Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-26 / 48. szám
b 1997. november 26. A téli olimpiák hősei (1964, Innsbruck): Jozef Golonka, az egykori kiváló jégkorongozó, majd sikeredző, aki most pihen Megbánta, hogy elvállalta a válogatottat A legutóbbi világbajnokságon még ő irányította a szlovák válogatottat CTK-felvétel Zsigárdi László Jozef Golonka fogalom a honi jégkorongsportban. Sok hokirajongónak ez a véleménye a legendás sztárról: Golonka volt, van, lesz. S talán éppen ezért - érdemei elismerése mellett - lett 1996-ban a szlovák válogatott vezetőedzője. Egy év után azonban a szó legszorosabb értelmében száműzték őt, méghozzá nem kis botrány közepette. Amikor arra kértem a Mestert, beszélgessünk el a közelmúlt viharos eseményeiről, illetve játékospályafutása sikereiről, azon nyomban kijelentette: „Miért ne, hiszen nekem tiszta a lelkiismeretem...” Megbánta, hogy elvállalta a szlovák hokiválogatott irányítását? Nagyon, nagyon! Ez volt életem legnagyobb ballépése. Csak az bosszant, hogy azok hívtak edzőnek, akik aztán ki- rúgattak. Alaposan elbánt velem Ján Starsí is, s ez nagyon megviselt. Most, hónapokkal a menesztésem után szinte biztos vagyok benne: azért választották meg Viktor Spakovskyt - három hónapra - a szövetség elnökévé, hogy Vinco Lukácot és engem elküldjön! Erre semmi oka nem volt, hiszen a válogatott a finnországi vb-n kilencedik lett, míg a korábbi világbajnokságon csak a tizedik helyen kötött ki, és több fiatal tehetség is gyökeret eresztett az együttesben... Kellett egy bűnbak. Nem tudom, mit csináltak volna az illetékesek, ha Finnországban továbbjutunk az alapcsoportból, ami csak hajszálon múlott. Név: Jozef Golonka Született: 1938. január 6-án, Pozsonyban Játékospályafutása: Slovan Bratislava (1955-57, 1959-69), Dukla Jihlava (1957-59), Riessersee (1969-72), Zvolen (1972-75) Mérkőzések és gólok a csehszlovák válogatottban: 134/82 Olimpiai részvétel: 1960 Squaw Valley (a csapat nem Nem volt szerencsénk, van ilyen a sportban! Ezt éppen annak a Drágán kapusnak köszönhetjük, aki a vb-t követően a tévében és a sajtóban nekem rontott! De azt senki sem veheti el tőlem, hogy kiharcoltam az olimpiai részvételt! Sajnos, más megy helyettem... És még valami: visszakerültek a válogatottba azok az idős hokisok, akik korábban nem feleltek meg. De azért nem kell szomorkod- nia, hiszen évtizedekkel ezelőtt háromszor is - játékosként - ott volt az ötkarikás játékokon. Az egészen más! Büszke vagyok viszont arra, hogy 1964-ben, Innsbruckban a harmadik, négy évvel később pedig Grenoble- ban a második helyen végzett a csehszlovák válogatott. Az utóbbi olimpia zárómérkőzésének utolsó percében megszerezhettem volna az aranyat jelentő gólt, ám a svédek elleni sorsdöntő találkozón közelről a kapufára bombáztam. Egyesek már azt is elfelejtették, hogy tizenkét évet korongoz- tam címeres mezben, vagy talán az fáj nekik: a közös, csehszlovák gárdát erősítettem! Hat műtétem volt, 297 sebhely van a testemen! Sosem gondolt arra, hogy a tengerentúli profi NHL-ben folytassa pályafutását? Először akkor fordult meg a fejemben, amikor huszonkét évesen, zöldfülűként részt vettem a hatvanas olimpián Squaw Valleyben, amely után az egyik hivatásos klub szerződést ajánlott. Amikor ezt elmondtam a kommunista Csehszlovákia sportvezetőinek, majdnem bejutott tovább a csoportból), 1964 Innsbruck (bronzérem), 1968 Grenoble (ezüstérem) Vb-szereplés: összesen nyolc világbajnokságon indult Edzői állomások: Riessersee (1976-79,1982-83), Bmo (1979-80), Csehszlovákia „20” (1979-81), Csehszlovákia B (1981-82), Köln (1983-85), Slovan Bratislava (1985-88), Szlovákia (1996-97) börtönöztek. Aztán makacs sérüléssel bajlódtam, s a mielőbbi visszatérés foglalkoztatott. A világbajnokságon többször is legyőztük az oroszokat, bocsánat, az akkori példaképet, a szovjeteket, s én akkor rettenetesen boldog voltam. Milyen különbséget lát az akkori és a mostani hoki között? Bárhogyan is vesszük, nem lehet összehasonlítani! Mi jóval technikásabbak voltunk, s talán jobban és gyorsabban korcsolyáztunk. Most viszont? Egyértelműen az erőnlét, az erőszakosság dönt. Ha minden igaz, akkor - a kirúgás ellenére - 1998. július 31- ig szól a szerződése. Ezek szerint, papíron, még mindig a válogatott edzője... Ez így van, de... Sokkolt, hogy miként bánnak az emberrel a szövetég illetékesei. A nagy neveket - Dzurilla, St’astny és a többiek -, sajnos mindenki elfelejtette. Természetesen én is közéjük tartozom. Aki engem nem becsül, azzal szóba sem állok! Én nem gazdagodtam meg mások rovására, mindenem, amim van, a hokinak köszönhetem. Emellett tanultam is, s nem is keveset, ezt bizonyítja, hogy két főiskolát is elvégeztem... De most, úgy tűnik, egyik napról a másikra hátat fordított kedvenc sportágának? Erről nincs szó, csupán a szlovák hokisport hiénáit gyűlölöm, azokat, akik nemcsak engem csaptak be, hanem magát a sportágat is! Majd egyszer úgy is kiderül az igazság! Apropó, „stikli”! Valójában hogyan is lopták el öntől a szövetség szolgálati autóját? Visszavette az a cég, amely bérbe adta a hokiszövetségnek. Nekem a szövetséggel volt szerződésem, sosem tárgyaltam a Seat illetékeseivel. Itt tulajdonképpen nem is az autóról van szó. Én már sejtettem, hogy lecsapnak rám. Csak azt nem tudtam, hogy ilyen aljas módon bánnak el majd velem. Az újságcikkek szerint hétszázezer korona is volt az „ellopott” autóban... Kérem szépen: a visszavett autóban!? Mind a mai napig senki sem keresi a kocsit, tehát... Én csak annyit mondtam: mit csinálnának az illetékesek, ha történetesen ennyi pénz lett volna a kocsiban. Soha, senkinek nem nyilatkoztam azt: hétszázezer korona volt az eltűnt kocsiban. Ezek után mit tesz? Semmit! De most már tisztában vagyok azzal, ki mire képes. Az idei szezonban még egyszer sem volt kinn a pozsonyi téli stadionban. Miért? Kiábrándultam a hazai hokiból, viszont rendszeresen nézem a DSF jégkorong-összefoglalóját a német bajnokságról. Ez érthető is, hiszen Németországban értem el eddigi legnagyobb sikereimet - edzőként. Mindmáig bánom, hogy igent mondtam azoknak, akik hazahívtak. Talán irigyelték, hogy ez a Golonka Németországban is ünnepelt sztár. Ha nem mondok igent a szlovák szövetségnek, akkor lehet, hogy még mindig a német hokiválogatott vezetőedzője vagyok. Abban az országban tisztelik az egykori sportolókat, akik a közelmúltban valamit letettek az asztalra. A sporton kívül azonban más is van... Iszonyatosan szeretem a történelmet, ha tehetem, fellapozom a könyveimet. Ekkor tudok csak igazán kikapcsolódni... Jozef Golonkát mennyire érdekli a politika? Annak ellenére, hogy a parlament mellett lakom, eszem ágában sincs pályát változtatni. De azért aggaszt a jelenlegi tarthatatlan helyzet. Azt mindenki tudhatja: én sosem voltam rasszista és nacionalista. Eddig erről nem nyilatkoztam, de most ide kívánkozik: sokan nem hiszik majd el, de az édesanyám magyar volt... Az SZTV-ben a finnországi világ- bajnokság után úgy beszéltek rólam, mint egy közönséges szélhámosról, két évvel ezelőtt a Magyar Televízióban - Kné- zy Jenő volt a műsorvezető - viszont sztárként ünnepeltek. Ehhez, azt hiszem, nem kell különösebb kommentár... Ha újra ajánlatot kapna, elvállalná az edzősködést? Szlovákiában nem! De nincsenek ilyen ambícióim, hiszen maholnap hatvanéves leszek... Angliai futballistakeresetek A Guerin Sportivo olasz hetilap nyilvánosságra hozta négy ország legjobban fizetett futballistáinak listáját. Angliában a második osztályú Middlesbrough játékosa, az olasz Ravanelli keres(ett) a legtöbbet (időközben a francia Marseille légiósa lett): öt milliárd lírát, ami nagyjából ötmillió német márka. Mögötte a sorrend: Shearer (Newcastle) 3,8; Zola (Chelsea) 3,8; Ferdinand (Tottenham) 3,5; Ginola (Tottenham) 3,5; She- ringham (Manchester United) 3,5; Bergkamp (Arsenal) 3,0; Di Matteo (Chelsea) 3,0; Ince (Liverpool) 3,0; Vialli (Chelsea) 3,0 millió márka. Garrinchaváros a láthatáron A Rio de Janeiro állambeli Pau Grande városatyái azt szeretnék elérni, hogy a település szülöttjéről, a cselművész Gerrincháról nevezhessék e] városukat. Ezenfelül múzeumot is nyitnának a legendás brazil jobbszélső emlékének tiszteletére. Polgári nevén Manuel Francisco Dos Santos közel akkora népszerűségnek örvendett Brazíliában, mint Pelé, összesen hatvanegyszer öltötte magára a sárga-zöld színű nemzeti válogatott mezt, amelyben tizenhétszer volt eredményes. Fura, kiszámíthatatlan mozgásával (bal lába valamelyest hosszabb volt), ördöngős cseleivel vált híressé. Ötvennyolcban és hatvankettőben világbajnoki aranyérmet szerzett. Garrincha nyolcvanháromban, negyvenkilenc éves korában az alkohol áldozataként távozott az élők sorából. Kanu helyett Kanu Ha Nwakwo el is ment, ott van helyette Christopher, azaz a holland Ajax Amsterdam futballcsapatában továbbra is szerepel nigériai légiós. Mint ismert, Nwakwo Kanu a holland élcsapatból elszerződött az olasz Internazio- naléhoz. Az Ajax-drukkerek módfelett hiányolják, de már Christopher Kanu helyettesítheti őt. A tizenhét esztendős tehetséges Christopher tavaly a svájci FC Luganóban kergette a labdát, de csak kölcsönben. Különben az Ajax világhírű utánpótlás iskolájában nevelkedett. A vendégjáték lejárt, s Christopher Kanu ötéves szerződést kötött az Ajaxszal. A hét fotója, avagy Celestino Babayaro (Chelsea) labdacsalogató táncmutatványa a bőrgolyót bűvölgető Andrew Impey (West Ham United) közelében CTK-felvétel
