Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-19 / 47. szám
8 1997. november 19. Ripoi Az idén is megtartották a Simon-Júda vásárt Párkányban A hajóhintától a mézeskalácsig Zalaba Zsuzsa Ha felülnézetből vizsgálnánk a párkányi nagyvásárt, mondjuk, egy helikopteren ülve, a város központjában nem látnánk mást, csak a hömpölygő tömeget. Az emberekből dagasztott hatalmas kígyó lassan és lomhán vonaglik a város Fő utcáján, bekukkant néhány mellékutcába, majd a Dunánál meghőköl, s egy vargabetűt ír le az óriáskerék, a hullámvasút és a hajóhinta között, hogy lazán hömpölyögjön ismét tovább. Mintha a Szlovákia számtalan városából érkező kereskedők sátrai sáncként védték volna a tekeredő - emberekből álló - húsmassza útját! Hamisítatlan vásári hangulat! A kígyót minden árus üdvözli, portékáival kínálja. Hol a sült kolbász, sült hal és cigánypecsenye pompás illata, hol a murci csábító zamata csavarta el a kígyóként tekergő emberhalom fejét, így aztán mindig kiléptek a vonulásból, a biztos, tekergő és sziszegő testből. Apró gyerecskék, kamaszodó fiatalok, öregecskék, szépek és kevésbé azok, mindenki ott kóválygott a sátorfalak között. Vásárolgattak, tökmagoztak, hintáztak, murciztak, sült csirkével viaskodtak. Akinek volt kedve, a városháza előtti kultúrműsorba is bepillanthatott; hódítottak a párkányiak: a Kisbojtár gyermek- folklórcsoport, a Stúrovcatá, a Rocky és Ritmus táncklub, a köbölkúti Fortuna rock and roll csoport, a lévai Fanatic Dance Group, a szólisták és az Ifjú Szívek Dal- és Táncegyüttes. Senki sem unatkozott. A zsivajgó gyermeksereg a hullámzó gumivárban ugrabugrált, a szerelmesek mézeskalácsot választottak párjuknak, a merészebbje bokrétát lőtt a kedvesének. Hatalmas kacagás kísérte a Budapestről érkezett Vásári Cirkuszt, a prievidzai Bojník történelmi vívócsoport pedig valósággal felborzolta a nézelődők idegeit. Szórakozhattunk a mesemondókon és a népdalénekesen, a vranovi nad- rágos színház Dezső és Amálka című műsorán. A párkányi stadion salakpályáján a Párkányi Lovagi Torna két napon keresztül ostromolta a látogatóit. Pénteken csupán azért nem tudták szórakozAz emberekből dagasztott óriáskígyó lassan vonaglik végig az utcákon. tatni a temérdek kíváncsiskodót, mert a vámhatóság megakadályozta a tűzről pattant paripák országunkba lépését. Nincs min csodálkozni: tetőtől talpig erről szól Szlovákia ügyintézése. Mindezek ellenére másnap már a Visegrádi Szent György Lovagrend, a Debreceni Vitézek, a Diósdi Bajvívók, a Hajdúsági Csikósok, a Párkányi Lovagok, a Király Solymásza, a Szépséges Visegrádi Udvarhölgyek és a Suzato Régizene Együttes teljes parádéban állt a nagyközönség elé. A városközpont színpadán a pozsonyi Szabó Teréz Bábszínháza ,A pozsonyi kisördög” című bábjátékával rukkolt elő. Hömpölygünk a tömegben, csendesen ámulok az iparművészeti csecsebecsék láttán. Szokatlanul gyönyörű alkotások, órákat elidőztem volna a csipkemintákkal díszített nyakérmék, a csipkeveréssel készített faliképek, a faragott miniatűr polcok és a szárított virágcsokrokkal megtűzdelt kancsók között. Egy idős néni titkos borítékokat kínált, melyeket egy jópofa papagáj csipegetett meg a felnyitásuk előtt - mondván: szerencsét hoz. Az meg ugye elkelne a mai időkben. Milyen romantikus és pazar ötlet manapság beöltözni gótikus ruhákba, és úgy kínálni a finomabbnál finomabb péksüteményt, törökméz figurákat és emléktárgyakat! A bóvlihoz ugyan nem passzolna még öreganyáink népviselete sem, de azért a tökmagot rágó, cigarettázó bőrdzsekisektől stílszerűen fogadom, és természetesnek találom a nem működő karórák és minőségen aluli szemiscipők agyondicsérését. E- gyetlen dolog zavart a három nap alatt, mégpedig az, hogy úgy kellett magunkat átverekedni esténként a temérdek üres poháron, szeméten és törött üvegen. De amikor az óriáshajóval felrepültünk az égig, hirtelen elfelejtettem minden bajt és gondot. Lepillantva még láttam a vásár fényeit, de aztán eltűnt minden, magával ragadott a szédítő szárnyalás... Rég láttam ehhez hasonló vásári mutatványt, őszintén mondom, az unokáimat is én cipeltem ide, hogy lássák, miről szól az igazi vásári hangulat. Gyermekkoromban mindig volt alkalmam megnézni a tüzet fújó, gólyalábakon lépkedő mutatványosokat. Most, hatvanhét évesen is élmény őket újra látnom, szórakozni e hagyományőrző produkción. Látja, az unokáim is végigizgulták az előadást. Elhitték, dákból mesék bi a történet való bárhol, bármiko meséli Molnár öt unoka nagyap „Vegyél nekem olcsó vásárfiát!” - jut eszembe az idézet, s nyomban rákérdezek a jópofa figurákat mintázó léggömbök árára. „Negyvenöt korona. Kéri? Nem kéri? Sokallja? Ne sokallja, mert a többi árus hatvanért kínálja. Valamiből élni kell, s ebben az országban már a levegőnek is ára van” - mondja a léggömbök mellett vacogó, topogó férfi, majd átnyújt egy imbolygó nyuszifejet a babakocsiban nyújtózó lányomnak. A gyerekek öröme megér egy ötvenest. Kedves szülő! Csupán egy csomag cigarettáról mondjon le, s megvan a léggömb ára! A kilencvenes évek elején még a stúrovói vásárként hirdették az állami és hivatalos szervek a Simon-Júdát, csupán öt évvel ezelőtt kapta vissza eredeti nevét a vásár. Az időn, az emlékeken, a szokásokon, az örökségen nem lehet változtatni, azt meghamisítani. A hinták sem veszik rossznéven, ha egy évszázadok óta megrendezésre kerülő vásárban ringathatják gyermekeink Simon-Júdát elrendelő II] roly urunk azonban forog egy ideig a sírjában, hiszel igazán érthette, kik és akarják a jó öreg Simon- stúrovói vásárrá degradálj mon és Júdás története tör mi kuriózum. A stúrovói vá nevezés azonban égből po mesének sem jó...
