Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-10-01 / 40. szám

Jean-Claude van Damme padló­szőnyeget rakott le bán a nézőket kísérte zseblám­pával a helyükre; Jean-Claude van Damme padlószőnyeget rakott le. Belmondo (a felvételen barát­nőjével, Nattyvel) nem volt haj­landófizetni produkciós irodája megtette, eljuttatva a hatóságokhoz a zsarolólevelet. Ebben az állt, hogy halálos támadással kell számolnia Belmondónak, ha nem teljesíti a követelést. Sir Anthony Hopkins acélgyári rakodómunkásként kereste a kenyerét gyerekkorukban arról, hogy egyszer csillagok, ünnepelt filmsztárok, milliomosok lesz­nek. Közülük sokan szürke em­berek voltak, mélyről indultak. Madonna, a popsztár a New York-i Russian Tea Room étte­rem ruhatárosnője volt; Jeremy Irons egy takarítóválla­latnál padlót sikált; Geena Da­vis a brooklyni River Caféban volt pincémő; Robert Redford olajföldeken dolgozott; Dániel Day-Lewis italosládákat rako­dott teherautóra; Jerry Hall egy tejcsamok pénztárában ült; Anthony Hopkins acélgyári rakodómunkásként kereste a kenyerét; Sylvester Stallone halat árult; Anna Nicole Smith szupermarketben volt pénztá­ros; Barbra Streisand a mozi­Minden kezdet nehéz A szupersztárok többségét nem ringatták aranybölcső­ben. Talán nem is álmodtak Semmi sem szent... Csillagászati összegeket kínál­nak Lady Diana ruhatárának egyes darabjaiért. A Christie’s egy júniusi árverésén a herceg­nő ruhatárának 79 darabja ta­lált vevőre. Egy koktélruhát 250 000 dollárért kínált meg­vételre az a hölgy, aki június­ban 2550-et sem adott érte. Élénk érdeklődés mutatkozik Nagy-Britanniában az elhunyt hercegnő személyével kapcso­latba hozható szuvenírek, em­léktárgyak-ékszerek, hamu­tartók, pólók, gyűszűk és tá­nyérok- iránt is. Ugyanez a helyzet a távoli Kalkuttában, ahol utcai árusok kínálgatják borsos áron az ugyancsak el­hunyt Teréz anyát ábrázoló pólókat, hamutartókat, vázá­kat... Ilyen az ember: semmi sem szent annyira, hogy ne le­hessen pénzzé tenni. Hallotta már? Michael Jackson felesége, Debbie elárulta barátnőinek, hogy röviddel karácsony előtt váija második gyermeke szüle­tését. Jacko hálából egy Merce­dest ajándékozott Debbie-nek. Párizsban a közelmúltban le­tartóztattak egy 37 éves férfit, akiről feltételezik: ő fenyeget­te meg Jean-Paul Belmondót, hogy megöli, ha a népszerű francia filmszínész nem haj­landó kifizetni neki 600 ezer frankot. Az ismeretlen zsaroló elleni feljelentést a művész Nagyvilág 1997. október i. 7 Valamikor maga volt a paradicsom, ma a Kaukázus kiszáradt kertje Grúzia hétköznapjai I. Prágái level Vencel téri lövöldözés Batumiba, a fekete-tengeri üdülőhelyre már hiába várják a turistákat. A vidámpark „nevetőterme” vendé­gekre vár, ám kevés embernek van kedve igazán nevetni. Fotó: Reflex-Tomás Vlach „Grúziába? Megbolondultál? Mindenütt csupa maffia, lép- ten-nyomon lopnak, gyilkol­nak. Ráadásul nincs ennivaló­juk, éheznek. Az életben be nem tenném oda a lábam!” Ezekkel a szavakkal ecsetelte Grúziát egy teázóban a török-grúz határ kö­zelében a Reflex riporterének egy török. Mi sem természete­sebb, hogy a lap munkatársa ezek után ellátogatott Grúziá­ba. A nyomor A tbiliszi pályaudvar környéke úgy fest, mint egy bombatáma­dás után. Az egykor pompáza­tos téren embertömeg, amely minden elképzelhetőt árul: fagylaltot, paradicsomot, tehe­net, krumplit, rozsdás létrát. Ez a világ talán legnagyobb piaca, s egyben az ország tükre, ahol a lakosság több mint 50 százaléka munkanélküli, s ahol a munka- nélküliek nem kapnak segélyt. Mire a feketepiaci áru eljut a ve­vőhöz, három-négy kézen is át­megy, s mindenki igyekszik a maga egy-két kopejkáját meg­keresni rajta. Az árak természe­tesen csillagászatiak: egy ke­nyér negyed dollárba kerül; egy átlagfizetésből negyvenre futja. Legrosszabb az öregeknek. Az államtól kapott pénz élelemre sem elég. Ha nincs rokonuk, aki segít rajtuk, koldulni kénysze­rülnek. A városban minden sarkon rendőrök csoportja ácsorog. Csak a fővárosban kétszázezer van belőlük, a közbiztonság mégis katasztrofális. Szinte hi­hetetlennek tűnik, hogy a szov­jet vezetők tíz éve még ide hord­ták a külföldi delegációkat, hogy megmutassák nekik a fej­lett szocializmus vívmányait. Egy kis történelem Grúzia történelmének egyik legnyomorúságosabb fejezetét írja napjainkban. Pedig már idő­számításunk előtt öt évezreddel fejlett kultúra volt itt. A gazdag görög, majd római gyarmat kis fejedelemségekre szakadt, amelyek sosem tudtak egyesül­ni a bizánci és a perzsa érdekek ütköző zónájában. Egy rövid, két évszázados függetlenség után (12-14. század) a mongo­lok, majd a törökök igázták le. Amikor Grúziát 1801-ben elfog­lalták az oroszok, a lakosság szimpátiával fogadta őket. A szimpátiától az oroszgyűlöletig az egyik legismertebb grúz, Joszif Visszarionovics Sztálin, alias Dzsugasvilinek köszönhe­tően jutottak el a grúzok. Ám bármily abszurd, a véres kezű diktátort ma is istenítik az or­szágban. Az oroszellenesség 1956-ban, három évvel a diktátor halála után tetőzött. A tbiliszi felkelést orosz tankok fojtották vérbe, amelyek több mint 200 halottat hagytak maguk után. Húsz évvel később is­mét kivonultak a tan­kok: amikor az orosz nyelvet akarták beve­zetni hivatalos nyelv­ként, a grúzok vala­mennyi generációja kivonult az utcákra. A sortűz ezúttal elma­radt: a tüntetők elér­ték céljukat. A függetlenség ára A fordulat 1989-ben állt be, amikor Ab- házia, az egyik autonóm köztár­saság előállt a követeléssel, hogy el akar szakadni Grúziától, s az Orosz Föderációhoz kíván csatlakozni. Tbiliszi központjá­ban tüntetések robbantak ki. Az egyik közbelépés alkalmával az orosz hadsereg osztaga 19 em­bert vert agyon gyalogsági ásók­kal. Az egység parancsnoka az az Igor Rogyionov volt, aki ké­sőbb orosz védelmi miniszter lett. A vérengzés a robbanás ere­jével hatott, s az addig nyugodt grúzokat a függetlenség kivívá­sára ösztönözte. Két évvel ké­sőbb, 1991-ben Grúzia kikiál­totta a függetlenségét. Ekkor kezdődtek az etnikai konfliktusok, amiket Grúzia az­előtt nem ismert, előbb Abhá­ziéban, majd Dél-Oszétiában. Az abháziai zavargások fegyve­res konfliktusba torkolltak, amelyek során mintegy 300 ezer grúz menekült az ország belsejébe a jobban felfegyver­zett abházok elől. Ez a tömeg a mai napig szétszórtan él az or­szág szállodáiban és munkás- szállóiban, nyomorszinten. A Kreml stratégiája arra a tűzoltó­ra emlékeztetett, aki felgyújtja a házat, hogy legyen mit oltani. A konfliktus idején az oroszok fegyverrel látták el az abházo- kat, s amikor úgy látták, hogy a háború elég véres és jó ideje tart, „békefenntartó” hadsere­get küldtek Abháziéba. Engedély nélkül tilos A vasútvonal, amely pár éve még Grúzián keresztül Szu- chumiba és Szocsiba vezetett, ma az abház határon megsza­kad. A vonat csak az utolsó határ menti városkáig, Zugdi­diig jár. Egyébként hiába lenne ép a sínpár, s hiába járnának a vonatok, utasok akkor sem len­nének - ma senki nem tudna rávenni egyetlen grúzt sem, hogy elme­részkedjen Szu- chumiba, és fordít­va, az abházok sem járnának semmi pénzért Grúziába. A két nép halálosan gyűlöli egymást. Csupán közvetle­nül a határ mentén, mintegy negyven kilométeres sávban él vagy 40 ezer grúz. Sokan közü­lük Abházia belse­jéből menekültek ide, ahol pro­vizórikus fedél alatt, többnyire zemljankákban laknak. Abból élnek, amit a (szerencsére ter­mékeny) föld megterem. Áruju­kat a zugdidi piacra hordják el­adni. Nyomorúságos életüket a nem csituló partizánháború ke­seríti. Folytatjuk Cséfalvay Ildikó Augusztus verőfényes nap­ján, a kora délutáni órák­ban éppen egy indonéziai csoportot vezettem a Ven­cel téren, amikor a Jalta szálló előtt, tőlünk kb. 25 méterre lövések zaja szakí­totta félbe a mondókámat. Míg én a levegőbe felröp­pent galambok rajától alig láttam valamit, szemfüles turistáim azonnal fényké­pezni kezdtek, azt hívén, hogy valamilyen neves rendező filmezé­sének a tanúi. Azt hiszem, idét­lenül mosolyog­tam, s szintén nem akartam el­hinni, hogy azok ott a szemem előtt komolyan lövik egymást, és csak ak­kor indultunk el futólépés­ben lefelé, az ellenkező irányba, amikor a többi já­rókelő lehasalt a földre. Es­te megtudtam, hogy cse­csen bűnözők két csoportja lövöldözött egymásra, akik közül hárman ott maradtak a járdán véresen. Prága belvárosában az idén már több lövöldözésre is sor ke­rült. Júliusban például az Állami Opera aluljárójában ismeretlen tettes lelőtte a Szabad Európa újságírónő­jét, Molly Gordint. A rend­őrség a mai napig nem de­rítette ki e gyilkosság moti­vációját. Augusztus 28-án pedig géppisztollyal lőtték agyon ismeretlen tettesek egy belvárosi pizzéria al­bán tulajdonosát egy 929­es Mazda gépkocsiból, fé­nyes nappal. Több mint 200 ezer bűncselekményt jegyzőkönyvezett a cseh rendőrség az idei első félévben. Tavalyhoz képest ez 5%-os növekedést je­lent. A gyilkosságok száma szintén 5%-kal emelkedett, számuk június végéig elér­te a 145-öt, miközben csök­kent a megoldott bűnté­nyek száma. A rablások és zsarolások száma is emel­kedett, s 51%- ról 44%-ra csökkent a fel­derítettségük aránya. A bűn- cselekmények nagy hányada kapcsolatban áll a szervezett bűnözéssel. Csehországban gyökeret eresz­tettek nemcsak a volt szov­jet és jugoszláv szervezett bűnözőcsoportok, hanem az olasz, az arab, a nigériai és a kínai gengszterhálóza­tok is. A legnagyobb ve­szélyt a koszovói albán cso­portok jelentik, melyeknek nálunk több mint 100 tagja működik. Heroinnal kereskednek egész Európában. Fiktív házasságot kötnek cseh prostituáltakkal, s az így szerzett cseh útlevéllel könnyen utaznak és „üzle­telnek” a környező orszá­gokban is. Prágában ötezer rendőr őrzi a biztonságot, ami azt jelenti, hogy egy rendőrre 210 lakos jut. Ez a szám magasnak tűnik, de hasonló a helyzet a többi európai nagyvárosban is. >JOZO>jZS0 SOUJBIHA !SBÍJB1ZBL| ipaiojna eurotech háztartási villamos eszközök Pedig már időszámítá­sunk előtt öt évezreddel fejlett kultúra volt itt. A rablások és a zsarolások száma is emelkedett. VKV-450

Next

/
Thumbnails
Contents