Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-12-03 / 49. szám

Politika 1997. december 3. 3 Orbán Viktor szerint Magyarországnak nem érdeke Szlovákia kihagyása az EU-ból Sajnálatos a kimaradás „A következő kormánynak olyan politikát kell folytatnia, amely nem érzi nyűgnek, ha egyeztetnie kell a határon túli magyarokkal az őket érintő ügyekben.” Somogyi Tibor felvétele P.Vonyik Erzsébet __________ Orbán Vi ktort, a magyar pártok népszerűségi listáján jelenleg az MSZP mögött második helyen ál­ló Fidesz elnökét elsősorban az Országgyűlés integrációs bizott­ságának elnökeként kérdeztük. A napokban ön első kézből tájé­kozódott az Európai Unió köz­pontjában arról, miként képzelik el az Unió bővítését, amelyről december 13-án lesz végső döntés. Az ügyek mostani állása szerint valószínűsíthető, hogy három ka­tegóriába fogják sorolni a teljes jogú tagságra jelentkezett orszá­gokat. Az elsőbe tartoznak azok, amelyekkel megkezdik a csatla­kozási tárgyalásokat. A második csoportba azok az államok kerül­nek, amelyek eleget tesznek az Uniós tagság politikai feltételei­nek, de a gazdaságuk még nincs olyan állapotban, hogy a tárgya­lások megindíthatóak legyenek. És van egy harmadik kategória: ebbe egyedül Szlovákia tartozik olyan országként, amely nem tel­jesíti a felvételi tárgyalások előfel­tételéül szabott politikai kritériu­mokat. Az ön egyik nyilatkozata szerint a kérdés csak az, miként csoma­golják be az elutasító döntést. Szlovákia esetében a csomagolás nem okoz különösebb gondot, s nyilván a döntést nem is fogják csomagolni. Ez azokra az orszá­gokra vonatkozik, amelyek a poli­tikai szempontoknak eleget tesz­nek, de gazdaságuk egy később elkezdett reformfolyamat miatt még nincs megfelelő állapotban. Esetükben az a cél, hogy az Unió egy negatív döntéssel ne lassítsa le ezt a folyamatot. Az Európa Parlament külügyi bi­zottsága szintén elmarasztalta Szlovákiát. Pozsonyban rosszal­lást váltott ki a bizottság egyik tagjának, Habsburg Ottónak a módosító javaslata, amellyel úgy­mond még rátett egy lapáttal és főleg neki tulajdonítható Szlová­kia kipellengérezése. Miként lát­ta ön a történteket? Teljesen másként látom. Én ott voltam 1997 júliusában, amikor az Európai Unió bizottsága elő­terjesztette az Európa Parlament számára a felvételi tárgyalásokra vonatkozó javaslatát. Ennek több pontjával nem értettek egyet a parlamenti képviselők. Egyetlen olyan pont volt, amely tekinteté­ben osztatlan egyetértés uralko­dott és helyeslő taps fogadta a bi­zottság döntését. Ez pedig arra vonatkozott, hogy bejelentették: Szlovákiával a politikai demokrá­ciában mutatott gyenge teljesít­ménye miatt meg sem kezdik a tárgyalásokat. Ez a bejelentés, mondom, az Európa Parlament ülésén tapsot kapott, s én szomo­rúan hallgattam ezt, Magyaror­szágnak ugyanis nem érdeke északi szomszédjának kihagyása. Ám azt mondani, hogy egyetlen embernek bármifajta befolyása lett volna az eseményekre, nos, ez az állítás túlzásnak és alaptalan­nak tűnik. A belépési tárgyalásokon a ma­gyar félnek milyen prioritásokra kellene összpontosítania? Az Unióban alkalmazott környe­zetvédelmi normák tekintélyes részét mi nem tudjuk átvenni, itt mindenképpen átmeneti köny- nyítésekre lesz szükség. A mező- gazdaság területén is lesznek ilyen kérdések. Illetve az Uniónak is lesznek olyan kérései, amelyek nekünk nem fognak „ízleni”. Pél­dául, hogy a magyar munkaerő ne tudjon akadálytalanul munkát vállalni az Európai Unió terüle­tén, holott minden más Uniós tag­ország esetében ez most megen­gedett, nyilván ők is kémek majd átmeneti időszakot. Mint minden botnak, ennek is két vége lesz Elnök úr, azt nyilatkozta, hogy mi­vel Magyarország szomszédainál előbb juthat be az Unióba, az eb­ből adódó problémákat a kor­mánynak kétoldalú alapon kell megoldania. Arra gondoltam, hogy ha bekerü­lünk az Európai Unióba, akkor a határokon ne alakuljon ki az áru­forgalom előtt semmiféle aka­dály. Az ipari termékek területén ez nem okoz gondot, mert itt sza­badkereskedelmi övezet már lé­tezik. De a mezőgazdasági ter­mékeknél okozhat, itt tehát bizo­nyos termékek esetében fel kel készülni egy új megállapodás­rendszerre. Aztán itt a személy- forgalom kérdése, hiszen Ma­gyarország határai az Európai Unió külső határaivá válhatnak. Ez azt jelenti, hogy az ún. schengeni rendszer keretében meg fog szigorodni az ám- és sze­mélyforgalom ellenőrzése. Ez rendkívül sok bajt, problémát és nyűgöt okozhat a határon túli magyaroknak is. Többek között hosszabb lehet a várakozási idő a határon, alaposabb az ellenőr­zés, valamint a vízumpolitika esetleges módosulásával általá­nosabb következmények is beáll­hatnak. Tehát mindenféle veszé­lyek vannak, amelyeket időben el kell hárítani, nehogy bekövet­kezzenek. Megfogalmazása szerint olyan külpolitika kell, amely nem ko- loncnak tekinti a külföldön élő magyarokat. Értelmezhető ez úgy, hogy megítélése szerint a Horn-kormány így tekint ránk? Ezt a mostani magyar kormánytól kellene megkérdezni. A követke­ző kormánynak olyan politikát kell folytatnia, amely nem tekinti koloncnak a határon túlra sza­kadt magyarságot és nem érzi nyűgnek azt, hogy a magyar kül­politikának egyeztetnie kell a ha­táron túli magyarokkal olyan ügyekben, amelyek őket érintik. Az elmúlt időszakban számos olyan példát láttunk, hogy a hatá­ron túli magyarok feje felett, be­vonásuk nélkül, az ő véleményük­kel ellentétes irányú magyar dip­lomáciai lépések születtek. Ezen változtatni kell, és mi változtatni is fogunk. Legutóbb, mikor Erdélyben járt, a Horn-kormány részéről az a bírá­lat érte, hogy oda jár kam- pányolni. Mostani, pozsonyi útjá­ról nem ugyanez lesz a véle­mény? Egy ellenzéki politikusnak, külö­nösen ha egy posztkommunista kormánnyal szemben van ellen­zékben, mint a Fidesz az MSZP- SZDSZ kormánnyal szemben, számítania kell arra, hogy akár­mit mond, akárhol jár, mindig ne­gatív dolgot mondanak rá. Kampánynak minősítik, ha Szlo­vákiában járok, de azt is, ha Ro­mániában fordulok meg. Ez ellen nincs mit tenni. Együtt kell élni vele, mint az időjárással. Szűcs Béla Az utóbbi hetekben a szlovák politikai életben sokat emle­gették az autonómia szót, amely a többségi nemzet fiai­nak szótárában jóformán azo­nos az irredentizmussal. Az ártatlan önigazgatás idegen megfelelőjét az ország bom- lasztását szolgáló kifejezéssé változtatták. Minduntalan a magyarok szemére vetik, hogy az autonómiát szeret­nék felhasználni eszközként ahhoz, hogy elszakadjanak Szlovákiától és csatlakozza­nak az anyaországhoz. Elgon­dolkodtam azon, hogy a szlo­vák társadalom nagy többsé­ge miért ilyen allergiás az au­tonómia szóra, hiszen a mai Európában is létezik több or­szágban etnikai területi auto­nómia anélkül, hogy a többsé­gi nemzet ezt elkárhoztatná. Az okokat a történelemben kell keresni. Sehol a világon nem volt a közép-európaihoz hasonló trianoni trauma, amikora környező oszágokba kerül­tek a magyarok milliós tömegei. Míg ez a történel­mi változás az irre­dentizmust szülte, addig a bécsi dön­tés az utódállamok bizalmatlanságát váltotta ki a ki­sebbségekkel szemben, amely a magyar lakosság többségét visszacsatolta az anyaország­hoz. Azóta él mindét oldalon a szüntelen gyanakvás. A má­sodik világháború utáni visszarendeződés óta a szlo­vák lakosság többsége attól tart, hogy a magyarok az első kínálkozó alkalommal az anyaországhoz csatlakozná­nak. Márpedig az etnikai elvű területi autonómia népszava­zással ezt lehetővé teszi. „Ha a Magyar Koalíció területi au­tonómiát követelne, semmi reménye sem lenne elfogad­tatására. A szlovák politikai pártok között egyetlen kér­désben nincs olyan egyetér­tés, mint a területi autonómia elutasításában. Elfogadhatat­lannak tartja a nemzeti párt­tól kezdve a kisebbségek iránt a legmegértőbb Demokrata Pártig minden szlovák párt. „Vitathatatlan, hogy a szlovák társadalom többsége, a politi­kai elit is, a magyar pártokat a területi autonómia kiharcolá­sának szándékával gyanúsítja és ezt felhasználja a közelgő választási kampányban is” -állapította meg az ellenzéki Sme. A tanulság: jó lenne, ha politikusaink szótárukból ki­iktatnák az autonómia fogal­mát és helyette a ne irritáló közigazgatási önkormányza­tot, önigazgatást alkalmaz­nák, amellyel a szlovák de­mokratikus közvélemény is egyet tudna érteni. Ha körül­nézünk a Magyarországgal szomszédos országokban, lát­hatjuk, hogy sehol nincs terü­leti autonómia. Sőt a kisebb­ségek beolvasztásának kísér­lete új erőre kapott Romániá­ban is, ahol a magyarok részt vesznek a kormányzásban. A magyar iskolákban várhatóan románul fogják tanítani a tör­ténelmet és a földrajzot. A mi­niszterelnök már felszólította a magyarokat a kompromisz- szumra. (Ezután várhatjuk, hogy nálunk is újra na­pirendre kerül ugyanez a problé­ma.) De Kárpátal­ján is olyan iskola- törvénytterjesz- tettekelő, amely csak az alapisko­lákban biztosítja az anyanyelvi ok­tatást. A Kis-Jugo­szláviában pedig felszámolták az autonómiát. Mindebből lát­ható, hogy a nacionalista tö­rekvések egész Közép-Euró- pában élnek. A Magyar Koalí­ció és a Szlovák Demokrati­kus Koalíció választási együtt­működésről folytatott tárgya­lásai a múlt héten váratlanul megszakadtak, vélhetően épp e legvitatottabb kérdés megoldatlansága miatt. A szlovák pártok ragaszkodnak ahhoz, hogy az egyezségben a magyar pártok most és a jövő­ben is lemondanak a területi autonómiáról. Ma ez látszik az egyetlen járható útnak, hi­szen a nemzetiségi jogokat te­rületi autonómia nélkül is biz­tosítani lehet. A jobb együttélés reményé­ben a területi autonómia em­legetésével ne nyugtalanít­suk, ingereljük a szlovák köz­véleményt. Ezzel még nem mondunk le jogainkról! Jegyzet Rettegett autonómia A többségi nemzet fiainak szótárában azonos az irredentiz­mussal. Lapról lapra El Pais: Úttörő szerepben „Magyarország újból úttörő szerephez jutott Kelet- és Kö- zép-Európában” - fogalma­zott az El Pais vezércikke a NATO-népszavazással kap­csolatban.,^ döntéssel Ma­gyarország újból úttörő sze­rephez jutott Kelet- és Közép- Európában. Nyolc évvel ez­előtt elsőként törte át a vasfüg­gönyt, felgyorsította a kom­munista rezsimek elsüllyedé­sét és a demokratizálódást. Magyarország az egyik első olyan ország a térségben, amely belép abba a szövetség­be, amely az európai bizton­ság egyetlen nagy szervévé vá­lik. Ez a folyamat - mint a 8 év­vel ezelőtti - Horn Gyula miniszterelnöksége alatt megy végbe. Kurier: A gyors bővítés ellen Kari Stix burgenlandi tartomá­nyi főnök már német politiku­sokat is megnyert azon felfogá­sának, hogy nem lenne helyes a tagjelöltek gyors felvétele az Európai Unióba. Stixnek sem­mi kifogása az ellen, hogy az EU felvegye a keleti országo­kat, de mint mondta: „Portu­gália és Spanyolország a csat­lakozásuk előtt 8 évig tárgyal­tak”. Stix szerint túlságosan mohók a kelet- és közép-euró­pai vezetők, akik szeretnének már ma belépni az unióba. Kedves Olvasónk! Mint azt bizonyára Ön is napon­ta tapasztalja, országunk gazda­sági helyzete, szociális színvo­nala olyan, amilyen. Ez termé­szetesen (sajnos) tükröződik a lapkészítésben, illetve -terjesz­tésben, annak gazdasági vetüle- tében is. Sok cikkben foglalkoztunk a je­lenséggel, így a szószaporítás helyett csak a száraz tényt va­gyunk kénytelenek közölni: a jövő év január elsejétől - mint az a mellékelt megrendelőlapból is kitűnik, kiadónk kénytelen a Vasárnap árát 11 koronáról 13 koronára emelni. Reméljük, azért nem veszítjük el Kedves Olvasónk bizalmát, s továbbra is kedvelt lapja marad a Vasárnap. A szerkesztőség ~Sx­Megrendelhető címünkön: VOX NOVA, Prievozská 14/A, P.O.BOX 49, 820 06 Bratislava. A VASÁRNAPot faxon (07/52 38 331) vagy telefonon is megrendelheti (07/52 38 327). Előfizetési díj: magánszemély: egy évre: 676 Sk I. negyedévre: 156 Sk A Postai Hírlapszolgálat tölti ki (Vyplnuje PNS) Vasárnap Megrendelt példányszám (Pocet obj. vytlackov) A kézbesítés időpontja Katalógusszám Példányszám IDátum a zaciatok dodávky) (Katalógcíslo) (Pocet vytl.) o I > § i a *© % xt c a> £ A lapot az alábbi címre kérem: (Vytlacky dodávajte na adresu:) Név, vezetéknév, a szervezet címe (Menő a priezvisko, názov organizácie) Telefon Utca, házszám (Ulica, císlo domu) Község (Obec) Posta (Posta) Előfizetési inkasszószám (Evid.c. predpl. piát. sústr. inkasa) Dátum, az előfizető aláírása, illetve pecsétje (Dátum, podpis (peciatka) predplatitefa)

Next

/
Thumbnails
Contents