Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-15 / 42. szám
Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin Sport Sportághonosítók, avagy mivel foglalkozik a 3D nevű somorjai sportklub? Riport Addig nincs kudarcra ítélt ügy, amíg van bennünk elég hit és kitartás. 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1997. október 18-tól 24-ig Akik a második milliót már tisztességesen szerezték... Turner milliárdj a Kövesdi Károly __________ Az on a napon sem történt semmi különös, hiszen a CNN amerikai hírtelevízió olykor megváltoztatja az adását. Ezen a napon a műsorvezető, Larry King mellett megjelent Ted Turner mágnás, és bejelentette, egymilliárd dollárt ad az ENSZ-nek. A kérdésre, hogy miért éppen ekkora összeget, a frappáns válasz így hangzott: Mert az egy szép, kerek összeg. Végül is, gondolhatja a magunkfajta kelet-európai halandó, teheti. Meg aztán, ha Szlovákiában lennének milliárdosok, hasonló jó cselekedetekkel igyekeznének megörökíteni nevüket az utókor számára. Vagy mégsem? Egyáltalán, tudjuk-e, kik azok a potenciális nagylelkűek, akiknek a rendszerváltás csekély nyolc éve alatt sikerült összekuporgatni- uk néhány százmilliót? Minket hidegen hagyna, ki, mire, hogyan, miért adakozna, inkább azt firtatnánk, honnan vette. Mert mi ilyen kicsinyes, áskálódó, irigy népség vagyunk. Nekünk semmi se jó. Mi már azt is feledtük, hogy a nagy lehetőségek hazájában sem dicsekedték el a dúsgazdagok, honnan szerezték az első millióikat. Lehet, hogy ők is a kormányuk által elszórt morzsákat csipegették fel, mint az ég madarai? Lehet, hogy ott is egekig ért a korrupció, az adócsalás, a telekspekuláció, a vállalkozók zsarolása? Lehet, hogy a pártvezérek ott is falaztak a kábítószerforgalmazóknak és gyermekpornográfusoknak? Minket ez hidegen hagyni látszik. Mi tán fontosabbnak tartanánk, az illető Mágnás Miska eközben gyaláz- ta-e polgártársait a nyelvük, a bőrszínük, a vallásuk, a kopaszságuk vagy a történelmi múltjuk miatt? Hogy vajon Turner úr felmenői digózták-e az olaszokat, békaevőknek hívták-e a franciákat, pojákozták-e a lengyeleket, akiknek csontjai a kontinenst átszelő első vasutak talpfái alatt porladnak, örökre beépülve a Ha nálunk lennének milliárdosok, hasonló jó cselekedetekkel állnának elő... nemzet történelmébe? Gyanítom, arrafelé is addig volt négerkérdés és faji idétlenkedés, amíg, aki csak tudta, megszedte magát, hogy aztán megnyugodva hajtsa álomra a fejét valamelyik úszómedencéje partján: nem kell több elterelő manőver. Egyszer csak legálissá vált minden, s lassan, észrevétlenül beépült a hatalomba. Elkezdte élni a maga szorgos életét. Kampányt szervezett, szenátorokat terelt a bársonyszékekbe. S most már jó dolgában (vagy unalmában) adakozni méltóz- tatik. Vagy tán, mélázik el a magunkfajta kelet-európai, nálunk mégsem errefelé tendálnak a dolgok? Nem tudhatni. Mi még nem vagyunk a második-harmadik generáció. A mai krőzusok unokái ötven év múlva lehet, hogy szégyellni fogják felmenőiket, vagy legalább igyekeznek takargatni az egykori szennyest. Nem hiszik el a meséket arról, hogyan vonták meg a magyar pedagógusok személyi pótlékját, hogyan édesgették a tőkét északabbra külön adómentességgel, hogyan követtek el mindent egyes politikusok, hogy fajelméletekkel, szomszédgyalázással szórakoztassák a nemzetet, ami a spontán gyűlölet mellett arra szolgált, hogy spanyolfalat vonjanak a rablás elé. Nem láthatjuk az alagút végét. Egyelőre kocsik lobbannak lángra, lövések dördülnek fényes nappal, tizenéves gyerekek árulják magukat az utcán egy adag heroinért, a politikusok órákat szerelnek fel egymás ablakai elé, elmegyógyintézetbe küldözik egymást. De nem baj, a pórnép legalább nem látja, ha sejti is, a lényeget. Hogyan is írta a költő? A mindenséggel mérd magad. Aztán utánad a vízözön... Vezércikk Önleszalámizás? Miklósi Péter A szalámitaktika lényege, hogy a diktatórikus uralom hol nekivörösödve, hol rókalelkű- séggel, legfőképp azonban csökönyös szívóssággal kerít hatalmába egyre többeket politikai ellenlábasai közül. Ez a Szlovákiában is dívó csaloga- tósdi a HZDS részéről eleinte silányabb szappanoperának indult. Itt ugyanis szó sincs egymásnak feszülő eszmék, netán világképek küzdelméről, hanem az egy tál lencséért kapható pozíciószerzésnek vagyunk tanúi. Vladimír Meciarnak s pártállami allűröket gyakorló mozgalmának így sikerült fokozatosan egy akolba terelnie a parasztok, a zöldek, a szocdemek, a vállalkozók, az írók egy-egy csoportját, de a keresztényszociális uniót és az új majdnemszak- szervezeteket is, vagy a szlováknál is szlovákabb értelmiség tagjait. Mi tagadás: 1995 óta már a szlovákiai magyarok között is meglelte a maga cinkosait. Azokat, akiket Gyimesi Györgynek sikerült az „emen- em” zászlaja alatt a „hözödö- szövel” komaságra bírnia. Annak a Gyimesi Györgynek, aki az 1990-es parlamenti választások előtt még így vallott önmagáról: „Évtizedek óta küzdők a nemzeti kisebbségek jogaiért. Hiszem, hogy a nemzetiségi kérdés csak egy igazán demokratikus és pluralista társadalomban oldható meg.” Annak a Gyimesinek, aki (még az Együttélés színeiben) mindmáig homályos körülmények között, ám épp a titkosügynöki múltat feszegető lusztrációk idején hagyta ott a prágai Szövetségi Gyűlést; aki tavalyelőtt a Csemadoktól és több más hazai magyar intézményünktől elorzott pénzen, a HZDS-nek tetsző szabásminta szerint megjelentette hosszú nevű mozgalmának újságját: a kisebbségi létünk kuvikmadará- nak is beillő Életünk nevű lapot. Egy életem, egy halálom, az Életünket nem komálom - zárhatnám le fűzfapoétaként a dolgot, ha a lényeg nem volna sokkal komolyabb. Ha nem hallanám minduntalan, hogy ragályként terjed a Gyimesi- jelenség. Sajnos, ma már kimutatható, hogy főként Kelet- Szlovákia magyarlakta tájain van elharapózódóban az ún. ellen-Csemadok, s ennek velejárójaként választókként is szépecskén lennének köreinkben bűnbe esni hajlandók. Gyimesiék hónapok óta osztogatják a (júdás)pénzt. Úgy hírlik, adnak szinte mindenre, s állítólag olykor számla sem szükségeltetik, csak senki se feledje MAJD, hogy a mannaként hullott pénzt az „emen- em” adta... Természetesen polgárként ki-ki azzal szimpatizál, akivel óhajt. A baj ott kezdődik, ha az a valaki nem tudatosítja, hogy Meciar és a HZDS részéről mindemögött nincs más, mint a lehengerlés- re épülő akarnokság ricsajozása. Gyimesiék motivációja pedig az a talpnyalási hajlam, amely még a pártállami rendszer kollaboránsaiként fejlődött ki bennük. Igaz, ma korszerűsített, már 1997-be illő jelszavakkal, de rutinosan dör- gölődznek az alkotmánysértést és törvényszegést kormányprogramnak tekintő koalícióhoz, abban a hi- szemben, hogy Meciar hajóján akár évekig vidáman elbuliz- gathatnak. Ám űzzék kisded játékaikat, mondhatnám, elvégre miért éppen a szlovákiai magyarságot óvná meg a sors az ellentétektől? Esetünkben azonban nem eszmék és álláspontok csapnak össze, hanem a gerincünk megtartásának, illetve a nacionalista hatalomnak behódoló fenéknyalás dilemmájához érkeztünk! Bocsánat e mosdatlan szóhasználatért, ám ezt érzem a legtalálóbbnak. Eszmékről, evidenciákról értekeztünk, és Gyimesi- hez, illetve a kifejező, alantas zsargonhoz jutottunk, úgyhogy mentálhigiénés okokból abba is hagyom. Nem lehet előírni, ki kivel rokonszenvezzen. A cikkíró kötelessége „csupán” annyi, hogy figyelmeztessen a gusztustalan önleszalámizás veszélyeire. Prikler László felvétele Nyugalmat árasztó ősi falak