Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-26 / 48. szám
Modern élet 1997. november 26. Létezik olyan fertőző betegség, amely nemek szerint válogat? A gombák még mindig erősen radioaktívak A felesleges hímeket elpusztítja a természet Lacza Tihamér ______________ Ró bert Merle francia író 1974- ben megjelent Védett férfiak című regényében egy olyan társadalom képét rajzolta meg, amelyben a férfiak kihalásra vannak ítélve. A szerző szerint az erősebb nem alul marad egy rejtélyes járványos megbetegedéssel, az enkefalitidisz tizenhattal szemben, amely csak a férfiak körében szedi áldozatait, míg a nőket egyáltalán nem támadja meg. Merlét maga a kór különösebben nem izgatja, inkább arra kíváncsi, hogyan működne egy olyan társadalom, amelyben kizárólag nők élnek. Bizonyára a regény olvasói sem tűnődtek el azon, hogy lehetséges-e egyáltalán olyan fertőző betegség, amely nemek szerint válogat. Nos, bármennyire is meglepő, a természetben van rá példa. A bogarak egyik legismertebb és alighanem leginkább szere- tetre méltó képviselője a hétpettyes katicabogár (Cocinella septempunctata), a róla született gyermekmondókát minden óvodás ismeri. Ezt a bájos kis bogarat a hasznos rovarok között tartjuk számon, hiszen egyik legfőbb tápláléka a gazdasági növényeket pusztító levél- és pajzstetű. A katicabogaraknak van azonban egy betegségük, amely elsősorban azokat a katicabogár-petéket támadja meg, amelyekben hímek fejlődnek. A kórokozóról még nem sokat tudunk. Valószínűleg egy olyan egysejtűről van szó, amely a vírusok és a baktériumok között álló rickettsiákkal áll rokonságban. A mikroszkopikus méretű gyilkosokkal maga a nőstény katicabogár fertőzi meg utódait, amikor lerakja petéit. A kórokozók elpusztítják a hím katicabogár-petéket, amelyek így később táplálékul szolgálnak éppen kikelő nővéreiknek. A katicabogár-lárvák számára ugyanis létfontosságú, hogy már életük első percétől fogva elegendő táplálékhoz jussanak. Bármennyire is leleményesek és elszántak azonban, nem biztos, hogy mindjárt az útjukba kerül egy levéltetű. Ha viszont nem ehetnek, túlélési esélyeik csökkennek. Ezért sem vetik meg a ki nem kelt petéket, amelyekből energiához jutnak, majd ennek köszönhetően a későbbiekben sokkal eredményesebben vadászhatnak a tervekre is. Bármennyire is meghökkentő, a kórokozóknak ez a különös támadási stratégiája mind a mikroorganizmus, mind a katicabogár szempontjából előnyös lehet. A kórokozó azáltal, hogy csak a hímeket öli meg, biztosítja saját fennmaradását, hiszen a fertőzött nőstény katicabogarak utódaiknak is átadják a mikrobákat. Ugyanakkor a kikelő nőstény katicabogár-lárvák is jól járnak, mert nem maradnak táplálék nélkül, de ugyanakkor a faj fennmaradása szempontjából is előnyös, ha az eltérő nemű katicabogár testvérek nem egymás között párosodnak. A „vérfertőzés” következtében ugyanis csökken a termékenység, a nőstények egyre kevesebb petét raknak. Más fajoknál is megfigyelhető a „Merle-betegség”. Az Észak-Amerikában honos fémfürkész-faj, a Nasonia citripennis lepkehernyókba rakja petéit, amelyek közül először a hímek kelnek ki, és arra várnak, hogy később előbújó nővéreikkel párosodjanak. A hímeket gyilkoló mikroorganizmusok azonban közbelépnek, és így a nőstények kénytelenek máshol férjet keresni maguknak. Előfordul persze, hogy ugyanabba a hernyóba több fémfürkész is lerakja petéit, és ezzel csökkenti a vérfertőzés lehetőségét. A nagy tülekedés azonban egy újabb problémát vet fel: a sok éhes szájnak nem jut elegendő táplálék, így nőstény és hím egyaránt elpusztulhat. Ezért talán még kapóra is jön, ha a hímeket a kórokozó alaposan megtizedeli. A kizárólag hímeket gyilkoló - angol megnevezéssel: male killing - kórokozókat, mikroorganizmusokat egyelőre csak az alacsonyabb rendű állatok körében figyelték meg. Nem kizárt azonban, hogy valahol a trópusi őserdők mélyén lesben áll már egy ilyen mikroorganizmus, és arra vár, hogy az emberre is lecsaphasson. Ez a feltevés korántsem olyan fantasztikus, mint hinnénk, elvégre a HÍV- és az Ebola-vírus is nagy valószínűséggel Közép- Afrika dzsungeléiból indította támadását. A természetben vannak kizárólag hímeket gyilkoló mikroorganizmusok Archív-felvétel A kórokozó azáltal, hogy csak a hímeket öli meg, biztosítja saját fennmaradását. Sugárzó gombák A vadon termő gombák tizenegy évvel a csernobili atomerőmű katasztrófája után még mindig erősen radioaktívak. Sőt néhány faj radioaktivitása előreláthatóan még növekedni is fog az elkövetkezendő években. A salzgitteri Sugárvédelmi Szövetségi Hivatalban a radioaktivitás ökológiájának szemléltetésére kifejlesztettek egy modellt, amellyel a cézium 137-es izotóp útja huszonöt éven keresztül nyomon követhető a talajban és a vadon termő gombákban. A csernobili atomreaktorban bekövetkezett robbanáskor kiszabadult céziumnak ugyanis mintegy nyolcvanöt százaléka még mindig a talajban van. Noha a kutatók az utóbi években azt észlelték, hogy a felső talajrétegben a cézium meny- nyisége egyre csökken, valójában arról van szó, hogy e hasadóanyag ezekből a felszíni rétegekből a mélyebb talajrészekbe vándorolt át. A jövőben tehát főképp a mélyebb talajrétegeket éri el ez a radioaktív terhelés, többek között azt a mélységet, ahol a gombafonalak szövedéke, a micélium is található. A sekély micéliumú gombák - mint az ízletes vargánya, a sárga rókagomba vagy a barna tinóru - esetében a radioaktív cézium mennyisége feltehetően több mint a felére csökken majd az elkövetkezendő tíz évben. Ellenben a micéliummal mélyebbre hatoló gombák, például a kékhátú galambgomba vagy az ehető szarvasgombák is, olyan sugárzók lesznek 2011-ben, hogy a radioaktivitásuk a másfélszerese lesz a csernobili baleset után mért értékeknek! Számítógéppel elemzik a DNS-szálakat Csomózási technikák Korántsem csak a tengerészek töltenek sok időt a csomózás technikájával: a biokémikusok számára a csomók legalább olyan fontosak az élet és az élő anyag mind tökéletesebb megismeréséhez. Végtére is az örökítőanyag (DNS) közismert ábrázolását úgy is tekinthetjük, mint egy összetekeredett kettős spirált. Valójában ez a forma már eleve olyan összekapcsolódott szálakból alakult ki, amelyek állandóan összecso- mózódnak és állandóan kicsavarodnak. A lausenne-i egyetem Mikroszervezetek Analitikai Laboratóriumának munkatársai éppen ezeket a DNS-szálakat vizsgálják elektromikroszkóp nagyítása alatt. A számítógép vezérelte szimulátor segítségével elemzik azokat a lehetőségeket, amelyek során egyáltalán csomók képződhetnek. Bild dér Wissenschaft Mozaik Ragyogó színek Még évszázadok után sem vesztett semmit különleges ragyogásából a kék maya-szín a kerámiákon és a falfestményeken - ellenálló a nedvességgel, a meleggel, a savakkal, a lúgokkal és a mikroorganizmusokkal szemben is. A színes titkot a mexikói egyetem kutatói csak a legmodernebb elemzőtechnika segítségével tudták kideríteni. A csillogó szín valószínű alkotórésze egy fehér ásványi anyag, amely megakadályozza azt, hogy a szín kifakuljon, ellentétben a kék textilfestékkel, az indigóval, amelyet például a farmernadrág festéséhez használnak. Szuper expresszvasút Nyugat-Európában tovább épül a szuper expresszvasutak hálózata. A Brüsszel-Párizs távolságot az első Thalys-expressz 1996. januárjában alig több mint két óra alatt tette meg. 1997januárjától már napi tizennégy vonatpár közlekedik ezen az útvonalon, versenyre kényszerítve a repülőjáratokat és a dugóktól gyötört autópályákat. A következő években a vonal mind nagyobb részét kicserélik a speciális gyorsforgalmi vasúti pályára, így a menetidő tovább csökken, egészen az 1998-ra ígért mindössze 1 óra 22 percre. A francia TGV Reseau által gyártott szerelvények hagyományos pályán 220, az új expresszvágányokon pedig 300 kilométer/óra sebességre képesek. A francia, holland, belga és német vasút közösen fejleszti a Thalys-ex- pressz-hálózatot, amelybe 1997-98 telétől végállomásként Amszterdam és Köln is bekapcsolódik. AThalys-program része a Nyugat-Európában kibontakozó vasúti reneszánsznak, hiszen Angliától Ausztriáig szinte mindenütt új expresszvonatok, helyi érdekű vasutak és a kombinált áruszállítás vasútra alapozott változatai veszik fel a versenyt a kamionokkal, a személyautókkal és a repülőgépekkel szemben. Lehet, hogy a mi régiónkban sem az autópálya az egyetlen üdvösséghez vezető út? (tht)
