Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-15 / 42. szám
1997. október 15. Dániel Komén és a futócsászár, Haile Gebrselassié rivalizálásából az atlétika profitál A kenyai világcsúcsvadász Daniel Komén sokadik győzelme CTK-felvétel Urban Klára Haile Gebrselassié egy óra leforgása alatt elvesztette mindkét világcsúcsát. A brüsszeli Ivó Van Damme-emlékverseny egyszerre két - egy ötezres és egy tízezres - újabb álomhatárt romboló világcsúccsal iratkozott be a nagykönyvbe. Az előbbin Dániel Komén futott 12:40-en, az utóbbin honfitársa, Paul Tergat 26:30-on belül. Haile Gebrselassié, a futócsászár megbukott. Éljen az új király - Dániel Komén. Már tavaly utalt néhány lap arra, hogy az ezredfordulóig megtörténik a trónfosztás, de még a történtek után is úgy hiszem, elhamarkodott lenne az állítás. Nemcsak azért, mert maga az ,Kettőnk versengése a lehető legjobb dolog.” etiópiai futócsoda hallatta hangját, miszerint a világcsúcsokat csak kölcsönadta a kenyaiaknak („én még úgyis visszaszerzem őket” - mondta nevetve), de tény és való, hogy rendkívüli képességeit aligha merítette ki huszonnégy évesen. Maga Komén is sportszerűen elismerte: „Csak egyetlen atlétát ismerek, aki elveheti tőlem ezt a csúcsot. Ez az én jó barátom, Haile. Kettőnk versengése a lehető legjobb dolog - íme a gyümölcse.” Gebrselassié augusztus tizenharmadikán Zürichben 12:41, 86 ra javította saját világcsúcsát, amelyet előtte egy évvel ugyancsak a Letzigrundon futott, s amelyet Komén még július hetedikén Stockholmban megpróbált elvenni tőle. De akkor még túl fáradt volt, egészségileg nem volt teljesen rendben, egy fájdalomcsillapítót be- véve allergiás reakció lépett föl nála. A zürichi rekordhoz Hailénak a lehető legjobb segédje akadt: Dániel Komén. A kicsi kenyai diktálta az iramot az utolsó két kilométeren, hogy aztán a hajrában, kétszázötven méterrel a cél előtt fölgyorsítva, ravasz barátja fölözze le a tejfölt. Célba érve a kenyai sírt, mint egy kisgyerek. Úgy érezte, becsapták. A vereség után úgy emlegették a lapok, mint az atlétika történetének legjobb iramfutó segédjét. A szomorúKiő? Név: Dániel Kipngetich Komén Született: 1976. május 17- én, Mwenben (Kenya) Testi adottságai: 170 cm/ 55 kg Legnagyobb eredményei: 1996: világcsúcs 3000 m-en, legjobb idő a két mérföldön, a Grand Prix-sorozatban az összetett és az 5000 m győztese. 1997: világbajnok és világcsúcstartó 5000 m-en. ságot rövid időn belül egészséges düh váltotta föl. Komén bosszút forralt. Brüsszel előtt Monacóban az 1500 m-t 3:30 perc alatt tette meg. Még Zürich után arra kérte a huszonegy éves kenyai a brüsz- szeli viadal igazgatóját, hogy vegye föl a versenybe az ötezret. A Golden Four-sorozat egyik alapítója egy pillanatig sem tétovázott, még akkor sem, ha ezzel a feje tetejére kellett állítania az egész programot. A 10 000 és a 3000 m (mellesleg épp Hailéval, aki barátját akarta megfosztani a világcsúcstól) előzőleg szerepelt a műsoron, így sokakat meglepett, hogy hagyta magát rábeszélni. Mert a versenyigazgatónak lett igaza. A két segéd, Maru és Keino (a híres Kipcsoge fia) ugyan még gyorsabb volt, mint Zürichben, de Komén az utolsó két kilométerre egyedül maradt. Ennek ellenére 12:39,74-es ideje 2,12 mp-cel jobb Haile rekordjánál. Gebre nem hagyta ennyiben a dolgot, a Golden Four záróviadalán Berlinben megpróbált visszavágni, de sikertelenül. Komén első eredményeit meglepetésként könyvelte el a világsajtó, de rövidesen be kellett látnia, hogy az minden, csak nem a véletlen műve. Kilencvennégyben kétszeres junior világbajnok (5000 és 10 000 m) volt, de tavaly nem jutott ki az atlantai olimpiára, utána viszont uralta a Grand Prix-t, megnyerte az 5000 m-t is (vele összesen 250 000 dollárt), az idén már a negyedik idényt töltötte a világ élvonalában. Igaz, a kenyai bolyból nem olyan könnyű kitörni, így az atlantai rostán Komén is fönnakadt, de az idén Athénban már nem adta alább a bajnoki címnél. Szépen megosztoztak etiópiai barátjával, akiről sokáig az hírlett, nem jön a vb-re, Komén a rövidebb, Haile a dupla távot uralta. Kettejük csatája még sok rekordot hozhat. Haile 12:35-ről beszélt, Komén még tovább ment: 12:30-ig. „Keményen edzek” - ecsetelte, hogy miből fakad önbizalma. - „Moses Kiptanui (a 3000 m akadály világcsúcstartója volt a Az idén már a negyedik idényt töltötte a világ élvonalában. kölni versenyig - a szerző megj.) a legjobb tanítómester, akit csak elképzelhetek magamnak.” Komén nincs egyedül a Nyahururuban tábort vert csoportban. Kiptanui közel tíz embert szedett össze akadémiájába, ahová külföldiek is járnak. Egynapi ellátás, szerény körülmények közepette, napi kilenc dollárba kerül, ám a „zuhogó” víznél, ahogy ők a vízesést hívják, a szállodában az igényesebbek harmincért lakhatnak. Ezzel a lehetőséggel maga a mester sem él, mert szerinte a dolog nyitja, az eredmények titka a kemény csapatmunka. Az egyházkarcsai felnőtt futballkülönítmény Archív-felvétel Egyházkarcsaifutballkrónika-lapok Ősztől az ötödik ligában J. Mészáros Károly ______ Ti zenkét Karcsának két (fut- balljklubja van. Az egyház- karcsaiak Síposkarcsán játszanak (az idegenek gyakran nem találnak oda, pedig már nyilakkal is kijelölték a stadionba vezető utat), ősztől először az V. ligában. Nyugat- Szlovákiában már a nyolcvanas években kerületi csúcsokat döngettek. Méhes János egyesületi titkár: „Három év múltán azonban nemzedékváltás történt, lemondott a vezetőség is, s a váltóbotot éppen a mi korosztályunk vette át. Nekünk az volt a filozófiánk, még annak árán is, ha kiesünk, új csapatot fogunk építeni. Nyolcvankilencben kezdtük. Kilencvenháromban Bod’a Vilmos vette át az edzői munkát, és együttese rögtön járási bajnok lett.” Tavasszal újoncként a második helyen zártak a VI. ligában, s így feljebb léphettek. Jelenleg - megint újoncként - a középmezőnyben tanyáznak. De ilyen magas osztályban még soha nem szerepeltek. Bod'a Vilmos edző és klubelnök egy személyben, de ő a pályagondnok is: „Feladataimért külön-külön felelek. Voltaképpen négyen irányítjuk az egyesületet.” Valójában azonban öten vannak, mert a polgármester, Gódány László sem veszi le a kezét a futball- élet ütőeréről. Egyházkarcsán talán hely sem volna a futballpályának, ezért emberemlékezet óta mindig a közeli Síposkarcsán kergették hazai környezetben a labdát a hat alsókarcsai kisközség fiataljai. Közigazgatásilag ugyanis valamennyi összevontan - ezerkétszáz lakossal - Egyházkarcsához tartozik, s mindegyik faluközösség azonos irányba húz. Több csapatuk van: az öregfiúké rendszeresen szerepel a járási bajnokságban, van ifiegyüttes is. Bod'a Vilmos: „Olyan most nem fordulhat elő, mint a nyolcvanas években történt, hogy nem volt kellő utánpótlás. A felnőtt gárda legalább öt évig megállhatja a helyét a legjobbak között.” Méhes János rádupláz. „Tanultunk az elmúlt évtized hibáiból. Manapság drága az idegen játékos, az alapkeretet a helybelieknek kell alkotniuk, többnyire ők csalogatják ki a nézőket is.” Meg a jó futball. Állítólag Egyházkarcsán már négy éve ilyet játszanak. Ajátékosok amatőrök, de keresnek is, ám a jutalomból mindenki egyformán részesedik. Egyelőre bevált az egyenlősdi. Nem kis dolog, amit a Dunaszerdahely tőszomszédságában fekvő Egyházkarcsán művelnek. Bod’a Vilmos: „Nincs más titkunk, csak a futballszeretet. Élünk-halunk a fociért. így van igazán értelme a munkánknak. Valamennyiünkének. Mindig azt tartottam, ha valakit valami nem érdekel, azt ne erőltesse. Ebben egyetértünk.” Méhes János: „Ájó gárda ösz- szehozásához három feltétel szükséges: játékos, edző és vezető. Ha valamelyik nem végzi a dolgát, máris vége. És aki egyszer elvállalja, az csinálja is!” Borbély Lajos: „Ötvenkét vasárnapból talán ötvenkettőt itt töltünk. Ez az öltöző a második otthonunk, leülünk, boncolgatunk, szövögetjük terveinket. Ha kell, össze is veszünk, de aztán szavazunk, és döntünk. Egészséges vitáink az előrelépést szolgálják. Mert a lényeg, hogy mindenki végezze a dolgát...” Úgy látszik, Egyházkarcsán végzi is. Sportolóktól hallottük Ajunwa, a vagyonos rendőrnő Atlantában a nigériai hivatásos rendőrnő, Chioma Ajunwa nyerte a női távolugrást. Ötkarikás diadala után egy csapásra megváltozott az élete: „Vagyonos ember lettem, ha annak nevezhető, hogy - amiről korábban csak álmodtam - bizonyos ajtók megnyíltak előttem, s ezáltal elintézhettem magamnak fontos dolgokat. Otthon elképesztően népszerű vagyok, valóságos hímes tojásként bánnak velem, talán csak a labdarúgók vannak hasonló helyzetben. De hát jobbára ők is ibók. Ez a törzs, amelyből származom, Kelet- Nigériában honos, közülünk kerülnek ki az ország legjobb adottságú sportolói. Innen származik a fejemen a jel, egy vágás, amellyel az ibók megkülönböztetik magukat. Egészen kiskoromban pengével metszették a homlokomra.” Mit fogyaszt Kropkó? Kropkó Péter magyar triatlonista az étkezés rejtelmeiről nyilatkozott: „Mindig megvizsgálom, hogy mit tartalmaz, amit eszem vagy iszom. Szerintem a gyerekek ilyen szempontból nagyon rossz helyzetben vannak, hiszen a szülő bemegy a boltba és megveszi, mondjuk, a rostos gyümölcslevet. Később, otthon derül csak ki - ha egyáltalán kiderül -, hogy az egészségesnek hitt italnak mindössze tizenkét százalék a gyümölcstartalma, a többi állományjavító meg egyéb. Pedig nagyon fontos, hogy az ember minél több természetes ételt és italt vegyen magához. Nekem persze a sport miatt szükségem van különböző vitaminokra, ásványi anyagokra, létfontosságú ami- nosavakra, amelyek között van néhány állati eredetű is. Ezért aztán ne mondja nekem, hogy vegetáriánus az, aki ilyeneket eszik. A vegetariális étrend szerintem egyébként sem teljes.” Könnyen feldühödik Dominik Hasek? Arra voltak kíváncsiak az újságírók, hogy könnyen feldü- hödik-e Dominik Hasek, a világjelenlegi legjobb jégkorongkapusa? „Inkább nyugodt vagyok, de feszült pillanatokban... Igen, néha mérgesen eltöröm a botomat vagy valakire rá vágok vele. De valóban csak kivételes esetben. Az ilyen fenegyerekmunkára minden csapat választ egy korongozót. A kapusnak elsősorban a játékra kell összpontosítania. Ő az utolsó, aki feladja, ha nem megy a csapatnak. Nem Dominik Hasek nyugodt férfinak tartja magát CTK-felvétel kell, hogy ő legyen a hangadó. Inkább maradjon nyugodt, áttekintésével és teljesítményével kiragadhatja a többieket a szakadékból. ” Bukovec szabad ideje Brigita Bukovec ismert szlovén gátfutónő szabad idejében semmi különöset nem tesz: „Egyedülálló dolgokat nem művelek. Otthon vagyok a szüleimmel, takarítok, mosok, nézem a tévét vagy olvasok. De szabadom azért túl sok nincsen, főleg edzésre járok. Na és a maradék időt a barátomnak szentelem.”
