Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-01 / 40. szám
Jean-Claude van Damme padlószőnyeget rakott le bán a nézőket kísérte zseblámpával a helyükre; Jean-Claude van Damme padlószőnyeget rakott le. Belmondo (a felvételen barátnőjével, Nattyvel) nem volt hajlandófizetni produkciós irodája megtette, eljuttatva a hatóságokhoz a zsarolólevelet. Ebben az állt, hogy halálos támadással kell számolnia Belmondónak, ha nem teljesíti a követelést. Sir Anthony Hopkins acélgyári rakodómunkásként kereste a kenyerét gyerekkorukban arról, hogy egyszer csillagok, ünnepelt filmsztárok, milliomosok lesznek. Közülük sokan szürke emberek voltak, mélyről indultak. Madonna, a popsztár a New York-i Russian Tea Room étterem ruhatárosnője volt; Jeremy Irons egy takarítóvállalatnál padlót sikált; Geena Davis a brooklyni River Caféban volt pincémő; Robert Redford olajföldeken dolgozott; Dániel Day-Lewis italosládákat rakodott teherautóra; Jerry Hall egy tejcsamok pénztárában ült; Anthony Hopkins acélgyári rakodómunkásként kereste a kenyerét; Sylvester Stallone halat árult; Anna Nicole Smith szupermarketben volt pénztáros; Barbra Streisand a moziMinden kezdet nehéz A szupersztárok többségét nem ringatták aranybölcsőben. Talán nem is álmodtak Semmi sem szent... Csillagászati összegeket kínálnak Lady Diana ruhatárának egyes darabjaiért. A Christie’s egy júniusi árverésén a hercegnő ruhatárának 79 darabja talált vevőre. Egy koktélruhát 250 000 dollárért kínált megvételre az a hölgy, aki júniusban 2550-et sem adott érte. Élénk érdeklődés mutatkozik Nagy-Britanniában az elhunyt hercegnő személyével kapcsolatba hozható szuvenírek, emléktárgyak-ékszerek, hamutartók, pólók, gyűszűk és tányérok- iránt is. Ugyanez a helyzet a távoli Kalkuttában, ahol utcai árusok kínálgatják borsos áron az ugyancsak elhunyt Teréz anyát ábrázoló pólókat, hamutartókat, vázákat... Ilyen az ember: semmi sem szent annyira, hogy ne lehessen pénzzé tenni. Hallotta már? Michael Jackson felesége, Debbie elárulta barátnőinek, hogy röviddel karácsony előtt váija második gyermeke születését. Jacko hálából egy Mercedest ajándékozott Debbie-nek. Párizsban a közelmúltban letartóztattak egy 37 éves férfit, akiről feltételezik: ő fenyegette meg Jean-Paul Belmondót, hogy megöli, ha a népszerű francia filmszínész nem hajlandó kifizetni neki 600 ezer frankot. Az ismeretlen zsaroló elleni feljelentést a művész Nagyvilág 1997. október i. 7 Valamikor maga volt a paradicsom, ma a Kaukázus kiszáradt kertje Grúzia hétköznapjai I. Prágái level Vencel téri lövöldözés Batumiba, a fekete-tengeri üdülőhelyre már hiába várják a turistákat. A vidámpark „nevetőterme” vendégekre vár, ám kevés embernek van kedve igazán nevetni. Fotó: Reflex-Tomás Vlach „Grúziába? Megbolondultál? Mindenütt csupa maffia, lép- ten-nyomon lopnak, gyilkolnak. Ráadásul nincs ennivalójuk, éheznek. Az életben be nem tenném oda a lábam!” Ezekkel a szavakkal ecsetelte Grúziát egy teázóban a török-grúz határ közelében a Reflex riporterének egy török. Mi sem természetesebb, hogy a lap munkatársa ezek után ellátogatott Grúziába. A nyomor A tbiliszi pályaudvar környéke úgy fest, mint egy bombatámadás után. Az egykor pompázatos téren embertömeg, amely minden elképzelhetőt árul: fagylaltot, paradicsomot, tehenet, krumplit, rozsdás létrát. Ez a világ talán legnagyobb piaca, s egyben az ország tükre, ahol a lakosság több mint 50 százaléka munkanélküli, s ahol a munka- nélküliek nem kapnak segélyt. Mire a feketepiaci áru eljut a vevőhöz, három-négy kézen is átmegy, s mindenki igyekszik a maga egy-két kopejkáját megkeresni rajta. Az árak természetesen csillagászatiak: egy kenyér negyed dollárba kerül; egy átlagfizetésből negyvenre futja. Legrosszabb az öregeknek. Az államtól kapott pénz élelemre sem elég. Ha nincs rokonuk, aki segít rajtuk, koldulni kényszerülnek. A városban minden sarkon rendőrök csoportja ácsorog. Csak a fővárosban kétszázezer van belőlük, a közbiztonság mégis katasztrofális. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy a szovjet vezetők tíz éve még ide hordták a külföldi delegációkat, hogy megmutassák nekik a fejlett szocializmus vívmányait. Egy kis történelem Grúzia történelmének egyik legnyomorúságosabb fejezetét írja napjainkban. Pedig már időszámításunk előtt öt évezreddel fejlett kultúra volt itt. A gazdag görög, majd római gyarmat kis fejedelemségekre szakadt, amelyek sosem tudtak egyesülni a bizánci és a perzsa érdekek ütköző zónájában. Egy rövid, két évszázados függetlenség után (12-14. század) a mongolok, majd a törökök igázták le. Amikor Grúziát 1801-ben elfoglalták az oroszok, a lakosság szimpátiával fogadta őket. A szimpátiától az oroszgyűlöletig az egyik legismertebb grúz, Joszif Visszarionovics Sztálin, alias Dzsugasvilinek köszönhetően jutottak el a grúzok. Ám bármily abszurd, a véres kezű diktátort ma is istenítik az országban. Az oroszellenesség 1956-ban, három évvel a diktátor halála után tetőzött. A tbiliszi felkelést orosz tankok fojtották vérbe, amelyek több mint 200 halottat hagytak maguk után. Húsz évvel később ismét kivonultak a tankok: amikor az orosz nyelvet akarták bevezetni hivatalos nyelvként, a grúzok valamennyi generációja kivonult az utcákra. A sortűz ezúttal elmaradt: a tüntetők elérték céljukat. A függetlenség ára A fordulat 1989-ben állt be, amikor Ab- házia, az egyik autonóm köztársaság előállt a követeléssel, hogy el akar szakadni Grúziától, s az Orosz Föderációhoz kíván csatlakozni. Tbiliszi központjában tüntetések robbantak ki. Az egyik közbelépés alkalmával az orosz hadsereg osztaga 19 embert vert agyon gyalogsági ásókkal. Az egység parancsnoka az az Igor Rogyionov volt, aki később orosz védelmi miniszter lett. A vérengzés a robbanás erejével hatott, s az addig nyugodt grúzokat a függetlenség kivívására ösztönözte. Két évvel később, 1991-ben Grúzia kikiáltotta a függetlenségét. Ekkor kezdődtek az etnikai konfliktusok, amiket Grúzia azelőtt nem ismert, előbb Abháziéban, majd Dél-Oszétiában. Az abháziai zavargások fegyveres konfliktusba torkolltak, amelyek során mintegy 300 ezer grúz menekült az ország belsejébe a jobban felfegyverzett abházok elől. Ez a tömeg a mai napig szétszórtan él az ország szállodáiban és munkás- szállóiban, nyomorszinten. A Kreml stratégiája arra a tűzoltóra emlékeztetett, aki felgyújtja a házat, hogy legyen mit oltani. A konfliktus idején az oroszok fegyverrel látták el az abházo- kat, s amikor úgy látták, hogy a háború elég véres és jó ideje tart, „békefenntartó” hadsereget küldtek Abháziéba. Engedély nélkül tilos A vasútvonal, amely pár éve még Grúzián keresztül Szu- chumiba és Szocsiba vezetett, ma az abház határon megszakad. A vonat csak az utolsó határ menti városkáig, Zugdidiig jár. Egyébként hiába lenne ép a sínpár, s hiába járnának a vonatok, utasok akkor sem lennének - ma senki nem tudna rávenni egyetlen grúzt sem, hogy elmerészkedjen Szu- chumiba, és fordítva, az abházok sem járnának semmi pénzért Grúziába. A két nép halálosan gyűlöli egymást. Csupán közvetlenül a határ mentén, mintegy negyven kilométeres sávban él vagy 40 ezer grúz. Sokan közülük Abházia belsejéből menekültek ide, ahol provizórikus fedél alatt, többnyire zemljankákban laknak. Abból élnek, amit a (szerencsére termékeny) föld megterem. Árujukat a zugdidi piacra hordják eladni. Nyomorúságos életüket a nem csituló partizánháború keseríti. Folytatjuk Cséfalvay Ildikó Augusztus verőfényes napján, a kora délutáni órákban éppen egy indonéziai csoportot vezettem a Vencel téren, amikor a Jalta szálló előtt, tőlünk kb. 25 méterre lövések zaja szakította félbe a mondókámat. Míg én a levegőbe felröppent galambok rajától alig láttam valamit, szemfüles turistáim azonnal fényképezni kezdtek, azt hívén, hogy valamilyen neves rendező filmezésének a tanúi. Azt hiszem, idétlenül mosolyogtam, s szintén nem akartam elhinni, hogy azok ott a szemem előtt komolyan lövik egymást, és csak akkor indultunk el futólépésben lefelé, az ellenkező irányba, amikor a többi járókelő lehasalt a földre. Este megtudtam, hogy csecsen bűnözők két csoportja lövöldözött egymásra, akik közül hárman ott maradtak a járdán véresen. Prága belvárosában az idén már több lövöldözésre is sor került. Júliusban például az Állami Opera aluljárójában ismeretlen tettes lelőtte a Szabad Európa újságírónőjét, Molly Gordint. A rendőrség a mai napig nem derítette ki e gyilkosság motivációját. Augusztus 28-án pedig géppisztollyal lőtték agyon ismeretlen tettesek egy belvárosi pizzéria albán tulajdonosát egy 929es Mazda gépkocsiból, fényes nappal. Több mint 200 ezer bűncselekményt jegyzőkönyvezett a cseh rendőrség az idei első félévben. Tavalyhoz képest ez 5%-os növekedést jelent. A gyilkosságok száma szintén 5%-kal emelkedett, számuk június végéig elérte a 145-öt, miközben csökkent a megoldott bűntények száma. A rablások és zsarolások száma is emelkedett, s 51%- ról 44%-ra csökkent a felderítettségük aránya. A bűn- cselekmények nagy hányada kapcsolatban áll a szervezett bűnözéssel. Csehországban gyökeret eresztettek nemcsak a volt szovjet és jugoszláv szervezett bűnözőcsoportok, hanem az olasz, az arab, a nigériai és a kínai gengszterhálózatok is. A legnagyobb veszélyt a koszovói albán csoportok jelentik, melyeknek nálunk több mint 100 tagja működik. Heroinnal kereskednek egész Európában. Fiktív házasságot kötnek cseh prostituáltakkal, s az így szerzett cseh útlevéllel könnyen utaznak és „üzletelnek” a környező országokban is. Prágában ötezer rendőr őrzi a biztonságot, ami azt jelenti, hogy egy rendőrre 210 lakos jut. Ez a szám magasnak tűnik, de hasonló a helyzet a többi európai nagyvárosban is. >JOZO>jZS0 SOUJBIHA !SBÍJB1ZBL| ipaiojna eurotech háztartási villamos eszközök Pedig már időszámításunk előtt öt évezreddel fejlett kultúra volt itt. A rablások és a zsarolások száma is emelkedett. VKV-450
