Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-07-02 / 27. szám
Politika 1997.júlus2. A kormánypárti képviselők képtelenek európai szintű párbeszédet folytatni Ki beszél itt kampányról? Süketek párbeszéde A polgárok türelme Is fogytán, temetnék a kormányt. Somogyi Tibor felvétele a kormányépület előtt készült. CSÁKYPÁL Nem akarok morbid lenni, nem mondom tehát, hogy kezdjük stílszerűen egy történettel az ötvenes évekből, maradjunk inkább annyiban, hogy egy sokatmondó történet következik. Molotov, aki tapintatos államférfi hírében állt, s nem szívesen hozott fel kényelmetlen kérdéseket Sztálin elvtárs előtt, egyszer nem tudta türtőztetni magát, s bement a főnökhöz. - Joszif Visszárionovics - kezdte -, igazán nem szeretnék kényelmetlen kérdéseket feszegetni, de amit a Pravda művel, az mégiscsak sok! Képzelje el, a tegnapi számban az áll, hogy a dácsánkhoz közel eső téren felavatták az első szovjet felhőkarcolót. A feleségem kíváncsi lett, kiment megnézni - és semmi nincs ott, Joszif Visszárionovics, semmi! Még csak hozzá sem kezdtek az építkezéshez! Ismerje el, mégiscsak hallatlan, valamit tenni kell a Pravdával! Sztálin hallgatta, megtömte a pipáját, megszívta, majd azt mondta: - Ide figyelj, Vja- cseszlav Mihajlovics, mondok én neked valamit. Miféle férj vagy te, hogy nem tudsz parancsolni a feleségednek!? Összevissza futkároz mindenféle lakatlan tereken, rémhíreket költ, ahelyett, hogy otthon maradna, és olvasná szépen a Pravdát! Sokszor eszembe jutott ez a történet a szlovák parlament és az Európa Parlament képviselőinek pozsonyi ülésén. A szegény európaiak dialógust folytatni jöttek ide; nem veszekedni, mint amivel egynémely szlovák kormánypárti kollégájuk megvádolta őket, nem hibákat keresni, hanem, mint az Európában mindenütt szokás, rámutatván a gondokra, megpróbálni segíteni. A szlovák kormánypárti oldal a régi „fegyverzettel” vonult fel: hibát egyet sem ismertek el, minden oldalon csak retusálni szerették volna a Szlovákia-képeket. Az európai kollégák azonban nagyon nyíltak voltak, sjól informáltak: volt köztük olyan is, aki önszorgalomból korábban eljött, és saját maga beszélt Dél-Szlovákiá- ban magyarokkal, szlovákokkal is. Mekkora volt a megdöbbenése, amikor észak-szlovákiai és pozsonyi kollégáitól azt kellett hallania, hogy amit látott, nem jól látta, amit hallott, nem megfelelően hallotta. Mekkora volt a meglepetése a politológiai és közgazdasági doktorátussal rendelkező Roy Perrynek, aki, amikor az államháztartás és a külkereskedelem együttes hiányának veszélyeire híva fel a figyelmet, a szlovák munkáspárt képviselője részéről kioktatásban részesült, hogy mindezt rosszul érzékeli, a szlovák gazdaság makroökonómiai mutatói kiválóak, ezt mindenki tudja, aki pedig mást mond, rossz hírét akarja költeni az országnak. A meglepődött Murphy úrral azt is meg akarták tanítani, hogy a szlovák korona mindig is stabil marad, a devizakészletek sem csökkentek, s ha valahol gond van, az Csehország, Magyarország, esetleg Lengyelország. Demokratizálódás az országban azért nincs, mert azt az ellenzék nem akarja, kisebbségi nyelvvédelmi törvény pedig azért, mert egyrészt nincs rá szükség, másrészt megalkotása bonyolult, s ha még ez sem elég, akkor az EU minden tagállamában sem létezik ilyen törvény. Cáfolatként hiába hoztak fel tucatnyi példát Finnországtól Korzikáig, semmit sem ért. A kormánypárti kollégák elsiklottak afölött is, hogy az Európa Parlament képviselői Pozsonyban is mindnyájan a saját anyanyelvükön szólaltak fel. A fordítások során ebből némi bonyodalom származott, ám a valóságon ez egyjottányit sem változtat: az Európai Unió intézményeiben mindenki a saját nyelvét használhatja. Szóval folytatódott a süketek párbeszéde. A kormánypárti képviselők újra tanújelét adták, hogy képtelenek európai szintű, civilizált dialógust folytatni. Amikor az Európa Parlament képviselői nem voltak hajlandók elfogadni a magyarázkodást, hogy a meghiúsított népszavazásért az államelnök és az ellenzék a felelős, az egyik kormánypárti képviselőnő azt a következtetést vonta le ebből, hogy az EP tagjai megsértették Szlovákiát. Amikor pedig az európaiak a politikai vitánál kitartóan kérték, hogy konkrét demokratizálási lépéseket szeretnének látni, a szlovák külpolitika egyik irányítója azt mondta társának: - Menjünk ki, itt mondhatsz, amit akarsz. El is hagyták a termet. Csakúgy, mint Hamzík volt külügyminiszter az idén januárban Párizsban, az OECD ülését; annyira felháborodott, hogy a gazdasági társulásban a politikai stabilitás és a kiszámíthatóság hiányát kérték rajta számon. Azt pedig már végképp nem értette, hogy az emberi és kisebbségi jogok milyen okon kerülnek terítékre minden nemzetközi szervezetben. Képtelen volt felfogni, hogy a szabadság egy és oszthatatlan, a gazdasági szabadság visszahat a polgári szabadságra és fordítva. Ugyanígy oszthatatlan a kiszámíthatóság és a szavatartás igénye is: aki nem tartja be az emberjogi megállapodásokat, biztos, hogy betartja majd a gazdaságiakat? A kül- és belpolitikai biztonság, az emberi és kisebbségi jogok és a hosszútávú gazdasági prosperitás az európai kulturális térben egymást kiegészítő fogalmak, s alapjuk a civilizált problémakezelés. Szlovákia tehát a közös bizottság ülése után is egyenes úton halad afelé, hogy az OECD és a NATO után az EU-tól is kosarat kapjon. A szlovák kormánypolitika ezért egyvalakit hibáztathat: önmagát. A kormánykoalíció személyi összetételét figyelembe véve még csak azt sem mondhatjuk, hogy mindez meglepő, vagy a kormány szempontjából ez kudarc. Normális országban mindenképpen kudarc volna, Szlovákiában ez is másként van. Nem kizárt, hogy az ország elszigetelése kimondott politikai cél lehetett bizonyos körök számára. Ez az út azonban nagyon sötét alagútba vezet. A folyamat azonban még mindig megfordítható, ez pedig az ellenzék és a polgárok közös felelőssége. El is hagyták a termet, csakúgy, mint Hamzík volt külügyminiszter az OECD ülését. Pelsőci flúgos futamok A liliputi királyság nagypolitikai ricsajában ugyan ki figyelt oda olyan apróságokra, hogyan rendezett Zlocha környezetvédelmi miniszter úr a minap gulyáspartit a pelsőci futballpályán - kissé előrehozva a jövő évi választási kampányt? Rossz nyelvek szerint, ha mást nem is ért el a miniszter úr, annyit mindenképpen, hogy néhány roma polgártárssal bővítette a kormánypárti szavazók táborát. Arról nem szól a fáma, hogy Zlocha úr munkahelyeket is tudott-e ajánlani polgártársainknak, de hogy sok tüzes vizet igen, azt tanúsíthatják a környék lakói. A miniszter úr ráadásul két legyet ütött egy csapásra: Pelsőcön új polgármestert készülnek választani, s abból a hözödöszö, mint a magyar polgárok érdekvédelmének leg- kompetensebb pártja, nem szeretne kimaradni. Sőt! ha csak lehet, az ő emberüket szeretnék tudni a gömöri kisváros élén. Hogy az elfogyasztott pálinka mennyisége egyenes arányban lesz-e a hözödöszö által támogatott pelsőci polgármester-jelölt befutásával, az már csak a pelsőci polgárok éberségén és józanságán múlik. Hiába, frekventált hely lett valahogy az egykori megyeszékhely. Tán még a régi dicsősége is visszatér. Az év elején a nagyreményű és még hosszabb nevű kormánybarát magyar mozgalom kerítői jártak itt, megkörnyékezve a női kórust, csapjanak fel közéjük. A kórusvezető hölgy legény a talpán, gyorsan beléjük rekesztette a szót... Most már csak azt lenne érdekes tudni, honnan veszi az adófizetők pénzét a hatalom és a hatalom talpnya- lója, hogy pénzen, pálinkán, ingyenkoszton vegyen barátságot, bizalmat? Vagy így képzelik el egyesek a szegénykonyhát? Talán egyszerűbb lenne a dolog, ha ilyenkor beállítanának egykét leállított autóbuszt (amelyeket elvontak a falvaktól), s azok ablakaiból osztogatnák a mannát. S lehetőleg stílszerűen: szombaton, vasárnap, amikor nem közlekednek a faluzó buszok. (kövi) Frekventált hely lett valahogy az egykori megye- székhely. Figyelem! Nyári verseny! Kedves olvasóink, a Vasárnap következő számában indul lapunk nyári versenye, amelyben értékes díjakat (többek közt kétszemélyes külföldi utazást és tárgyi nyereményeket) sorsolunk ki a helyes megfejtéseket beküldők között. A verseny - pontosabban játék-feltételeit tehát már a következő, 28. számunkban olvashatják. Ne felejtsék el bebiztosítani a Vasárnap 28., július 9-én megjelenő számát! Vonal alatt A novemberi számonkérés Szűcs Béla Szlovákia euro-atlanti csatlakozása olyan, mint a kutya vacsorája. A NATO-ba lépésre várók első körében már meg sem említenek bennünket. Magyarország, Lengyelország és Csehország mellett némi esélye Szlovéniának és Romániának volt még, Clinton elnök azonban ragaszkodik a háromtagú, szűkebb csoporthoz. Bár a NATO-ban minden országnak egyenlő szavazata van, azért a fontos döntések során figyelembe veszik az USA katonai és politikai súlyát. Kormányunk időközben már el is fogadta kimaradásunk tényét, és a belépők következő köréről beszél, noha ez még bizonytalan. A legelszomorítóbb az egészben az, hogy vezetőink úgy tesznek, mintha nem ők tehetnének elsősorban arról, hogy nem teremtettek olyan politikai légkört az országban, amely természetessé tenné a belépésünket. Meciar és hívei azt ismételgetik, hogy az ellenzék és a köztársasági elnök hamis hírverése befolyásolta a döntéshozókat, és nem a kormánykoalíció, amelynek két pártja nyíltan a Kelet felé kacsingat. Hogy milyen konkrét következményekkel jár majd kimaradásunk a NATO-ból, azt egyelőre csak sejteni lehet. Elkeserítő, hogy európai uniós csatlakozásunk kilátásai sem biztosak. Pedig a szervezet gazdasági fejlődésünk meghatározó tényezője lenne. De lássuk, mi a helyzet az Európai Unió és Szlovákia társulási bizottságának legutóbbi pozsonyi tárgyalásai után. Miniszterelnökünk a minap a rádióban azt nyilatkozta, hogy szerinte az EU-ba sem ebben, sem a következő választási ciklusban nem vesznek fel senkit. Nálunk járt képviselőiket pedig alaposan csepülte, mert szerinte „rendkívül tiszteletlenül viselkedtek, és nem voltak korrektek”, a jelentéktelen dolgokat pedig a legfontosabbaknak tüntették fel. Való igaz, az Európa Parlament képviselői szemére vetették a kormánynak, hogy nem teljesíti ígéreteit. Ezért Meciar nem is fogadta őket, csak a köztársasági elnökkel tárgyaltak. Igaz, ők sem mentek el a nagylelkűen felajánlott bősi kirándulásra, hanem csalódottan távoztak. Természetes, hogy az unió diplomatái nem a jövő európai kapcsolatokról ábrándoztak, hanem a jelenlegi helyzetet elemezték és kérték számon. A Szlovákia által nem teljesített ígéreteket három kérdéscsoportban foglalták össze, és utolsó terminusként a decemberben esedékes döntés előtt novembert jelölték meg a mulasztások pótolására. Egyik feladatként a kormány- koalíció és az ellenzék párbeszédének a felújítását tűzték ki. Erre már történtek különféle kísérletek, hiszen három ke- rekasztal-értekezlet körül folyik a vita. Egyiket a miniszter- elnök hívta össze, a másikat az ellenzék, a harmadikat a köz- társasági elnök. Ahhoz azonban, hogy eredményes legyen egy ilyen tanácskozás, elsősorban a kormánynak kellene feszültségcsökkentő lépéseket tennie. A második kérdéscsoport az ellenzék bebocsátását tűzte ki a parlamenti ellenőrző bizottságokba. Számunkra a legjelentősebb a harmadik feladat, amely a másfél év óta elszabotált kisebbségi nyelv- használati tövény kidolgozását kéri számon. Vezető politikusaink többször állították, hogy folyik a törvény előkészítése, aztán a nacionalisták arról kezdtek fecsegni, hogy a törvény felesleges, mivel Szlovákiában több tucatnyi törvény szavatolja a nemzetiségi nyelv- használatot. Az EU azonban, látva a magyarok ellen folyó mesterkedéseket, következetesen számonkéri a jogszabályokat. Most ott tartunk, hogy az EU szakembereinek bevonásával novemberig kidolgozzák végre a kisebbségek nyelv- használatát rendező jogszabályokat. Bár a miniszterelnök a rádióban nyomban megjegyezte, hogy Európában a szlovákiai magyaroknak vannak a legnagyobb jogaik.
