Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-01 / 40. szám
2 1997. október 1. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Fasisztoid agyrémek Fekete Marian ____________ Am ikor a Szlovák Nemzeti Párt meghívására hazánkba látogató Le Pen, a francia Nemzeti Front elnöke háborítatlanul hirdetheti a jogállamnak nevezett Szlovák Köztársaságban az egyes fajok alacsonyabb- és maga- sabbrendűségéről szóló fasisztoid agyrémeit, 1997-et írunk. Le Pen és szlovákiai vendéglátói szuperfajnak tekintik magukat; gyűlölik a magyarokat, cigányokat, négereket, arabokat... „A hunok gyenge harcosok voltak, utódaik, a magyarok, utálatos nemzet” - ismételgeti unos- untalan Slota, Zsolna polgár- mestere, parlamenti képviselő, aki nem tudja, hogy a Róma kapui előtt meghátráló hunok nem azonosíthatóak a magyarokkal. Az alacso- nyabbrendűséget felrovó abszurditásokkal kapcsolatban azért mégiscsak látni kell, hogy Slota vagy Le Pen nem tud olyan gyorsan futni, mint a sötét bőrű Merlene Ottey, nem tudnak úgy kosarazni, olyan magasra ugrani, mint Michael Jordán, nem tudnak olyan messzire ugrani, mint Cári Lewis, olyan elegánsan kiütni valakit, mint tette azt Muhammad Ali. A kitartásukban elmaradnak a ma- ratonfutó Abebe Bikila mögött, gondolkodóként sem érik utol a fekete bőrű Martin Luther Kinget, az indiai Gandhit, a dél-afrikai Nelson Mandelát. Politikusként sem annyira jelentősek a saját országukban. Mindezt ők is tudatosítják, ami csak erősíti az alacsonyabbrendűségi komplexusaikat. Gyakran, sajnos, a szlovákiai politika is erről szól. A nemzeti párt egyik legagresszívebb képviselőnője saját bevallása szerint „szerette a magyarokat”, illetve közülük csak egyet, míg az vissza nem utasította. A férfinemmel szemben egyáltalán nem soviniszta, de a magyarokkal szemben nagyon. Mindez magánvéleményként valahol eltűrhető, elviselhető, a bajok ott kezdődnek, amikor egy ország bel- és külpolitikáját üyen gátlásos, kielégítetlen emberek irányítják. Vendégkommentár Sintér a színtéren? Barak László _____________ Mí g Karadzsics, a véreskezű boszniai szerb a nemzetközi rendfenntartók elől kénytelen volt a minap olajra lépni, addig Slota, a Szlovák Nemzeti Párt vezére nyíltan randalírozik az egyre tragiku- sabbá váló szlovákiai politikai színtéren. Bár ő még véreskezűnek egyelőre (!) nem titulálható, mindenesetre úgy viselkedik, mint egy ámokfutó sintér, aki fényes nappal kalasnyikowal vadászik kiszolgáltatott kóbor ebekre. Civilizált viszonyok között az ámokfutónak elmegyógyintézetben a helye. Tekintet nélkül arra, hogy ki a nagybácsija avagy a keresztapja neki. Persze, ha velük, a nagybácsikkal, keresztapákkal is baj van, olyannyira, hogy a „vadászhoz” hajtónak szegődnek, az már a vég kezdete... A választási kampányok különösen a világ posztkommunista felében általában nélkülözik a civilizáltságot. Vagyis, a cél szentesíti az eszközt. Az efféle magatartás ugyan egy bizonyos határig bocsánatos bűn, ám ha egy önmagát politikusnak tartó individuum politikai egzisztenciáját tudatosan és teljes egészében a kizárólagosságra és a gyűlölet szítására építi, akkor törvény- kezni kell fölötte. Magyarán, le kell csukni, nem elmegyógyintézetbe kell utalni őt, hanem a börtönbe. Ennyi a különbség egy elmebeteg meg egy normális bűnelkövető között. Persze a bűnelkövetőkkel szembeni magatartás attól függ, vajon működőképesek-e azok a mechanizmusok, amelyek egy egészséges társadalom higiéniáját kellene, hogy szavatolják? Szlovákia esetében szükségszerű ez a kérdés. Kell-e vajon indokolni, hogy miért? A szerző a Nap Kiadó igazgatója Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316,52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modem élet: S. Forgón Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Nagyvilág, Szabadidő: Ordódy Vilmos (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.0.B0X49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszd: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. Á VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Érezzük, hogy valóban beteg... Mivel gyógyítaná meg a szlovák gazdaságot? J. Mészáros Károly Recseg-ropog a szlovák gazdaság. Eltűnőben a makrocso- da, szaporodnak a mikrobajok. Ahány gyógyító lépést tesz a kormány, annyiszor nehezednek a terheink. A kisemberé, a formálódó középrétegé, amelyből élhetési © Európai integráció O Gazdaság- politika, törvények zavarokkal teli süllyesztőbe. Arra próbáltunk választ keresni, ki mivel gyógyítaná beteg gazdaságunkat. Merthogy nem e- gészséges, azt kérdeznünk sem kellett. Négy arc, négy látószög a gazdasági bajok orvoslására. Mindegyik a mind többen merülnek a meg- helyzetünkön javítana. Buta kérdéseid vannak! Na mit gondolsz, ki fogja fizetni ezeket a hivatalnokokat? rajz: MS-Rencín M. Nagy László pozsonyi magánvállalkozó: a Mindenekelőtt jó, vállalko- ™ zóbarát törvényekre lenne szükség. Nálunk arra megy ki a játék, hogyan húzzák le az utolsó bőrt is arról, aki el akar valamit érni, s ez elveszi az ember kedvét. Nem tartom magam szakértőnek, de egy-két megjegyzésem akadna. Mit gondol, a II. világháború után a szétvert Németországot a nagyvállalatok állították talpra? Nem. Az apró, kicsi vállalkozók. Kétkezi munkával. Később aztán ők építették fel a nagy gyárakat is. Tehát nagyon fontos, hogy az ember két keze ki legyen használva. Ráadásul nálunk egy ellentmondás érvényesül: eltűnt a motiváció, a törvények szigora szinte ellehetetleníti a kisvállalkozókat, ugyanakkor azok szaporodnak, akik nem fognak dolgozni soha. Kérdezze meg Bat’át, hogy hány órát dolgozik? Ő azért valaki, a vállalkozás jelképe lehetne. Rengeteget kell dolgozni, a létezéshez, a boldoguláshoz egyszerűen kevés a napi nyolcórás munka, főleg azért, mert rengeteg körülöttünk a nem produktív ember. Ösztönző törvényeket kell hozni, hogy ne legyen az a helyzet, mint most van, hogy jobb nem dolgozni, mert abból egyszerűbben meg lehet élni. Végh Mária somorjai üzletvezetőnő: O Az élelmiszerüzlet forgalma tükörképe a család vásárlási szokásainak. Amikor közeledett a tanév, füzetekre, tanszerekre kellett a pénz, most a téli holmit veszik, megintcsak az élelmiszer rovására. A legnagyobb gond a pénzhiány. Ha többet keresnének az emberek, nagyobb volna az élelmiszervásárlás is. A fizetés után három napig még van forgalom, de aztán már lanyhul. Utána csak a napi szükségletre vesznek az emberek: kenyeret, vajat, tejet... Gazdaságunkon csak az segítene, ha annyit lehetne keresni, hogy elég legyen a megélhetésre. Talán az emberek harminc százalékának még van rá, de a többségnek, vagyis a hetven százalékának már nincs. Szerintem nincs ennél nagyobb gazdasági baja az országnak. Az első lépést a munkalehetőségek bővítésével kezdeném, hogy az embereknek ne külföldre kelljen munka után menniük. Bognár László dunaszerdahelyi ügyvezető igazgató: a Nagyon is beteg a szlovák ^ gazdaság, tüneteit főleg a vállalkozók érzik. Messzire kerültünk attól, hogy a kezdeti sebeket gyógyítani lehetne. A kezelésnek akkor kellett volna kezdődnie, amikor Szlovákia megkapta az első figyelmez- tetés(eke)t Nyugatról. Nálunk hiányoznak a piacgazdaság működési feltételei: a kis- és középvállalkozások megsegítése nem úgy történt, ahogy beígérték, a nyugati tőke szintén nem úgy özönlik hozzánk, ahogy jelezték, a vállalkozások meg halálra vannak ítélve. Ki- lencventől a kormány dilettánsokból áll. Biztosan több gyógyszer együttes hatása vezetne csak eredményre. Szlovákia gazdaságának igazán jót tenne a külföldi tőke nagyobb beáramlása, sajnos, a jelek azt mutatják, hogy erre a közeljövőben nem kerülhet sor. A fő gyógymód szerintem az európai integráció. Semmi más nem segítene annyit az országon. Csak hát tudjuk, hogy a kormányzat hogyan reagál(t) a nyugati figyelmeztetésekre. Árva István békéi nyugdíjas: a Ha nem lenne kertünk, ^ ahol megterem a zöldség és a gyümölcs, nem tudom, hogyan futná mindenre kettőnk nyugdíjából. Tavasszal elmentem öntözőtanfolyamra. Elvégeztem, de egy hétnél többet nem dolgoztam a szövetkezetben, mert nincs miből fizetniük az öntözést. Tavaly jobban ment... Egészségem sem engedi meg, hogy nehéz munkát végezzek. így marad a kiszolgáltatottság, a megélhetési költségek növekedésével lépést nem tartó nyugdíj. Én csak azt mondanám: úgy kellett volna privatizálni, hogy ne olcsó pénzért, hanem a valós értékéért keljen el minden vagyon. Most lenne miből fizetni az államkasszának, amely kong az ürességtől, mert pénz nincs semmire. Se a szövetkezetnek a gazdálkodásra, se az államnak az elfogadható nyugdíjakra. Hát ezen kellene változtatni... Olvasói levél Hazánk, te gyönyörű Nyáron erre-arra járva kanyarodnak a járművek az utasokkal, turistákkal. A látnivalókon kívül egy-egy hálás tekintet, pillantás kerül az útjelző táblákra, főleg a kétnyelvűekre. Hiszen a kék színű feliratok érzékeltetik azt, hogy e táj, e vidék a vegyes, a békésebb, a nyugodtabb, a kulturáltabb. Hiszen évszázadokon keresztül egymás mellett éltek, ismerik egymás szokásait, nyelvét, kultúráját az emberek. A kétnyelvű táblaharc helytállói bizonyára bekerülnek a történelembe, nem felejtve Hofbauer úr uszításait, utasításait, a táblák befestőit, megrongálóit. Ez már a múlté. Öröm nézni Dél-Szlová- kia kétnyelvű tábláit. De még nagyobb volt az örömöm, amikor a kétnyelvű táblát Szlovákia szívében láttam, ott, ahol a Meciar-kormány letette az önállóság alapkövét, ahol fellobbannak a tábortüzek: Kremnica környékén, Krahule községben. Itt német telepesek éltek, e kétnyelvű tábla (szlovák és német) ennek a bizonyítéka. E község temetőjében egy-egy vaskereszt, ami vasúti sínekből van, rajta magyar felirat is olvasható. Hiszen az itt épült monarchiabeli vasút ma is üzemképes. E táj gyönyörű. Ilyen sokszínűén, békésen kellene szeretni egymást és bejárni hazánk gyönyörű tájait. Hajtman Kornélia Nána Füstölögve Európába Országunk politikusai legkevésbé mutatják az EU-ba jutási szándékukat, illetve nem sokat tesznek azért, hogy megfeleljenek a követelményeknek. Vannak azonban kis hazánkban emberek, cégek, akik e helyzetben is tudnak olyat produkálni, amit ott „fent” még nem. A minap az üzletekben rábukkantam egy röpcédulára, ami ugye ma már nem ritkaság. (Vagy mégis?) Ez a röpcédula ugyanis már Európát juttatja eszembe, hiszen kétnyelvű. Tudom, cigarettát nem illik reklámozni, de szerintem ez a TABAK s.r.o. cégnek így százszázalékosan bejött. A cédula egyben kemény cigarettázásra buzdítja az olvasóközönséget, hisz így érdekes díjakra tehet szert a dohányos. Ennél jobb reklámfogást a vegyes nemzetiségű területeken még nem láttam, mármint Szlovákiában. Tudniillik Dél-Tirolban a németet és olaszt, vagy Spanyolországban a katalánt és a spanyolt is egyaránt megtűri egy lapon a nyomdafesték! Sajnos, manapság nagyon ritka (sőt még annál is ritkább!), hogy kétnyelvű nyomdai termékkel találkozzunk itthon. Egy-két hibát ugyan felfedeztem a magyar szövegben, de ne kritizáljak! Örüljek, hogy végre valaki rájött, ebben az országban élnek magyar anyanyelvűek is, akik ugyanolyan potenciális vásárlók. És meglehet, hogy aki épp ezt a cigarettamárkát szívja, nem beszéli tökéletesen az államnyelvet. Most ezért ne kapjon pólót vagy esernyőt?! De ha nem is pont ezért döntöttek a forgalmazók a kétnyelvűség mellett, mindenesetre megbecsülendő és köszönet jár nekik. Úgyhogy én azt javaslom a többi nem magyarnak is - akár üzlet, vagy politika -,vegyenek példát! Remélem, egyszer felfejlődünk Európához, és a kétnyelvűség (esetleg többnyelvűség) Európa innenső részén sem jelent gondot, és akkor talán nem kapunk több levelet „Pán Attiláné”-nak címezve, s az orvos sem arra lesz kíváncsi, miért van a személyimben ,,-ová” nélkül a nevem. Ádám Andrea Rimaszombat
