Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-01 / 40. szám
8 1997. október 1. Ripoi A szlovákiai politikai helyzet az idegenforgalom fellendülésének sem kedvez A Magas-Tátra fölött sem mindig kék az ég... S. Forgon Szilvia Jó egy évvel azután, hogy kitört a tátrai hotelek eladása körüli botrány, a Nemzeti Vagyonalap az idén augusztusban eladta az utolsót is a korábban az Interhotel Tatry nevű részvénytársaság tulajdonát képező szállodák közül. A tátralomnici Grand- hotel Praha Szállót 21 millióért a poprádi Pollux Kft. ________ ka pta meg. Noha konkrét nevek ez esetben sem ismertek, a korábbi gyakorlathoz hasonlóan ezúttal is bizonyos politikai körökben kell az új tulajdonosokat keresni. A tátrai idegenforgalom gerincét képező 10 legimpozánsabb szálloda tehát alig több mint egy éven belül gazdát cserélt. Hogy a tulajdonosváltásnak milyen hatása érintett szállodák A Tátrát elsősorban még mindig a volt keleti blokkból szármázó turisták keresik fel. lesz az forgalmára, azt egyelőre csak találgatni lehet. Az viszont már most biztos, hogy az idei év tátrai idegenforgalma a leggyengébbnek mutatkozik 1990 óta. Igaz, a nyári szezon kedvezőtlen alakulásához nagy mértékben hozzájárult a mostoha időjárás is. Hiszen a hegyekben augusztus közepéig szinte mindennap esett, ráadásul az árvizek, melyek Nyugat-Szlovákiában, Morvaországban, Csehországban, Lengyelországban pusztítottak, még a legelszántabb turistáknak is kedvét szegték, arról nem is beszélve, hogy utakat tettek járhatatlanná. A rossz időjárásra, a vendégek hiányára panaszkodott Jana Tabáková is, a csorbatói Panoráma Szálló igazgatóhelyettese. Ez a szálloda a Magas-Tátra legismertebb és korábban a legközkedveltebb szállodái közé tartozott. Impozáns épülete már messziről felhívta magára az odaérkező turisták figyelmét, akik között hazaiak és külföldiek egyaránt szép számmal voltak. A múlt idő sajnos, ma már nagyon is időszerű a Panoráma Szállóval kapcsolatban. A múlt év szeptemberi tulajdonosváltás óta ugyanis mintha elátkozták volna az egyik legismertebb tátrai szállodát. A 204 ágyas hotel az idén még a legjobb hónapban is csupán félig telt meg.- Kevesebb a cseh vendégünk, de a lengyelek és a magyarok száma ________ is csökkent, a jugosz lávok már második éve nem jönnek, viszont annál gyakoribbak a balti államokból, illetve az Ukrajnából érkező szálló- vendégek - részletezi a helyzetet az igazgatóhelyettes, aki nem titkolja, mindebben talán az is közre játszik, hogy szállodájuk más, hasonló kategóriájú szállodákhoz vi- ---------- szonyítva, nem mindenben képes kielégíteni az igényeket. - Tény, hogy vannak sokkal jobban felszerelt hotelek itt, a Csorba-tó körül, ahol medence, szauna, szolárium és egyéb szolgáltatás is a vendégek rendelkezésére áll. Ezekkel természetesen már nehezen vehetjük fel a versenyt - ismeri be Jana Tabáková. De mindjárt azt is hozzáteszi, hogy a vezetés tudatában van ezeknek a hiányosságoknak, és elhatározták, hogy kibővítik az épületet egy ún. kongresszusi központtal, amelyben a rendezvények lebonyolítására alkalmas helyiségen, kávéházon kívül medence és szauna is lesz. Addig is akciós árakkal és különböző kedvezményekkel próbálják odacsalogatni a vendégeket, ám az áraikat elnézve (egy szoba ára egy éjszakára a hazai turistáknak 1040 koronába, a cseheknek 1200 koronába, a külföldieknek 2070 koronába kerül), ez aligha hozza meg a e z v árt eredményt. De hogy nem csupán a Panoráma Szállónak vannak problémái a vendégek csökkenő száma miatt, azt bizonyítja az a felmérés is, amelyet a Tátrai Idegenforgalmi Szövetség készített az idei nyári szezon közepén. Ebből egyebek között kiderül, hogy a vendéghiány az idén általános jelenségnek bizonyult a Magas-Tátra üdülőhelyein. A kisebb hotelek, panziók és magánházak forgalma mégsem csökkent olyan arányban, mint a nagyobb szállodáké. Persze, sok minden múlik azon, hol, milyen szolgáltatásokat kap a kedves vendég a pénzéért. S ezen a téren még sok javítanivaló akad - szögezi le Bibiana Jarosová, a Tátrai Idegenforgalmi Szövetség főtitkára.- Többek között a tulajdonosváltásnak is megvan a maga negatív hatása, ami lemérhető például az alkalmazottak munkához való viszonyán, mivel a korábban megszokott szociális biztonság elvesztése egyértelműen kihat a munkájuk színvonalára. Az, hogy kevés a vendég, sok esetben annak is köszönhető, hogy a szállodák nem működnek együtt a helyi utazási irodákkal, nem fektetnek elég hangsúlyt a propagálásra, nem invesztálnak a korszerűsítésbe, a szolgáltatások javításába és nem utolsósorban annak, hogy esetenként az árak sem mindig felelnek meg a nyújtott színvonalnak. Ótátrafüreden például hat hotel, ezenkívül még vagy egy tucat kisebb panzió, kemping és számos egyéb szálláslehetőség található- különböző árrelációkban, a 150 koronástól a 2500 koronásig. Miközben más árak érvényesek a belföldi, és más a külföldi turisták esetében. Főleg a vékonyabb pénztárcájú külföldiek sokallják az olykor 1000 koronát is meghaladó különbséget a hazai és külföldi turisták számára megszabott ár között. Mintha nem vennék figyelembe azt a tényt, Sok múlik azon, hol, milyen szolgáltatá sokat kap a turista a pénzéért hogy a Tátrát elsősorban még mindig a volt keleti blokk országaiból származó turisták keresik fel (akik tudvalévőén általában nem tartoznak a legpénzesebb látogatók közé), míg Nyugatról is inkább a kevésbé tehetős rétegek, így a fiatalok (pl. Angliából) vagy az idősebbek (Hollandiából, Izraelből) körében kedvelt. - Mindamellett, hogy a szolgáltatások színvonalát illetően még van mit javítani, hiszen sok panasz érkezik hozzánk az éttermek, üzletek szolgáltatásaival, nyitvatartási idejével, a közlekedéssel, a kulturális és sportlehetőségekkel kapcsolatban, állítom, hogy a Tátra valódi turista- paradicsom lehetne, mert megvan rá minden feltétel. Csakhogy azt is meg kell mondani, hogy a szlovákiai politikai helyzet úgy, ahogy van, nem nagyon kedvez a tátrai idegenforgalom fellendülésének - állítja Bibiana Jarosová. - Az, ahogy a kormány reagál bizonyos kérdésekre, ahogy viselkedik bizonyos helyzetekben, érezhetően kihat a vendégek számára. Volt már olyan, hogy egy-egy szlovákiai megnyilvánulás után lemondták a megrendelt utakat például Izraelből. Legutóbb a referendum meghiúsítása után tapasztaltunk hasonló eseteket. Hiába, külföldön éles szemmel figyelnek minden demokráciaellenes megnyilvánulást. Az, hogy Szlovákia hírneve, sajnos, nem javul a világban, azt az idegenforgalom is megsínyli. Ehhez nem kell különösebb magyarázat. A látogató maga is tapasztalhatja, hogy ha a gyógyüdülés nem lenne, bizony alig néhány turista lézengene például Ótátrafüred utcáin, parkjaiban. S mit szólnak mindehhez hazánkfiai? Mióta megszűntek a kedvezményes szakszervezeti üdülések, belőlük is egyre kevesebb van a Tátrában. A tehetősebbek külföldre utaznak, mert most ez a sikk, akiknek meg nem telik rá, azok a Tátrába sem jutnak el. Egy szó, mint száz: hiába gyönyörű a Tátra, azért még messze van a svájci Alpoktól. Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek Jeszenszky Kovács László Egyik-jelenleg, sajnos, talán egyetlen igazi - szlovák nemzetiségű barátomtól hallottam nemrég az alábbi történetet.-A munkahelyemen kilencen vagyunk szlovákok, és dolgozik velünk még egy magyar is, aki egy idő óta rengeteget kezdett beszélni az állítólagos jogtalanságokról, amelyek Szlovákiában a magyarokat érik. Ezzel kapcsolatban nagyon sokat untatott minket a különböző autonómiafelfogásaival és hasonló badarságokkal. 1996. szeptember má- sodikán azzal az ürüggyel, hogy a második világháború kezdetének 58. évfordulójával kapcsolatos tanulmányt készül írni, egy mini közvélemény-kutatást rendezett, amelyen az alábbi két kérdést tette fel nekünk: 1/ véleményed szerint jó, hogy megtörtént a második világháború? 2/ véleményed szerint kár, hogy megtörtént a második nagy világégés? Az első kérdésre mindnyájan természetesen határozott nem-mel, a másodikra viszont határozott igen-nel válaszoltunk. „Enyhén fárasztó” magyar kollégánk villámgyorsan kiértékelte a miniankétot. - Tudjátok ti egyáltalán, hogy mi alá adtátok itt a neveteket? Már évek óta még arról sem tudlak meggyőzni titeket, hogy nekünk, szlovákiai magyaroknak ebben az országban (ill. országrészben), amelyhez a 20. században már kétszer csatoltak hozzá anélkül, hogy előbb kikérték volna a véleményünket, ugyanazok a kollektív és individuális jogok járnak, mint amilyeneket az itt élő szlovákok élveznek, s így az lenne a helyes, ha szülőföldünkön (Dél-Szlová- kiában) a szlovák mellett a magyar is hivatalos nyelv lenne. Most pedig egyhangúan - igaz, hogy áttételesen és enyhén csőbe húzottan - azon a véleményen vagytok, hogy (idézem, természetesen mutatis mutandis): Kár, hogy 1945-ben a mai Dél-Szlovákia területét ismét (az akkori) Csehszlovákiához csatolták!- Ily módon lettünk mi, kilencen jó szlovákokból magyar irredenta elemek - emlékszik vissza arra a nevezetes napra I. B. - Tudatára ébredtünk annak, hogy azt a híres-hírhedt Dél-Szlováki- ánkat aligha tekinthetjük másnak, mint egy igencsak kétes világháborús prédának, szabadon lerágható csontnak, amelyet eli- bénk, kisebb formátumú ragaA térkép ugyan segít eligazodni a Magas-Tátrában és Ótátrafüreden, azonban a legbiztonságosabb, ha saját autóval érkezik az ember, mert különben érhetik meglepetések. Ugyanis a közlekedés még mindig sok kívánnivalót hagy maga után. Az egyes települések között kevés a járat, s azok is gyakran késnek. Este tíz óra után gyakorlatilag lehetetlen a tömegközlekedési eszközökkel eljutni az egyik helységből a másikba, mert nincsenek éjszakai járatok. Az autóbuszokra nem lehet helyjegyet váltani, és Tát- ralomnicon az SAD alkalmazottjának nincs áttekintése a távolságijáratokról Szlovákiában. V iKS dozók elé a nagy és teljesen értelmetlen vérontássorozat után a gigantikus méretű angol, amerikai, francia, de elsősorban orosz oroszlán dobott nagy kegyesen. Jutalmul a nagylelkű ajándékért a nagy keleti testvér nagy csendben (és ma Szlovákiában már senki által nem kriti- záltan) leharapta a két világháború közötti Csehszlovákiából Kárpátalját, mely tettével mellesleg durván megsértette azt a trianoni szerződést is, amely nekünk, szlovákoknak még ma is annyira szent és sérthetetlen. Az „új” tények tükrében már majdhogynem undorítónak kezdett tűnni nekünk honfitársaink azon igyekezete, hogy az itteni magyaroktól elvitassák nemcsak a területi (tehát nem etnikai!), hanem még a kulturális és isk laügyi autonómiához való jog kát is!- Bizony, jó lecke volt nekünk a kis közvélemény-kutatás, melynek köszönhetően világo san kezdtük látni, hogy mi, esi hek és szlovákok, az első világ háború végétől, majd egy kis megszakítással 1945-től alapo san túlestünk a ló másik oldal; ra, amikor két ízben is önkény sen és fegyveresen olyan terüli teket is megszálltunk, amelyeken ősidők óta főleg magyarol és németek éltek. Erre gondoltunk akkor, amikor kevésbé fe világosuk honfitársaink szinte naponta ítélték el minden szin ten a szlovákiai magyarokat azokért a gondolatokért és vágyaikért, amelyeket oly nagy le
