Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-10-15 / 42. szám

.0 1997. október 15. Őry Péter, a rejtélyes nevű somorjai 3D vadász-íjász klub vezetőségi tagja társaival versenyszerűen gumifigurákra céloz Sportághonosítók a csölösztői tónál Somogyi Tibor felvételei Zsigárdi László __________ So morján alig egy évvel ez­előtt olyan sportággal próbál­koztak, amely korántsem tar­tozik a népszerűek közé. Sőt... Szlovákiában csak a csölösztői tó környékén találkozhatunk vadász-íjászokkal. A csallóközi egyesület egyik vezetőségi tag­jával és aktív versenyzőjével, Őry Péterrel beszélgettem az elmúlt tizenegy hónap törté­néseiről... Ki „hozta be” Somorjára a va­dász-íjászatot? Spacek Pál, a szakosztály ké­sőbbi titkára a bécsi Práterben véletlenül kipróbálta a célba- lövést - nyíllal. Annyira meg­tetszett neki, hogy elhatároz­ta: idehaza rábeszél egy-két sportolni vágyó embert. Ezek szerint sikerült neki... Tizenhatan kezdtünk tavaly novemberben, most már hu- szonketten vagyunk. A dolog pikantériája, hogy Szlovákiá­ban csak Somorján van va­dász-íjász szakosztály. A kö­zeljövőben - úgy hírlik - az Ér­sekújvár melletti Kamocsán, valamint a Magas-Tátrában is követőkre találunk. Már belép­tünk a Szlovák íjász Szövet­ségbe, s szeretnénk, ha felven­nének a nemzetközi szervezet­be, az IBO-ba is, amelynek Szlovákia egyelőre még nem tagja! íjnyomok és íjak a mozdulatlan gumimackóban Dióhéjban szólnál valamit er­ről az új sportágról? Az íjászat céllövő, terep-, va­dász-, számszer- és történelmi­lovas szakágból áll. A vadász­íjászatban megkülönböztetünk csigás (áttételes) és reflex (egyhúrú) kategóriát. Általá­ban kétdimenziós papírtáblá­ra, illetve háromdimenziós, élethű gumifigurára lövünk. Mi főleg az utóbbival foglalko­zunk. Melyik országban a legnép­szerűbb a vadász-íjászat? Az Egyesült Államokban; in­nen indult hódító útjára a nyolcvanas évek közepén. Az első világbajnokságot 1989­ben, az első kontinensviadalt pedig az idén, 1997-ben bo­nyolították le. Kétévenként kö­vetik majd egymást a világver­senyek. És Magyarországon mi a hely­zet? A péceli íjászközpontról ugyanis elég sokat beszéltek a közelmúltban. A szomszédban sokkal maga­sabb szinten űzik a sportágat, a húsz egyesületben körülbe­lül ötszáz aktív tag van. És még egy adat: Szlovéniában több mint ezren foglalkoznak vadász-íjászattal. Ti a nulláról indultatok. Nehéz volt beszerezni a sportszere­ket és a kellékeket? Mindent mi vettünk, mi kapar­tuk össze a pénzt. A figurák például több mint százezer ko­ronába kerültek. Mennyiért lehet venni egy kö­zepes színvonalú felszerelést? A fegyver, azaz az íj tizenöt­ezer koronába kerül, egy da­A vadász-íjászat az Egyesült Államok­ból indult hódító útjára a nyolcvanas évek közepén. rab vessző pedig ötszáz körül kapható. Az utóbbiból leg­alább tizenöt kell egy szezon­ban. Ebből is kiderül, hogy ez nem olcsó szórakozás. Ha már a pénzt említetted, megkérdezem: hogyan álltok a szponzorokkal? Öt támogatónk van, akik ma­gukra vállalták a versenyek le­bonyolítását, ők szerzik be az egyes díjakat is. De viszont az útiköltséget, az ott-tartózko- dást és a nevezési díjat mindig mi fizetjük. Ján Babej polgár- mester megígérte, hogy a kö­zeljövőben besegít. Mikor vettetek részt az első hivatalos versenyen? Már jóval a megalakulás előtt, tavaly kora ősszel. Aztán már rendszeresen indultunk az ausztriai és a magyarországi viadalokon. Eddig négy ver­senyt rendeztünk a csölösztői Őry Péter céloz tó mellett, s elégedettek va­gyunk, hiszen a részvétel foko­zatosan emelkedett. Milyen eredményeket könyvel­hettetek el? Attól függ, hogy kik jöttek el külföldről, de a négy kategóri­ában mindig volt az első hat között sportolónk. Az idei, horvátországi Európa-bajnok- ságon ifj. Miro Hanzel arany­érmet szerzett a junioroknál, édesapja a hatodik, Spacek Pál pedig a hetedik lett Porecban. Figyelemre méltó: mindhár­man a saját költségükön utaz­tak az egyhetes Eb-re, ahol há­romszázötven márka volt a ne­vezési díj! Ez a szép siker talán a szpon­zorokat is „felébreszti”...- Nagyon reméljük, hogy így lesz. S bízunk abban is, hogy a Szlovák íjász Szövetség illeté­kesei is végre felfigyelnek ránk. Tőlük, sajnos, még egy fillért sem kaptunk, pedig be­csületesen fizetjük a tagdíjat... Az a helyzet, hogy jelenlegi feltételek mellett egy verseny­zőnk sem fejlődhet tovább. Mire lenne még szükségetek?- Kellene egy olyan terület, ahol senki sem zavarna, nyu­godtan készülhetnénk, edzhet- nénk, s a céltábláinkat sem rongálnák meg. A gumifigurá­kat sem tudjuk elraktározni, garázsokban, pincékben he­lyezzük el. Ez, ugye, szükség­megoldás... Ezek szerint, ha lenne egy kis pénzetek, akkor még jobb eredményeket érnétek el.- Feltétlenül. Az azért elkép­zelhetetlen, hogy a végtelensé­gig maguk a tagok fizessenek mindent. Elvégre már egy Eu- rópa-bajnokkal is dicsekedhe­tünk! Tervek, elképzelések?- Jövőre szeretnénk száz- százhúsz versenyző részvéte­lével egy nagy nemzetközi ver­senyt rendezni. Természete­sen Somorján, pontosabban Csölösztőn. Még egyszer hang­súlyozom: önerőből ez nem fog menni. A nemzetközi szövetségben megígérték, ha felvesznek az IBO-ba, akkor Csölösztő ott­hont adhat egy vadász-íjász Európa-kupaviadalnak. Na de ez csak jövőre vagy azután len­ne. Addig viszont, a téli szü­netben, teremben készülünk majd. Remélem, lesz alkal­munk - idehaza is - a bizonyí­tásra. Vajon hol találtam el a gumiszarvast? Kuriózumkosár Mennyit hoz a konyhára a BL-szereplés? Szeptember derekán elkezdőd­tek a küzdelmek a labdarúgó Bajnokok Ligájában. Már maga a huszonnégy tagú mezőnyben való részvétel milliókat hoz egy-egy klub számlájára. A cso­portba kerülés kétmillió svájci frankkal jár. A döntetlen öt­százezer, a győzelem egymillió frankot ér. A negyeddöntőbeli szereplés (csoportgyőztesek és a két legjobb második helye­zett) további hárommillió fran­kot hoz a konyhára. Az elődön­tő három és negyed millió frank pluszbevétel. A döntő vesztese négymillió, győztese ötmillió frankot kap. Jelentős pénzösszeg származik a tévé- közvetítésekből. A legutóbbi nyertes, a Dortmund ebből 5 375 ezer frankhoz jutott. Östersund megtorpant Enyhén szólva balszerencsés Östersund. A Stockholmtól öt­száz kilométernyire található skandináv város egymás után háromszor - Lillehammer (1994), Nagano (1998) és Salt Laké City (2002) - csupán a döntőben maradt alul a téli olimpia rendezési jogáért ví­vott csatában. Ezek után más föladná, Östersund még nem tette. Igaz, a lelkesedés csök­kenőben. Erre utal a hír, mely szerint a svéd város tanácsa decemberben dönt arról, neki- vág-e negyedszer is az ötkari­kás versengésnek? Létesítmé­nyei tökéletesek, csak éppen az olimpiai döntéshozók szim­pátiája hiányzik. Amennyiben az újabb próbálkozáshoz nem kapnak támogatást a központi büdzsétől, akkor föladják ál­maikat. Államfők közbenjárásával Már teljesen úgy tűnt: 2000- ben nem rendeznek vadvízi kajak-kenu versenyeket az olimpián. Aztán váratlanul na­gyot fordult a kocka, és az ausztráliai játékok végső mű­soregyeztetésén a sportág - kenuszámában Martikán sze­rezte Szlovákia egyetlen aranyérmét Atlantában - újra bekerült a programba. Jaroslav Pollert, a nemzetközi szövetség illetékes szekciójá­nak cseh elnöke boldogan nyi­latkozta: „Érthetően nagy az örömünk, hiszen egyéves kam­pányunkat, amelyet a vadvízi szlalom olimpiai műsorba való visszajuttatásáért indítottunk, siker koronázta. Mindezt első­sorban a világszerte folyó mé­diahadjáratnak és a politiku­sok, mégpedig Jacques Chirac francia államfő, Helmut Kohl német kancellár és Václav Havel cseh elnök közbenjárá­sának köszönhetjük.” A hét fotója, avagy Heiko Herrlich békamozdulatos léglbalett- mutatványa a Dortmund-Sparta Praha labdarúgó BL-mér- kőzésen. Fejese nyomán először táncolt a labda a prágaiak há­lójában. CTK-felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents