglalkozó kutatói tet­ték. Kimutatták, hogy azoknak a hím oroszlánmajmocskáknak a vizeletében, amelyeknek a párja várandós volt, nagyjából két héttel a szülés várható idő­pontja előtt megemelkedett a prolaktin szintje. A kezdő kis­papáknál, akik első utódjaikat várták, kevésbé, míg a tapasz­talt apukák esetén jobban. (A prolaktin felelős a tejtermelés beindításáért, s a terhesség vé­ge felé a nőstényekben folya­matosan emelkedik a szintje.) Egyelőre még homály fedi, hogy mi a biológiai haszna a prolaktintermelésnek az apák esetében. Ismeretes, hogy stresszhelyzetekben megemel­kedik a prolaktinszint a főem­lősök szervezetében, s ugyan­akkor nő a kortizolszint is. Az utód érkezése előtt viszont nem emelkedik a kortizolszint, vagyis a prolaktin termelődése mégsem függ össze a stresszel. A valódi ok tehát még ismeret­len. Egy elképzelés szerint a megemelkedett hormonszintre talán azért van szükség, hogy az apák el tudják viselni maguk körül az utódjaikat. thl Nátha ellen nincs orvosság Egy ironikus megállapítás sze­rint: „A nátha egy hétig is el­tarthat, ha nem teszünk elle­ne semmit, gondos ápolás és gyógyszerezés mellett viszont hét nap alatt gyógyul.” Ezt a mondást látszik megerő­síteni az a felfedezés, hogy a náthát vírus okozza, amely­nek támadásával szemben te­hetetlenek vagyunk. Ugyan­akkor a vírus kísérőjeként a megbetegedések 60 százalé­kában baktériumok is előfor­dulnak, főként a Haemophilus influenzae és a Streptococcus pneumoniae. Ezért sokan szednek antibiotikumokat a nátha ellen. Egy olasz vizsgá­lat eredménye szerint csak minden ötödik betegen segít a gyógyszer, s náluk is csak ke­véssel rövidíti meg a betegség lefolyását. Ugyanakkor a sok antibiotikum kedvez a rezisz- tens (az antibiotikumokkal szemben ellenálló) baktéri­umtörzsek kifejlődésének, aminek az lehet a következ­ménye, hogy ha súlyosabb be­tegségünk támad, az antibio­tikumok hatástalanok marad­nak. Ezért az orvosok szerint nátha ellen ne szedjünk anti­biotikumot, mert az így is csak egy hétig tart. NS-thl

Next

/
Thumbnails
Contents