Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-12-03 / 49. szám
1997. december 3. 2 Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor A saját kirablásunk Fekete Marian ____________ Eg ymilliárd korona fölött tűzött össze a kormánykoalíció két pártja. Meciar ennyivel támogatná az általa kisajátított titkosszolgálatot. A nemzetiek szerint elég annak öt- százmillió is. A múlt héten e témában a „gyógyulási szabadságát töltő” Meciarral is találkoztak. A megbeszélésen a korábbi izmos nyilatkozataik ellenére inkább csak kérdeztek; nem túl magas a Lexa-féle titkosszolgálatnak nyújtandó milliárd? Kérdezni mi is tudunk. Elsősorban: el tud Ön képzelni egymilliárd koronát? Hány ügynököt akar foglalkoztatni Meciar a milliárdos költség- vetésből, ha nálunk az átlag- kereset messze nem közelíti meg a tízezer koronát? Hány ügynököt akar ellenünk felbérelni a parlamenti és hely- hatósági választások évében? Miért fizessük mi, adófizetők, az ellenünk felbérelt ügynökök, besúgók bérét, ha az adóterheink már ma is meghaladják az elviselhető mértéket? Apropó; az állampolgárt terhelő adók, illetékek, vámok, biztosítási díjak, a termékek árába beépített számtalan adó ugyan menynyit visz el az ember jövedelméből? Ha komolyabban utánaszámolunk, az ún. bruttó jövedelemünkből több mint ötven százalékot tejelünk az államnak. Épp a minap hallottam, a benzint tisztességes nyereséggel lehetne árusítani öt koronáért is, az adóval drágított üzemanyag árának nem kellene megjelennie a tej, a kenyér árában. Az állam bácsitól a közvetett és közvetlen adók fejében valamit el is várnánk. Mondjuk a közbiztonságot. Legalább azt, hogy a sarki üzletestől ne követeljenek négymillió korona váltságdíjat, mert ezt ő nem a saját zsebéből fizeti, hanem a rizs, a kenyér vagy a só árába kalkulálja bele. Ennél is rázósabb, ha kiderül, hogy az adófizetők pénzéből élő zsaru-ügynök látogat el a sarki boltoshoz. Hiszen így a saját adófizetésünkkel tesszük lehetővé a saját kirablásunkat. Vendégkommentár Hidak súlya Bodnár Gyula ____________ Ha az ember mostanában nem is olvas már annyit, mint hajdanán, azért olykor jólesik végigtekinteni a könyvespolcokon. Szavak, képek, helyzetek buknak fel az emlékezet mélyéről egy- egy kötet nyomán, godolat- sor indul el. Feldek válogatott verseiről, melyek Virradat a ceruza körül címmel Tőzsér Árpád fordításában jelentek meg 1980-ban, az jut eszembe például, hogy az elmúlt évtizedekben menynyi, de mennyi szlovák költő, író műve látott napvilágot magyarul e honban, irodalmunk képviselőinek tolmácsolásában. A Gyújtópontra téved tekintetem, benne négy évvel később a kortárs szlovák költészet huszonhatjelesének verseiből nyújtott át a magyar olvasónak vaskos válogatást Tóth László, zömmel ugyancsak hazai magyar fordítóktól. Roncsol László messzebbre is elment, mármint földrajzilag: az ő fordításában jelent meg Mélyföld címmel a jugoszláviai szlovák költészet antológiája Újvidéken, 1981-ben. Folytathatnánk a sort, és akkor még nem beszéltünk két színházunkról, melyek szlovák szerzők színműveinek tucatjait mutatták be. Vagy a többi művészeti ágról. Van ebben az egészben valami nagyszerű, függetlenül attól, hogy művelődéspolitikai, tisztán művészeti szempontok vagy egyéni kezdemények mentén történt a szlovák nép kultúrájának magyar közvetítése. A szlovákiai, illetve az egyetemes magyar irodalomnak, művészetnek is vannak szlovák tolmácsolói, habár ez a lista jóval szerényebb. Mindig a kisebbség teljesít többet. Vagy mert kell, vagy mert ilyen a természete. Mit tudnak minderről, a két nép megismerését szolgáló követek munkásságáról a Sloták, Slobodníkok? Mit tud az egész Meciar-kompánia? Persze, ha tudna is... A szerző újságíró Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modern élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz daée, KoSická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ A szeretetet nem pénzben mérik Ajándékot, de miből? Gaál László_________________ Azt mondják, a karácsony a legszebb ünnep. A béke ünnepe, családi ünnep, és az ajándékozás ünnepe. Minél jobban közeleg a karácsony, annál jobban elfogja az embert az ajándékozási láz, szeretne minél szebb és minél nagyobb ajándékkal kedveskedni szeretteinek. Emellett, akár bevallja magának, akár nem, türel- medenül várja, hogy őt mivel lepik meg szerettei. Csak az a kérdés, hogy az állampolgárok többségének a mai anyagi helyzetben egyáltalán jut-e még ajándékra? Vagy ellenkezőleg, nem csökkenti-e az ajándékozás örömét, hogy a pénz nem szab határt az ajándék megválasztásának? De ha nem jut is pénz megfelelő ajándékra, azért megmarad-e az ünnep varázsa, vagy a pénztelenség a szeretetet is képes tönkretenni? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ, ezúttal egy mátyusföldi faluban, Taksonyban. Q Az idén többjut ajándékra. © Tavaly jobb volt a helyzet. Micsoda ronda idő, János szomszéd. De inkább ne politizáljunk... Papp Lajos polgármester: A a Inkább azt mondom el, v ** hogyan készül a község a karácsonyra. A helyi képviselő- testület jóváhagyása alapján az idén a hetvenévesnél idősebb nyugdíjas lakosok százkoronás vásárlási utalványt kapnak a községtől karácsonyi ajándékul. Tudjuk, hogy ez nem valami sok, de hát ennyire futja a költségvetésből. Szerintem nem az a fontos, mennyit ad az ember, hanem milyen szeretettel adja. S mi az öregjeinknek igazán nagy szeretettel adjuk ezt a csekélységet. 1991-ben már kezdeményeztünk hasonló akciót, akkor minden nyugdíjasnak juttattunk száz koronát. A fogadtatás azonban vegyes volt, a legtöbben köszönték az ajándékot, de akadt olyan is, aki kiköpött, és a szemünkre vetette, hogy alamizsnával akarjuk kiszúrni az öregek szemét. Meg is feneklett ez a kezdeményezés, és csak az idén újítottuk fel. Viszont a galántai Patria öregotthonban élő mintegy tizenöt taksonyinak minden évben viszünk ajándékcsomagot, és ezt ők nagyra értékelik. Bosák György községi rendőr: a A Mi most is úgy készü- ^ ^ lünk a karácsonyra, mint ezelőtt, reméljük, hogy ugyanannyi ajándékot engedhetünk meg magunknak, mint tavaly. Feleségnek, gyereknek, anyósnak, családtagoknak kell vásárolni ajándékot. Olyan négy-ötezer koronát tudunk erre szánni. Persze a legfontosabb a kétéves gyerekünk, elsősorban neki akarunk játékokat ajándékozni. Bánovec Ferenc községi rendőr: A A Nálunk az unokák a legfontosabbak. Az előző évekkel szemben rosszabb a helyzet, kevesebb a munkalehetőség, két munkanélküli van a családban. Egyedül vagyok kereső, így nem nagyon lehet vásárolni, csak úgy szerényen ajándékozzuk meg egymást. Azelőtt vendéglősként, pincérként dolgoztam, akkor többet megengedhettünk magunknak. Most ezt a szerényebb keresetet is tízfelé kell osztani, de mi magunkra már nem sokat költünk, inkább a gyerekeknek igyekszünk megadni, amit lehet. Varga Ferenc nyugdíjas: a a Hetvenöt éves vagyok, ^ ™ és én is kaptam a községtől száz koronát karácsonyra. Ez is segítség, hiszen a feleségemmel együtt alig kapunk több, mint négyezer-hétszáz korona nyugdíjat. Hat unokánk van, mindegyiknek akarunk ajándékozni valamit. Van egy kis kertünk, abból van valami kevés bevétel, én meg söprűket kötök, abból is bejön valami, hát mi ebből tudunk az unokáknak ajándékot venni. Kontár Sándor 58 éves rokkantnyugdíjas: A A fiam jött az ötlettel, áll- ^ junk össze, én vegyek az unokáknak banánt, mandarint, narancsot meg effélét, ő majd veszi a csokoládét és a torkosságot. Mert csak úgy élünk, hogy máról holnapra, de a gyerekeknek meg akarjuk adni, amit lehet. Mert azt szeretném, hogy szeressenek engem azok a gyerekek és szívesen járjanak hozzám. Négy unokám van, az övék a jövő, én már csak így öregesen teszek-veszek a ház körül. Olvasói levél Elrabolt lehetőségek Egy kedves ismerősöm szerint aki egy másik emberrel kitol, „úgy viselkedik, mint a farsangi bolond”. Vagyis a bolondját járatja társával. A frissen megnyílott nagyszombati egyetem körül már az problémát okozott, hogy a felvételi kritériumai csupán egy újságban jelentek meg, nevezetesen a Slovenská republikában. Diákunk számára már az kihívásnak bizonyult, hogy magyarul csengő nevével hogyan magyarázza meg, miért jött a Szlovák Anyácska helyi központjába, és miért van égető szüksége egy bizonyos, két héttel azelőtti számra. Nyilvánvalóan minden újságárus csupán friss újságot árul, így érthetően ott kell keresni a régebbieket, ahol azokat járatják. Miután megkapta, rájött, hogy a Szlovák Anyácska médiája se igazi jó anya: az egyetem címét illetően hiányosan tudósított. Diákunk fogta a telefont, hogy felhívja Nagyszombat polgármesteri hivatalát. Ott azonban úgy tűnt, jobban tudták az iskolaügyi minisztérium címét, mint a helyi egyetemét, így diákunkat ide irányították. Ismét fogta hát a telefont, tárcsázott. Ezután érte őt a zuhany, ugyanis miután megtudakolta az egyetem címét, kérdésére nagyon dallamos hangú kérdést tettek fel: Hogyan képzeli, hogy magyar kiejtéssel szlovák egyetemre menjen? Diákunk elsápadt, aztán elkomorodott a keserűségtől. Ahogyan minden virágot megtépáz a vihar, diákunk is nehezen tért magához. Más egyetemen próbálkozott, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem humán karát választotta, levelezői tagozaton. Aki járt hasonló cipőben, tudja, hogy a felvételik erre a tagozatra ősztájt vannak. Diákunk is várta az őszt almástul-szőlőstül- felvételi meghívóstul. Nem is kellett sokáig várnia, szeptember 4-én meghívót kapott a felvételi vizsgára. Szeptember másodikára! Gondolkozott, töprengett, mitévő legyen, de rá kellett jönnie, hogy gyermekkorában hiába olvasta az Óz, a nagy varázslót, nem tudja odavarázsolni magát a két nappal korábbi írásbeli vizsgára. Maradt hát a reklamáció, ajánlott formában, három különböző példányban... Teltek, múltak a hetek, válasz nem jött. És mivel minden szülő felelősséget érez csemetéjéért, diákunk szülei is megvették a vonatjegyüket Nyitrára. Kétszer mentek, kétszer jöttek, másodszor azzal, hogy ígéretet kaptak, az illetékesek utánanéznek a dolognak, valószínűleg hiba történt. Naiv diákunk pedig ez idő tájt otthon ül és azon töri a fejét, hogy érdemes lett volna-e főiskolára mennie, ha a diplomás embereknek annyi a dolguk, hogy három hónap alatt se futotta az idejükből egy válaszlevél megírására. De az is lehet, hogy így akarják tisztára mosni a beszennyeződött becsület-álarcot. Végül is olyan könnyű az élet! Akár egy farsangi karnevál. Csak sokan nem veszik észre, hogy némely álarc mögött köny- nyek is csoroghatnak. Elrabolt lehetőségek könnyei. Bálint Anna Fülek
