Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-07-02 / 27. szám
4 1997. július 2. Háttér Brit gyarmatbirodalom Mi marad belőle? India, Kanada, Ausztrália - ezek csak a legnagyobb nevek abból a mérhetetlen területből, amely felett soha nem nyugodott le a Nap, amelyet úgy hívtak: Brit Birodalom, s amely a hongkongi zászlólevonás után már elférne Dél-London valamely közepesen sűrűn lakott kerületében is. Viktória királynő 1899-ben kereken 30 millió négyzetkilométer - és ami legalább ilyen fontos: 345 millió alattvaló - felett uralkodott. Ezekre a dicsőséges napokra ma sokan nem szívesen gondolnak vissza, mert óhatatlanul adódik a sanyarú összehasonlítás kényszere. Attól a pillanattól, hogy a brit korona gyémántja, a 6,2 milliós Hongkong a Kínai Népköztársaság részévé vált, az anyaországon kívüli „birodalom” népessége hirtelen a harmincadára, vagyis mintegy 97 százalékkal zuhant, mivel a jelenleg függő területeknek nevezett, továbbra is brit közigazgatású egységek összlakossága nem éri el a 200 ezret sem. Nem beszélve az „akkori” és a mostani nevekről: India, Ausztrália, Kanada földrésznyi birtokok voltak, s ma is mindenki tudja, hol keresse őket a térképen. Kétséges kimenetelű lenne azonban az a földrajzi feladvány, amelynek kérdése úgy hangzanék: keresse meg Tristan da Cunha, Pitcaim, Turks és Caicos, esetleg Anguilla szigetét... Ilyen és hasonló nevek fémjelzik ugyanis Hongkong után II. Erzsébet „külbirtokait”. A megmaradt brit területek között is akad azért ismert név, például Bermuda, a ma főleg turista- vonzó tengerpartjáról és rejtélyes háromszögéről ismert atlanti szigetcsoport. Három gyarmati terület neve főleg a körülöttük dúló hovatartozási viták miatt él a köztudatban: a Falk- land- és a Déli- Georgia-szige- tekre Argentína, Gibraltárra - Európa egyetlen gyarmati státusú területére - Spanyolország támaszt igényt. A déli Atlanti-óceán kellős közepéből árván kiemelkedő Szt. Ilona szigete pedig több kétes dicsőséget is magáénak tudhat: itt halt meg Napóleon, s ez a világ legelhagyatottabb, minden egyéb szárazulattól legmesszebb fekvő szigete. A legközelebbi szárazföld 1100 kilométerre található - de ez is csak Ascension, a nem sokkal nagyobb, ugyancsak brit fennhatóság alatt álló dél-atlanti kis sziget. A maradék brit területek között is akad azért ismert név. Pattén úr, hiányozni fog! - búcsúztatták a hongkongiak a brit kormányzót CTK/AP-felvétel Hongkong, bár Kínához tartozik, bizonyos mértékig külföld marad Egy ország, két rendszer Milyen jövő vár rá a változások után? CTK/AP-felvétel MTI-OSSZEALLITAS _______ Le vágja-e Kína az aranytojást tojó tyúkot - tették fel néhá- nyan a kérdést, s rögtön meg is válaszolhatták: természetesen nem, nem áll érdekében. A kérdés arra vonatkozott, hogy drasztikusan beavatkozik-e Pe- king az „anyaország kebelébe” 1997. július elsején visszatért Hongkong életébe. Megbolygatja-e annak a Hongkongnak az életét, ahol ugyan csak hatmillióan élnek, de ez a hatmillió ember negyedannyi GDP-értéket állít elő, mint az 1,2 milliárdos Kína? A kérdésre a kínai kormányzat - élén az időközben elhunyt Teng Hsziao-pinggel - már bő egy évtizeddel korábban válaszolt, amikor meghirdette az „egy ország, két rendszer” elvet, s rögzítette: Hongkong 1997 után Kínához tartozik majd, de ötven évig alapvetően nem nyúlnak berendezkedéséhez. Ez a hozzáállás tette lehetővé, hogy 1984. december 19-én Peking- ben az akkori brit kormányfő, Margaret Thatcher és akkori kínai kollégája aláírja a kínai-brit megállapodást. Hongkong - bár Kínához tartozik, felhőkarcolói felett a csüla- gos kínai zászló leng -, bizonyos mértékig külföld marad, amit az is bizonyít, hogy lesz külön lobogója és címere. Pe- king garantálja Hongkong július elsején életbe lépett minialkotmányát, s a kínai alkotmány 31. cikkelye értelmében Különleges Közigazgatási Körzetnek nyilvánította Hongkongot, a- melyet közvetlenül a központi kormányzat alá rendelnek, de a katona-, valamint a külpolitikát kivéve nagyfokú önállóságot élvez. Hongkongnak van külön kormánya, törvényhozása, bírósági rendszere, törvényei (eddig a brit törvények voltak érvényben). A hongkongi kormányt hongkongi állampolgár vezeti, akit hongkongi állampolgárokból álló bizottság választ meg. Garantálták, hogy a hongkongi életmód, a jogok és a szabadságok (beleértve a véleménynyilvánítás szabadságát, a sztrájkhoz való jogot, a szabad munkaválasztást, a szabad vallásgyakorlás jogát) érintetlenek maradjanak. A magán- tulajdont és a külföldi beruházásokat törvény védi; Hongkong megtartja szabadkikötői státusát, továbbra is nemzetközi pénzügyi központ marad, szabad piacokkal, szabad tőkemozgással. Továbbra is forgalomban lesz a hongkongi dollár. A kínai és az angol marad a hivatalos nyelv. Természetesen nehéz megjósolni, hogy mi lesz ötven év múlva. Felnő majd egy nemzedék, amely már természetesnek veszi, hogy Hongkong Kínához tartozik, s félelmet sem geijesztenek benne a kínai politika hullámzásai, merthogy ilyenek - talán -nem lesznek... Ünnepi sörkülönlegesség A Dél-kínai Söripari Vállalat Vörös Hajnal néven új sörfajtát dobott piacra Hongkong visszavétele alkalmából. Az ital palackján, illetve dobozán a 97-es szám (az átadás éve) mellett a Kínai Népköztársaság zászlaja látható, amint ráhajlik a brit lobogóra. A sörkülönlegességet a brit koronagyarmat átadásának napján, július elsején lehetett először kapni kiskereskedelmi forgalomban. 1997 szuvenír A hongkongiak öüetessége határtalan. Az átadás alkalmából „1997” feliratok, vagy a brit és a kínai zászlót ábrázoló trikók, karórák, sapkák, nyakkendők, öngyújtók, és ki tudja, mi minden kapható még. A kínálat szinte naponta bővül, és elárasztja a piacot a giccses, nosztalgikus vagy valóban finom, érdekes és/vagy költséges szuvenírok tömege. A Barbie-ba- bák fehérneműje a brit zászlót, felső ruhájuk az utolsó kínai császárné vörösarany viseletét mintázza. A vevők mintegy 80 százalékban turisták, s köztük is főleg japánok. A történelmi esemény - amelyre a világ minden tájáról 1 millió turistát, 4 ezer meghívott vendéget és mintegy 8300 újságírót vártak - szinte minden területre rányomja bélyegét. Még a hongkongi divattervezőket is megfertőzte az átadási láz, és modelljeiket a távozó gyarmati uralomnak szentelik, például olyan feliratokkal, hogy „Bye, bye Queen” - azaz viszlát, királynő. Peking garantálja Hongkong július elsején életbe lépett minialkotmányát. Még a hongkongi divattervezőket is megfertőzte az átadási láz. Romániában a veszteséges bányaipart a Ceausescu-rezsim jelentős állami támogatással tartotta életben Zsil-völgyi pokol, patkányokkal, elégedetlenséggel Bogdán Tibor ____________ A nemrég lezárult Zsil-völgyi bányászsztrájk ismét felkavarta Romániában a kedélyeket; voltak, akik megértették a bányászokat, mások elítélték a mun- kabeszüntetőket. A sztrájkolok végül is 23,3 százalékos béremelést kaptak a kért 45 helyett. Politikai körökben emiatt túlzott engedékenységgel vádolták a kormányt, gesztusát meghátrálásnak, mi több, ön- gyilkosságnak könyvelték el, hiszen ezek után más szakmák is felléphetnek jelentős bérkövetelésekkel. De hogy is élnek, dolgoznak a bányászok? Nicolae Ceausescu egyik - Ion Iliescu által továbbvitt - nagy álma az ország energetikai függetlenségének kivívása volt. Az egykori pártfőtitkár őrült programot dolgozott ki, amelynek megfelelően évi 65 millió tonna barna- és 14 millió tonna feketeszenet termeltek ki. A Conducator egymás után nyittatta meg az új bányákat, tízezrével hozatta Moldovából és a délvidékről az embereket. Iliescu 1989 után, ha kisebb mértékben is, ugyanezt a politikát folytatta. A veszteséges bányaipari: jelentős állami támogatással tartották életben, a befektetett összegeket pedig nem a technológia korszerűsítésére, hanem az emelkedő bérek fedezésére fordították. A bányászok munka- és életkörülményei eközben rohamosan romlottak. Az új hatalom új politikát alkalmazott. Az állami szubvenciót az idén egyharmaddal csökkentették a tavalyihoz képest, de a Kőszénkitermelő Állami Vagyonkezelő Vállalat idei tervezett vesztesége még így is 444 milliárd lej lesz. Eddig azonban még egyetlen bányát sem zártak be, a támogatás csökkentése így elsősorban a beruházások, a tárnák biztonságára fordított költségek korlátozásában mutatkozott meg. A közelmúltban történt dilzsai bányakatasztrófát is ez okozta, pontosabban az történt, hogy a szellőztetőberendezésnél 50 milliméteres helyett 20 milliméteres keresztmetszetű csöveket és rögtönzött villanykapcsolókat használtak. A rosszul értelmezett takarékosság a védőfelszerelések beszerzésénél is megmutatkozott, így számos bányász csupasz kézzel dolgozik, miközben a raktárakban porosodik 70 ezer pár olcsón, de hibás állapotban vásárolt védőkesztyű. A bányászok sokfelé derékig érő vízben dolgoznak, a hőség elviselhetetlen, a tárnákban hemzsegnek a patkányok. A széntermelés fokozására a tárnákat kiterjesztették a lakott övezetek határáig, ahol a hegyek belseje leginkább az ementáli sajthoz hasonlít, így aztán gyakori a földcsuszamlás. A „bányászelit” viszont biztonságos helyen épült villákban lakik, amelyek közös vonása a fényűzés, a nagyzolás - és az, hogy a bányákból lopott anyagból épültek. A bányászok ezzel szemben nyomorúságos lakásokban élnek. Húsz évvel ezelőtt Ceausescu utasítására például Vulkányban tízemeletes toronyházakból álló lakónegyedet építettek. A felsőbb szinteken jóformán sosem folyt meleg víz, a felvonók mindig elromlottak, a szemetet sohasem vitték el - 1989 után ezért ezekből a lakásokból ki is költöztek a lakók. A legtöbb lakásban a gázvezetéket is levágták, szénnel fűtenek. A csatornahálózat rég tönkrement, a legkisebb eső is árvízzel jár, elönti a földszinti lakásokat, a pincéket. A lakások általában két, egymásba nyíló szobából állnak, amelyekben gyakran tizenöt személy is lakik. A bányászcsaládokban csak a férfi dolgozik. A nők nem kényelemből ülnek otthon, hanem, mert sok a gyerek, s a szénmedencékben a nők számára alig van munkahely. így aztán hiába keresnek a bányászok többet az országos átlagnál, életkörülményeik szegényesek, a fizetés nem elegendő a családjuk eltartásához.
