Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-26 / 48. szám
4 1997. november 26. Háttér Egy nap Eupenben, a belgiumi németek központjában Hetvenezren a francia nyelvtengerben Rabin halála óta nincs béke a Közel-Keleten. A múlt heti zavargások áldozatát, egy kisfiút siratják hozzátartozói. Archív-felvétel Rabin-gyilkosság: összeesküvési elmélet Azt hitte: vaktöltény? Két éve, 1995 novemberében lett gyilkos merénylet áldozata Jeruzsálemben Jichak Rabin izraeli miniszterelnök. Az évforduló kapcsán felerősödtek a találgatások, hogy Rabin összeesküvés áldozata lett, jóllehet a gyilkos, Jigal Amir beismerte tettét, tucatnyi szemtanúja volt a merényletnek és egy amatőr filmes rögzítette a történteket. Az összesküvési teóriák legtöbbje azon alapul, hogy az izraeli titkosszolgálatnak, a Sin Bernek tudomása volt róla, hogy a szélsőséges nézeteket valló Amir a miniszterelnök meggyilkolására készül, hogy megállítsa a közel-keleti béke- folyamatot. Az egyik elmélet szerint a titkosszolgálat - tudomást szerezve a készülő merényletről - úgy döntött, hogy annak megakadályozása helyett titokban kicserélteti az éles lövedékeket vaktöltényre Amir revolverében. Maga Rabin is tudott állítólag a tervről és helyeselte azt, Valami hiba csúszott azonban a számításokba. mivel jobboldali ellenzékének lejáratását és a földet-békéért alku támogatását várta tőle. Valami hiba csúszott azonban a számításokba és Amir élestölténnyel tüzelt. Alátámasztani látszik ezt a teóriát, hogy egyes közelállók hallani vélték, amint valaki néhány pillanattal a lövések eldördülése után felkiált: „Vaktöltények! Vaktöltények!” Rabin özvegye, Lea is azt mondta, hogy amint a biztonsági ügynökök kocsijába tuszkolták, megnyugtatták őt, hogy minden rendben van. A Netanjahu-kormányt támogató NRP (Nemzeti Vallási Párt) szócsöve nemrég annak a feltételezésnek adott hangot, hogy Simon Peresz akkori külügyminiszter összeesküdött a Sin Bet egy magas rangú vezetőjével, és ennek eredményeként az éles lövedékek maradtak Amir pisztolyában. Peresz azután szándékosan idézte elő a Munkapárt választási vereségét. A Hatzofe című lapban megjelent értesülést közlő újságíró, Hágái Huberman azt állította, hogy írása nem szükségképpen támasztja alá az összeesküvés-teóriát, csupán ismertet egy cikket, amelyet az Internet közölt Úri Bárkán aláírással. Ilyen név nem szerepel azonban egyetlen izraeli telefonkönyvben sem. Az összeesküvés-teóriákat sokan igen határozottan cáfolják és Mose Sahal munkapárti képviselő, aki Rabin meggyilkolásának idején rendőrminiszter volt, közölte, felkérte a főügyészt, hogy indítson eljárást rágalmazás címén a lap ellen. Emlékezetes viszont, hogy Jasszer Arafat, a Palesztin Hatóság vezetője szerint az izraeli titkosszolgálat tagjai közül többen összeesküdtek Rabin ellen, hogy megtorpedózzák a béke- folyamatot. Az összesküvési teóriák legelszántabb támogatója azonban Jigal Amir édesanyja, aki szerint a titok nyitja egy bizonyos Avisaj Raviv kezében van, aki fiának jó barátja és a Sin Bet ügynöke volt egy személyben. Panoráma Szí lvássy József ____________ Brü sszelben általában minden kétnyelvű: flamand és vallon. Tegnap Antwerpen fele vettük az irányt és csak flamand táblákat láttunk. Ma az MPP küldöttségével más irányba tartunk. Feltűnik Liége, amely flaman- dul Luik, németül Lüttich, de a feliratokon csak az első megnevezés olvasható, mert itt nagy többségben csak vallonok élnek, akik tulajdonképpen az egyik francia nyelvjárást beszélik. Elbuszozunk Eupenbe, ahol Általában minden kétnyelvű: flamand és vallon. viszont az utcanevek és más hivatalos megnevezések már - németek. Max Beckers alpolgármester üdvözlő szóvirágok helyett rögtön a lényeggel kezdi:- Belgium a külföldiek számára bonyolult modell szerint működő föderális állam. Nekünk viszont az a fontos, hogy különböző gondok, feszültségek ellenére működő ez a modell, vagyis az állam, amelyet három közösség, a flamand, a vallon és a német alkot. Országunknak három régiója van: a brüsz- szeli, a vallon és a flamand. Négy hivatalos nyelvterület található Belgiumban, éspedig a kétnyelvű (tehát flamand és francia Brüsszel), a flamand, a vallon és a német. Az utóbbinak tíz helyi önkormányzata és tartományi parlamentje van, amelynek jogköre európai mércével mérve kombinált, a területi és a kulturális autonómia elemeiből tevődik össze. Ez a nyelvterület tulajdonképpen kis sziget a francia nyelvtengerben, hiszen közigazgatási szempontból a vallon régióhoz tartozunk. Bölcsen bólogatunk, miközben magunkban csendben megállapítjuk, hogy a kívülálló számára bizony elég bonyolult ez a modell. De aztán lassanként arról is megbizonyosodunk, hogy az egész valóban működőképes. Guido Breuer, a belgiumi németek pártjának elnöke kalauzol bennünket a németajkú közösség tanácsába, vagyis a tartományi parlamentbe, ahol a huszonöt tagú képviselőtestületben pártjának most négy helye van. Többségben jelenleg a vallon és a föderális konzervatív és szociáldemokrata pártok német képviselői vannak. Az önkormányzatnak három tárcája, vagyis kulturális, oktatásügyi és szociális minisztere van, ami egyúttal a jogkörök elosztását is jelzi. A brüsszeli központ tartotta meg a nemzetvédelmi és a külügyi tárcát, valamint az évi országos költségvetés elfogadásának a jogát. A beruházások és más gazdasági ügyek, az egészségügy valamint a környezetvédelmi kérdések a regionális parlament jogköréhez tartoznak. Kulturális, oktatásügyi, valamint szociális ügyekben a német nyelvterületen viszont a helyi parlamentnek, vagyis a tanácsnak van döntő szava. Aztán arról beszél, hogy paradox módon a vallon-flamand vitáknak és viszálykodásoknak köszönhetik mai jogállásukat. Amikor ők több önállóságot és jogot követeltek önmaguknak, akkor ezt igazi demokrataként nem tagadhatták meg a hasonA korábbi vitáknak köszönhetik mai jogállásukat. ló követelésekkel előálló itteni németektől sem. Breuernek arcára fagy az eddigi magabiztos mosolya, amikor arról kérdezzük, hogy évente mekkora összeg áll a tartományi parlament rendelkezésére és milyen forrásokból jön össze a pénz. A pártelnök nagyot sóhajt, csak azután kezd neki:- Kérem, ez még bonyolultabb, mint az önkormányzati modell. Annyi bizonyos, hogy az adókat az országos kasszába fizeti be mindenki, ahol a lélekszám és különböző pályázatok kritériumai szerint osztják el a központi szervek és a régiók között. Mi tehát Brüsszelből és a vallon régiótól is kapunk pénzt. Ezután mi, szlovákiai magyar hallgatók sóhajtunk még nagyobbat, amikor megtudjuk, hogy a hetvenezer lélekszámú belgiumi németek ebben az esztendőben három és fél milliárd belga frankkal gazdálkodhatnak. Az összegben nincs benne a helyi állami tisztségviselők bére, amelyet a központi kasszából fedeznek. Gyors fejszámolás következik: a belga franknak és a szlovák koronának egyforma az árfolyama. Ennek tudatában megdöbbentő, hogy a több mint félmilliós lélekszámú magyarság Szlovákiában a többi nemzeti kisebbséggel együtt legjobb esetben is mindössze 140 milliós támogatást kapott, ma még kevesebbet, amiből nem kis összeget csempésznek át a Národnostné noviny és más magyarellenes kiadvány támogatására. Joggal sóhajtunk fel: lám, ilyenek a mi „nadstandard” jogaink... Folytatás a következő számban Idilli kép, hiszen a nagymama demokratikus, a nemzeti kisebbség közösségi jogait messzemenően szavatoló légkörben taníthatja anyanyelvén írni, olvasni az unokáját, aki különböző konfliktusok nélkül tanulhat más nyelveket. Archív-felvétel Öböl-szindróma Bizonyítékok nincsenek, betegek annál inkább Bili Clinton amerikai elnök döntött arról, hogy Warren Rudman volt republikánus szenátor vezetésével független testületet állítanak fel az Öbölbetegséggel kapcsolatos vizsgálatok összehangolására és irányítására. A döntést annak a különleges bizottságnak a javaslatára hozta, amely jelentésében elmarasztalta a védelmi és veteránügyi minisztériumot, a szemükre vetve, hogy' súlyos mulasztásokat követtek el a tünetegyüttes okainak feltárásában és kezelésében. Bili Clinton utasítása értelmében a vizsgálatokba bevonják a tudományos akadémiát is. Az elnök egyben közölte, hogy egészség- ügyi védelmi-megfigyelő szolgálatot hoznak létre a katonai bevetésekben és békefenntartó műveletekben részt vevő csapatok támogatására, a veteránok számára pedig bővítik az egészségügyi ellátást és segélyezést. Az 1991-es, Irak elleni háborút követően csaknem nyolcvanezer veterán kezdett el panaszkodni kimerültségre, fejgörcsökre, légzési problémákra, ízületi gyulladásra és izomfájdalmakra. S az utóbbi időkben sok olyan eset merült fel, amely szerint valószínűsítA levegőben lóg az újabb Öböl-háború, az amerikai pilóta bármikor bevetésre kész. Szaddam Husszein pedig aligha habozna bevetni titkos „csodafegyverét”: a lépfenét okozó baktériumokat permetező helikoptert. CTK/AP- felvétel hető, hogy a sivatagi hadjáratban részt vett katonák tömegestől ki voltak téve gázfelhők formájában sodródó iraki vegyi anyagok mérgező hatásának. A védelmi minisztérium a különböző feltárások alapján ötévi tagadás után tavaly ismerte el először, hogy kétségkívül halált okozó szarin- és mustárgáz is jelen volt abban a dél-iraki Kamaszijahi vegyi raktárban, amelyet az amerikai egységek a háború utolsó napjaiban megsemmisítettek. A robbantások nyomán keletkezett gázfelhők akár százezer katonára gyakorolhattak hatást. Egy korábbi kongresszusi tanulmány nem zárta ki azt a lehetőséget sem, hogy amerikai csapatok már korábban, < rtáború elején is ki voltak téve iraki vegyi hatóanyagoknak, hiszen repülőgépekről több ízben bombáztak iraki vegyi üzemeket és fegyverlerakatokat. Az amerikai védelmi minisztérium azonban továbbra is ragaszkodik ahhoz a korábbi álláspontjához, amely szerint mindmáig nincs kézzelfogható és közvetlen bizonyíték arra nézve, hogy az Öböl-betegségben szenvedő katonák panaszait valóban iraki hatóanyagok okozták. A közelmúltban egy kongresszusi bizottság is arra a következtetésre jutott, hogy a tárca mulasztásokat követett el az Öbölbetegségre vonatkozó vizsgálatok kezelésében. Akárcsak a különleges bizottság, a kongresszusi testület is javasolta, hogy a további kutatásokat bízzák független szervre.
