Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-15 / 42. szám
1997. október 15. 2 Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor A Simek-jelenség Bodnár Gyula _________ Ha a hatalom le akar váltani egy iskolaigazgatót, akkor le is váltja. Nem új felfedezés ez ma Szlovákiában, amiként az sem, hogy minden tiltakozás ellenére simán marad székében az az iskola- igazgató, akit a törvények sorozatos megszegése vagy szakmai melléfogásai miatt régen ki kellett volna rúgni. Nyugodtan garázdálkodhat, dönthet gyermekek sorsáról. Ékes példa erre Miroslav Simek, a szerdahe-lyi Pódafa úti szakmunkásképző direktora, aki a kétnyelvű bizonyítványok miatt olyan elsős diákokat zárt ki, akiket korábban felvett. Emellett eltörpülni látszik másik húzása, miszerint a gépészetet eddig magyarul tanuló diákok most, harmadikosokként már szlovákul kénytelenek tanulni. Történik mindez - és sok más, évek óta - Dunaszerdahelyen, egy olyan iskolában, ahol áimek érkezése után elkezdtek szaporodni a szlovák osztályok, a magyarok rovására. így kell ezt csinálni. A magyar gyerekeket szlovák osztályokba kell terelni. Ennek ellenére, nem nemzetiségi, hanem kizárólag szakmai mulasztásokra hivatkozva hiába szólította fel annak idején az iskolatanács - a szülők támogatásával - Simeket, mondjon le, eszébe sem volt, hiába kiabálták ki a komáromi nagygyűlésen, hiába járt küldöttség az iskolát működtető gazdasági minisztériumban, Simek maradt. Igaz, következetlenek voltak, nem vitték végig az ügyet, ahogy az a két magyar parlamenti képviselő sem, akik előtt Simek bezárta az ajtót. Egyszer-egyszer felbuzdulunk, és vége. A Simekek pedig maradnak, és következetesen teljesítik pártfeladatukat. Ha nem vettük volna észre, jelenség ez, amely túlmutat önmagán. Mi meg, úgy látszik, nem tudunk mit kezdeni vele. Vagy nem is igazán akarunk, csak a szánkat járatjuk? Képviselők, és nem képviselők? Vagy a Simekeket itt valóban nem lehet leváltani? Vendégkommentár Törvénysértő napsugarak D. Varga László ________ A Sugár (Lúc) névre hallgató kelet-szlovákiai napilap, miután felsőbb utasításra öt évvel ezelőtt magába szippantotta az ellenzéki hangú Kelet-szlovákiai Újságot (mivel az kormányellenesnek bizonyult), az utóbbi időben egyre gyakrabban nyúl a magyar kártyához. Míg a Slo- venská republika országos viszonylatban, az utóbbi regionális szinten „tartja a vonalat”. Fel akarván nőni a „nagyokhoz”, kis paparaz- zókat is tart, akiket szükség esetén bevet. Ha kell, képes öt évet várni, hogy a nagy múltú kassai magyar ipariskolát tollvégre kapja, mivel az „nem tiszteli” a szlovák államiság szimbólumát. Erre egy olvasó hívta fel a szerkesztőség figyelmét, aki felháborodva jelezte, hogy az ipariskola épületén kifakult, színét vesztette a hármas halom és a kettős kereszt. Felelőst keresvén a bűnért, a háziszerző az iskola igazgatóját is megkérdezte, vajon neki nem tűnt-e fel a gyanús halványság? Mi több, az iskolával szemközt lévő ügyészséget, de a néhány száz méterrel odébb székelő Alkotmánybíróságot is elmarasztalja, mert nem vették észre a nagy szégyent. Az iskola igazgatója megígérte az újságírónak, hogy új névtáblát helyeznek a régi helyére, ám azt már nem árulta el, melyik táblafestő cégnél adták le a megrendelést. Gondolom azért, nehogy oda is kiszálljanak a szimatok, s halványítót keverjenek a festék be, hogy megmaradjon frissen festett témájuk. A felborzolt kedélyűek megnyugtatására csak annyit: erőlködésük hiábavaló. A fakulást okozó napsugarak a jövőben sem lesznek tekintettel a Sugár című lap nemzeti elkötelezettségére. A szerző Királyhelmecen élő szabadúszó Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316,52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modem élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Nagyvilág, Szabadidő: Ordódy Vilmos (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapteijesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Amikor országos ügyekben alkalmatlan emberek dönthetnek Lehet felelőtlenül politizálni? Minden emberi társadalomban vannak felelősséget, jártasságot, tudást igénylő foglalkozások, amelyek megfelelő emberi hozzáállás nélkül nem végezhetők. Aki házat akar tervezni, embereket akar gyógyítani, gyerekeket akar tanítani, az diploma, egyetemi képzettség nélkül ezt nem teheti. Mindenki számára világos, hogy még á társadalmi ranglétra legalacsonyabb fokán is szükség van bizonyos szakKovács Magda írónő: a Abból a helyzetből kiindul- v va, amelyben pillanatnyilag leledzik az ország, igen. Azért is, mert félő, hogy ennek rettenetes következményei lesznek. Nem bízhatjuk magunkat félőrültekre, akik mindenütt és mindenkiben ellenséget látnak. Néha már olyan benyomása van az embernek, hogy valamennyien egy mai, emberi minimumra, hogy az ember jól végezze a felada© Egészségügyi bizonyítvány kellene O Fölöslegesnek tartom tát, hivatását. Miért épp a politika jelenthet kivételt ez alól, tenagy bolondokházában élünk. Fent, a nagypolitikában, s lent, helyi szinten is. Megdöbbenve tapasztalom, hogy nem képesség és alkalmasság alapján helyeznek funkciókba embereket, hanem újra pártalapon. Az újjászervezett járásokban hozzá nem értő emberek nyüzsögnek a hivatalokban, akik alkalmatlanságuk tudatában, kínjukban jobb híján alkoholizálnak. Egyetértek vele, hogy pszichológiai tesztek készüljenek a politikában is, mert, mivel a jelenség ragályos, lassan már valameny- nyien bolondokká válunk. Pokstaller Lívia, a Márai Sándor Alapítvány munkatársa: a Nyilván sokunknak van él- ” ménye az emberek manipulálhatóságáról. Időnként e manipulálhatóság alól magunk sem vagyunk kivételek, hiszen ha valaki személyiségével mély benyomást tesz ránk, hajlamohetnénk fel a kérdést. Magyarán: hogyan dönthetnek országos ügyekben olyan emberek, akikről csak később (olykor tragikusan későn) derül ki, hogy szakmailag, netán emberileg is alkalmatlanok a társadalom életét alakító, befolyásoló döntések meghozatalára? Nem kellene vajon az ilyen embereknek legalább egy pszichológiai tesztet abszolválniuk? Erre a kérdésre kértünk három véleményt. sak vagyunk megfeledkezni a józan ész törvényéről. A politikában azonban nem dönthetnek érzelmi szempontok, csakis a szakmai hozzáértés, a higgadtság, a törvényesség, tehát a professzionális és felelős hozzáállás. Tapasztalható manapság, hogy bizony politikusaink ennek időnként híján vannak. Ez azonban a kisebbik baj. Ha viszont patológiás tüneteket produkáló emberek vezetnek országokat, az - tudjuk a történelemből - tragédiák, konfliktusok sorozatát vonhatja maga után. Tehát csak támogatni tudom azt, hogy - miként más felelős munkahelyeken - a képviselők esetében is végezzenek egyfajta „alkalmassági vizsgálatot”, amelynek feltétlenül tartalmaznia keílene a pszichológiai tesztet is. Hogy semmilyen elmezavarokkal küzdő ember ne manipulálhassa a sajnos egyébként is manipulálható tömegeket. Mészáros András tanszékvezető tanár: A Kettős választ adnék. Elő- w szőr is civilizált országokban nyilvánosságra szokták hozni az illető úriember (politikus) egészségügyi adatait. Másrészt: nyelvi univerzumban élünk, amely azonosítható és felmérhető. Annak a politikusnak, akinél ez beszűkült vagy szegényes, annak számára a valóság egy része hozzáférhetetlen. Ugyanakkor döntenie kell róla! Mindig van egy közös nyelvvilág a politikus és a közember között. A hallgató feltételezi, hogy a használt szavaknak megvan a jelentésük és a súlyuk. Ha az ember megváltoztat szójelentéseket vagy könnyelműen bánik a szavakkal, akkor köny- nyelműen bánik azzal a valósággal is, amit ezek a szavak jelentenek. Magyarán: aki összevisz- sza beszél, az felelődén ember. A felelőtlen embereknek pedig nincs mit keresniük a közéletben. Jogos lenne számon kérni rajtuk, hogy normálisan viselkedjenek. Olvasói levél Mit ehetünk és mit nem? Manapság sokfélét olvasunk és hallunk a helyes táplálkozásról, arról, hogy mit együnk, mit igyunk, mit szabad és mit nem szabad fogyasztani. A rádióban például azt hallottam, hogy a cukor káros, mert egyrészt hizlal, másrészt különböző okokból káros a szervezetünkre. Cukor helyett használjunk inkább édesítőszereket. De szaharint se fogyasszunk, mert annak rákkeltő hatása van. A francia édesítők a legalkalmasabbak. Aztán a tehéntej is káros, főleg a három évet be nem töltött kisgyerekeknél, merthogy a tehéntej és az abból készült ételek egyaránt gyomorvérzést okozhatnak a kiskorúaknál. Az én gyerekeim 18 hónapig anyatejjel táplálkoztak, kiegészítve persze különféle ételekkel, amit egy kisbaba fogyaszthat. De ezt kevés anyuka mondhatja el magáról. Például az én unokáim is tehéntejet fogyasztottak pici koruktól, mégsem kaptak, hála istennek, gyomorvérzést, sem egyebet. Ez idáig ilyesmiről hallani sem lehetett. És cukorral édesítettünk eddig mindent. No persze, van, aki a kávét cukor nélkül szereti, ez is egészen más. De a teát és azokat a táplálékokat, amelyek cukrot igényelnek, valamivel csak meg kell édesítenünk! Aztán a hús is káros, együnk inkább több zöldséget és gyümölcsöt. Ezt hangoztatják a reklámok. Mert sok vitamint tartalmaznak. Ezt elhiszem. Az én nagymamám alig evett húst, nem is igen kedvelte. A saját kertjében termesztett zöldséget, gyümölcsöt nyáron frissen fogyasztotta és főzte, télire a gyümölcsöt aszalta, a zöldséget befőzte, és egész télen ezt fogyasztotta - no meg persze krumplit, babot. Húst szinte soha, vagy nagyon keveset. Reggelente megivott egy stampedli pálinkát, fölkötötte a kötényét, amibe kenyeret, paprikát, paradicsomot stb. tett és ment egész napra kapálni. Sokszor láttam, amint a kenyeret megcukrozta, megvizezte, és kész volt az evés. Ezt a szokását én is átvettem tőle. És lám, 95 éves volt, amikor szép csendben elaludva távozott az élők sorából, még orvosnál sem volt soha. Még csak egészségügyi lapja sem volt. Utolsó percig úgy vágott az esze, mint a borotva, ahogy mondani szokás. Világéletében dolgozott, gyerekeket nevelt, és semmit sem vitt túlzásba, kivéve a munkát, de az nem ártott meg neki, dolgozott az utolsó percig. A jóból is megárt a sok, de ha az evést nem visszük túlzásba, szerintem mindent fogyaszthatunk. Persze ez csak az én véleményem, és tapasztalatom. Mert hát nem biztos, hogy mindenkinek telik a drága francia édesítőszerekre, meg a különböző tejporokra. Az ember örül, ha a 11 koronás tejet mindennap meg tudja vásárolni, főleg ahol gyerekek vannak, és mindazt, amire éppen a legnagyobb szükség van. Akinek meg hajlama van a különféle betegségekre, amiről persze senki sem tehet, az ehet akár mannát is, úgysem kerüli el a veszélyt. Juhász Irén Kőhídgyarmat Rajz: MS-Rencín Adjatok egy mandátumot, és kiforgatom sarkaiból...
