Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-09-17 / 38. szám

1997. szeptember 17. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató A nyerő A liverpooli születésű mes­ter, Alex Cox az államokban a független filmesekhez csatlakozott. Kedvenc témá­ja íróként és rendezőként egyaránt a bűn lélekrajza. S mivel e témának igazi „tűz­fészke” a pénz, nem vélet­len, hogy a szemkápráztató csillogás és a szerencsejá­tékok Mekkájába, Las Vegasba helyezi legújabb filmjének eseményfüzérét. Ide érkezik halálra szántan egy fiatalember. Úgy dönt, mielőbb végső búcsút venne az élettől, forgat egyet-ket­tőt a ruletten, amíg a pénze tart. Ám a „végállomás” öt héten át egyre távolibbnak tűnik, mert Fortuna szekere magával ragadja Philipet (Vincent D’Onorio), egy­folytában nyer. Ki is veti rá hálóját Louise, a lenyűgöző kaszinótündér (Rebecca DeMomay), aki ördögi trük­kökkel akar kedvesétől mi­nél több pénzt bevasalni. A továbbiakban mindkettejük életét megkeserítve megje­lennek a színen a gengszte­rek, velejéig romlott kis- és nagyfőnökök. Még a fiú dör­zsölt fivére is szakítani akar a nyereségből. Hiába, pénzszagra „gyűl az éji vad”, vagyis az alvilág szí- ne-java, ha nem tudnánk még a Ponyvaregényből. A kaszinók városában az élet­tel, sorssal való hadakozás kiábrándítóan hétköznapi. Rebecca DeMornay hatal­mas sikerrel játszotta A kéz, amely a bölcsőt ringatja cí­mű pszichotrillerben a bom­lott agyú, ördögi babysittert. Ettől kezdve egymás után kapta az ajánlatokat az őrült gyilkos szerepekre. „Elvből nem csinálom kétszer ugyanazt” - háborgott, s lám most producerként mégis magára osztotta a zavart lelkű rossz lány sze­repét. ____________Heti hír____________ Mi chael Douglas vitaminja Michael Douglas körül min­dig forr a levegő. Szinte he­tente röppen fel róla egy- egy zaftos pletyka. E híresz­telésnek közös témája Michael hűtlensége. A szó­rakoztató magazinok rend­szeresen megírják, hogy a hollywoodi sztár éppen vá­lik, aztán két-három hét el­teltével közük a hír cáfola­tát. Most viszont úgy tű­nik, nem mendemon­dáról van szó. A fe­leség, Diandra végleg megelé­gelte hírneves férje csapo­dárságát, és megindította a válópert. Az a bizonyos har­madik közös ügyvédjük rendkívül vonzó 33 éves, el­vált titkárnője, Dominique Redman. Ezúttal nem futó kalandról van szó, legalább­is erre lehet következtetni Michael Douglas nyilatkoza­tából: „Dominique minden gyógyszernél és vi­taminnál töb­bet ér szá­mom­ra!” Régi Istenek játékai egy tisztaarcú magyarországi bohóc albumán Pierrot már újra zenél Dobay-Kiss Gábor _________ Pi errot néhány éve még szeret­ni való, festett arcú bohócként énekelgette romantikus sláge­reit. A Telihold, a Tegnap ösz- szetört egy álom vagy a Nekem senki nem hegedül érzelem­gazdag zene- és szövegvi­lágából nem következett egye­nesen a sztár további karrierje. A smink alatt a zenebarátok megdöbbenésére egy rengeteg műfajban otthonos, sokoldalú dalszerző rejtőzött, aki ugyan­olyan magas színvonalon csinál gangsta rap zenét, mint reggae- muzsikát. A kitűnő zeneszerző és énekes a változatosság ked­véért néhány napja egy izgal­mas zenei megoldásokban bő­velkedő World Music-albumot dobott piacra. A Régi Istenek játékai elnevezésű Pierrot- project bemutatkozó lemezé­nek címe: Cargo Cult. Már bohócként is foglalkoztat­ta a világzenei album ötlete? Igen, de az elképzelések későb­bi megvalósulása két véletlen­nek köszönhető. Kilencvenegy- ben felkért a televízió egy hangszertörténeti sorozat mű­sorvezetésére és szerkesztésé­re. Akkor hivatalból el kellett kezdenem foglalkozni a népi hangszerekkel. Ugyanebben az időben váltottam kiadót, át­szerződtem a Music Dome-hoz, ezáltal hozzáférhettem az álta­luk behozott egyedülálló nép­zenei CD-sorozathoz. Monda­nom sem kell, hogy rögtön ma­gával ragadott a népi muzsika, akkor jöttem rá, hogy rengeteg olyan lehetőség rejlik benne, amellyel fel lehet frissíteni a vi­lág zenéjét. Nem ön volt az egyetlen, aki ezt így gondolta. Az új vírus már évekkel korábban megfer­tőzte a világot - divat és üzlet lett a World Music. Szerintem a World Music in­kább fejlődési útvonalnak te­kinthető, ráadásul annyira tág a fogalom, hogy szinte minden népzenével kapcsolatos alkotás belefér. Milyen az igazi World Music? Először is le kell szögezni, hogy hatalmas lehetőségek rejlenek benne, mert egyszerre képes át­fogni az időbeli és térbeli kü­lönbségeket. Szerintem a dance és alműfajai képviselik leginkább a mai internacionális zenét, ehhez kell ízlésesen, öt­letesen hozzárendelni az egyes világtájak hagyományos népi muzsikáját. Vázolná röviden, mi volt az al­bum története? Kilencvenhárom végére elké­szítettem egy nagylemeznyi anyagot. Az EMI-Quint kiadó megvásárolta és sze­rette volna kiadni. Legyártotta a CD- ket, kazettákat, telje­sen megjelenéskész volt minden, amikor a felhasznált népze­nei mintákkal kap­csolatos engedélyké­résnél nehézségek támadtak. Az egyik lemezcég - nyolc kö­zül az egyetlen - nem adta meg a fel­használási enge­délyt, ezért vissza kellett vonni a megjelenést. Azóta már bezú­zódott ez a bizonyos World Dance című első album. Padló­ra küldött a dolog, de nem ad­tam fel, és jogilag tiszta hang­mintákkal csináltam egy másik lemezt, amely nemrég a a Sony Music kiadó jóvoltából piacra került. Az első album meghiúsításá­ban állítólag szerepet játszott a Deep Forest is. Ez igaz? Konkrétumokkal nem bizonyít­ható, de nagy valószínűséggel így van. Ha figyelembe vesz- szük, hogy ugyanaz a kiadó, amely nem támogatta az albu­momat - azzal az indokkal, hogy a Toys Of Ancient Gods denaturalizálja a népzenét, te­hát kiveszi a természetes kör­nyezetéből -, a Deep Forest együt­test felkarolta. Pe­dig ilyen nézőpont­ból a két zene nem üt el különösebben egymástól, bár sok szempontból kü­lönbözik. Az enge­délykérés miatt ter­mészetesen kiküld- tem azoknak a nép­zenei mintáknak a teljes listáját, ame­lyeket felhasznál­tam, főleg azért, hogy lássák, más kiadók megadták a jogo­kat. Többek között egy magyar, illetve kelet-európai cigányság zenéjével teli albumnak a címét is. Nagyon gyorsan kiderült: a Deep Forest Bohémé című le­mezére ennek az albumnak a hangmintáira készültek a nagy slágerek. Nem tudom, lehet vé­letlen is, de túl sok az egybe­esés. A megismételt albumra milyen népzenék kerültek? Mostanában nagyon szeretem Délkelet-Ázsia muzsikáját, ezért a Toys Of Ancient Gods első albuma elsősorban indiai, indonéz, kínai és tibeti zenei motívumokra épül, bár az albu­mon található néhány afrikai és európai ihletésű dal is. Hogyan használja ezeknek a tájegységeknek a zenei kin­csét? Már régóta építgetek egy speci­ális hangbankot. Ehhez úgyne­vezett copyright free népzenei hangmintákat vásárolok, szerte a világból. Ezek nagyon drága CD-ROM-ok, tehát speciális formátumú hanganyagok, a- melyek csak különleges beren­dezéssel játszhatók le. Szaba­don felhasználható formában kínálják az énekrészleteket, hangokat, beszédeket, a hang­szerek egyes hangjait és a kü­lönböző zenei frázisokat. Mekkora siker ellensúlyozná azt a rengeteg időt, szellemi energiát, ami ráment az album­ra? Bátran megemlítheted a renge­teg pénzt is... Azért csináltám, hogy saját magam számára is bebizonyítsam: képes vagyok Magyarországon, magyar kö­rülmények között nemzetközi szintű anyagot készíteni. Olyat, amire akkor is elismerő­en csettint valaki, ha nem sze­reti ezt a műfajt. Az sem mellé­kes, hogy közben jót játszot­tam a népzenével. Tulajdon­képpen már akkor elégedett voltam, amikor a kezembe fog­tam a CD-t. Persze szeretném, ha mindentől és mindenkitől függetlenül önálló életre kelne az anyag. Már érdeklődtek utá­na külföldről. A görög és a hol­land Sony Music biztosan kiad­ja, de tárgyalásokat folytatunk a cseh, illetve a belga céggel is. Megmondom őszintén, nagyon szeretném, ha az eladásba be lehetne vonni azokat az orszá­gokat is, amelyeknek a népze­nei kincse szerepel az albu­mon. Ha a Deep Forest dalai bejöttek Magyarországon, mi­ért ne történhetne meg ugyan­ez a Régi Istenek játékaival In­diában? „Padlóra küldött a do­log, de nem adtam fel, és csináltam egy másik lemezt.” Marczell Béla könyve, a Naptár és néphagyomány a csallóközi népszokásokat mutatja be, januártól decemberig A múltból merítve megtanulhatunk igazán ünnepelni \y Tallósi Béla ________________ A dunaszerdahelyi Gyurcsó Ist­ván Alapítvány füzetsorozatá­nak kilencedik köteteként jelent meg Marczell Béla Naptár és néphagyomány című könyve. A szerző január elsejével kezdve, december harmincegyedikével befejezve olyan naptárt tár az ol­vasók elé, amelyben - egyes na­pokra lebontva - a csallóközi népszokásokat mutatja be. Mindig is csodálattal tekintet­tem az egyes népek, különösen a szívemhez közeli olaszok ma is élő és gyakorolt hagyományaira, jeles ünnepeire. Kezdve Velence farsangi nagy eseményére, a tu­risták tömegeit vonzó karnevál­ra. Csodálattal nézem a tengerre épült város lakóit, hogy semmi pénzt nem sajnálnak az ötlete­sebbnél ötletesebb, csodás kosz­tümökre, a méregdrága masz­kokra. Mert számukra az a fon­tos, hogy napokig más bőrében élhetnek olyan hatalmas színpa­don, mint a Szent Márk tér, amelynek csodájára jár a világ. De ugyancsak a hagyomány élte­tését, gyakorlását jelenti a híres velencei gondolaverseny, vagy a középkor hagulatába invitáló Siena parabolaterén zajló lovas verseny. De szemügyre vehe­tünk másfajta ünnepeket is. Egyes területeken bizonyos né­pek hosszas gonddal készülnek a termés ünnepeire: a paradi­csom, a narancs, a bor ünnepére. És ezek az ünnepek azért is lel­kesítenek annyira, mert még ma is tömegeket képesek megmoz­gatni, bekapcsolni az ünneplés­be, akár a borlocsolás, a paradi- csomtiprás, a narancsdobálás ri­tuáléjába. Ilyenkor mindig sajná­lattal figyelem, hogy régi hagyo­mányaink, ünnepeink ma már csak bizonyos fesztiválokon, nép­művészetként, színpadon éleszt­hetők újjá. S félő, hogy a néptáncmozgalommal, a tánchá­zakkal sem hozható vissza az a fajta ünneplés, amely elődeink életében a közösségformálás, az összefonódás, az önmegvalósítás és a szórakozás eszköze volt. Mindig áhítattal hallgattam a martosi asszonyok elbeszélését, akik büszkén mesélték el, meny­nyire élvezte Feszty Árpád, amint a falu népe a tóparton a két tölgy körül pillikézett. Mára csak a két hatalmas tölgy maradt. És itt vannak a szokások. Gye­rekkoromban bizony még nem engedték meg, hogy az új esz­tendő első napján nő lépje át el­sőként a küszöböt. Teljesen elfe­lejtettem ezt a később babonává minősített szokást, és most Mar­czell Béla könyve újra eszembe juttatta. Mint ahogy sok más, mára elfeledett ünnepet és szo­kást, amelyeket bár a szerző Csallóközben gyűjtött össze, más-más formában, módozattal, de megvoltak a mátyusföldi falu­ban is. Kinek-kinek mást jelent­het a Naptár és néphagyomány című könyv. Valakinek az ifjúsá­gát hozza vissza. Mélyre beivó­dott érzéseket. Másban nosztal­giát ébreszt esetleg. Megint más­ban talán vágyat, hogy megis­merje a múlt kallódó kincsét. Van akiben elszánást, hogy még mélyebbre ásson a néprajzban. Akár így, akár úgy hat az olvasó­ra, gondolom, az ilyenfajta nép­rajzi feltárások, összegzések is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az a remény, amelyet Marczell Béla könyve utószavában kife­jez, több lehessen, mint remény. Vagyis, hogy ,A mai társadalom­ban megújuló rend talán később ismét kialakíthatja azokat a falu­közösségeket, amelyek újból visszatérnek a régi, mindent át­fogó hagyományhoz.” A nemrég meggyilkolt divatdiktátor, Gian- ni Versacce, aki az antik kultú­rákból táplálkozott, azt mondta: a semmiben tévelyeg az, aki a nulláról akar indulni, mert min­den ki van már találva. Ott van minden a múltunkban. Csak érte kell nyúlni. Értőn és tisztelettel. Nem nosztalgiázni kell a múl­ton, hanem élni vele. Marczell Bélát idézve: „Nem újrajátszani kell a múltat, hanem belőle me­rítve ismét meg kell tanulnunk igazán ünnepelni.” Legyen for­rás, útmutató, kalauz ehhez a csallóközi népszokásokból ösz- szeállított naptár. Inkey Alice felvétele „A csehek is kiadják az albumot...”

Next

/
Thumbnails
Contents