Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-10-01 / 40. szám

4 1997. október 1. Háttér Dokumentum A magyar emlékeztető A magyar fél az 1997. au­gusztus 15-én megtartott győri kormányfői találkozón emlékeztetőt adott át a szlo­vák félnek, amely kilenc pontban foglalta össze a Bu­dapest által szükségesnek tar­tott intézkedéseket a kétolda­lú kapcsolatokban meglévő nyitott kérdések megoldásá­ra. Ezek távirati stílusban a következők: ♦ Szeptember 30-ig a kül­ügyminiszterek aláírják az alapszerződés megvalósítását célzó mechanizmust tartal­mazó jegyzőkönyvet, létre­hozzák a még hiányzó vegyes bizottságokat, amelyek fel­ügyelik az alapszerződés tel­jesítését, biztosítják a ma­gyarországi szlovákság és a szlovákiai magyarság képvi­selőinek a részvételét ezek­ben a bizottságokban; ♦ A magyar fél megteszi a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az idei év végéig megteremtődjenek a Magyarországon élő kisebb­ségek parlamenti képviseleté­nek törvényes feltételei; ♦ A szlovák kormány lépése­ket tesz annak érdekében, hogy november végéig az EU és az ET ajánlásai alapján megszülessen a kisebbségi nyelvhasználatot szabályozó törvény. ♦ Az alapszerződés 15. cik­kelye értelmében a felek biz­tosítják, hogy javuljanak a másik országban élő szlovák, illetve magyar kisebbség anyanyelvi oktatásának és művelődésének intézményi és anyagi feltételei, az aján­lott határidő az évvége. En­nek keretében a szlovák fél biztosítja, hogy a most nyílt tanévben újra kétnyelvűek lesznek a bizonyítványok; ♦ A magyar fél szeptember végéig átnyújtja a szlovák fél­nek a területén élő szlovák ki­sebbség törvényes jogait tag­laló összehasonlító tájékozta­tót és a Kisebbségi Önkor­mányzatok által készített, helyzetükről szóló elemzést; ♦ A felek szeptember végéig megállapodnak a Párkány és Esztergom közötti híd helyre- állításáról, amelyre az EU nyújt pénzügyi támogatást; ♦ A felek megerősítik, hogy a hágai bíróság döntésének is­mertetése után tárgyalásokat kezdenek a döntés megvaló­sításáról, szemmel tartva a kölcsönös érdekeket a bősi vízművel és a Duna közös ki­használásával kapcsolatos problémák rendezésénél. ♦ A felek haladéktalan lépése­ket tesznek a szlovák-magyar történelmi megbékélés, a jó­szomszédi együttélés és az egész régió stabilitása érdeké­ben, további katonai bizalom- erősítő intézkedéseket tesznek és az év végéig aláírják az ezt szolgáló megállapodásokat; ♦ Annak érdekében, hogy a Szlovák Köztársaság a feltéte­lek teljesítése után mielőbb az euroatlanti szervezetek tagja lehessen, a magyar fél megerősíti készségét a két- és többoldalú együttműködésre. Készülhet hangfelvétel Vajon elmarasztalható-e egy ország azért, hogy hangfelvé­telt készít a tárgyalásokról, hi­szen a szlovák fél ezzel vádol­ta meg a győri találkozón részt vett magyar küldöttsé­get, amit Budapesten cáfoltak. Jozef Moravcík volt kor­mányfő és külügyminiszter szerint nem az a lényeges, hogy a felek milyen módon rögzítik a tárgyalásokon el­hangzottakat, hanem az, hogy miként bánnak a hangfelvétel­lel. Csak az nem volna össz­hangban a diplomáciai szoká­sokkal, ha az egyik partner a másik beleegyezése nélkül nyüvánosságra hozná azt. A szlovák fél a titkos felvételre hivatkozva mondta le többek között a külügyminiszteri ta­lálkozót. A kormány jegyzék­ben tiltakozott a magyar kor­mánynál, amely megállapítja: A Szlovák Köztársaság kormá­nyát megbotránkoztatják azok a megbízható forrásból szerzett értesülések, amelyek szerint a magyar fél hangfel­vételt készített a másik fél beleegyezése nélkül a győri kormányfői találkozóról, tehát szöges ellentétben a nemzet­közi gyakorlat és a bizalom el­veivel. A szlovák fél nem ag­gódik a felvétel közzététele miatt, de ennek az eljárásnak az alapján jogosan feltételez­zük, hogy hasonló módon sor kerülhet a vele való egyoldalú manipulációra. A szlovák kormányfő melegen kívánja tartani az állampolgárcsere ötletét Ketten két súlycsoportban P. Vonyik Erzsébet Amikor a nyári szabadságok kel­lős közepén hírül vehettük, hogy mennyi minden megdrágul, gáz, víz, villany, telefon, s ennek függvényében rövidesen min­den, csak ki kellett várni, hogy mikor dob be agyafúrt miniszter- elnökünk egy olyan egészen más témát, amelyre midenki ráha­rap, no meg talán szavazatokat is hozhat jövőre a konyhára. Ő maga is várt, hogy Horn Gyula Győr után magában tudja-e tar­tani azokat a sokkoló felvetése­ket, amelyeket letett neki az asz­talra. Nos, Horn hallgatott is be­csülettel a kölcsönös lakosság- csere ötletéről. Máig sem tudom egyértelműen eldönteni, jól tet­te-e vagy sem. De azóta sokunk­ban motoszkál a gondolat: más hasonló észbontó javaslat nem hangzott-e még el, amiről egy­előre mindenki hallgat. Kerek huszonegy napig mit sem tudott a közvélemény a Duna két partján arról, hogy itt a jobb parton valakinek hajmeresztő cserebereötlete támadt. S nem áruk cseréltek volna államot, ha­nem hús-vér emberek változtat­hatnának hazát, mégpedig az eddigi hazájukkal elégedetle­nek. Bizonyára szép számmal akadnak itt is, ott is olyanok, akiknek számos do­log nincs az ínyére, de keveseknek jut az eszébe, hogy ezért felpakoljanak és útra keljenek. Legalábbis egyelőre nem. Nor­mális viszonyok kö­zött, jogállamban azt várja el minden ha­landó, így a kisebbsé­gi sorsba kénysze­rítettek is, hogy tisztességes adófizető és a törvé­nyeket betartó polgár lévén az állam nekik ezt megfelelően vi­szonozza. Mondom, egy egész­séges, a jogot és a másságot tisz­telő társadalomban ez járná. De itt, nálunk minden a feje tetejére állt, az alkotmányt, a törvénye­ket a legmagasabb tisztségekben ülők dobják félre, miért a nem­zetiségek jogait tartanák éppen szentnek és sérthetetlennek. Amit Meciar Győrben megenge­dett magának, az logikus követ­kezménye a szlovákiai állapo­toknak. A külföldet is meg­botránkoztató, az elégedetlen polgárok zavartalan távozását Meciar tavalyi találkozójukon még a francia-német típusú megbékélést emlegette, az idén már új bogarat ültetett el a fejekben: az átköltözés lehetőségét A hőnszlo- vákokat akarja elszippan- tani Slotától. elősegítő és a jogokat úgymond kiszélesítő felvetésnek több oka lehet. Egyebek között a DSZM nadrágszíj-megszorító lépéseket bevezetni kényszerült vezetőjé­nek figyelemelterelő manőveré­ről van szó. A jelek szerint bein­dította választási kampányát és a felszított magyarellenes lég­körben a fiatal nemzetállam megmentőjeként a hőnszlovák hazafiakat el akarja szippantani ________ Slotáéktól. Elérke­zettnek látja az időt, hogy bedobja a ma­gyar kártyát, s ha ezt ilyen korán megteszi, akkor a hátralevő hó­napokban a nemzeti párton túltéve fogja azt forgatni. Nemzet­közi vetülete is van a dolognak: Vladimír Meciart láthatóan megviseli, hogy Horn Gyula Magyarországja egy osz­tállyal feljebb került azzal, hogy a NATO- és az EU-tagság szinte biztos várományosa. S a szlovák politikus van annyira hiú, hogy nem tudja elviselni: Horn Gyula ezentúl olyan társaságba lesz be­járatos, amelyet ő csak tisztes tá­volságból szemlélhet, s nem ön­hibáján kívül. Most azon mester­kedik, hogy keresztbe tegyen Bu­dapestnek: vagyis azt próbálja bebeszélni Európának, hogy a magyarokat méltánytalanul vet­ték be az első körbe. Mégpedig azért, mert egy olyan szomszéd ország, amellyel Pozsony egysze­rűen nem tud semmiben megál­lapod ni, pedig de mennyire akar! Ezért aztán a déli szomszéd lejáratására mindent bevet, még attól sem riad vissza, hogy inkor­rektséggel, hamisításokkal vádol­ja, s ilyen légkörben mit tehet mást a szlovák külügyminiszter, mint hogy éles hangú jegyzékben tiltakozik és nem megy el a tár­gyalásokra. A szlovák kormányfő meg háromhetes késéssel egysze­riben ultimátumnak mondja azt, amit Horn Gyula emlékeztető ké­pében letett az asztalra, pedig a helyszínen még nem ez volt a vé­leménye. De időközben lezajlott a portorozsi CEFTA-találkozó, ahol a szlovák kormányfő számá­ra nyilvánvaló volt: a többiekkel már nincs egy súlycsoportban. S ezután a féktelen magyarellenes bosszúhadjárat szinte nem ismert korlátokat, amelyre még Slotáék Archív-felvétel is rátettek néhány lapáttal. S mi jöhet még ezután? Nyúlván annak a bizonygatása, hogy a magyar féllel nem lehet megállapodni, például a hágai ítélet megvalósí­tásában sem. S ha a NATO és az EU mégsem vonja vissza Buda­pestnek szóló igenjét, akkor Po­zsony szerint ez csak egyet je­lenthet: kétféle mércével mér­nek. Horn Gyula pedig valószí­nűleg nyüvánosan többé nem fogja mondani, hogy szlovák kol­légája egy szavahihető tárgyaló- partner. Nekünk két vigaszunk lehet: az, hogy Budapest lezárt­nak tekinti a lakosságcsere ügyét (Meciar jelezte, alkalomadtán új­ra előhozza), másrészt továbbra is egyengeti Szlovákia integráló­dását. Bár, hogy ezt épp Buda­pest teszi, vörös posztó lehet Po­zsony szemében... Mit mondott Meciar? „Harmadik pontként javasol­tam, hogy a Szlovák Köztársa­ságban és a Magyar Köztársa­ságban élő szlovák, illetve magyar nemzetiségű polgá­rok számára vezessük be a személyek szabad mozgását, beleértve az állampolgárság megváltoztatásának lehetősé­gét is, tehát ha a Magyaror­szágon élő szlovákok Szlová­kiában szeremének lakni, a magyar kormány kötelezné magát arra, hogy elengedi őket az állam kötelékéből, mi pedig befogadjuk őket a mi ál­lamunk kötelékébe. Ugyanezt kértem én is, hogy a magyar kormány vállalja, hogy azokat a magyar nemzetiségű polgá­rokat, akik nem akarnak Szlo­vákiában élni, saját állampol­gáraiként befogadja, miköz­ben egyik fél sem gyakorolhat nyomást ezekre az emberek­re, hogy másként távozzanak, mint önkéntes alapon... Mikor az asztal túloldalán ezt mondtam, Hóm miniszterel­nök úr elsápadt...” Vélemények A lakosságcsere jogsértő Vladimír Meciar a legnagyobb tévedésbe esik, amikor szün­telenül azt állítja, hogy européer, holott nacionalista, demokratának vallja magát, pedig autoritativ politikus. Emellett szüntelenül azt kép­zeli, hogy Európa elnézi neki és szövetségeseinek a túlka­pásokat, tehát azt tehet, amit éppenséggel akar. Elszámítot­ta magát s ezért megbűn­hődött. Népszabadság Az, aki a boszniai háború be­fejeződése után az „áttelepí­tést” még mindig a konfliktus lehetséges megoldásának te­kinti, a civilizált világgal kerül ellentétbe. Különösen annak fényében, hogy az ENSZ Em­berjogi Bizottsága dokumen­tumot fogadott el, amely sze­rint minden lakosságcsere számos kollektív és egyéni jo­got sért. Ezt bizonyosan Meciar is tud­ta, mégis figyelmen kívül A Szlovák Köztársaság a bal­káni verseny másodosztályá­ba süllyedt. Meciar hatalomra kerülése óta az ország irányí­tása valamiféle vidéki Tralaland szintjére zuhant. The Observer A Meciar vezette Szlovákia nem tekinthető működő jog­államnak. Dér Standard A szlovák kormányhivatal saj­tóosztálya és Zdenka Kramplová külügyminiszter most szorgalmasan igyekszik elsimítani a nyomokat, ma­gyarázzák, hogy egyáltalán nem így volt, mert „ezt a fel­vetést csak vitatémának szán­ták, amely lehetővé tette vol­na a jövőben a két ország pol­gárainak az eddiginél szaba­dabb mozgását, összhangban az Európában és régiónkban zajló európai integrációval. Minő nemeslelkűség! Attól tartok azonban, hogy a sportcsarnok közönségét egy ilyen javaslat nem hozta vol­na annyira lázba, mint ahogy megtörtént. Hiszen olyan propagandán nőtt fel, amely a magyarokat, akik Szlováki­át eddig is hazájuknak tekin­tették, s tartják a jövőben is, csaknem kizárólag az irre­dentákkal és a rossz megtes­tesítőjével azonosítja, s ezért a legjobb velük nem is tartani a kapcsolatot. A pozsonyi Pravda A magyar kártya felhasználá­sa Szlovákiában sokkal gya­korlatiasabb és univerzális lehetőséget kínál - az SZNP legelszántabb választóit át­csábíthatja a DSZM táborába. Főleg most, hogy Slota az utóbbi hetekben kiengedi a kezéből a kezdeményezést és csak Meéiar lépéseinek a he­lyeslésére szorítkozik. A tájé­kozatlanabb és a múltbeli történésekkel leterhelt pol­gárokban azonban ez azt az illúziót keltheti, hogy az el­lenséges magyarokkal szem­beni harcban Meciar a szlo­vák érdekek egyedüli védel­mezője. Sme A magyarok most már teljes joggal állíthatják, hogy a szlo­vák kormány másodosztályú árunak tekinti őket, amelyet lehetőleg mielőbb külföldre kell exportálni, az anyaor­szágba. Mladá fronta Dnes Meciamak a lakosságcserére vonatkozó ajánlata voltakép­pen az érzelmekre kíván hat­ni, s beletartozik abba a sorozatba, amelynek célja a felvidéki magyarság megfé­lemlítése. A szlovákságban pedig tovább fokozná az „egészséges nemzeti érzüle­tet”, ezáltal újabb szavazókat toborozva. Magyar Szó Jómagam is javasolni fogom hasonló intézkedések fogana­tosítását Románia és Magyar- ország között. George Funar kolozsvári polgármester A DSZM a választásokra ké­szül, de előre nem biztosított a győzelme. A politikai zűrza­var és a nemzeti hisztéria nyilvánvalóan elősegítheti a DSZM kemény hatalmának a fenntartását. Nyezaviszlmaja Gazeta

Next

/
Thumbnails
Contents