Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-08 / 41. szám
4 1997. október 8. Háttér Dióhéjban Fél éven belül kellene aprópénzre váltani az ítéletet Vízlépcső-krónika Hogyan tovább Hága után? Archív-felvétel Miről döntött a bíróság? 1977: A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szerződése a bős-nagymarosi vízlépcső- rendszer megvalósításáról. 1986: Felgyorsul az építkezés üteme, erősödik a megvalósítása elleni tiltakozás. 1989. május 13.: A magyar fél felfüggeszti a nagymarosi, majd két hónappal később a dunakiliti építkezést az ökológiai kockázatok feltárásához szükséges időszakra. 1989 októbere: A magyar parlament határozatot hoz a nagymarosi erőmű elhagyásáról, a dunakiliti-bősi létesítményekkel kapcsolatban pedig további közös vizsgálatot tart szükségesnek. 1989 novembere: A magyar fél diplomáciai jegyzékben az 1977-es szerződést módosító javaslatot juttat el a csehszlovákkormányhoz, amelyre Prága soha nem válaszolt. 1991 áprilisa: Az év végéig több eredménytelen kétoldalú tárgyalási forduló volt az eredeti szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetéséről, új szerződés megkötéséről. 1991. december 2.: A magyar miniszterelnök csehszlovák partneréhez intézett levelében ismételten megkísérli a magyar javaslatok elfogadtatását, a válasz elutasító. 1992. január: Az ideiglenes, ún. C variáns építésének megkezdése. 1992. május 19. és 22.: Szóbeli jegyzékváltás a két fél között az államközi szerződés felmondásáról, illetve az erre vonatkozójogi érvek minősítéséről. 1992. május 25.: Vladimír Meciar budapesti látogatása, megállapodás a hágai bíróság együttes megkereséséről. 1992. október 15.: A Duna-bi- zottság elnökének tájékoztatása a cseh és szlovák fél szándékáról, a Duna eltereléséről. 1992. október 22.: Brüsszel: a cseh és a szlovák fél elzárkózik az Európai Közösségek által támasztott feltétel teljesítésétől, az építkezés, a C változat felfüggesztésétől. 1992. október 24.: A cseh és a szlovák fél hozzákezd a Duna eltereléséhez, amely két nap alatt megtörténik. 1992. október 27-28.: A magyar, a cseh és a szlovák fél, valamint az EK képviselőinek tárgyalásán elfogadják a felek a hágai bíróság illetékességét a vízlépcsőrendszer ügyében. A cseh és szlovák fél megállapodásban garantálja, hogy a Duna-víz 95 százalékát meghagyja a régi mederben, de nem tartja be. 1993. június 2.: Megkezdődik a per. 1994 májusa - 1995 júniusa: A periratok benyújtása. 1997 márciusa: A hágai bíróság történetében először a bírák helyszíni szemlét tartanak. Röviddel ezután megtörténik a felek jogi képviselőinek szóbeli meghallgatása, majd a bírák összegzik a látot- takat-hallottakat. 1997. szeptember 25.: Hágában ismertetik az ítéletet. P. Vonyik Erzsébet A döntés új helyzetet teremt, s mindent el kell követni a végrehajtásáért - ezekkel a szavakkal kezdte a hágai ítélethozatal után parlamenti felszólalását a magyar kormányfő. Horn szerint magyar részről tudomásul veszik az ítéletet, s készek a tárgyalások azonnali megkezdésére a szlovák féllel, s kormánya nevében azt ajánlotta Pozsonynak: lehetőleg október végéig találkozzon a két küldöttség. A sietség két okból is érthető: a két szomszédvárnak fél éven belül, legkésőbb március végéig meg kellene állapodnia azokról a lépésekről, amelyekkel a döntést átültetik a gyakorlatba. Másfelől itt is, ott is választások lesznek, s a Hom-kabinet nem kívánja, hogy a tárgyalások finise egybeessék a választási kampány zárószakaszával. Ezt a szándékot azonban nehéz lesz keresztülvinni, hiszen az ítélet közzététele utáni órákban a nyilatkozatokból kiderült: a pereskedő felek teljesen eltérő utasításokat olvasnak ki belőle. A legszemléletesebb példa erre Nagymaros: a magyarok szerint a múlté, szlovák oldalon meg tapsikolnak, hogy lám, mégis fel kell építeni, ha nem is ugyanott, de valahol mindenképpen. Ezért nem nehéz megjósolni, hogy a salamoninak mondott ítéletet nehéz lesz megvalósítani, hiszen a felek nem azonos módon értelmezik rendelkezéseit. Lényegében mindkét részről úgy ítélik meg: a bíróság nekik adott igazat, ezért várhatóan göröngyös út vezet majd a kompromisszumhoz. Az mindenképpen üdvözlendő, hogy a hágai verdikt egyik felet sem keserítette el, kiáltotta ki abszolút vesztesnek, nem okozott egyik oldalon sem nemzetközi presztízs- vesztést. A kompromisszumok meglelését nehezítené viszont, ha bármelyik fél Hága után lovon érezné magát és ezt tárgyalópartnerének lépten-nyo- mon ki is mutatná. A legszerencsésebb az lenne, ha BudaA Bősnél üzemelő zsilipkamrák pesten és Pozsonyban is elérhető célokat tűznének ki a kormányok. Például nem támasztanának csillagászati összegekre rúgó és teljesíthetetlen kártérítési igényeket, inkább megszívlelhetnék a hágai ajánlást és zérónak tekinthetnék a másik fél tartozásait. Kérdés azonban, hogy szlovák oldalon nem akar- ják-e megint magyarellenes hangulatkeltésre használni az egyezkedést. Ezenfelül ha Meciar kormányfő régi taktikáját folytatja és újra azt próbálja a világnak bemagyarázni, hogy a magyarokkal képtelenség megállapodni, tehát nekik sincs keresnivalójuk az Európai Unióban. A legjobb az lenne, ha a két fél önerőből érné el a kölcsönösen elfogadható megoldást. Ellenkező esetben újra a hágai bírósághoz kell fordulni segítségért, ami megint súlyos millióiba kerülne mindkét országnak. ♦ Volt-e joga a Magyar Köztársaságnak felfüggeszteni, majd beszüntetni a nagymarosi és a ’77-es szerződésben vállalt más munkálatokat? ♦ Volt-e joga a Cseh és Szlovák Köztársaságnak arra, hogy 1991 novemberében megkezdje a C variáns megvalósítását és hogy 1992 ok♦ Magyarország nem volt jogosult 1989-ben a munkálatok felfüggesztésére, majd a szerződés felmondására. ♦ Csehszlovákia jogosan kezdte meg az ideiglenes C variáns építését, de jogszerűtlenül járt el, mivel 1992- ben egyoldalúan helyezte üzembe. ♦ A szerződés magyar felmondása nem volt jogszerű, így az továbbra is érvényes. ♦ Az ítélet jó szándékú tárgyalásokra kötelezi Magyartóberétől működésbe hozza a Duna elterelését eredményező „ideiglenes megoldást”? ♦ Melyek a Magyar Köztársaságnak a szerződés megszüntetéséről szóló 1992-es jegyzékének jogkövetkezményei? ♦ Melyek azok a jogkövetkezmények is, amelyek az ítéletből erednek. országot és Szlovákiát, és intézkedések elfogadására, amelyek az 1977-ben aláírt szerződésben foglaltak megvalósítását szolgálják. A feleknek a magatartásukkal egymásnak okozott károkat meg kell téríteniük, a bíróság indítványozta: tekintsenek el a kártérítéstől. Megnyugtató megoldást kell találni a régi mederbe juttatandó víz- mennyiségről is, az erőmű működését egyeztetni kell a környezeti szempontokkal. Jelmagyarázat: I. - a dunakiliti duzzasztómű (nem üzemel), II.- a tervezett, de leállított dunakiliti mederlezárás, III. - a bősi felvízcsatorna, az új hajózási útvonal, IV. - a bősi vízlépcső, V.- a bősi alvízcsatorna, VI.- a dunacsúnyi mederelzárás, ahol a Dunát elterelték. Nem lesz könnyű a salamoni ítélet átültetése a gyakorlatba. A hágai ítélet Ahogy a Hágai Nemzetközi Bíróság döntését értékelik a szlovák-magyar határ két oldalán Sehova sem vezet, ha a felek azon vitatkoznak, ki nyert Ludmila Buláková pozsonyi kormányszóvivő: A szlovák kormány a hágai döntést a jog győzelmének és a szlovák diplomácia sikerének tekinti. Zdenka Kramplová szlovák külügyminiszter: Megnyugvással értesültem a hágai bírósági döntésről, amely teljes mértékben megerősítette a nemzetközi jog tiszteletben tartásának szükségességét. Szent-lványi István, az ország- gyűlés külügyi bizottságának elnöke: Eddigi értesüléseim alapján nem állítható, hogy az egyik fél győzelméről lenne szó. Értékelésem szerint ez egy klasszikus salamoni döntés. Sehova sem vezet, ha azon fogunk vitatkozni, hogy ki nyert Hágában. Szénási György, a magyar külügyminisztérium Nemzetközi Jogi Főosztályának vezetője: Olyan döntés született, amely valamivel kedvezőbb, mint amilyenre a magyar fél számított. Július Binder, a vízi erőmű „atyja”: Szó sincs döntetlenről, Hágában 8:l-re mi nyertünk. Peter Tomka, Szlovákia jogi képviselője Hágában: A bíróság egyetlen magyar érvet sem fogadott el. Valki László nemzetközi jogász: A döntés kiegyensúlyozott. A lényege, hogy a bíróság irányelveket szabott meg a felek számára, egy közös megegyezésen alapuló jogszerű helyzet létrehozására. Fontos, hogy ami megépült, azt nem kell lebontani, ami meg nem készült el, nem is kell megépíteni. Kuncze Gábor SZDSZ-es miniszterelnök-helyettes: A Dunát vissza kell terelni a régi medrébe. Nemcsók János államtitkár, a hágai ítélet megvalósításáról tárgyaló magyar csoport vezetője: Nagy kő gördült le a szívemről, hogy nem kell Nagymarost megépíteni. Olyan megállapodást tudunk csak elképzelni, amelynek értelmében visszakapjuk a Dunát. Fidesz: Magyarország minden eddiginél kedvezőbb pozícióba került. Bába Iván, MDF: A magyar jogászok nem képviselték kellő határozottsággal Hágában a magyar érdekeket. Szabó Iván, Magyar Demokrata Néppárt: A hágai döntés a vártnál rosszabb. Varga János, a környezetvédők egyik szószólója: A bíróság nem vette kellőképpen figyelembe a környezetvédelmi szempontokat. Újra kezdődik a vita a gátakat építeni akaró vízügyi lobby képviselőivel. Ján Carnogursky: A hágai döntés elégtétel Szlovákiának. Az ítélet igazolta kormányom 1991-es júliusi döntésének helyességét a bősi építkezés befejezéséről. Jozef Sestak szlovák külügyi államtitkár: A hágai döntés kellemesen meglepett, jóllehet a kedvező szlovák jogi pozíció ismeretében várható volt. Az ítéletjó kiindulópontot jelent a további eljáráshoz. Együttélés: Most az MK és az SZK képviselőitől függ, meg- van-e részükről a politikai akarat, hogy konszenzusra törekedve megvalósítsák a döntést. MKDM: Az ítélet nem meglepő, most a szlovák kormányon a sor, hogy konstruktív szellemben működjön együtt a magyar kormánnyal a döntés végrehajtása érdekében. MPP: A döntés lehetőséget nyújt mindkét kormánynak, hogy a jó szándéktól vezérelve presztízsveszteség nélkül megállapodjanak.
