Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-26 / 48. szám
Politika 1997. november 26. 3 •uniJUM¿a' Ö0A-GÁL4 MPOSVÁftOft ma ast-»ONJÍV A4AJO (s >*< ■ i*ro ,GtN IGEN IGEN box-gála «POSVARON rfrfrr "“«na». Kaposvárott elvétve volt látható MSZP-s falragasz. A kisebbik kormánypárt, a szabaddemokraták és az ellenzéki MDNP plakátjai a Somogy megyei székhely sétálóutcáján több helyütt is felbukkantak. Andrej Bán felvétele A népszavazás áldását adta Magyarország NATO-belépőjére Majdnem az utolsó pecsét P.Vonyik Erzsébet ___________ Kovác s László immár megírhatta levelét Brüsszelbe - rögtön a múlt vasárnapi NATO-referen- dum másnapján. A magyar külügyminiszter az igenlő szavazatok túlsúlyát hozó népszavazás után rögvest postázta az atlanti tömb székházába azt a szándék- nyilatkozatot, amelyben Magyarország - immár a lakosság akaratára is hivatkozva - újólag megerősíti belépési szándékát. A népszavazásnak köszönhetően Budapest tartani tudta az eredetileg felvázolt menetrendet, és így a NATO csúcsszervei a jövő hónapban véglegesítik azt a csatlakozási okmányt, amelyet Kovács László cseh és lengyel kollégájával egyetemben a jövő hónap derekán el is láthat kézjegyével. Horn Gyula már a részadatok ismeretében lenyűgöző eredményről beszélt, amelyből kiderült: a szavazáson részt vevők több mint 80 százaléka a belépésre voksolt. Mint a kormányfő mondta, ilyen eredményre legszebb álmaiban sem gondolt. Ha ez így van, akkor nyilván nem álmodott arról sem, hogy netán a szavazásra jogosultak több mint a fele az urnákhoz járul, vagyis mintha eleve az ötven százalék alatti részvételben bízott volna. Mert a statisztika azt mutatja, hogy 42 százalék körüli volt a referendum iránti érdeklődés, s e hányad 80 százaléka az igenlő szavazat. Továbbgondolva a kormányfő szavait, arra a következtetésre kell jutni, hogy Horn maga sem hitte, hogy a többség elmegy szavazni. Egyébként ezt támasztja alá az MSZP-többségű országgyűlés nyári döntése, amellyel lényegében 25 százalékra szállították le a referendum érvényességének küszöbét. E módosítás azt eredményezte, hogy akkor tekinthető sikeresnek a népszavazás, ha az érvényes szavazatot leadó állampolgárok több mint fele, de legalább az összes választópolgár 25 százaléka azonos választ ad a megfogalmazott kérdésre. Vagyis: a mintegy nyolcmillió választásra jogosult lakosból megközelítőleg kétmilliónak egynemű érvényes szavazatot kell leadnia. Korábban az a gyakorlat érvényesült, hogy akkor számított eredényesnek a népszavazás, ha azon a polgárok több mint fele a feltett kérdésre azonos választ adott. Ha tehát a parlament nem változtatott volna a jogszabályon, akkor a mostani referendum tulajdonképpen érvénytelen lett volna az elégtelen részvétel miatt. Felvetődik a kérdés, nem az motiválta- e a honatyákat, hogy biztosra akartak menni a referendumon, vagyis ha nem jön össze az 50 százalék, akkor a 25 is elég legyen. Másfelől az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy más országokban is bőven akad példa arra, hogy nem kötik az ötven százalékhoz a szavazás érvényességét. Az igenlő voksok túl- tengésének ismeretében ezeknek az elmélkedéseknek immár sok gyakorlati hasznuk nincsen, de azt azért jelzik, hogy a kormány nem lehetett egészen biztos a dolgában. A lényeg most már az, hogy magyar részről semmi akadálya Magyarország NATO-tagságá- nak. S a magyar referendum még egy tanulsággal szolgált: ha egy kormány és a parlament valóban akarja a zavartalan jogszerű lefolyású referendumot, akkor ez csakis rajta múlik. Emlékezetes, hogy októberben még a külföldiek földvásárlásával kapcsolatos két kérdés is a szavazólapon szerepelt, ám mikor ezekkel összefüggésben alkotmányos aggályok merültek fel, az országgyűlés a két témát kettéválasztotta, nehogy NATO-ügyben lekéssék az eredetileg betervezett november 16-iki időpontot. így teljesen tiszta jogi helyzetet teremtettek, és a NATO-ügyben megtarthatták a szabályszerű és végülis sikeres népszavazást. A másik, a földkérdésben esedékes referendumot sem hiúsította meg senki, csak arról van szó, hogy ez ügyben a NA- TO-referendum időpontjáig nem jött létre a hatpárti egyetértés, ami viszont NATO-ügyben mindvégig teljes volt a parlamentben képviselt kormánypártok és az ellenzék között, ami távolról sem volt elmondható a Szlovákiában tavasszal kisiklatott népszavazás kapcsán. A magyar referendum mindenképpen fordulópont Magyarország újkori történelmében, hiszen az ország népét először kérdezték meg arról, hogy milyen szövetségi rendszerben látná szívesen hazáját. A NATO-tagságot tehát nem rátukmálták Budapestre, hanem politikusok és választópolgárok saját elhatározásból egyaránt a nyugati orientáció mellett tették le a garast, mert ebben látják az ország stabilitásának, demokratikus fejlődésének, s nem utolsósorban gazdasági fellendülésének az egyedüli biztos garanciáját. A küszöb leszállítása bizonytalanságra vallott. Lapvélemények Neue Zürcher Zeitung: Félig üres, vagy félig tele pohár? A német lap szerint a csatlakozást egyöntetűen támogató parlamenti pártok között elégedettség honol. Magyarországon a referendum eredményeinek ismeretében abban reménykednek, hogy a népi többséggel megtámogatott magyar tagjelöltség könnyebben veszi a ratifikációs akadályt a NATO-országok parlamentjeiben. Az természetesen nyitott kérdés, hogy az ötven százalékot megközelítő részvétellel a pohár félig tele van, vagy félig üres és ezt a részvételt hogyan értelmezik külföldön. Frankfurter Rundschau: Horn begyűjti a gyümölcsöket A frankfurti baloldali lap úgy látja, hogy Horn Gyula kezdi begyűjteni a gyümölcseit annak a folyamatnak, amelynek a keletnémetek kiengedésével elindított kezdetében ő is részt vett. Horn vezetésével a megreformált kommunisták nem csak bizonságpolitikai fordulatot hajtottak végre nagy megrázkódtatások nélkül, hanem olyan takarékos- sági programot valósítottak meg a szociáldemokratákkal, amely miatt másutt az utcára vonulnak a tömegek. A NA- TO-csatlakozás követelményeinek a teljesítése azonban csak szinte semmiség volt az uniós felvétel feltételeinek teljesítéséhez képest. Ám ha Budapest erőfeszítéseit az unió megfelelő jószándékai fogadja, Magyarország, az egykori legvidámabb szocialista barakk a demokrácia épületének stabil része lehet a válságoktól veszélyeztetett térségben. Szevodnya: Semlegesnek maradni Az orosz lap értékelése szerint a NATO-tagság ellenzői valamivel kevésbé aktívan próbálták meggyőzni a lakosságot, viszont „élőszóban”: az utcai gyűléseken és összejöveteleken - néha még az aluljárókban is - bizonygatták a magyaroknak, hogy „semleges országnak kell maradni”. Még Eörsi Mátyás, a külügyminisztérium politikai államtitkára is kénytelen volt elismerni, hogy sokan kételkednek, „érdemes-e odaadni magunkat” egy másik blokknak a Varsói Szerződés után. A NATO-tag- ság ellenzői kételyeiket fejezték ki „idegen csapatok és nukleáris fegyverek” magyar- országi megjelenése kapcsán. La Stampa: Szelet a tortából Az utca embere lenyelte a keserű pirulát: elfogadta, hogy a NATO-csatlakozás költségei Magyaroszág teljes nyugati integrációjához, azaz az EU- ba való belépéshez szolgálnak jó befektetésként. A szavazó azt is hallhatta, hogy az ország védelme többe kerülne, ha a „fényes elszigeltséget” választaná. Azonban senki sem tudja, hogy valójában mennyibe fog kerülni a magyaroknak, cseheknek és a lengyeleknek a NATO-csatla- kozás. Ám e különös és hasztalan csata mögött hatalmas érdekek húzódnak meg. A magyar referendum ugyanis hasztalan volt, hiszen a ratifikálás a törvényhozás joga. A gazdasági érdekek között azonnal látszanak az amerikai katonai ipar érdekei. Az európaiak is azért mondtak igent a NATO keleti bővítésére, mert azt gondolták, hogy a tortából egy szelet nekik is jut. Vonal alatt Egy választó töprengései Szűcs Béla _________________ Egyi ke vagyok azon szlovákiai magyar választópolgároknak, akik az utóbbi hetek politikai dzsungelében sokat töprengenek a közelgő választásokon. Nem okoz kételyeket, hogy kire fogok szavazni, mert akárcsak sok tízezer pártonkívüli magyar társam, azokra adom a vokso- mat, akik az elmúlt évek során már bebizonyították: becsületesen védelmezik nemzetiségünket, jogaink minden megnyirbálását határozottan elítélik és megpróbálják érvényesíteni a kisebbségi politika demokratikus elveit. Á Magyar Koalíció pártjai ezt igazolták - minden apró-cseprő vitáik, nézetkülönbségeik ellenére. Tisztelem a három párt programját, egymástól eltérő gazdasági, szociális, kulturális elképzeléseiket, de szerintem valamennyiük legfőbb érdeme a nemzetiségvédelmező politikájuk. Ennek alapján jött létre a Magyar Koalíció, és ez kell, hogy alapja legyen további együttműködésüknek, a várható új választási törvény miatt szükségessé váló egyesülésnek, esetleg az új párttá kovácsolódásnak. Az uralkodó kormánykoalíció mindent elkövet, hogy mt: .ossza a magyar választókat, hogy a Magyar Koalíciót felbomlassza, megfossza a választásokon való indulástól. Ismeretesek már a pártok választási küszöbének emelésével kalkuláló tervek, az esetleges új pártstruktúrák kirekesztésének lehetőségei és az uralkodó párt boszorkánykonyhájában kiagyalt további ötletek. Közben egyre szítják a magyarellenes hangulatot, hogy a szlovák választók a nacionalista célokat követő pártokra adják szavazataikat. Veszélyes az az ijesztgetés is, hogy az ellenzéki koalíció győzelme esetén a magyar pártok a szlovák érdekeket sértő pozíciókat kapnak a kormányban. De az is a hazafias érzésű szlovák választók megnyerését szolgálja, hogy holmi memorandummal próbálják kijátszani az Európai Unió által követelt kisebbségi nyelvhasználati törvényt és törvényellenesnek minősítik a Meciar által Győrben megígért kétnyelvű bizonyítványok visszaállítását is. Ilyen háttérrel folyik a magyar pártok választási készülődése. Mi, választók azt szeretnénk, ha minél előbb sikerülne olyan megállapodásra jutniuk, amely lehetetlenné teszi kijátszásunkat és törvényes úton olyan pártot teremtenek a magyar választóknak, amelyre minden magyar tiszta lelkiismerettel leadhatja szavazatát. Többen bírálják a magyar pártok vezetőit, hogy késlekednek, még nem döntöttek arról, hogy közös listán indulnak-e, egyesülnek-e vagy egészen új pártot alakítanak. Én megértem az óvatosságot, az alapos mérlegelést, hiszen három különböző programú, más-más elveket előnybe részesítő pártból, ület- ve mozgalomból kell egyetlen szubjektumot létrehozni. Gondoljunk csak arra, hogy mit szól ehhez a három párt tagsága? Megkell őket győzni arról, hogy parlamenti képviseleteink megőrzéséért háttérbe kell szorítani a szűk pártérdekeket és a közös nemzetiségi politikára kell koncentrálni. Lehetséges, hogy egy új pártban is ki lehet alakítani egymással nem torzsalkodó, versengő platformokat, amelyekben érvényesítenék a volt pártok keresztényi, polgári és nemzeti tendenciáit. Mindenesetre ez az alapvető átalakítás rendkívül nagy türelmet, önmegtartóztatást és ambíciókorlátozást is jelent. Bízom benne, hogy a három pártban van any- nyi szellemi kapacitás, hogy az adott lehetőségek közül a legjobbat választják ki. Ahárom párt egyesülése szerintem növelné a SzlovákEllenzéki Koalícióval valahogy lassan születő megállapodás létrejöttének esélyeit is. Persze, addig még át kell bukdácsolni a Meciar-csapdákon, cselszövéseken és nyílt akadályokon. Azt hiszem, ez lesz a legnehezebb! A választók észrevételei biztassák arra a magyar pártokat, hogy olyan megoldást találjanak, amelyre nyugodt lelkiismerettel leadhatjuk majd voksainkat. Eddigi politikájuk megérdemli a támogatásunkat.
