Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-01 / 40. szám
Politika 1997. október 1. 3 A. Nagy László szerint az MK-nak a legvadabb választási törvényre is van megoldási javaslata Polák László Szlovák-magyar jegyzékváltások, elmaradt külügyminiszteri találkozó, masszív magyarellenes kampány Pozsonyban, a szlovák külügy vitatható lépései, Meciar sportcsarnokbéli la- kosságcsere-show-jának utó- zöngéi: mindez, természetesen, rányomta bélyegét a régen tervezett beszélgetésre A. Nagy László parlamenti képviselővel, a Magyar Polgári Párt elnökével. A két ország viszonya bennünket, szlovákiai magyarokat hatványozottan érint. Számított arra, hogy a dolgok ennyire elfajulnak és a viszony tényleg ilyen rossz ? A híres-neves magyar kártyának két ásza van. Az egyik mi vagyunk, szlovákiai magyarok, a másik pedig Magyarország. Meciarék a három év alatt csak az előbbit, tehát a kisebbségit játszották ki rendszeresen, a másik lapot nem. Sőt Meciar többször is tárgyalt Hornnal, tető alá hozták az alapszerződést. Most viszont, hogy kimaradunk a NATO-ból és az EU- ból, bedobta a budapesti kártyát is. Egy évvel a választások előtt, sajnos, mindkét kártyára van választói bázis. Meciar taktikája az, hogy elhitesse a szlovák választókkal: a NATO és az EU előszobájában lévő Budapest a nyugati országokkal ösz- szeesküvést sző Szlovákia ellen. És a sportcsarnokbéli bejelentés a lakosságcseréről ? Jellemző meciari elszólásról van szó. Hisz tudni kell, hogy ő a sportcsarnokban nem az áttelepülni óhajtó egyénekről beszélt, mert ez nem probléma, illetve megoldott kérdés majdnem egész Európában. Igaz, nehezen megy az ilyesmi, de nem erről szól a történet. Szerintem a veleszületett nacionalizmusa szólalt meg belőle, aztán jött a magyarázgatási hercehurca, újságírók és politikusok fenyegetése, pedig hát a napnál világosabb: a rossz emlékű lakosságcserét dobta be a Sportcsarnok tomboló közönségének. Ezen nincs mit magyarázni, habár környezete megpróbálja. A lavinát lényegében Győrben indította el, majd egyszer elmondta ugyanezt a Szlovák Rádióban is, de mivel ezekre nem figyelt oda senki, felhasználta Pasienkyt. Erre aztán csattant a dolog, ez volt a célja. Bár időközben rájöhetett, hogy ostobaságot mondott, mert a külföldi és a hazai közvélemény - a szélsőségeseket leszámítva - egységesen ellene fordult. Egy új meciari dimenzió tanúi lehetünk: megpróbálja nehezíteni a magyar- országi csatlakozási folyamatot és a példabeszéd szellemében jár el: ha megdöglött a mi tehenünk, dögöljön meg a szomszédé is. A magyar diplomácia jól reagált ? Azt hiszem, helyesek voltak a lépései, és nyilván tájékoztatni fogja a nyugati szövetségeseket is, vagy már tájékoztatta. Tennie kell ezt, mert Meciarék célja most elhitetni, hogy Magyarország egy összeférhetetlen szomszéd, vagyis integrációra alkalmatlan. Evezzünk pártvizekre. Petőcz Kálmán az ELDR alelnöke lett. Mit jelent ez az MPP életében? Ez egyértelműen azt jelzi, hogy az Európai Liberális Pártban megvan a Kelet-Európa felé fordulás szándéka. Petőcz az első, akit posztkommunista országból választottak. Az európai liberálisok részéről ennek jelzésértéke van. Szlovák Demokratikus Koalíció és Magyar Koalíció. Van paktum? Van szerződés? Mintha habozás és zűrzavar uralkodna a két koalíció kapcsolatában. Nem paktum, nem szerződés, hanem közös nyilatkozat, amely 99 és fél százalékra kész. A hiányzó fél százalék érdekel. Csak nem az autonómiáról szól ? Szó sincs róla. Amikor beszélgetünk, a hiányzó fél százalékot az jelenti, hogy nem fejeződtek be a tárgyalások. A helyzet bonyolulttá vált azáltal, hogy a kész szöveg aláírása az SZDK-n belüli rivalizálás ügyévé vált, na meg itt a félelem, hogy az MK-val való együttműködés százalékokat vonhat el az SZDK-tól. Pedig van ellentétes példa bel-és külpolitikai vonatkozásban is. Aprólékos munka vár ránk, meg kell győzni a szlovák közvéleményt, hogy nincs mitől tartaniuk, nem kell tőlünk félni. ’96-ban az „uniós” javaslat fel- röppenésekor azt nyilatkozta, hogy a választási törvény elkészülte előtt nem szabad felfedni a lapokat.'Tartja ezt a véleményét most Is, amikor 15 százalékos küszöb fenyeget? Mi felkészültünk minden eshetőségre, s hiba lenne megoldási javaslatainkat kiteregetni, Meciarék csak erre várnak. Vannak naprakész megoldási javaslataink a legvadabb választási törvények esetére, beleértve a 15 százalékot is. Az MK bevált, jól működik, problémák persze vannak, mint minden koalícióban. Ám egy nincs: harc a pozíciókért. A koalíción belül számunkra világos: a szlovákiai magyarok nem szeretik, ha viszályaink vannak, szavazóbázisunk stabil, de egy egységes magyar politizálást támogat. Egy éven belül, ha igaz, választások lesznek. Ki kell várni az egy évet? Optimista-e? Feltétlenül ki kell várni az egy évet, és feltétlenül optimista vagyok, s hiszem, hogy ez az esztendő a meciarizmus végnapjainak esztendeje lesz. A Szlovák Demokratikus Koalícióval már most jó az együttműködésünk, és ez meggyőződésem szerint egy sikeres választás után is folytatódik majd. És ami fontos, az alakuló és ígéretes szlovák-magyar együttműködést nemcsak a közös ellenség, a Meciar elleni harc alapozta meg. Céljaink ettől mesz- szebbre mutatóak: igazi jogállam, európai és transzatlanti integráció. Hiszem, hogy a szlovákiai választók többsége nem lesz kishitű, és nem ül fel a primitív magyarellenességnek. Erre alapozom optimizmusomat. „Meciar taktikája most az, hogy elhitesse a szlovák közvéleménnyel: az EU és a NATO előszobájában lévő Magyarországa nyugati országokkal összeesküvést sző Szlovákia ellen" A szerző felvételei Románia és az ügynöktörvény Kinyílnak a dossziék A többi kelet-európai országban elfogadott ügynöktörvények két dolgot írnak elő: minden állampolgárnak joga van a biztonsági szolgálat által róla gyűjtött adatokba bepillantani, és hogy a vezető tisztségekre pályázó személyekről - kérésre - egy bizottság közli, hogy az illető a múltban besúgó volt-e. Országonként változik, hogy az ilyesmit ki kérheti, s hogy kikről kérhető hasonló tájékoztatás. Hát itt van a kutya elásva: a sok hajdani besúgó és mai vezető minden követ megmozgat, hogy sötét múltját (jótékony) homály fedje. Valahol az ügynöktörvény hiánya is magyarázza, hogy nálunk a gaz- _________ dasági-társadalmi reformok ügye immár nyolcadik esztendeje többet akadozik, mint halad: öntudatos, szabad emberek társadalmának kialakítását spiclilelkű vezetőkre bízni nem szabad. Aki egyszer vállalta, hogy - államérdekből vagy egy rúd szalámiért - a saját édesanyukáját is feljelentse, az az ember két rúd szalámiért vagy egy még nagyobb leszidástól rettegve egyébre is képes. Amint ezt közéletünk eseményei szemléletesen igazolják. N a gyon tanulságos volt az RTV vitaműsorában egy megkérdezett járókelő reakciója: őnem kíváncsi arra, hogy melyik mai vezető volt a múltban besúgó, „mert tolvaj, rabló, gazember mindenik”. Én azért kíváncsi lennék: mert hátha nem épp mindenik... És az ügynöktörvény további sorsából sejteni lehet majd, hogy „a tolvaj- rabló-gazemberek” többségben vannak-e még most is a hatalmat gyakorlók körében, vagy valóban változott is valami. Balázs János, Brassói Lapok Nemrég a román ügynöktörvény körüli huzavona szolgáltatta az épp esedékes cirkuszt. Minden más országban alkalmazzák is, csak Oroszországban meg miná- lunknem. (Szlovákiában sem ültették át a gyakorlatba - a szerk. megj.) Ami Moszkvában érthető: ott kommunista többségű a törvényhozás. Bukarestben ellenben mélyreható demokratikus változásokra került sor - ha igaz - a tavalyi novemberi választások nyomán. A Volt Politikai Foglyok Szövetségének vezetőjeként parasztpárti szenátorrá lett Ticu Dumitrescu kidolgozott egy tervezetet, ezt mindenki tudomásul vette, még módosítgattak is irtott rajta a párthívek, elvbarátok és politikai szövetségesek, s amikor kész volt, már csak elfogadni kellett volna, akkor derült ki, hogy a törvényt mindenki helyesli, csak elfogadni nem akarják. S amikor kidolgozója - mint a kormánypárt szenátora - erőltetni kezdte a dolgot, pártja (a meghurcolt Parasztpárt!) becsületbíróság elé állította őkéimét. Hogy nem jó az a törvénytervezet! Lehet, hogy nem jó. De akkor miért nem csináltak jobbat az ellenzékiség hosszú hét esztendeje vagy a kormánypártiság eddigi kilenc hónapja alatt? Hogy az eddig hatalmon lévő nemzeti-kommunista erőkben nem volt meg a politikai akarat egy ilyen törvény elfogadására, ez rendben van. De most, a kommunista érában meghurcolt Parasztpárt mai politikusaiban sem lenne meg a politikai akarat? Úgy látszik. A spiclik érdeke, hogy sötét múltjukat homály fedje. Vonal alatt Kiagyalt ellenségkép Szűcs Béla A Közép-Európában élő népek békés együttélése, együttműködése a jövő Európájának alapvető eleme. Az európai struktúrák követelménye a szomszédos országok rendezett, egymást tisztelő baráti kapcsolata, melyben előkelő helyet foglal el a kisebbségek jogainak biztosítása. Ha mindezt figyelembe véve feltesszük a kérdést: milyenek a jelenlegi szlovák-magyar kapcsolatok, csak azt válaszolhatjuk, hogy megdermedtek, és gyakorlatilag a megkötött alapszerződés sem sokat ér. Elsősorban az országok közötti kapcsolatok hidegültek el, aminek természetes következménye a többségi nemzet és a kisebbségek közötti kapcsolatok romlása is. Mindenki tudja, hogy az áldadan helyzetet miniszterelnökünk robbantotta ki azzal, hogy fanatikus szurkolóinak kifecsegte: Győrben bizalmasan felvetette a „lakosságcsere” gondolatát. Horn Gyula mélyen hallgatott erről a provokatív ödetről, Meciar viszont nagydobra verte. Az ödet nemcsak az érintett kisebbségeket háborította fel, de a szlovák ellenzéket és a világ demokratikus közvéleményét is. Meéiar megsértődött, s a tolvaj „fogd meg!-et” kiabált. Jegyzékekben tiltakozott, és megpróbálta a magyar kormányra hárítani a felelősséget, sőt lemondta az esedékes külügyminiszteri találkozót is. Ezenfelül valamiféle bocsánatkérést is elvárna Horntól, amiért nem esett hasra az ő szószá- tyársága hallatán. Kormánypolitikusaink és propagandagépezetük most szemrehányásokat tesz a magyaroknak, hogy nem segítik kellőképpen Szlovákia integrálódását, mióta tudják, hogy bekerülnek a NATO-ba. így Szlovákia első számú ellenségei a magyarok lettek, ami kellemetlen következményekkel jár az itt élő magyarságra nézve. Meciarék megpróbálnak ellenségképet faragni belőlünk, pedig az ország vegyes lakosságú területein példás rend és nyugalom honol. Az emberek dolgoznak, teljesítik a kötelességeiket az állammal szemben, teljes mértékben lojálisak. A szlovák kormánykoalíció ma- gyarellenességének azonban van egy belső vetülete is: közelednek a választások, amelyekben az itt élő hatszázezer magyarnak jelentős szerepe van. Az első felmérések szerint ugyanis a legtöbb szavazatra esélyes ellenzéki koalíció nélkülünk, magyarok nélkül győzelme esetén sem alakíthatna kormányt, még akkor sem, ha koalícióra lépne Migas pártjával. A kormánykoalíció pártjai általános magyarellenességükkel azt szeretnék elérni, hogy a szlovákok lakta vidékek tájékozaüan lakosságát még jobban felhec- celjék, és elnyeljék a kegyeiket. Abban is reménykednek, hogy nacionalizmusukkal elhódítják a választókat a demokratikus ellenzéktől. Nem árt, ha megjegyezzük, hogy az ellenzék is elég bizonytalan, és ezért húzza-halogatja a választási megegyezést a Magyar Koalícióval. Pedig jó lenne, ha végre elszánná magát és tudatosítaná, hogy egyeüen lehetősége a Meciar-kormány leváltására, ha szövetségre lép a magyarokkal. Nélkülünk ugyanis nincs új, demokratikus kormány. Az ellenzéki sajtó erről nyíltan ír, és mielőbbi megegyezésre biztatja a szlovák demokratikus ellenzéket. A magyar ellenségképben így egyesüí a Magyarország elleni propaganda-hadjárat és az ellenzék magyarbarátságának mindennapos bírálata. Sajnos, a választások közeledtével csak fokozódik a nyomás a magyarokra és az ellenzékre. Ráadásul nincs kizárva a választási törvény olyan módosítása, amely előnyös Meciar pártjának. Számunkra egyetlen lehetőség az összefogás, és hogy nem hagyjuk magunkat kiprovokálni, belerántani olyan botrányokba, amelyeket a hatalom propagandagépezete kihasználhat ellenünk. Bizonyítsuk be, hogy a szlovák nép barátai vagyunk és a rólunk terjesztett torz kép csupán a rosszindulatú nacionalizmus szüleménye. Ezt tanúsítják az együttélés békés hétköznapjai. Nem fedjük fel kártyáinkat A román kormányfő nyilván tudja, hogy minisztereinek milyen a múltja Archív-felvétel
